"Ahogy azonban Ábrahám esetében a halál volt az, amely elszakította az Ábrahámot Háránhoz kötő kapcsolatot, nálunk is a halál töri szét azt a láncszemet, amellyel a természet bennünket a jelenvaló világhoz köt.
Valóra kell váltanunk azt az igazságot, hogy Krisztusban, aki a mi Fejünk és Képviselőnk, meghaltunk; hogy a mi helyünk a világban a múlt dolgai közé tartozik; hogy Krisztus keresztje számunkra az, ami a Vörös-tenger volt Izráel számára: határzár, amely örökre elválaszt bennünket a halál és az ítélet földjétől. Csak ily módon leszünk képesek úgy járni, amint mennyei hivatásunkhoz illik, ama magas, szent, mennyei hivatásunkhoz, amelyre Isten bennünket Jézus Krisztusban elhívott.
Itt álljunk meg egy pillanatra, hogy Krisztus keresztjének mindkét jelentős oldala szemünkbe tűnhessen, hogy meglássuk: a kereszt Isten-imádatunk és tanítványságunk, békességünk és bizonyságtevésünk, Istenhez és a világhoz való viszonyunk alapja. Ha mint megtért bűnös az Úr Jézus Krisztus keresztjére nézek, felismerem benne békességem örökkétartó alapját. Ott látom bűneim gyökeres kiirtását, hordozását. Látom, hogy Isten igazán érettem van, még pedig meggyőzött lelkiismeretem szerint abban az állapotban, amilyenben éppen vagyok. A kereszt kinyilatkoztatja Istent, mint a bűnösök barátját. Kinyilatkoztatja csodás jellemét, mint a legistentelenebb bűnös igazságos megigazítóját. Sem a teremtés, sem a gondviselés nem lett volna erre soha képes. Kétségtelen, hogy mindkettőben megláthatom Isten hatalmát, felséges voltát és bölcsességét. De mi lenne belőlem, ha mindezek a dolgok ellenem fordulnának? Pedig nem tehetnek mást, mert bűnös vagyok, és sem erő, sem felségesség, sem bölcsesség nem törölheti el bűnömet, nem tehet igazzá Isten előtt.
A kereszt feltűnésével azonban minden megváltozott. Isten a kereszten olyan elbánásban részesítette a bűnt, hogy ezáltal Önmagát végtelenül megdicsőítette. Itt látom minden isteni tulajdonság fenséges kibontakozását és tökéletes összhangját. Látok szeretetet, éspedig olyan szeretetet, amely rabul ejti és örökre magáévá teszi szívemet, és amilyen mértékben lesz ez a szeretet valósággá életemben, olyan mértékben von el minden más dologtól. Látok bölcsességet, mégpedig olyan bölcsességet, amely kifog az ördögökön, és ámulatba ejti az angyalokat. Látok erőt, éspedig olyan erőt, amely minden ellenszegülést legyűr. Látok szentséget, éspedig olyan szentséget, amely a bűnt eltette láb alól, egyszersmind benne van Isten utálatának legnagyobb fokú kifejezése a bűn iránt. Végül látok kegyelmet, éspedig olyan kegyelmet, amely a bűnöst Isten közvetlen jelenlétébe, többet mondok - Isten ölébe helyezi! Hol láthatnám meg ezeket a dolgokat, ha nem a kereszten? Sehol. Nézhetünk, ahová akarunk, sehol sem látjuk e két igazság:
- "dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek - és e földön békesség" -
olyan áldott egyesülését, mint a kereszten.
Ezért olyan drága a kereszt, mint a bűnös békességének alapja, alapja Isten-imádatunknak, és örök közösségünknek azzal az Istennel, aki a kereszten oly áldott és dicsőséges módon nyilatkoztatta ki magát! Milyen értékes Isten számára, akinek igazságos talajt nyújtott, amelyen páratlan tökéletessége napfényre hozatalához láthat, s a bűnössel kegyelmét teljesen megismertetheti. Valóban, a kereszt Isten számára olyan nagy érték, hogy minden, amit Isten kezdettől fogva mondott és cselekedett, csak azt bizonyítja, hogy a kereszt mindig a legelső helyet foglalta el atyai szívében. És nem is csoda! Drága és hőn szeretett Fiának azon kellett függnie az ég és föld között, átélője lett minden szenvedésnek és gyalázatnak, amit csak emberek és ördögök rázúdíthattak, mivel Krisztusnak öröme telt abban, hogy Atyja akaratát teljesítse, és kegyelme gyermekeit megváltsa. A kereszt mint Isten szeretetének legtökéletesebb kifejezője, mindenkit magához vonzó középpontot alkot örökre!
Ezenkívül a kereszt mint tanítványságunk és bizonyságtételünk alapja is a legteljesebb figyelmünkre tarthat számot. Ugyanaz a kereszt, amely összeköt engem Istennel, elválasztott a világtól. Egy halott ember nyilvánvalóan leszámolt a világgal. Mivel a hívő Krisztusban meghalt, és Krisztussal együtt feltámadt, nem a világgal, hanem az élő Istennel van kapcsolatban új élet, új természet erejében. Így a hívő ember, mivel Krisztussal elválaszthatatlanul össze van kötve, részes Krisztus elfogadásában Istennél, és Krisztus megvetettségében a világ részéről. Ez a kettő együtt jár. Az első a hívőt istenimádóvá és polgárrá teszi a mennyben, az utóbbi pedig tanúbizonysággá és idegenné e földön. Az a kárpit mögé viszi, ez meg a táboron kívülre helyezi. Az egyik épp olyan tökéletes, mint a másik. Ha a kereszt odaállt közém és bűneim közé, akkor közém és a világ közé is odaállt. Az első esetben a kereszt megadja békességem helyét Istennel, az utóbbi esetben az ellenségeskedés helyére állít a világgal szemben, ugyanakkor türelmes és alázatos bizonyságtevővé formál, aki arról az értékes, végtelen, örök kegyelemről szól, amely a keresztben tárul a szemünk elé.
Nos, a hívőnek világosan meg kell ismernie, és helyesen meg kell különböztetnie Krisztus keresztjének mindkét oldalát. Nem élvezheti az egyik oldal áldásait, ha a másik oldalon a bemenéstől vonakodik. Ha füle nyitva van, hogy meghallja Krisztus hangját a kárpit mögül, legyen nyitva akkor is, amikor ugyanaz a hang a táboron kívülre hívja. Ha magáévá tette a kereszten elvégzett kiengesztelést, nem szabad visszariadnia a megvetettségtől sem, amely elválaszthatatlanul hozzátartozik. Boldogító előjogunk, hogy nemcsak bűneinkkel, hanem a világgal is leszámolhattunk. Mindez a kereszt tanában van összefoglalva. Ezért mondja az apostol:
"Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem,
csak a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében,
aki által nekem megfeszíttetett a világ,
és én is a világnak"
(Gal 6,14)
Pál úgy tekintett a világra, mint amelyet a keresztre kell szögezni, és a világ, miközben Krisztust megfeszítette, mindazokat keresztre feszítette, akik Krisztus tulajdonai voltak. Ennélfogva kettős keresztre feszítésről van szó, ami a hívőt és a világot illeti, és amennyiben ez végbemegy, teljesen lehetetlen, hogy a kettő valaha is egybeolvadjon. Fontoljuk meg mély komolysággal, imádságos lélekkel ezeket a dolgokat, és segítsen bennünket az isteni Szent Szellem arra, hogy gyakorlati életünkben megvalósíthassuk a kereszt mindkét oldalának jelentőségét."
Mackintosh, Elmélkedések Mózes 1. könyvéről
