Válaszoljon a Mindenható!

A világ nem érdemli meg Istent, a jó embereket sem, az igazakat sem, de a megrostálás ideje van.

Próbára teszi Isten az embereket. A jókat is és a rosszakat is. Azokat is, akik azt állítják Istenhívők és azokat is, akik nem.

Pont azért, próbál Isten, hogy mindenki előtt nyilvánvaló legyen, szívének állapota.

Szívünknek pedig van segítője, minden embernek, a vesék, amik vizsgálják, Isten szemei, amelyek figyelmeztetnek.

Minden ember megigazulhatna Isten előtt, ha akarna.

Minden ember előtt ott a lehetőség, hogy Istenhez forduljon segítségért és szívét megigazítsa.


Jóbot igen nagy veszedelem érte! Pedig a Földön nem volt és talán nem is lesz több olyan tiszta ember, mint ő volt.
Ő kiállta a próbát, mert így tudott kiáltani a legnagyobb nyomorúságában:
"Bárcsak meghallgatna valaki!"
Íme, ez a végszóm:
"Válaszoljon a Mindenható!"

Elege lett a világból, a barátaiból, egyedül Istenre volt kíváncsi.
Rettegte, félte az Istent, de eljutott oda, legyen Isten a bírája!
Ez nagyon nagy bátorság! Mert tudta, hogy a Mindenható előtt áll.
Mert a Mindenható belelát a szívébe, a veséjébe, a velejébe.
Egyedül csak Ő tudja, igazat szól-e Jób, tényleg igaza volt?
Odaállt szíve tisztaságával, és élete eddigi eredményeivel, és azt kérte Istentől, hogy ítéljen felette, mint Bíró!
Micsoda stressz, egy bíróság!

És a bibliai történetből tudjuk, Isten meghallgatta kérését és megítélte Jóbot!
Neki adott igazat, - barátaival és a világgal és a Sátánnal szemben -
 és kétszeresen kárpótolta minden elveszett javáért.

Tehát tanulság, Isten előtt kell igaznak lenni, Isten törvényei legyenek szemünk előtt, Ő pereli perünket, Ő az Igaz Bíró, és igazságot fog szolgáltatni.

A kiválasztás (elhívatás)

      A kiválasztásról, amely Isten tervének fontos alkotórésze, többször olvasunk a Szentírásban. A kiválasztás Isten jóakaratából és jótetszéséből származik, s Isten azt már a világ teremtése előtt elhatározta (Ef 1,4-5). Tévútra vezet, ha a feltétlen predesztináció (eleve elrendelés) hívei a Róm 8,29-30-ra hivatkozva azt tanítják, hogy egyes emberek üdvösségre, mások pedig kárhozatra vannak elrendelve. E tanítás rideg filozófia, és ellentmond a teljes Írásnak, különösen ennek a bibliai versnek:

"Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön" 

(1Tim 2,4)

Az a fontos kérdés, vajon Isten egyes embereket az örök életre, másokat pedig a kárhozatra rendelt, minden időben foglalkoztatta az Isten népét. S ahogy sajnos a többi igazságnál is szélsőségekbe estek, ugyanúgy a kiválasztás tanánál is. A Sátán, a "sötét" teológus, aki jól ismeri a Szentírást és minden alkalmat megragad, hogy Istent igazságtalansággal vádolja, tőkét kovácsolt ebből. A Sátán hamis, egyoldalú tanítás által azt súgja az emberek fülébe, hogy nincs értelme a megtérésnek, ha Isten őt úgyis az örök kárhozatra rendelte. (blogíró megjegyzése: vagy téves fordítva azt is gondolni: 'nincs szükség a megtérésre, ha Isten úgyis az örök üdvösségre rendelt'.)

A kiválasztásnál alapjában véve üdvözülésről, helyzetről és feladatról van szó. Így áll a Gyülekezet, a halál és Krisztus feltámadásának első zsengéjeként mint tanúbizonyság és papi nemzetség e világban, a bűn és halál színpadán, mégpedig Isten örök kegyelmi kiválasztása szerint. Mindene, amije van, Isten kegyelmi ajándéka (a tagoké is), és nem érdem szerinti. A Szentírás egyrészt az isteni elválasztásról, másrészt pedig az ember szabad akaratáról beszél. Megkíséreljük e két dolgot megkülönbözteti egymástól.

Kit választ ki Isten?

     Isten elveszett embereket választ el. Az ember természetes állapotának világos leírását megtaláljuk a Római levél első részeiben: ez teljesen reménytelen, de Isten szeretete határtalan, és minden elveszettért egyszülött Fiát adta. Isten a Krisztusban kegyelemmel közeledik az elveszett emberhez, hogy megmentse és céljaira rendelje.

Mi a kiválasztás?

     Annyit jelent: kiemelni! Isten különös céljaira kiválaszt:

     Testületeket. 
     Isten kiválasztotta Izráelt (Ézs 45,4) Ábrahám személyétől kezdve, hogy e nemzetség legyen áldásul minden nép számára. S ha a fazekasnak nem sikerült az edény először, sikerült másodszor, mégpedig ugyanabból az agyagból (Jer 18,16). Megbánhatatlanok Isten kegyelmi ajándékai és elhívásai. Isten sohasem téved!

     A Gyülekezetet
     (Csel 20,28). Isten ebben a korszakban választja ki magának a Gyülekezetet, amely az Ő Teste, hogy általa megismertesse e világgal az Isten sokféle bölcsességét (Ef 3,10).

     Egyes személyeket 
     (1Pét 1,2). Isten e világból innen és onnan embereket választ ki különleges céljai megvalósítására. Gondoljunk a 12 apostolra, akiket az Úr különféle alkalmakkor hívott el az apostoli szolgálatra, vagy Saulra, akit kiválasztott, hogy a nemzetek apostola legyen. Nem kétséges, hogy Isten téged és engem fiúságra rendelt már a világ teremtése előtt, és beírta nevünket az Élet könyvébe (Fil 4,3; Jel 3,5).

"Mert mi az Ő alkotásai vagyunk, 

teremtetvén általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, 

amelyeket előre elkészített Isten, hogy azokban járjunk" 

(Ef 2,10)

    A népeket.
    Habár ezek a mai napig "vakok" még, közel van az a nap, amikor ők is Isten gondolatainak előterébe kerülnek, ti. az ezeréves királyság alatt.

Mikor hívott el Isten bennünket?

    Isten Izráelt kb. 4000 évvel ezelőtt hívta el Ábrahám személyében. A Gyülekezetet azonban a világ teremtése előtt (Ef 1,4). Számunkra ez felfoghatatlan titok, amelyet semmiféle írástudó nem fejthet meg. A Biblia első lapjaitól kezdve már találkozunk Isten kikutathatatlan kiválasztásaival. Isten a fiatalabb Ábelt választotta az idősebb Kain helyet; Sémet, Kám és Jáfet mellett, Ábrahámot Nákhor mellett, egy alattomos Jákóbot egy látszólag nemesebb Ézsau helyett. Noha Isten Ábelt választotta, nem ment el szótlanul Kain mellett. S ha Isten Jákóbot szerette és Ézsaut gyűlölte, úgy ez érthető, mert Jákób kereste az elsőszülöttségi jogot és az ezzel járó áldást, amit Ézsau megvetett.

Hogy történik ez a kiválasztás?

     Isten eleve ismerete szerint (1Pét 1,2), és egészen kegyelemből. Tehát már eleve minden érdem ki van zárva (Róm 9,3; 11,5-6). Az isteni kiválasztás tehát Isten szuverén kegyelmi aktusa, amely által bűnösöket választ ki magának, és elrendeli őket különleges céljaira.

Mire hív el az ÚR?

     Bizonyára kiválaszt az üdvösségre, de nem elsősorban (2Tesz 2,13). Az ÚR eleve elrendelt minket fiúságra (Ef 1,5). Kiválasztott minket az Ő szolgálatára, és meghatározott felelősséget helyezett ránk (Jn 15,16). Isten például Ábrahámot nemcsak önmagának hívta el, hanem arra is, hogy általa nyerjenek áldást a világ minden népei.

Lehet-e igazságtalan az Isten?

     Ezt kérdezte egykor Pál apostol is (Róm 9,15-16.18.21; Ef 1,4-5; 2Tesz 2,13; 2Tim 1,9). Ezeket, és sok más igehelyet mindig összefüggésükben kell olvasnunk, s felfedezzük, hogy a Szentírás ezekkel kapcsolatban legtöbbször a hívőkről beszél. Nehezen magyarázható hely a Csel 13,48, egy azonban bizonyos, ugyanez a Szentírás mondja, hogy az embereknek nem lesz mentségük az utolsó napon.
"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3,16). Milyen csodálattal szemléljük majd egykor Isten kifürkészhetetlen bölcsességét, amikor tervei és céljai kibontakoznak előttünk.

/G.R.Brinke: A túlvilágról, 194-196 old/

---

KIVÁLASZTOTTAK. Emberek, akiket Isten egy bizonyos célra elválasztott (Ézs 43,20; 45,4). A Bibliában kiválasztott személyek többek közt: Mózes, az izráeliták, Krisztus, az angyalok és Jézus követői.

MEGVÁLTÁS. Uralomváltozást jelent: Sátán rabszolgaságából Krisztus uralma alá. Gyakorlatilag a bűnből való szabadulás és új, szabad életben járás Jézus Krisztus megváltó áldozati halála által; Krisztus halála a megváltás díja; amelyet Jézus Krisztus érte megfizetett (Róm 3,24; Gal 3,13; Ef 1,7; 1Pét 1,18-19).

Apostolok cselekedetei 3,12-26

Péter, amint ezt látta, beszédet intézett a néphez:

„Izraeli férfiak, miért ejt csodálkozásba ez a dolog titeket? Miért meredtek ránk szemetekkel, mintha saját hatalmunkkal vagy istenfélelmünkkel vittük volna véghez, hogy ez [az ember] járjon? [Csak az történt], hogy Atyáinknak Istene, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Istene megdicsőítette [ezzel] gyermekét Jézust, kit azonban ti Pilátus színe előtt elárultatok és megtagadtatok. [Pilátus] úgy ítélt, hogy elbocsátja őt, ti azonban a Szentet és Igazságost megtagadtátok, és azt kértétek, hogy a gyilkos férfit adja ki kegyelemből nektek, az élet elkezdőjét pedig megöltétek, ellenben Isten őt a halottak közül feltámasztotta, minek mi tanúi vagyunk. Az ő nevébe vetett hitnek alapján ezt az [embert], akit láttok és ismertek, az Ő neve tette szilárddá, a hit ő általa adta neki ezt az épséget mindnyájatok szeme láttára. Most hát, testvéreim, tudom, hogy ti is, valamint fejedelmeitek is értelmetlenségből cselekedtetek, ellenben Isten ekképp teljesítette azt, amit az összes próféták száján át eleve megígért, hogy Felkentjének szenvednie kell. Térjetek hát más felismerésre, és forduljatok meg, hogy vétkeiteket kitörölhesse, hogy az Úrnak orcájától eljöhessenek a felüdülés időszakai, s elküldhesse nektek a Felkent Jézust, akit eleve erre rendelt,
kit ugyan a mindenek helyreállításának idejéig, melyről szent prófétáinak száján keresztül öröktől fogva szólott, a mennynek kellett befogadnia. Hiszen már Mózes mondta, hogy az Úr, az Isten, Prófétát fog támasztani testvéreitek közül, olyant, mint engem. Rá fogtok hallgatni mindabban, amit szólni fog hozzátok, de minden lelket, aki nem hallgat arra a prófétára, a nép közül mindenestül ki fognak irtani. Sámueltől fogva az összes próféták, akik csak sorjában egymás után szóltak, előre megígérték ezeket a napokat. Ti vagytok a prófétáknak és ama szövetségnek fiai, amelyet Isten atyáitokra vonatkozólag rendelt el, mikor Ábrahámhoz így szólt: Magoddal fogják egymást áldani a föld összes nemzetségei. Miután [azonban] Isten gyermekét feltámasztotta, először nektek küldötte őt el, hogy amennyiben közületek minden egyes [lélek] elfordul rosszaságaitól, megáldhasson titeket."

Jézus Krisztus, a próféta

Mi az, amit a mindenek helyreállítása (újjá teremtése) alatt érteni kell?


     Izráel visszatérése Palesztinába (Ézs 11,11; Jer 23,3-8; Ez 37,21-25; Ám 9,14-15). Isten Izráel bűnbánata után visszaadja nekik a bűn miatt elvesztett országot.

     Dávid trónjának helyreállítása. Ezért született Jézus (Zak 12,8; Lk 1,78-79.)
Az Úr eljön az Ő népéhez, elfoglalja Dávid trónját, és királyuk lesz örökké. Ahogyan megíratott: "Ezek után megtérek és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát, és annak omladékait helyreállítom és ismét felállítom azt, hogy megkeresse az embereknek többi része az Urat" (Csel 15,16-17.)

     A föld helyreállítása (Ézs 35,1; 18-19). Nem lesz többé átok a földön. Az emberek nem arcuk verejtékével eszik kenyerüket (Ézs 32,15; Jer 31,12). A termékenység megsokszorozódik. Ezékiel 47-ben azt olvassuk, hogy a fák az életfolyónál évente 12-szer hoznak gyümölcsöt. Az édenkerti állapot ismét helyreáll. Minden téren, a növényvilágban (Ézs 35,1; 41,18-19) és az állatvilágban (Ézs 11,6-8; 65,25) is előre nem sejtett változások lesznek. Az ember élete ismét eléri a patriarchális kort (Zak 8,4). Ebben a nagyszerű korban a százesztendősöket még ifjaknak mondják (Ézs 65,20-22). A betegséget és a gyengeséget nem ismerik (Ézs 24; 65,20). Akármilyen nagy lesz is ez a megígért áldás, mégis gyenge előképe annak a sokkal nagyobbnak, amely az új földön lesz. János azt mondja: "Ezután láttam új eget és új földet" (Jel 21,1; 2Pét 3,13), s valójában ez lesz majd minden dolog helyreállítása.

     A népek helyreállítása. Nemcsak Izráel, hanem a népek világa is, minekutána csődbe jutott, soha nem sejtett áldásidőnek néz elébe. A népek egy ideig fegyverkeznek (különösen a fenevad ideje alatt) és háborúznak egész a rettenetes armageddoni napig, ahol nemcsak a fenevad erejét és végét, hanem az igazi királyt, Jézust is látni fogják. Péter azt mondja a Csel 3,26-ban, "elsősorban" nektek. Az "elsősorban"-t azonban egy "végül"-nek vagy "utolsósorban"-nak kell követnie. Az "utolsósorban" a népek gazdag áldásidejére vonatkozik. Az egész föld megtelik Isten ismeretével! Akkor nem lesz már háború (Ézs 2,3; Mik 4,3; Agg2,22; Dán2,44), mert Krisztus fog uralkodni a földön.


Az út az áldásoknak e sokaságához

     Péter a Csel 3,19-ben beszél erről. Izráelt bűnbánatra szólítja fel, hogy bűnei eltöröltessenek. Inti, hogy higgyen a prófétáknak, különösen a legnagyobbnak, Krisztusnak (22-25). Idézi 5Móz 18,15-19-et és megmutatja, hogy Jézus Krisztus e prófécia beteljesedése. Mózes hatalmas próféta volt, mert Isten hívta el testvérei (Izráel) közül, hogy legyen közvetítője és szabadítója népének. Ő vezette ki testvéreit a rabszolgaságból, és vezette ki népét Egyiptomból. Végül Mózes volt az, aki látta Istent, beszélt vele, s tőle megbízásokat kapott (4Móz 12,8; 5Móz 34,10). Erre a Mózesre kellett volna hallgatnia Izráelnek, de nem tette ezt meg. Mennyivel inkább kellett volna hinnie a sokkal nagyobb prófétának, Jézus Krisztusnak! Ezért ismétli Péter itt is Jézus visszautasításának a következményeit (26). Jézus elsősorban nekik adatott, s vele együtt a bűntől és annak szomorú következményeitől való szabadulás. Ezért kellett volna nekik a sokkal nagyobb prófétát, Jézust hittel elfogadni, hogy Isten a régen ígért áldásokat nekik ajándékozhassa. Az ehhez vezető utat mutatta meg Péter: Megtérés Istenhez és hit a Jézus Krisztusban.


/G.R.Brinke: A túlvilágról, 192-194 old/

A tükör

összetört. A Földön. Összerakhatatlan.

A Mennyben: Arany üvegtenger, a legtisztább tükör, amiben szemlélhetjük önmagunkat, másokat és Istenünket.

Ahogy Pál apostol mondja, színről színre látunk - értünk, szemlélünk - majd a mennyei létünkben.
Ebből fakad hálaénekünk.

A tükör többé nem összetört, hogy megismerjük egymást és az Istent. Feszített, mennyei, víz-tükör. Aranytenger. Mindaz, ami tükröződhet benne: színtiszta, JÓ, SZENT.

A tükör, ami körül a szentek állnak. Folyó, és tenger, VÍZ, amely a találkozást, a megbocsájtást, a megtisztulást, az örömet és az életet adja, benne és körülötte nyíltan meglátható a szentség, a tisztaság, a gazdagság és az igazság.
Amely bennem és benned teljességre jutott Isten Lelke által.

A trónus előtt mintha üvegtenger lett volna, kristályhoz hasonló

Jel 4,6

És láttam valami üvegtengerfélét, amely tűzzel volt vegyítve, és láttam azokat, akik legyőzték a fenevadat, annak képmását és nevének számát, amint az üvegtengernél álltak az Isten hárfáival, és énekelték Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: "Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya: ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid".
Jel 15,2-4

Azután megmutatta nekem az élet vizének folyóját,

amely ragyogó, mint a kristály,

s az Isten és a Bárány trónusából ered.

Jel 22,1

A tényeket nem lehet megváltoztatni:

EZ ÍGY LESZ.

A tizenegyedik mérföldkő - 6-6-9/11

Azt olvastam ma valahol, hogy, amit a bloggerek nyilvánossá tesznek, az nem mind igaz.
Nos, gondolom kezd ereje lenni a bloggerek írásainak, így bizonyos újságok rossz példákkal akarják visszanyesegetni hatásukat, ezért most itt elmondom:

Amit én írok, az kínosan mind igaz.

De természetesen igaz az is, hogy ezek a bejegyzések az én szemszögemből világítják meg a történéseket. Így teljesen normálisan lehet ellene mélyen hallgatni, elítélni, vagy egyetérteni. Az emberek nagyjából így élik a természetes életüket is: hallgatnak, elítélnek, vagy egyetértenek. Ezt hol hangosan, hol magukban teszik.

Amikor én blogot írok, fogom itt a billentyűzetet, számomra ez egyáltalán nem celebség.

Sosem az egyetértést, hanem a hátrányt érzem tevékenységemből. Ezért nehezemre esik, mint mindenkinek, aki középre áll és beszélni kezd.

Hiszen,

ad1. csak azokkal kellene foglalkoznom, akik itt élnek körülöttem. Engem akarnak, akartak. Ők egyáltalán nem akarnak osztozni belőlem a nagyvilággal.

ad2. ki is érthetne, vagy hihetne nekem kívülálló. Hiábavaló bolondság naplót írni a nagyvilág előtt.


Mégis, annyi ellenérv ellenére észrevettem, hogy a kívülállók, messze földeken élők is, kíváncsiak gondolataimra, életemre, mint azok, akik együtt velem élnek. Igaz, nyilván sokkal kisebb részt kapnak belőle, azok, akik csak olvassák. Az írás, a legnagyobb melegségével együtt, szűk és tárgyilagos.

Minden kommunikációs csatornában rejlenek hibák, félreértések.
Még a közvetlen együttlétnek, a teljes odafordulásban, a személyes odafigyelésekben is akadnak. Hát mégha csak ír valaki? Azért is írok sokat, minden hibájával együtt, hogy mégis, valami a valóságot mutató kép kirajzolódjon rólam. Pont nem azért, hogy olyat állítsak magamról, ami nem igaz.

Ezek a valóságok, mégis összetört tükör darabok. Szanaszét hullott részek. Mégha összeragasztanád azokat, akkor is csak torz képet mutatna rólam. Szükséges, hogy ismeretlenül is elfogadj és szeress is.

Isten Igéje is ilyen, blogszerű, torz tükör tud maradni számunkra, ha nem szeretjük Őt.

Isten nagyon sokat írt hozzánk! A Bibliával nyilvános naplót vezetett. Nem az Ő életéről, hanem Isten kiválasztott népének és kiválasztott gyermekeinek életéről és jövőjéről.

Az Ószövetség ugyanúgy az Ő beszédének része, amiből értenünk kell Őt, mint az Újszövetségből.
Értenünk a történelmi folyamatot, a beteljesedéseket. Értenünk a saját életünket. Értenünk az összefüggéseket a kiválasztott Izrael népe, és a pogányokból lett kiválasztott Isten gyermekei tömege között.

Érteni azt, hogy nem csak hibák, bukások és nem csak örömteli dolgok, sikerek történnek velünk, tartoznak hozzánk, hanem csendes várakozások is, épp akkor, amikor Isten csodát tett, tesz vagy tenni fog.

---


A tudást nem helyettesíti semmi.

Ha a google-ba beírsz egy szót, kidobhat ezer definíciót.

Bőven tájékozódhatsz mások gondolatairól. Ám nem helyettesíti, azt a tudást, ami a meghitt kapcsolatotokból merítkezik. Mert többet ad, az 'ott lenni a folyóparton' állapot, a 'veled szemlélni' életérzés. Mert nem a tudás szakszerűsége, a szakszavak, hanem a veled lenni állapot, ami többé tesz mindkettőnket, és ami Istent is gyönyörködteti. Amiért minket embereket magának megteremtett.

A 11. mérfölkőnél.

Olyan hirtelen, hamar megtud minden változni. Egyik hónapban még fennáll egy probléma, a másikban már nem. Egyik nap még él valaki, a másikban már nem.

Az élet értelme? kérdésre kereshetsz válaszokat, a történelemben, a tudományban, vagy akár az irodalomban. Sőt a Bibliában is.

Az életértelmének klasszikus kérdésére a Biblia sem ad választ, abból egyetlen történet sem, 

de arra igen, 

hogy Isten mindig minden helyzetben ott van veled.

S talán nem ez-e, minden kérdésünkre a válasz?

Olvassuk el,
Királyok második könyve 

6. fejezet 1-23 részét.

Elizeus egy próféta volt. Illés köpenyével (és kétszeres erejével).
Egy alkalommal, azt mondták neki tanítványai:

"szűk ez a hely, ahol mi veled lakunk. Hadd menjünk el a Jordánhoz" (2Kir. 6,1-2)

---

Elizeus a legplasztikusabb próféta Jézus Krisztus előképének. Nála fellelhető majdnem az összes csoda, amelyet később Jézus Krisztus is újra bemutatott.

Elizeus előkép ebben is, "szűk ez a hely"
Mert Jézus Krisztus ezt mondta: "a rókáknak van barlangjuk, a madaraknak fészkük ...

de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania."

Jézus Krisztus úgy gondolta, fontos a tanítványainak tudnia erről, ha Őt fogják követni nem lesz hová lehajtaniuk fejüket. Vándorok lesznek. Ám a csoda sosem marad majd ki életükből. Ő előttük jár. Helyet készít nekik.

Elizeus próféta tanítványai is eljutottak oda, hogy akármennyire szeretik Mesterüket, szűk lett a hely, új lakóhelyet kell keresniük maguknak.

Miután ezt eldöntötték magukban, odafordultak Mesterükhöz és így kérlelték Őt: " Jöjj te is szolgáiddal!"

Hová is? Az 'Együtt lenni, maradni' folyóparthoz.

Csodálatos szeretet a tanítványok részéről!

Csodálatos, ha mi is így kérlelhetjük Jézus Krisztust, Urunkat,

"El kell mennünk innen, de jöjj velünk!"

Ő az egyetlen, akit senki se vehet el tőlünk.

---

Jézus megígérte nekünk, "veletek leszek minden napon a világ végezetéig"
Sőt, előttünk jár, ahová Ő megy oda megyünk mi is. A vonzás törvénye. Ő vonz minket, Ő ösztönöz, az Ő akaratát hajtjuk végre életünkben. Mert az Övéi vagyunk.

---

Elizeus próféta isteni bölcs volt, így válaszolt: "Elmegyek."

El is ment velük.

Itt lehetne egy pontot tenni a történet végére. Isten azonban nem tesz pontot.

---

Elkezdődik a ház építése.
A szeretet Mester ott áll, nem messze, a folyóparton. Velük van!

A tanítványoknak meg kell tanulniuk egy tanítást:

Ha a Szeretet  veled van
a szeretet csodákra képes!

Az egyik tanítvány elveszíti a szerszámát, amit ráadásul kölcsönbe kapott.
Kettős probléma: 1. nem fogja tudni felépíteni a házat, 2. nem tudja visszaadni a kölcsönkapott tárgyat.

A kettős probléma gerjeszt egy harmadikat = A tanítvány nagyon megijedt.

Ahogy mi is, ha ilyen helyzetekbe kerülünk.
De ott áll a közelben a Mester. Vele van!


Királyok második könyve 6. fejezet 6. vers:

"Az Isten ember megkérdezte: "Hová esett? Az megmutatta neki a helyet; ő pedig levágott egy darab fát, és odadobta. A fejszevas ekkor úszni kezdett."

Isten végig ott állt a lehetetlen nehéz helyzetben azok mellett, akik Őt választották.
A Mester együtt volt tanítványaival, amikor építkeztek.

Ahogy Isten Izraellel volt, amikor háborúkkal küzdöttek.

Ha a Szeretet  veled van

a szeretet vezet s tanácsol téged!

A próféta a megtestesült Isteni Szeretet hordozója.
Isten embere, Isten népéért van. Tanácsot adni is.
A próféta: tanít, tanácsol, vezet, utat mutat, figyelmeztet.
Jézus Krisztus ilyen értelmében a legnagyobb próféta is.
Ahogy a nekünk elküldött Szent Lélek is.

Elizeus próféta, ebből a Szeretetből segítette Izraelt és királyát is:

Királyok második könyve 6. fejezet 9. vers:

"Az Isten embere azonban ezt az üzenetet küldte Izrael királyának: Vigyázz, ne vonulj át ezen a helyen, mert ott vonulnak le az arámok."

Isten népének időről-időre vannak ellenségei is.

Nagyszerű dolog, hogy Isten mindig velünk van, a házépítésben és a megmenekülésünkben is.

Dörgöljünk az ördög orra alá,

a mai napi mondásom:

"tudod az Úr bankja: Hitelt adunk az Úrnak, ő kamatostul megfizet, a fedezet meg Ő maga, a Szeretet."

- elég rossz vagyok, még szerencse, hogy van állampolgárságom, akkor az megvan, a rosszaság nem változtat rajta.
 
- van elvámolni valója?
hááát.. az a kis rosszaság...

Még sose láttam be a mennyei ajtón, csak sejtem, ott az ÚR dicsőségében és szentségében vannak az emberek. Ő meg hát ugye, JÓ.

Tehát a szív tiszta, a lélek kész. Mosoly legyen arcodon. Az ÚR vére elég.

-ooo- 

Új követőmnek, ajánlva sok szeretettel,
Isten hozott Julianna!

Boglárka

A hivatalos kresz elméleti vizsgám 08. 06

Oké :D
Sikerült!!

99%-kal! :D

11 perc alatt, negyedik leghamarabb.
55 kérdés
75 pontból 74 pont



Nem, nem nincs igazam. Be lehet menni itt segédmotorkerékpárral:

:D


Örüljetek velem.

Köszönöm Nelly, hogy velem voltál!

Mindenki imáját köszönöm és DICSŐSÉG AZ ÚRNAK!

Isten áldjon meg mindenkit. :D

A tizedik mérföldkő - 6-6-9/10

Van olyan, hogy meghatódottság.

Amikor leírtam egy-két mély gondolatomat, sokszor nem kaptam rá semmilyen reakciót. Ez bántott engem.
Fiatalkoromban nem értettem miért nincsen szóbeli válasz.
Talán nem is jó, amit írok?
Nem, nem kell már válasz, mert szeretem a csendet.

Később értettem meg, miért a csend, azért, mert olyan húrokat pengetek, amely a lélek legmélyebbje.

Meghitt pillanatok. Többet ér nekem, egy alig hallható beszélgetés, vagy a némán hulló pottyogó könnyek, mint a hangos üdvrivalda tapsözön.

Verseimet időnként odaadtam egy-két szimpatikus embernek, és sokszor láttam, amikor olvasás közben mély csönd ült lelkükre, hogy zavaromban, megkérdeztem, megsértette-e őt a versem?
Kérdezném, de nem lehet, és nem kell:
"De miért mondod ezt? Miért sírsz? Mondd, miről írtam én?! Mit éltem én?"
E kérdésem oly ostoba:
Ha nem értem a szív rezdülését, miért érteném a levegő suhogását?

Örülök, ha örülsz nekem. Vagy könnyes szemeddel rám nézel. Én is veled örülök, és veled isszák könnyeid sóhajom, mert megértettem. Mindent, amit eddig nem értettem:

Így finomodik a lélek.

Ez a kő, már a 10. A Teljes.

---

Pedig tudod nem is könnyű ám írni, a lélek mélyéről, és aztán nyilvánossá tenni.
Minden érzésem, minden szeretetem. Gondolatom. Benne vagyok. Én vagyok. S te már egészen ismersz.
Betűk, amelyek sokszor csak a valóság piciny szeletét világítják, sokszor nem is igazán, hiszen, honnan tudnám, te, hogyan szeretsz engem? Ha egyáltalán szeretsz. Csak bolyongok a sötétben. Az írás talán arról szól, hogy megismerjem a másikat, de csak magamat közelíthetem, közölhetem. S talán magamat, s te magadat jobban megismered.

---

Gimnáziumunk nem a Harvad, de azért kerültek ki közülünk híres, az ország számára lényeges emberek.

Még gimnazista koromban történt, talán 1991-ben, a hagyományos városi napokon,  megjelentettek egy irodalmi füzetet, helyi közösségünk fiatal művészeinek munkáival. Mi alkotók tartottunk felolvasó napokat is.
Volt egy kis novellám, nem nagy dolog. Tizenkét évesen kezdtem el írni, de csak tizenöt évesen fejeztem be. Szerintem nem volt nagy szám. Sőt cikinek éreztem? Mégis egy-két tanár ez alapján kezdett bátorítani, hogy írjak.
Az újság is feltűnően hosszú részletet közölt belőle. Nem volt közöm hozzá, talán, aki az újságot szerkesztette így látta jónak. Magam nem is tudtam, hogy egyáltalán megjelenik bármilyen művem az újságban. A felolvasási napon abból olvastam fel, novella részletemet, az érdeklődők és több gimnazista előtt, akiknek szintén írói ambícióik voltak.

Emlékszem, áhított szerelmem is ott ült a közönség sorai között, akinek gyönyörű szerelmes versei jelentek meg. Ez a fiú érettségi előtt állt, okos volt és jól nézett ki, döglött érte a fél gimi. Meg én is.
Pironkodtam szerény művem miatt, oldalazva közlekedtem. Persze tudom, nem volt miért, de fiatal voltam, és hát ő is ott volt.

Aztán később, ez a fiú egyszer, később, szembe jött velem, a gimnázium folyosóján.

Ketten, szemben, együtt. Egyedül. A személyes találkozás elkerülhetetlen volt. A teljesen üres folyosón. Nem is értem, hogyan történhetett. (Hová tűntek a diákok? és a tanárok? Felelősöket! Bármi megtörténhetett volna, ... vad fantáziámban. )

Miután egymás mellé értünk, megszólított. Beazonosította ki vagyok, rákérdezett, majd megdicsérte a művem, és szelíden azt mondta, hogy az írást ne hagyjam abba.

Amelie csodálatos élete c. filmben van egy jelenet, amikor Amelie tócsává lesz. Örülök, hogy ez a jelenet a filmtörténelemben megszületett, mert így el tudom mondani: Így loccsantam szét én is a folyosó közepén. Egyszerűen megszűntem.

Többet nem beszéltem vele. Kiből mi lesz? Amit tudok további életútjáról, ő most 42 évesen végül sikeres, hivatásos krími író lett. Gratulálok neki, innen is.

Kálmán Olga meg riportokat készít, ő is a monori Harvadról került ki. :)

---

Életút, mérföldkövek.

Szükségünk van a tapasztalatokra.
Az éles helyzetekre.

Ebből merítünk. Visszaigazolás nélkül célt tévesztünk.

A Bibliában, számomra az egyik legkedvesebb rész,

Dávid király imádsága, Sámuel második könyve 7. részében.

Szerintem a világtörténelem legszebb imája.
Alázat, tisztelet, megértés és engedelmesség. A Biblia központja. Gerince, értelme, lényege.

Az itt leírt történet világítja meg nemes vágyaink, szenvedélyeink, és céljaink helyességének, visszaigazolásának és Isten akaratának elfogadásának a módját.

Mert mindig az a kérdés, milyen célt, és hova?

A történet röviden:

- Dávid hihetetlen szeretetéből és hálájából Istennek házat akar emelni. Mert befutott, vége, mindent megkapott, elérte, amire csak vágyhatott.

- Isten pedig szól Dávidhoz. Kiigazítja, 'nem Dávid, te nem építesz nekem házat', majd ígéretet tesz neki.

"Ha majd letelik az időd, és pihenni térsz őseidhez, fölemelem majd utódodat, aki a te véredből származik, és szilárddá teszem az ő királyságát. Ő épít házat nevem tiszteletére, én pedig megerősítem királyi trónját örökre. Atyja leszek, és ő a fiam lesz." II Sám. 7. 12-14.

Dávid alázattal fogadja el Isten akaratát, ezért emeltetett a legnagyobbak közé.

Kérlek titeket, otthon, most olvassátok el, 

Sámuel második könyvének 7. részét.

Tudjátok, Dávid igen gazdag volt. Megtehette volna, hogy Isten szavát arrébb söpri, és magánadakozásból felépíti a világ 7. csodáját.  Nem tette.

--

És lőn:
Dávid király fia, Salamon megépíti Istennek házát. De vajon Isten örökre megerősítette trónját? És vajon örökre megmaradt-e az a Ház?

Mosolyogjunk. Mert tudjuk, minden, ami mögöttünk, előre mutatott, hogy mi értsünk. Jézus a mi templomunk.

A Templom

Így elérkeztünk a 10. mérföldkőhöz:

Királyok első könyve 6. fejezet:

6. vers:
"Az alsó emelet szélessége öt könyök, a középsőnek a szélessége hat könyök, a harmadiknak a szélessége pedig hét könyök volt; a templomot ugyanis kívülről körös-körül lépcsőzetesre építtette, hogy a gerendák ne nyúljanak be a templom falaiba."

9. vers:
"Amikor bevégezték a templom építését, beburkolták a templomot cédrusgerendákkal és cédrusdeszkákkal."

bevégezték

a templom építését.

cédrusgerendákkal és cédrusdeszkákkal