"Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok,
azok is énvelem legyenek;
hogy lássák amaz én dicsőségemet, amelyet nékem adtál,
mert szerettél engemet e világ fundamentumának felvettetése előtt.
Igaz Atyám,
e világ téged nem ismert,
én pedig ismertelek téged,
ezek is tudják, hogy én te tőled bocsáttattam.
És a te nevedet megjelentettem nékiek,
és megjelentem,
hogy a szerelemed, amellyel engemet szerettél,
légyen ő bennek és én is őbennek."
(János ev. 17,24-26)
Egyik kedvenc igerészem Jézus főpapi imája.
Ebben a 1695-ös fordításban olvasva adta ki az Ige, azt, amit már a Lélek régen kijelentett nekem.
Mégpedig, hogy
az Atya szerelemmel szerette/szereti a Fiút.
Az Atya mindent a Fiúra tekintettel, a Fiúnak teremtett.
A Fiú, fiúi szeretettel szereti az Atyát. Embereket akart ajándékozni az Atyának. Azokat, akiket az Atya kiválasztott.
A Fiú azokat az embereket, akikért az életét adta, menyasszonyának nevezi.
Az Atya a vőlegényt és a menyasszonyt egy párnak látja. Mivel az Atya szereti a Fiút, és együtt örül a vőlegénnyel.
Az Atya és a Fiú közötti szeretet-közösség tehát szerelem. Amely szó tehát itt azt jelenti: személyreszóló, egy szermélyre irányuló, mély, meghitt, hűséges, odaadó.
Ebben a szeretet-kapcsolatba hívta meg az embert Jézus. Ha pedig belehívta, akkor nem kívülről fogjuk nézni az Atya és a Fiú szeretetközösségét, hanem benne leszünk. Közötte állunk. Részesei leszünk.
A Fiú könyörgött az Atyához, hogy így legyen.
A Fiú a Földön élve megmutatta tanítványainak, a menyasszonynak, hogy Ő és az Atya egy szeretet-közösségben vannak. Egyek. Hogy minden hatalom neki adatott, az Ővé, ahogyan az Atyáé volt. Az Atya neki adta. Megmutatta csodáival, gyógyításaival, a vakember szemének újrateremtésével, a vihar lecsendesítésével, a vízen járásával, stb.
Jézus mondta, ha szavainak nem hiszünk, higgyünk a cselekedeteinek, mert Ő azt mondta, senki ember őelőtte ilyeneket nem tett.
Azt is mondta, hogy viszont Ő utána, az Ő tanítványai mindezeket megteszik, sőt még ezeknél sokkal többet is. Azért, mert a Fiú lelke lesz ezekben az emberekben.
A Fiú lelke azt jelenti, hogy már most benne vagyunk az Atya és a Fiú szeretetkapcsolatában. Az Atya, már most úgy szeret minket, mint a saját Fiát.
Az, hogy a Fiú megváltott minket, kiválasztott és megigazított nemcsak azt jelenti, hogy örökéletünk van. Hanem azt is, részesei vagyunk az Atya és a Fiú közötti szeretetkapcsolatnak. Tökéletesen egészen birtokolva azt. Nemcsak minket szeretnek ilyen szerelemmel, hanem mi is így szeretünk.
Nyilván mindez még nem lett teljesen látható, de látható lesz.
Az idő elfogyott.
Van ilyen, hogy az idő elfogy. És, hogy többé nem te ember irányítod az életedet, hanem az Akié.
A kegyelem márpedig, ha bőségesen rád akar áradni, megtudod-e akadályozni?
Az Atya meghívott Jézus Krisztuson keresztül az Ő szeretet-közösségébe, ami a Fiúval együtt Neki van. Ebbe a kapcsolatba nem angyalokat hívott és nem törpéket, és nem óriásokat és nem marslakókat. Hanem a földi sárból készített földi embert hívta.
A te lelked, a Fiú lelkével együtt kiáltja bensődben: Abbá Atyám!
vagyis azt, hogy:
Szeretlek Atyám, Imádlak Atyám, Szeretlek Atyám, Imádlak Atyám!
és kiáltja azt is:
Szeretlek Uram, Imádlak Uram, Szeretlek Uram, Imádlak Uram!
Az Atyában nincs félelem és nincs aggódás. A Fiúban sincs.
A Fiú megállás nélkül kiáltja:
Szeretlek Atyám, Imádlak Atyám, Szeretlek Atyám, Imádlak Atyám!
és kiáltja a menyasszony felé is.
Úgy szeretlek Téged, hogy az
életemet adtam/adom érted, szeretlek Téged!
Az Atya megállás nélkül kiáltja:
Szeretlek fiam, Szeretlek fiam!
Gyönyörűségem vagy!
és kiáltja a menyasszony felé is:
Szeretlek Lányom, Szeretlek Lányom,
mert szeretem a Fiam!
Ő téged választott!
És én választottalak a Fiamnak.
És kiáltod te is, mert nem rémülsz már többé, mint Péter a hegyen, amikor az Atya fényes ködből szólott:
"ez az én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm,
(akiben megnyugodtam)
Őt hallgassátok."
(Lk 17,5)
A tanítványok megijedtek, mert még akkor nem tudták, hogy az Atya szereti a Fiút, és a Fiú szereti az Atyát, és a Fiú szeret minket. Ezért Jézus illette őket és mondta nekik, gyertek keljetek fel, ne féljetek itt a földre borulva, menjünk, mert még sok dolgunk van! - Megijedtek, mert azt hitték meghalnak.
De ti, mostani Jézus tanítványok, mindezt már nagyon jól tudjátok. Már nem vagytok Péterek már nem rémüldöztök, ha az Atya hangját halljátok! Tudjátok, hogy nem haltok meg, hanem örökéletetek van, de azt is tudjátok, hogy milyen csodálatos szeretet-közösségbe hívott meg titeket a mennyei Atyátok?
Hát akarnátok-e bármi rosszat belevinni?
E mennyei szent egységbe?
Jöjjön el a Te országod,
legyen meg a te akaratod,
amiképpen a mennyben, úgy a Földön is.
És Jézus mondta:
a mennyek országa lejött a Földre,
itt van közöttetek.
Ismerjétek fel!
Szeressétek egymást,
ahogyan én szerettelek titeket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése