Az alábbi cikket, régebben olvastam. Nagyon jó gondolatoknak tartom!
Sajnos a téma nem szép, de a napi politikai aktualitása miatt előkerestem, hogy meg tudjam osztani.
Egészében átvettem, innen származik: http://csalad-gyulekezet.5mp.eu/web.php?a=csalad-gyulekezet&o=C28QTa_8gc
A kiemelések tőlem.
Kutyák és ebek
Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szerdai alkalmán 2008.02.06.
Hallható formában megtalálható:http://tzaddik.extra.hu/2008.html
Zsidók 6. 1-8.:
1.Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek,
2. A mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek.
3. És ezt megcselekeszszük, ha az Isten megengedi.
4. Mert lehetetlen dolog, hogy a kik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek,
5. És megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit,
6. És elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint a kik önmagoknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák őt.
7. Mert a föld, a mely beiszsza a gyakorta reá hulló esőt és hasznos füvet terem azoknak, a kikért műveltetik, áldást nyer Istentől;
8. A mely pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az átokhoz, annak vége megégetés.
Az a kérdés hogy vissza lehet-e esni, el lehet-e talán veszteni az üdvösséget is. Akik elestek, azok hogy ismét megújuljanak a megtérésre, ez lehetetlen. Talán ez a fő mondata ennek a bibliai szakasznak, mert mai. Egyre inkább mai ez a történet. Miért? Sokan csak eleget akarnak tenni. Újra és újra megtérnek, naponta meg akarnak térni. Némely egyháznak van ilyen teológiája is. Minden nap meg kell térniük és minden nap meg kell feszíteni Jézust. Ez a katolicizmusnak az egyik alapja, a minden napos golgotai áldozat. Ez a bibliai rész arról szól a zsidóknak, hogy nem a törvények, által kell élni, hanem azt a munkát, amit Isten elkezdett bennünk a megtérésen túl, tovább kell mennünk. Aki már egyszer megismerte a Szent Szellemet, megismerte a mennyei ajándékot, ami nem más, mint az üdvösség - nem a Szent Szellem ajándékait, hanem a mennyei ajándékot, sőt Jézus Krisztust, Krisztus Jézust, Jeshua Hamassiat -, továbbá nem szabad megtérnie, hiszen már meg van térve. Itt a folyamatos megtérésnek a csapdája, amiről beszél Pál, amit ma is használnak. A megtérésen túl kell lépni. Nem lehet az, hogy minden nap „jó kisfiú” leszek, nem lehet az, hogy az Úrvacsora vagy bármi szintjén állandóan eleget teszek Istennek. Ha valaki megtapasztalta hogy Krisztus az Úr, megismertre a Szent Szellemet, akkor annak visszafele lépés a megtérés, a naponkénti megtérés. A gyümölcséről meg lehet ismerni, ami töviseket és bojtorjánt terem. Aki a megtéréstől nem lép tovább az újjászületésig, annak a növénye csak bojtorján és tövis. Az a törvényt csak szúrásra használja. Abba belegabalyodhat bármi. Annak egy bonyodalom a továbbiakban az Ige, egy farizeusi bonyodalom. Azt termi Isten Igéje, hogy vitatkozunk, azt termi, hogy egyszerűen belebonyolódunk, és mindenki belebonyolódik.
Tehát lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosítattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részesei lettek a Szent Szellemnek azok továbbra is folyamatos megtérésben vegyenek részt, itt folyamatos naponkénti megtérésről van szó. Itt arról szól a Biblia, hogy az újjászületett ember, gyümölcsöt termő, előrehaladó életet folytat. Nem naponta vissza-visszakanyarodik. Igazából ez nem a hittől való elszakadás. Hiszen nem a hit. A megtérés az megvan. Hanem az engedelmességtől való elszakadás, vagy el se fogadta. Tehát folyamatosan mikor valami szorítja az embert, folyamatosan a bűne vagy bármi, olyan érzülete van, hogy kellene tenni valamit, mert így nem megy tovább és fél az ítélettől, akkor a törvények kevesek, mondja Pál, de ugyankor a megtérés csak egyszeri és örök. Vagy megtértél, vagy nem tértél meg. A megtérés akkor lesz valósággá, hogy ha az újjászületésként jó gyümölcsöt termő. Egyébként tényleg lehet látni az égetésre, átokra hajló gyümölcsöket. A tövist és a bojtorjánt. Tulajdonképpen pár száz éve ezt láthatjuk egész közelről is. Folyamatos vitatkozás bonyolítását, az Igének csűrését, csavarítását és egész hínáros elterjeszkedését, amikor valóban szúrnak az Igével, egymást bántják, sértegetik és az egymással való vitatkozásba egészen, mint a bojtorján kúszó növényébe belebonyolódnak. Nincs igazi gyümölcse. A megtért embernek van istenismerete, van megtérése, van Istennel való olyan kapcsolata, hogy eleget akar tenni, azonban az újjászületett ember az engedelmességben jár és gyümölcsöt terem. A megtért és tovább nem lépő ember maximum odáig jut el, hogy a másik ember fejéhez veri az Igét és a szekták szövevénye hínárként mozog most is, mert nem Krisztus van középen, hanem Jézus. Mert a megtérésen túl nem jutottak tovább. Bizony ezt sok helyen használják is. Megtérsz, töltekezz be Szent Szellemmel, és közben kihagyják az újjászületést. Bizony ennek a következménye, amikor találkozunk szúrós növényekkel, találkozunk össze-visszaságban hínárként ránk fonódó tanokkal, mozgalmakkal. Egy a kérdés: megtértél, újjászülettél, mész-e előre? Az újjászületés után visszamenni a megtérésbe az olyan, amint amikor a szellemiből lelki lesz a lelkiből meg testi. Visszafejlődés. A lehetetlen meg egy olyan szó itt a 6. fejezet 4. versében, „Mert lehetetlen dolog, hogy a kik egyszer megvilágosíttattak…” Elméletileg lehetetlen, hiszen van látásod, van saját akaratod, és ha igazából odatetted Jeshua Hamassiah elé, akkor te már nem tudsz visszafele menni. Nem tudsz törvényesedni, nem tudsz eleget tevő játékot folytatni Istennel. Nem tudod a minden napos megtéréseket gyakorolni. Neked már a hatalmi rend Jeshua Hamassiahban beállt, ami annyit jelent, hogy az Ő uralma alatt előre, előre tudsz menni. Inkább így mondanám: Lehetetlen dolog annak, aki újjászületett a bűnt cselekedni. Hiszen máshol ez is jön: lehetetlen annak, aki Szent Szellemmel betöltekezett bűnt elkövetni. Nem lehetetlen, mert ott a szabad akarat. Lehetetlen, hiszen a Szent Szellem mindenben figyelmeztet, minden lehetőség meg van adva arra, hogy felismerd: mi a jó és a rossz. Minden igazságra elvezető Szent Szellem által mindenről ismerete van az embernek, de azért vigyázat. Ott van ám a Sátán, aki mellett mindig is ott a szabad akarat megtagadni, szabad a tagadás, szabad az utunk, de szabad menet közben kiszállni is, el lehet veszíteni az üdvösséget. Tehát lehetetlen dolog? Lehetetlen dolog. Hiszen ha én igazából szeretem az én Uramat, igazán engedelmes akarok lenni, akkor eszem ágába nem jut olyan, és nem tud megkísérteni a Sátán semmivel.
A kísértés ellen csak Jeshua Hamassiah tud minket megvédeni. „Ne végy minket kísértésbe, őrizz meg…”. Bizony veszélyes ez az út, még akkor is kísértéstől, támadástól. De itt az engedelmességnek az állapota, az, hogy elveszek-e vagy nem veszek. Tehát az eleget tevés és az engedelmesség közötti különbséget mondja Pál. Kevés az eleget tevés, kevés a naponta megtérés, a naponta levő különböző ceremóniák, a naponta levő törvények betartása. Ezek bizony nem jó gyümölcsöt termő cselekedetek és állapotok, hanem egyszerűen bonyodalom és egymás és saját magunk bántása is. Amikor az embernek a törvény fájdalmas akkor bizony a törvény tövisként hat és megszúr. Az engedelmes ember egy idő után eljut odáig, hogy a törvény jó és vágyja a törvényt. Már nem tövis, hanem tudom hogy a törvénynek, a megítélésnek mi a következménye a megszentelődésig. Tehát utána a bonyodalom sem bonyodalom. Én tudom azt, és sokszor elmondtam hogy Isten igéje a legegyszerűbb dolgok egyike. Mi bonyolítjuk el. Isten olyan csodálatosan adta az Ő igéjét, az Ő akaratát minden ember számára hogy legegyszerűbb embernek ugyanúgy meg kell érteni, mint egy nagy IQ-ju embernek. Isten egy olyan törvényt és olyan ígéretet és olyan bizonyságot tett mindenki elé, amit egyformán értünk. De a szellemben levő értheti csak egyformán meg. Aki viszont naponta megtér ott csak jó szándék van, farizeusi jó szándék, ami lehet, hogy lelkileg jó, de szellemileg nem történt semmi. Testileg pedig szenvedés, hiszen szúr a törvény, szúr Isten szava. Fájdalmas kereszténynek lenni. Ennek már nem csak jó gyümölcse nem lesz, hanem saját maga az ember is megtanulja a hazugságot, kétszínűként él. Az eleget tevő ember nem egy irányba megy. Kétszínű. „Eleget teszek Istennek, és utána megyek, teszek akarámit, aztán holnap megint eleget teszek, és akkor megint rendezem a számlámat.” Ez, amit Isten igéje itt Pál szavaival is nagyon mélyen elítél.
Számomra a 2 Péter 2. 22-ben még bonyolultabb a helyzet. „De betelt rajtuk az igaz példabeszéd szava:az eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe” Tudni kell hogy ennek van egy előzménye is. 19 verstől: „Szabadságot ígérvén azoknak, holott ők magok a romlottság szolgái; mert akit valaki legyőzött, az annak szolgájává lett. Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó állapotjuk gonoszabbá lett az elsőnél. Mert jobb volna rájuk nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, minthogy megismervén, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól.” Ez hasonló az előző bibliai részhez. A visszatérés. Ez már nagyon súlyos. Itt azonban ismerni kell a Bibliának a nyelvezetét. Itt arról szól, hogy az eb visszatér. Az eb pedig a Bibliában elég súlyos minősítés. Nem csak azt jelenti, hogy az embert minősíti egy rossz állapotára. Az eb a férfi paráznáknak a jele. Annak idején a Biblia idejében már az Ószövetség népében is volt. Ott is volt már férfi paráznaság. A Bibliában az eb szó nem csak a kutyát jelenti, a Kálebet, ami az Ószövetségben is van, hanem a férfi paráznának a jelképe. Férfi paráznák, akik a templomokban, a szentélyekben (nem az igazi szentélyben, hanem a szentélyekben) voltak. Fizetett prostik voltak és jól keresett velük a szentély, mert jól hozták a pénzt. Ezen kívül nagyon érdekes dolog, hogy pont a homosexualitással kapcsolatosan előkerülhet ez a kutya, mint fogalom ma is. A homosexuailtás mint a férfi paráznának a képe, mint az eb példájában nem is annyira ismeretlen fogalom a Biblia idejéből. Ez az idő, amikor itt íródott ez a Péteri levél, akkor a római birodalomban a homosexualitás nem tiltott dolog volt. Nagyon hasonlított a mai időszakhoz. A római és a görög birodalomban is a hetero és a „homokozás” együtt elfogadott és eltűrt sexuális viselkedés volt. Nem tiltották, természetesnek vették, hogy ha valaki házasságban élt egy nővel és mellette azért volt egy „kutyája, ebe”. Akit a zsidó nép ebnek nevezett. Ez ma szintén elő kerül, hiszen ma is már a homosexualitás nem hogy tiltott, hanem eltűrt. Sőt ahogy az egyik humorista mondta „lassan kötelező lesz, de azt meg nem várom meg”. Vissza kell kanyarodnunk, az eb visszatér a maga okádásához. Ha pedig itt férfi prostiról van szó, akkor mégis az a kérdés, hogy mi is az, hogy prosti. Az, hogy eladják magukat valamiért. Itt a Biblia nem prostituáltról beszél. Az ebnek az esetében pontosan nem férfi paráznaságról, prostituáltságról beszél, hanem egy fokkal odébb. Perverzitásról beszél. Ezt a kettőt szét kell választani. A Szodoma Gomora büntetése előtti időben nem a homosexalitás növekedett, hanem a perverzitás, egészen a szodómiáig, amikor már állatokkal is. Azonban ugyanez ez működik szellemben is. Aki oly mindegy, hogy mit, oly mindegy hogy kivel, csak örüljön, csak ezt tegye. Túl megy még a paráznaságon, prostitúción is. Eljuthat odáig, hogy szellemileg kutya lesz. Ezek, akik visszatérnek az okádékukhoz. A szellemi prostitúción túl levő szellemi perverzitásnak ugyanazok a képei ma is láthatók, mint amit a Biblia itt mond. Visszatér az okádékára. Megeszi, és ugyanazt eszi, megeszi, kihányja, megeszi, kihányja és eszi. Sokszor meg lehet látni, hogy a szellemi perverzitásnak a munkája ma is látható. Monologizálva, ugyanazt mondja, ugyant eszi, ugyanazt szajkózza. Egylövetű puskája van, egy témája van. Mindig, amit mondott azt újra, újra, újra, újra. Azt a mocskot vádként és rágalomként megeszi, kiköpi. Van szellemi perverzitás. A szellemi perverzitás nem homosexualitás. Több annál. A szellemi perverzitás uralkodási hajlam. Úgy, mint a testi perverzitás nem arról szól, hogy elferdül valaki, hanem uralkodni akar. A sexuális viselkedésnek nem egy-két formája perverz, és mindegyiknek az a lényege, hogy az egyik partner a másikon uralkodni akar. Nem a megszokott, nem az általánosan elfogadott, nem a természet rendje szerint közösül a másik lehetőleg nem azonos nemű társával. A perverzitás mindig uralkodás és ezért ez már nem betegség. A Biblia amikor a kutyáról beszél, akkor nem a homosexualitásról beszél, hanem a pervezitásról beszél. Itt lehet beszélni arról, hogy a homosexualitás önmagában lehet betegség, sok sérülés által. Nem genetikus. A neveltetés, születés első pillanatától, a környezettől, családjától fölveszi a gyermek. Ha ezt szellemiben néznék, akkor ugyanezt megtapasztalhatjuk. Nem mindegy, hol születsz, és hol növekedsz. Ha olyan helyen születik meg valaki hívő emberként, ahol eleve adott a perverzitás, eleve adott a homosexualitás, prostitúció, hogy eladom bárkinek magamat, szellemben és lelkileg is, ott egyértelműen folytatódik a sor. Tehát egyértelművé válik, hogy a hamis ökumenében született embernek szükséges, hogy újjá szülessen, mert különben hozza és egészen a perverzitásig megy el. Ennek a gyülekezeti kutyáit is lehet látni, hiszen akár a gyülekezetek lehetnek kutya csordák. Tehát itt szétválasztja a Biblia. Egészen más a fizikai életben is, a földi életünkben is, ha valaki sérülten elferdül, és egészen más mikor valaki a másik emberen uralkodni akar és perverz. Ezek a kutyák, ezek, amik folyamatosan ugyanazt a hányást eszik. Erre Péternek a leve a tanúság, hogy ők azok, akik nem lettek szabadok, akik szabadságot ígérvén azoknak, holott ők magok a romlottság szolgái, mert akit valaki legyőzött, annak szolgájává lett. Itt a perverzitás, ami a kutyának a jellemzője az nem más, mint valakinek a szolgája. Míg a homosexualitás az önmagában egy betegség, gyógyítható. A perverzitás viszont egy démoni jelenség. Démonizált. Uralja azt, hogy más embert uraljon. És ez, amikor önmaguk megjátsszák a hívő embert, a szabadítót, a nagy szellemi akármilyen karizmatikus szolgákat, de önmaguk nem szabadok valami erőtől. Bizony lehet démonikusan szabadítani és démonikusan kutyához hasonlóvá lenni. Ehhez viszont nem kell nagy szellemi látás, hogy egyes embereken meglássuk. Mindig ugyanahhoz az okádékhoz tér vissza. Van, aki így rosszabb állapotba kerül, mint volt, de az uralkodás itt a kérdés és nem a bűn általi betegség. Ebben az esetben Péternél valóban démonizáltságról van szó. Ő nem tehet mást, de a borzalmas az, hogy démonizáltan szabadságot hirdet, miközben ő maga az, aki nem szabad. Érdemes elolvasni a Péter 2. levelének ezt a részét. Nagyon ismerős. Amikor magam se vettem észre, hogy egy homosexuális szellemileg perverz. Démonizált. Pedig észrevehettem volna, hiszen a gyermekein először meg lehet látni valakinek, hogy milyen állapotban van. Hiszen egy deviáns viselkedésű gyermeknek deviáns az apja vagy anyja. A deviánsnak egy másik válfaja a saját magam által készített szó: a deviláns. Amelyik eb visszatér, amelyik ezt a kutyai jellemzőt hordozza magában, akkor bizony itt nem egy betegségről van szó, hanem egy szellemi állapotról van szó, démonizálásról van szó. Mivel visszaviszi a Sátán a látszólagos megtéréséből, a látszólagos újjászületéséből, még rosszabb lesz valóban az állapota, még jobban betölti a Sátán ereje. A Sátán játssza ezt a trükköt. Önmaguk formálisan, hazudva megtérnek, hazudva újjászületnek és bizony kutyákhoz hasonlók. Tudja rongálni akár egy közösséget, Isten munkáját, mert önmaguk, akik Isten szavával tudnak szabadítni látszólag, miközben saját maguk, képviselik a démon világot. Nagyon bonyolult ez a kérdést.
Önmagában Péter 2 levelének ez a része mélyebb tanulmányt megérne. Mert igazából ezek az emberek, akikről itt későbbiekben kutyáig leviszi Péter a tanítását, Bálámhoz hasonlítják. Bálámhoz, aki pogány próféta volt. Megáldotta Izraelt, mert nem tehetett mást és utána visszament ahonnét jött, és annyira rosszabb lett az állapota, hogy Izrael a saját kezével ki is végezte. Tehát Bálám története, szellemileg perverz keresztény története és a kutyák hármasságát lenne érdemes átvizsgálni. Egyértelmű hogy a szellemi perverzitás látható formába is megjelenik a testi formája is. Ekkor fordul elő, az hogy olyan mindegy, hogy egy férfi, vagy nő, vagy kecske… Ekkor fordul elő, hogy a testemmel uralkodok egy másikon, ekkor fordul elő az, hogy a rossznak örülök. A perverzitás minden foka előjön. A perverz ember általában másnak örül, mint egy tiszta ember. Azok örülnek annak, ha valami büdös, örülnek a fájdalomnak, mazohisták, szadisták. Más az öröm fogalma, de mindegyiknek egy központja van: Uralni, uralkodni. Tehát van szellemi perverzitás, amikor más a testvérének fájdalmat okoz, örül, amikor beléd tapos. Vannak, akik szeretnek mások életében turkálni és bármilyen szinten csak megkarcolni „csak had örüljek”, vannak, akik szeretnek vért látni és vannak kimondottan, akik szeretnek gyilkolni. Ez mind kiteljesedve a gyilkosság szellemisége a Sátáné. Rosszabb az állapotuk. Miért rosszabb? Mert a Sátán folyamatosan viszi el a perverzitás területén. Perverz emberekre jellemző hogy nem tud megállni. Még még még. Még több öröm bármi áron, bármilyen formában. Kiderül hogy ez az öröm nem természetes öröm. De mindegyik öröm az erőszakkal és az uralommal kapcsolódóik össze. Másiknak fájdalmat okozni és ugyanaz a kutya jellemzői vannak, mint amikor a Bibliában beszél a kutyákról. A kutya pedig a Bibliába, ha a zsoltárokból előveszem hullaevő, kóbor, csak a sötétben jön elő, nappal elbújnak elhagyatott helyeken. A kóbor kutyák önmagukkal falkákat alakítanak és bizony nagyon erős állatokat is be tudtak keríteni és meg tudtak ölni. Ez a keresztény kóbor állat működik. Falkákban járnak a keresztények. Vannak kimondottan falkákban járó keresztények. Ezek bizony nagyon sok esetben a perverz keresztényeknek a típusai. Amelyik keresztény démonizáltan nem Krisztusi, hanem csak keresztény, nem karizmatikus, hanem egy más szellem uralja őket és azáltal örömüket lelik másnak a fájdalmában, örömüket lelik abban, amit a profán nyelv is önmagában is perverzitásnak mond. Örül egy gyülekezet tönkremenetelében, örül a keresztények roncs állapotában. Tulajdonképpen, ha csak az internetre fölmegy valaki és elkezdi olvasni, hogy folyamatos negatív kárörvendések vannak és egyebek, folyamatos rágalmak, folyamatos kutya viselkedés, folyamatos perverzitás van. Szét kell választani, hogy van szellemi paráznaság is. Hiszen az ökumenébe nagyon sokan belemennek szellemi paráznaként, mert hát az állami pénzektől kezdve akármi szükséges kell. Siker, elismerés stb… a paráznaságnak a prostituált része bizony érdekből van, és ebben nagyon sokan elbuknak, de ez nem szellemiség, ez csak bűn. A szellemiség, ami bevonja őket, és szét kell választani a szellemi paráznát, a szellemi prostitúciót és a szellemi perverzitást. A kutyák szellemi perverzek. A Biblia nem véletlen említi oly sok helyen a kutya példáját. Pont miattunk említi a kutya, kóbor kutya, veszett kutya folyamatosan a hányását eszi. Azt, amit kiöklendezett. Undorodik attól is, amit ő mond, de megeszi. Ami jellegzetes ebben a Péteri levélben: szabadságot ígérvén azoknak, akik holott ők maguk a romlottság. Nem bennük van, nem elérte. Ők maguk a romlottság. Bibliának néha vannak súlyos szavaik. Bizony a keresztény perverzitás, amelyik a kutyához hasonló módón a keresztény testvérét bántja, harapja, tépi, bekeríti, sötétben megtámadja. Ez bizony kiirtandó. A Biblia ezzel is tanít bennünket. Tehát szét kell választani a bűnt, amikor elesik az ember, szét kell választani azt, amikor megsérül és kényszer helyzetében prostituált lesz, mert csak lelki és nem szellemi. De fel kell ismerni azt, hogy van egy szellemiség, ami kutyaként jár, ez pedig a perverz keresztény, ami nem más, mint a démonizált és nem Krisztusi.
Copyright © 2005-2009 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG JHVH NISSZI Szolgálat
