Kedves Testvérem, azon gondolkoztam, mi végre a sok jóság? Egy képet láttam magam előtt. Nem látomás volt, csak egy egyszerű kép. Egy csodálatos fát láttam magam előtt, melynek gyümölcsei voltak, valamelyik kisebb volt, valamelyik már egész nagy és illatozott. Még sok sok rügy is volt rajta. Azt gondoltam, hát bizonyosan ez a fa a Mennyben van, és az örökéletre virágoznak és érnek ezek a gyümölcsök. A földi élet csak átmenet, jótetteink eredménye nem erre a földi életre szólnak. Most van lehetőségünk az örökkévalóságba vetnünk. Hogy majd ha már itt a földi létünk befejeződött és többé már nem vethetünk, odaát arathassunk. Együtt Jézussal! Mert Vele együtt éljük le az életünket, és Vele együtt fogunk örülni.
Persze van más tanítás is erről. Például, azoknak, aki abban az áldásban hisznek, hogy az Úr Jézus már a Földön megáldjak azokat, akik Neki gyűjtenek. Ez így is van. Hiszen nem hagy minket árván, de összehasonlíthatatlan az az áldás, amelyet majd a Mennyben kapunk. Ez nem is a hit kérdése, hanem a bizalomé. Bízni Őbenne. Mintegy gyermek, aki ráhagyatkozik édesapjára, mindenben. Még abban is, hogy ha eljön az ár, Ő a nyakába veszi és kiviszi belőle. És ugye te is látod, hogy ez a gyermek mennyire szereti édesapját? Akkor látod, hogy a bizalom és a hit, mennyire szorosan együtt foglaltatik a kölcsönös szeretetben.
bogi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése