Mert mint a porszem a mérleg nyelvén,
olyan előtted a földkereksége,
és mint a hajnali harmatcsöpp, mely a földre hull.
Bölcs 11,23
2011. október 30., vasárnap
2011. október 29., szombat
Titokban
Kedves Testvérem!
Ez az egész bejegyzés úgy született meg, hogy utánanéztem a Jehova Tanúinak az interneten.
Örömmel láttam, hogy az Ige elvégzi minden emberben a maga munkáját. Ez is a reménységem.
Volt Jehova Tanúi írásait olvasgattam ma. A linkembe be is tettem azt az elindulási blogot, ahonnan elkezdtem az olvasást. Ezen a vonalon haladva egyik keresztény blogról a másikra tévedtem. Hirtelen rég várt bőségben találtam magam. A kommentekben rátaláltam régi - 10 évvel ezelőtti - chatelőkre, beszélgetőpartnereimre. Cserfa, Endi, Sytka, Alex, Tupilán /aki szerintem a mostani Tulipán/, talán volt zsotza, és néha mintha Iván is jött volna. Meg még sokan mások, akikre most nem emlékszem. Ama korszakból én vagyok: Buttercup. Talán így emlékeznek rám.
Micsoda csodás vitatkozós-teológiai viták voltak azok! A Dpg korszakában! Amikor egy beérkező levelemmel a drot-posta-galamb, akár tíz percet is képes volt repülni, és én alig vártam már, hogy végre megérkezzen.
Szerettem ezeket a beszélgetéseket, amelyek tüzességük ellenére békében és szeretetben folytak le. Ismeretlenek, akik közeli ismerősök lettek. Jó újra "látni" őket. Vagy csak én tűntem fel újra?
Szóval így történt, hogy olvasgattam és már nem tudom hanyadszorra botlottam bele a gyógyulás témakörébe.
Igazán nem akartam erről írni. Mert, szeretem titokban tartani. Vagy: szeretném titokban tartani lelkem minden rezdülését. Igazából azt hiszem velem csak történnek a dolgok. Éppen úgy, ahogyan Isten akarja. Nem tudok, hitről és csodákról beszélni, csak megtapasztalásokról. Még teológiai pro- kontra Biblia ásatásokat sem végzek a gyógyulások témakörében. Egyszerűen jelen van az életemben Isten, ha akarom, ha nem. Annyit tudok, ha kérek, akkor kapok. Félelmetesen bejött. Minden rezgés, érzelmi túlfűtöttség, izgatottság, hevesség, ujjongás nélkül. Lehet ez hiányzik nekem, valami nagy-nagy durranás (?
). Ehelyett minden nagy csoda az életemben, a legkisebb zaj okozása nélkül történik. Elmarad a taps, a világraszóló dobpergés. Pedig máshol, mással, egyetlen egy ilyen csoda hatalmas szenzáció lenne. Nálam, a levegő se mozdul. Mókás az Isten. Kicsiben dolgozik. Legalábbis én így látom.
Szóval igazán nem akartam világgá kiáltani az újabb csodám. Mert hát ugye, úgyse lesz dobpergés.
Most sóhajtottam. Isten tudja, ismeri lelkem, dehogy vágyom én ilyenekre. Ha lehetne még jobban elbújnék a világ elől.
Szóval tíz évvel ezelőtt egy kéz-zsibbadásos komoly rosszullétem után, mps szívbillentyű betegséget diagnosztizáltak nálam. Kétszer voltam szívultrahang vizsgálaton, amikor közölte velem a főorvos, hogy ezentúl félévente kell szívultrahangra mennem, mert habár nem nagyon nagy a baj, de felügyelni és gyógyszerelni kell, és készüljek a műtétre is.
Én akkor még vehemens és dacos voltam, azt gondoltam magamban, dehogy jövök én félévente, és a gyógyszert se fogom bevenni. Így volt ez, mind e mai napig. Betegségemre minden orvosi beavatkozásnál felhívtam a figyelmet, így mindig a megfelelő antibiotikumos beavatkozásokkal védték a szívemet a további állapotromlástól.
Most mivel műtétre készülök - visszeres lábaimat szeretném megműtetni - erre való tekintettel, muszáj volt elmennem egy szív ultrahangra is. Pontosítok, kardiológiai szakvizsgálatra.
Doktornő a vizsgálat után - szemrehányóan, határozottan és hidegen, és mit tudom én milyen érzelmekkel vegyítve - közölte velem a lesújtó véleményét: ő bizony semmi kórosat nem fog írni a leletbe. Valami olyasmi fenn hanggal hogy mi a sz... tartottam fel a milliónyi valóban beteg embert, de ha a műtéthez kell a véleménye (valamivel hirtelen meg kellett magyarázni), akkor műthető vagyok. Pont, vége, menjen már.
Hm... tíz éves szívbetegségem így tűnt el nyomtalanul. - Ugye, hogy hiányzik a dobpergés? Vagy legalább a rácsodálkozás? Vagy a doktori gratuláció: Gratulálok, ön meggyógyult! Vagy legalább egy kis sóhaj, vagy egy kis elmélkedés: oh talán létezik Isten? - nem, ezek mind elmaradtak, mint általában az én eseteimben mindig.
Előzmények:
Imádkoztam érte? Igen, talán többször is. Egyszer bizonyosan, veled, amikor nem is olyan régen, telefonon felhívtalak, hogy valószínű most kapok szívinfarktust, olyan hihetetlen gyorsasággal ver a szívem nyugalmi állapotban.
Imádkoztunk. Imádkoztam. Kezemet a szívemre tettem. Több, mint húszpercig tartott rosszullétem, ahogy imádkoztunk, engem az arcomtól indulva a mellkasomon a szívem felett, valami csodálatos illat árasztotta el, valami olajhoz hasonló anyagszerűen. Mintha valami olajtartó szelencét törtek volna el a homlokom felett, amely lefelé csorgott a szívemre, még mondtam is neked a telefonba, mi ez Testvérem? Talán felkenetésem? - kérdeztem tőled. Miközben alig kaptam levegőt, és pihegtem, mint egy beteg galamb. Azon gondolkoztam, talán mégis jobb lenne, ha orvost hívnánk, és te is aggódni kezdtél értem.
Aztán még olvastál nekem jó sok zsoltárt. A 45-öst többször kértem, hogy olvasd fel, mert azontúl, hogy megnyugtatott, hirtelen élő lett számomra. És közben az az illat is áradt testemből.
Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, ezért kent föl téged társaid közül Isten, a te Istened öröm olajával. Mirha, aloé, kasszia illata árad minden öltözetedből, elefántcsont palotákból hárfák vidámítanak.
Igazán nem értettem a dolgokat. Nem volt halálfélelmem. Az speciel nem, de igen erőtlen voltam. Több, mint egyórásra nyúlt akkor a telefonbeszélgetésünk, és amikor letettük én még mindig nem voltam jól.
Szeretem ezt az illatot. Már többször éreztem magamon, de ilyen töményen csak akkor.
Isten úgy jön felém, halkan, hogy észre se veszem. Meggyógyít, megáld, minden csinnadratta nélkül.
Csak eszköz vagyok. És jól teszem, ha alázatos vagyok. Amilyen kegyelmekben tart az Úr engem, Szent Lelke lakik bennem. Életem minden perce az Övé. Nem bizakodhatom el, és nem magasztalhatom magam társaim fölé. Még akkor sem, ha kérek és kapok.
Igen, nálam a kérek és kapok elv működik. A helyzet az, hogy ez eddig bármit kértem megkaptam, ezért volt, hogy az utóbbi időben nem nagyon kértem semmit, mert igen összetöri az emberi lelket Isten csodálatos közelsége. Szeretetének megtapasztalása. Igazából azt se tudjuk mit kérünk, ha meg megkapjuk, egészen rosszul bánunk az eredménnyel, vagy felfuvalkodunk, önjelölt prófétákat csinálunk magunkból, vagy mélyen hallgatunk.
A hit nem tudomány. Ki bizonyítja be, hogyan gyógyultam meg? És kell-e? Ha még azt mondaná is valaki, van ilyen természetes módon is, azt mondanám, igen lehet, de nálam ez már a sok-sokadik eset, egészen véletlenül ahhoz már túl sok, hogy egyszerűen túlmenjek. A legutóbbi pedig már annyira nyilvánvaló volt mások előtt is, hogy csak hümmögni tudtam, amikor rákérdeztek: már nem hordod a szemüveged? Kontaktlencsére váltottál?
Hát nem. Nem kontaktlencse. Aztán jött a hadoválásom, hm... hát az úgy történt, hogy imádkoztam érte.
Egyébként ez számomra is akkora csoda volt, hogy nem győztem kapni ismerőseimtől a megrovást hitetlenségemért. Bogi?! - kérdezték - Mikor fogod már elfogadni, hogy az Úr meggyógyított?
Ez, már több, mint egy éve történt.
Most már elfogadom. Kedves Testvérem. Hát mit tehetek? Sarokba vagyok szorítva. Más örülne és ujjongana, én menekülök a Szeretet elől. Te vagy a legékesebb példája, te tudod a legjobban, és te szenvedsz ettől a leginkább. Ezerszer bocsánatot kérnék mindenkitől. Olybá tűnik ez nekem, mintha roskadásik rakták volna szekerem arannyal én meg futnék a szekér elől, az meg mágnesként üldöz engem. Más, örülne. Én meg hallgatnék a Jótevőmről? Mert Ő Isten, a Rejtőzködő, a titokban Szerető? Talán így akarom másnak is adni, titokban, halkan, hogy senki más meg ne hallja? Ajándékot birtokolni, de mintha mégse kaptam volna?
... Nem tudom, de mintha Jézus is azt mondta volna, azoknak, akiket meggyógyított: Csi! Senkinek ne beszéljetek róla!
Emígyen vagyok a gyógyulásokkal. Csak egy bizonyság másoknak. Teológia és igék nélkül. Zavartan, bocsánatkérősen, és megsemmisítően egyszerűen:
És egyébiránt: Áldjátok az Urat, mert jó, örökké tart szeretete!
bogi
Ez az egész bejegyzés úgy született meg, hogy utánanéztem a Jehova Tanúinak az interneten.
Örömmel láttam, hogy az Ige elvégzi minden emberben a maga munkáját. Ez is a reménységem.
Volt Jehova Tanúi írásait olvasgattam ma. A linkembe be is tettem azt az elindulási blogot, ahonnan elkezdtem az olvasást. Ezen a vonalon haladva egyik keresztény blogról a másikra tévedtem. Hirtelen rég várt bőségben találtam magam. A kommentekben rátaláltam régi - 10 évvel ezelőtti - chatelőkre, beszélgetőpartnereimre. Cserfa, Endi, Sytka, Alex, Tupilán /aki szerintem a mostani Tulipán/, talán volt zsotza, és néha mintha Iván is jött volna. Meg még sokan mások, akikre most nem emlékszem. Ama korszakból én vagyok: Buttercup. Talán így emlékeznek rám.
Micsoda csodás vitatkozós-teológiai viták voltak azok! A Dpg korszakában! Amikor egy beérkező levelemmel a drot-posta-galamb, akár tíz percet is képes volt repülni, és én alig vártam már, hogy végre megérkezzen.
Szerettem ezeket a beszélgetéseket, amelyek tüzességük ellenére békében és szeretetben folytak le. Ismeretlenek, akik közeli ismerősök lettek. Jó újra "látni" őket. Vagy csak én tűntem fel újra?
Szóval így történt, hogy olvasgattam és már nem tudom hanyadszorra botlottam bele a gyógyulás témakörébe.
Igazán nem akartam erről írni. Mert, szeretem titokban tartani. Vagy: szeretném titokban tartani lelkem minden rezdülését. Igazából azt hiszem velem csak történnek a dolgok. Éppen úgy, ahogyan Isten akarja. Nem tudok, hitről és csodákról beszélni, csak megtapasztalásokról. Még teológiai pro- kontra Biblia ásatásokat sem végzek a gyógyulások témakörében. Egyszerűen jelen van az életemben Isten, ha akarom, ha nem. Annyit tudok, ha kérek, akkor kapok. Félelmetesen bejött. Minden rezgés, érzelmi túlfűtöttség, izgatottság, hevesség, ujjongás nélkül. Lehet ez hiányzik nekem, valami nagy-nagy durranás (?
Szóval igazán nem akartam világgá kiáltani az újabb csodám. Mert hát ugye, úgyse lesz dobpergés.
Most sóhajtottam. Isten tudja, ismeri lelkem, dehogy vágyom én ilyenekre. Ha lehetne még jobban elbújnék a világ elől.
Szóval tíz évvel ezelőtt egy kéz-zsibbadásos komoly rosszullétem után, mps szívbillentyű betegséget diagnosztizáltak nálam. Kétszer voltam szívultrahang vizsgálaton, amikor közölte velem a főorvos, hogy ezentúl félévente kell szívultrahangra mennem, mert habár nem nagyon nagy a baj, de felügyelni és gyógyszerelni kell, és készüljek a műtétre is.
Én akkor még vehemens és dacos voltam, azt gondoltam magamban, dehogy jövök én félévente, és a gyógyszert se fogom bevenni. Így volt ez, mind e mai napig. Betegségemre minden orvosi beavatkozásnál felhívtam a figyelmet, így mindig a megfelelő antibiotikumos beavatkozásokkal védték a szívemet a további állapotromlástól.
Most mivel műtétre készülök - visszeres lábaimat szeretném megműtetni - erre való tekintettel, muszáj volt elmennem egy szív ultrahangra is. Pontosítok, kardiológiai szakvizsgálatra.
Doktornő a vizsgálat után - szemrehányóan, határozottan és hidegen, és mit tudom én milyen érzelmekkel vegyítve - közölte velem a lesújtó véleményét: ő bizony semmi kórosat nem fog írni a leletbe. Valami olyasmi fenn hanggal hogy mi a sz... tartottam fel a milliónyi valóban beteg embert, de ha a műtéthez kell a véleménye (valamivel hirtelen meg kellett magyarázni), akkor műthető vagyok. Pont, vége, menjen már.
Hm... tíz éves szívbetegségem így tűnt el nyomtalanul. - Ugye, hogy hiányzik a dobpergés? Vagy legalább a rácsodálkozás? Vagy a doktori gratuláció: Gratulálok, ön meggyógyult! Vagy legalább egy kis sóhaj, vagy egy kis elmélkedés: oh talán létezik Isten? - nem, ezek mind elmaradtak, mint általában az én eseteimben mindig.
Előzmények:
Imádkoztam érte? Igen, talán többször is. Egyszer bizonyosan, veled, amikor nem is olyan régen, telefonon felhívtalak, hogy valószínű most kapok szívinfarktust, olyan hihetetlen gyorsasággal ver a szívem nyugalmi állapotban.
Imádkoztunk. Imádkoztam. Kezemet a szívemre tettem. Több, mint húszpercig tartott rosszullétem, ahogy imádkoztunk, engem az arcomtól indulva a mellkasomon a szívem felett, valami csodálatos illat árasztotta el, valami olajhoz hasonló anyagszerűen. Mintha valami olajtartó szelencét törtek volna el a homlokom felett, amely lefelé csorgott a szívemre, még mondtam is neked a telefonba, mi ez Testvérem? Talán felkenetésem? - kérdeztem tőled. Miközben alig kaptam levegőt, és pihegtem, mint egy beteg galamb. Azon gondolkoztam, talán mégis jobb lenne, ha orvost hívnánk, és te is aggódni kezdtél értem.
Aztán még olvastál nekem jó sok zsoltárt. A 45-öst többször kértem, hogy olvasd fel, mert azontúl, hogy megnyugtatott, hirtelen élő lett számomra. És közben az az illat is áradt testemből.
Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, ezért kent föl téged társaid közül Isten, a te Istened öröm olajával. Mirha, aloé, kasszia illata árad minden öltözetedből, elefántcsont palotákból hárfák vidámítanak.
Igazán nem értettem a dolgokat. Nem volt halálfélelmem. Az speciel nem, de igen erőtlen voltam. Több, mint egyórásra nyúlt akkor a telefonbeszélgetésünk, és amikor letettük én még mindig nem voltam jól.
Szeretem ezt az illatot. Már többször éreztem magamon, de ilyen töményen csak akkor.
Isten úgy jön felém, halkan, hogy észre se veszem. Meggyógyít, megáld, minden csinnadratta nélkül.
Csak eszköz vagyok. És jól teszem, ha alázatos vagyok. Amilyen kegyelmekben tart az Úr engem, Szent Lelke lakik bennem. Életem minden perce az Övé. Nem bizakodhatom el, és nem magasztalhatom magam társaim fölé. Még akkor sem, ha kérek és kapok.
Igen, nálam a kérek és kapok elv működik. A helyzet az, hogy ez eddig bármit kértem megkaptam, ezért volt, hogy az utóbbi időben nem nagyon kértem semmit, mert igen összetöri az emberi lelket Isten csodálatos közelsége. Szeretetének megtapasztalása. Igazából azt se tudjuk mit kérünk, ha meg megkapjuk, egészen rosszul bánunk az eredménnyel, vagy felfuvalkodunk, önjelölt prófétákat csinálunk magunkból, vagy mélyen hallgatunk.
A hit nem tudomány. Ki bizonyítja be, hogyan gyógyultam meg? És kell-e? Ha még azt mondaná is valaki, van ilyen természetes módon is, azt mondanám, igen lehet, de nálam ez már a sok-sokadik eset, egészen véletlenül ahhoz már túl sok, hogy egyszerűen túlmenjek. A legutóbbi pedig már annyira nyilvánvaló volt mások előtt is, hogy csak hümmögni tudtam, amikor rákérdeztek: már nem hordod a szemüveged? Kontaktlencsére váltottál?
Hát nem. Nem kontaktlencse. Aztán jött a hadoválásom, hm... hát az úgy történt, hogy imádkoztam érte.
Egyébként ez számomra is akkora csoda volt, hogy nem győztem kapni ismerőseimtől a megrovást hitetlenségemért. Bogi?! - kérdezték - Mikor fogod már elfogadni, hogy az Úr meggyógyított?
Ez, már több, mint egy éve történt.
Most már elfogadom. Kedves Testvérem. Hát mit tehetek? Sarokba vagyok szorítva. Más örülne és ujjongana, én menekülök a Szeretet elől. Te vagy a legékesebb példája, te tudod a legjobban, és te szenvedsz ettől a leginkább. Ezerszer bocsánatot kérnék mindenkitől. Olybá tűnik ez nekem, mintha roskadásik rakták volna szekerem arannyal én meg futnék a szekér elől, az meg mágnesként üldöz engem. Más, örülne. Én meg hallgatnék a Jótevőmről? Mert Ő Isten, a Rejtőzködő, a titokban Szerető? Talán így akarom másnak is adni, titokban, halkan, hogy senki más meg ne hallja? Ajándékot birtokolni, de mintha mégse kaptam volna?
... Nem tudom, de mintha Jézus is azt mondta volna, azoknak, akiket meggyógyított: Csi! Senkinek ne beszéljetek róla!
Emígyen vagyok a gyógyulásokkal. Csak egy bizonyság másoknak. Teológia és igék nélkül. Zavartan, bocsánatkérősen, és megsemmisítően egyszerűen:
Hát az úgy történt, hogy ... imádkoztam.
És egyébiránt: Áldjátok az Urat, mert jó, örökké tart szeretete!
bogi
2011. október 25., kedd
A Bölcsességről 1.
A SZEMPONT
"De hála az Istennek, aki mindig diadalra visz minket a Krisztusban." 2 Kor 2,14
Isten munkatársának olyan szempontból kell néznie a dolgokat, amely nemcsak megközelíti az elérhető legmagasabbat, hanem a l e g m a g a s a b b is. Vigyázz, hogy kitartóan Isten szempontjából nézd a dolgokat és ezt érvényesítsd napról-napra, lépésről-lépésre; ne a véges dolgokat tartsd szem előtt. Semmilyen külső erő nem téríthet el Isten szempontjától.
Abból a szempontból kell néznünk az életünket, hogy csak egyetlen célból vagyunk itt, azért hogy foglyok legyünk Krisztus diadalmenetében. Nem vagyunk Isten kiállítási tárgyai. Azért vagyunk itt, hogy egy valamit bemutassunk: mindenestül Jézus Krisztus foglyaiként élünk. Milyen kicsinyesek a többi szempontok: "Egyedül állok Jézusért harcolva" - "Krisztus ügyét meg kell védenem és ezt az erődítményt az Ő céljára kell megtartanom". Pál ennyit mond: "a Győztes menetében vagyok, nem számítanak a nehézségek, Ő mindig győzelemre vezet." Kialakul-e és győz-e ez a szempont a gyakorlati életünkben?
Pál titkos öröme az volt, hogy Isten megragadta őt; a véreskezűt, a Krisztus ellen lázadót, foglyul ejtette és most már egyedül csak ezért van itt.
Pál öröme az volt, hogy az Úr foglya lehet, nem érdekelte semmi más sem égen, sem földön. Szégyenletes, ha a keresztyén ember arról beszél, hogy ő fog győzni. A Győztesnek olyan teljesen kell győznie felettünk, hogy a győzelem mindig az Övé legyen, mi pedig általa legyünk "felettébb diadalmasok" (Róm 8,37).
"Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek" (15. v.), Jézus illata - az Ő indulata - áthat minket és bárhova megyünk, csodálatos felfrissülésére leszünk Istennek.
Oswald Chambers
2011. október 20., csütörtök
Gianna Jessen prédikációjához
- gyűlölet?
segített nekem ez a gianna jessen. (http://testveremnek.blogspot.com/2011/10/gianna-jessen-egy-abortusz-tulelo.html)
- szeretet?
akkor leszek boldog, ha meggyűlölnek?
gyűlölet az igazságért. ?
erőteljes, hatásos beszéd.
oh! ehhez képest hol vagyok én?
no, persze, én nem azt akartam, hogy engem szeressenek, hanem én akartam szeretni.
észrevétlen, hogy senki meg ne hálálhassa. és mivel nem sikerült így szeretnem - mivel mindig meghálálták és viszontszerettek - cselekedeteim tekintetében, küldetésemet sikertelenként könyveltem el.
Na persze tudom, ilyet más nem tett volna, szeretni és viszontszeretve lenni, a legcsodálatosabb dolgok egyike, és elérendő jó cél lehetne, de nem nekem.
Az igazságot tanítani akartam. Mivel nagy kincsnek találtam, továbbadásra érdemesnek, az Élet eredete, értelme, vége.
De csak az értelmi sérültek hallgattak meg. (Hála Istennek, hogy ők legalább meghallgattak.)
Később ez lett minden kincsem, és jel, az egészségesek nem kívánják Istent, csak az értelmi sérültek.
Jobban beszélt ez számomra mindennél, hogy fájdalmasan beteg a világ. Ugyanakkor egyre több erőt adott, és ad, hogy tanítsam a lelki szegényeket, mert ők megértik és szívesen hallgatják Isten beszédét.
Szóval, én nem mondtam volna olyat soha, hogy örülnék, ha meggyűlölnének az Igazságért.
De így, hogy hallottam, és egy ilyen előadótól, elgondolkoztam.
A kérdés jogos. Bevállalnám-e, hogy meggyűlöljenek az Igazságért?
A kérdés jogos. Bevállalnám-e, hogy meggyűlöljenek az Igazságért?
Elgondolkodtató.
Mélységes fájdalom van bennem a világ helyzete miatt. Szegényekkel dolgozom. Szegényeket segítek.
De eme kérdés tükrében, és amely lelki megrázkódtatáson az elmúlt hónapokban végigmentem, mást már nem is tudok mondani:
Nem érdekel, ha meggyűlölnének az Igazságért.
Minthogy, nem érdekel már a világválság sem. Nem érdekel.
Úgy égette ki belőlem a sok reménytelen küzdelem, halál, az idegeket, mintha soha nem is lett volna bennem félelem, vagy izgatottság.
Magam sem értem, hogyan vérezhet egyszerre a szívem a szegényekért, és hogyan mondhatom, nem érdekel mi következik ránk.
Elfáradt a lélek?
Oh nem, ennél többről van szó. Érzékeim még soha ilyen élesek nem voltak. Bölcsebb vagyok, mint régebben.
Türelmesebb, minthogy valaha képzelhettem volna. Sőt, még értelmi képességeimmel is tarolok.
Egyszerűen másra nézek. Túllátok eme földi világon. A mennyekben lakozót látom. Aki bölcsen vár, s hallgat.
Tükörképe lettem.
Tükörképe lettem.
Ami történhet velünk?
Hadd mondjam el, a fülembe csengő sírások, sikolyok, hogyan szüntetik meg bensőmet, hogy ne maradjon benne semmi más, csak pusztán a szeretet. Hányszor hallottam, láttam elkeseredett arcokat? Amikor már senki se volt, csak én, utolsó segítségként.
És hányszor szembesültem azzal: én? Én lennék a segítség?
Lásd be Testvérem az igazságot, nem tudok segíteni senkinek. Ezt most nem az elkeseredés íratja velem, hanem a józanság. A figyelmeztetés. Emberek! Nincs más segítség, csak az Isten!
És mégis, ha másunk nem marad, csak a szeretet, mi vagyunk a világ leggazdagabb embere. Ezt pedig nem a nagyot mondás íratja velem. Hanem a tapasztalat. Emberek! Higgyetek nekem! Szeressétek egymást!
A világ helyzetét én is látom. De nem félek. Az Aki kézben tartja, mégis Isten. Nem naív hit ez bennem, hanem előrelátás.
Tudom: Isten ad nekünk olyat, amit se pénz, se ember nem adhat. Ha hiszünk: Örökéletet, és amíg élünk kibeszélhetetlen békességet, szeretettel. (...)
... és ha közben mások meggyűlölnek?
elég baj.
De sajnos már nem érdekel.
Lehet rosszabb vagyok, mint gianna jessen? Még arra se vágyom, hogy gyűlöljenek? Pedig ez most, hogy mondta, már egészen kívánatosnak tűnik előttem. Szinte felvillanyoz. Köszönöm neki ezt a szép beszédet, rajtam sokat segített.
bogi
2011. október 19., szerda
Példabeszédek könyve 29
Aki a fenyítés ellenére is nyakas marad, hirtelen gyógyíthatatlanul összetörik.
Ha az igazak jutnak hatalomra, örül a nép, de ha a bűnösök uralkodnak, nyög a nép.
Aki szereti a bölcsességet, örömet szerez apjának, de aki paráznákkal barátkozik, elpazarolja vagyonát.
Igazsággal tartja fenn országát a király, de ha ajándékot fogad el, romba dönti azt.
Aki hízeleg embertársának, hálót vet annak lába elé.
A gonosz embert csapdába juttatja vétke, az igaz pedig ujjongva örül.
Az igaz megérti a nincstelenek ügyét, a bűnös azonban nem tudja megérteni.
Az öntelt emberek fellázítják a várost, a bölcsek pedig lecsillapítják a haragot.
A bölcs ember vitatkozik az ostobával, az pedig hol háborog, hol nevet:
nem marad nyugton.
A vérszomjas emberek gyűlölik a feddhetetlent, a becsületesek pedig gondoskodnak róla.
Egész indulatát szabadjára ereszti az ostoba, de a bölcs végül is lecsendesíti.
Ha az uralkodó hallgat a hazug beszédre, minden szolgája bűnössé válik.
A szegény és a zsarnok egymás mellett élnek, de mindkettő az ÚRtól kapta a szemevilágát.
Ha a király igazságosan ítéli a nincsteleneket, trónja mindvégig szilárdan áll.
A bot és a fenyítés bölccsé tesz, a kényeztetett gyermek pedig szégyent hoz anyjára.
Sok ott a bűn, ahol sok a bűnös, de az igazak meglátják azok bukását.
Fegyelmezd fiadat, akkor nyugodt lehetsz felőle, sőt örömet találsz benne.
Ha nincs kijelentés, elvadul a nép, de boldog lesz, ha megfogadja a tanítást.
Puszta szóból nem okul a szolga, még ha megérti, akkor sem ad rá semmit.
Láttál-e már elhamarkodott beszédű embert? Több reményt fűzhetsz az ostobához, mint hozzá.
Aki gyermekkorától fogva kényezteti szolgáját, a végén nem bír vele.
A haragos ember viszályt szít, az indulatos ember sok bűnt követ el.
Megalázza kevélysége az embert, az alázatos lelkűt pedig tisztelet övezi.
Aki a tolvajjal tart, önmaga ellensége, és az is, aki átkozódást hall, de nem jelenti.
Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az ÚRban bízik, az oltalmat talál.
Sokan igyekeznek az uralkodó elé, pedig az ÚR szolgáltat igazságot az embernek.
Utálják az igazak az álnok embert, a bűnös meg a helyes úton járót utálja.
Ha az igazak jutnak hatalomra, örül a nép, de ha a bűnösök uralkodnak, nyög a nép.
Aki szereti a bölcsességet, örömet szerez apjának, de aki paráznákkal barátkozik, elpazarolja vagyonát.
Igazsággal tartja fenn országát a király, de ha ajándékot fogad el, romba dönti azt.
Aki hízeleg embertársának, hálót vet annak lába elé.
A gonosz embert csapdába juttatja vétke, az igaz pedig ujjongva örül.
Az igaz megérti a nincstelenek ügyét, a bűnös azonban nem tudja megérteni.
Az öntelt emberek fellázítják a várost, a bölcsek pedig lecsillapítják a haragot.
A bölcs ember vitatkozik az ostobával, az pedig hol háborog, hol nevet:
nem marad nyugton.
A vérszomjas emberek gyűlölik a feddhetetlent, a becsületesek pedig gondoskodnak róla.
Egész indulatát szabadjára ereszti az ostoba, de a bölcs végül is lecsendesíti.
Ha az uralkodó hallgat a hazug beszédre, minden szolgája bűnössé válik.
A szegény és a zsarnok egymás mellett élnek, de mindkettő az ÚRtól kapta a szemevilágát.
Ha a király igazságosan ítéli a nincsteleneket, trónja mindvégig szilárdan áll.
A bot és a fenyítés bölccsé tesz, a kényeztetett gyermek pedig szégyent hoz anyjára.
Sok ott a bűn, ahol sok a bűnös, de az igazak meglátják azok bukását.
Fegyelmezd fiadat, akkor nyugodt lehetsz felőle, sőt örömet találsz benne.
Ha nincs kijelentés, elvadul a nép, de boldog lesz, ha megfogadja a tanítást.
Puszta szóból nem okul a szolga, még ha megérti, akkor sem ad rá semmit.
Láttál-e már elhamarkodott beszédű embert? Több reményt fűzhetsz az ostobához, mint hozzá.
Aki gyermekkorától fogva kényezteti szolgáját, a végén nem bír vele.
A haragos ember viszályt szít, az indulatos ember sok bűnt követ el.
Megalázza kevélysége az embert, az alázatos lelkűt pedig tisztelet övezi.
Aki a tolvajjal tart, önmaga ellensége, és az is, aki átkozódást hall, de nem jelenti.
Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az ÚRban bízik, az oltalmat talál.
Sokan igyekeznek az uralkodó elé, pedig az ÚR szolgáltat igazságot az embernek.
Utálják az igazak az álnok embert, a bűnös meg a helyes úton járót utálja.
2011. október 17., hétfő
Példabeszédek 8.
Nem kiált-e a bölcsesség,
nem hallatja-e szavát az értelem?
Kiáll a magaslatok ormára,
az útra, a keresztutakra.
A városba vivő kapuknál,
a bejáratoknál hangosan kiált.
Hozzátok kiáltok, férfiak,
szavam az emberekhez szól.
Legyetek okosak, ti együgyűek,
legyetek értelmesek, ti ostobák!
Hallgassatok rám,
mert fontos dolgokat mondok,
ha felnyitom ajkamat,
helyes, amit mondok.
Mert szám igazságot szól,
ajkam utálja a gonoszt.
Számnak minden szava igaz,
nincs bennük csalárdság
vagy hamisság.
Mind világosak az értelmeseknek,
és az ismeretre vágyóknak érthetők.
Intésemet fogadjátok el, ne az ezüstöt,
inkább a tudást, mint a színaranyat!
Mert értékesebb a bölcsesség
az igazgyöngynél,
és nem fogható hozzá
semmiféle drágaság.
Én, a bölcsesség, együtt lakom
az okossággal,
és nálam van a megfontolt tudás.
Aki féli az Urat, gyűlöli a rosszat.
A kevélyt és a kevélységet,
a helytelen utat
meg az álnok beszédet gyűlölöm.
Enyém a tanács és a jutalom,
én vagyok az értelem,
enyém a hatalom.
Általam uralkodnak a királyok,
és rendelkeznek igazságosan
a fejedelmek.
Általam vezetnek a vezérek,
és ítélkeznek igazságosan az elöljárók.
Szeretem azokat, akik engem szeretnek,
megtalálnak engem, akik keresnek.
Gazdagság és megbecsülés van nálam,
maradandó vagyon és igazság.
Gyümölcsöm drágább az aranynál,
a színaranynál is,
és jövedelmem a színezüstnél.
Az igazság ösvényén járok
és a törvénynek az útjain,
hogy örökséget adjak
az engem szeretőknek,
és megtöltsem kincstárukat.
Az ÚR útjának kezdetén alkotott engem,
művei előtt réges-régen.
Az ősidőkben formált engem,
kezdetben, a föld keletkezése előtt.
Mikor még nem voltak mélységek,
megszülettem,
mikor még nem voltak tele a források
vízzel.
Mielőtt a hegyek helyükre kerültek,
a halmok létrejötte előtt megszülettem;
amikor még nem alkotta meg
a földet, a rónákat,
még a világ legelső porszemét sem.
Ott voltam, amikor megszilárdította
az eget,
amikor kimérte a látóhatárt
a mélység fölött.
Amikor megerősítette
odafönt a fellegeket,
amikor felbuzogtak
a mélység forrásai,
amikor határt szabott a tengernek,
hogy a víz át ne léphesse partját,
amikor kimérte a föld alapjait,
én már mellette voltam, mind kedvence,
és gyönyörűsége voltam minden nap,
színe előtt játszadozva mindenkor.
Játszadoztam földje kerekségén,
és gyönyörködtem az emberekben.
Ezért, fiaim, hallgassatok rám,
mert boldogok, akik megőrzik útjaimat!
Hallgassatok az intésre,
hogy bölcsek legyetek,
és ne hanyagoljátok el azt!
Boldog ember az, aki hallgat rám,
ajtóm előtt vigyázva minden nap,
ajtófélfáimat őrizve.
Mert aki engem megtalál,
az életet találja meg,
és kegyelmet nyer az ÚRtól.
De aki vétkezik ellenem, magának árt,
gyűlölőim mind a halált szeretik.
nem hallatja-e szavát az értelem?
Kiáll a magaslatok ormára,
az útra, a keresztutakra.
A városba vivő kapuknál,
a bejáratoknál hangosan kiált.
Hozzátok kiáltok, férfiak,
szavam az emberekhez szól.
Legyetek okosak, ti együgyűek,
legyetek értelmesek, ti ostobák!
Hallgassatok rám,
mert fontos dolgokat mondok,
ha felnyitom ajkamat,
helyes, amit mondok.
Mert szám igazságot szól,
ajkam utálja a gonoszt.
Számnak minden szava igaz,
nincs bennük csalárdság
vagy hamisság.
Mind világosak az értelmeseknek,
és az ismeretre vágyóknak érthetők.
Intésemet fogadjátok el, ne az ezüstöt,
inkább a tudást, mint a színaranyat!
Mert értékesebb a bölcsesség
az igazgyöngynél,
és nem fogható hozzá
semmiféle drágaság.
Én, a bölcsesség, együtt lakom
az okossággal,
és nálam van a megfontolt tudás.
Aki féli az Urat, gyűlöli a rosszat.
A kevélyt és a kevélységet,
a helytelen utat
meg az álnok beszédet gyűlölöm.
Enyém a tanács és a jutalom,
én vagyok az értelem,
enyém a hatalom.
Általam uralkodnak a királyok,
és rendelkeznek igazságosan
a fejedelmek.
Általam vezetnek a vezérek,
és ítélkeznek igazságosan az elöljárók.
Szeretem azokat, akik engem szeretnek,
megtalálnak engem, akik keresnek.
Gazdagság és megbecsülés van nálam,
maradandó vagyon és igazság.
Gyümölcsöm drágább az aranynál,
a színaranynál is,
és jövedelmem a színezüstnél.
Az igazság ösvényén járok
és a törvénynek az útjain,
hogy örökséget adjak
az engem szeretőknek,
és megtöltsem kincstárukat.
Az ÚR útjának kezdetén alkotott engem,
művei előtt réges-régen.
Az ősidőkben formált engem,
kezdetben, a föld keletkezése előtt.
Mikor még nem voltak mélységek,
megszülettem,
mikor még nem voltak tele a források
vízzel.
Mielőtt a hegyek helyükre kerültek,
a halmok létrejötte előtt megszülettem;
amikor még nem alkotta meg
a földet, a rónákat,
még a világ legelső porszemét sem.
Ott voltam, amikor megszilárdította
az eget,
amikor kimérte a látóhatárt
a mélység fölött.
Amikor megerősítette
odafönt a fellegeket,
amikor felbuzogtak
a mélység forrásai,
amikor határt szabott a tengernek,
hogy a víz át ne léphesse partját,
amikor kimérte a föld alapjait,
én már mellette voltam, mind kedvence,
és gyönyörűsége voltam minden nap,
színe előtt játszadozva mindenkor.
Játszadoztam földje kerekségén,
és gyönyörködtem az emberekben.
Ezért, fiaim, hallgassatok rám,
mert boldogok, akik megőrzik útjaimat!
Hallgassatok az intésre,
hogy bölcsek legyetek,
és ne hanyagoljátok el azt!
Boldog ember az, aki hallgat rám,
ajtóm előtt vigyázva minden nap,
ajtófélfáimat őrizve.
Mert aki engem megtalál,
az életet találja meg,
és kegyelmet nyer az ÚRtól.
De aki vétkezik ellenem, magának árt,
gyűlölőim mind a halált szeretik.
2011. október 16., vasárnap
2011. október 15. napról
Szombaton a Föld számos országában vonultak utcára emberek az amerikai "Foglaljuk el a Wall Streetet!" mozgalom mintájára tiltakozni a válság miatti elszegényedés, a pénztőke uralma, illetve úgy általában a bankárok és a politikusok ellen, akiket azzal vádolnak, hogy kapzsiságukkal és rossz kormányzással tönkretették a gazdaságot. - Origo, 2011. október 15. http://kepek.origo.hu/galleriesdisplay/gdisplay?xml=/1110/Occup20111015165019/gallery.xml&rovat=nagyvilag
Háborognak a népek. Tajtékot vet dühük.
Hol vannak a rettenetesek? Mi ellen lázadoznak a népek?
Ha jót tehetsz, tedd meg hamar!
Keresd meg az özvegyet, az árvát, az elnyomottat.
Menj keresd meg hamar!
Mit tőrödsz a gazdagokkal? A csalókkal, és a hazugokkal?
Térj be csendeségedbe, borulj le Istened előtt, imádd Őt, amíg éltet.
Adj hálát mert Jó. Mert örökkévalóan szeret téged.
O! Háborognak a népek!
Dühüket senki se csendesíti el.
Csak ne mond testvérem, dühük jogos.
Mit törődsz a világgal?
Hiszen te nem e világból való vagy.
Hadd dühöngjenek csak a világ népei.
A te néped feljebbvaló, ne a Földön keresd.
Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek,
aki elkülönítettelek a népektől.
Legyetek előttem szentek, mert én, az ÚR,
szent vagyok, és elkülönítettelek benneteket
a népektől,
hogy az enyéim legyetek.
Miért tombolnak a népek,
milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek?
Maguk ásta gödörbe zuhantak a népek,
rejtett hálójuk fogta meg lábukat.
Ne engedd, Uram,
hogy erőszakoskodjanak az emberek!
Álljanak eléd ítéletre a népek!
Kelts bennük félelmet, URam,
hadd tudják meg a népek,
hogy ők csak emberek!
Semmivé teszi az ÚR a nemzetek tervét,
meghiúsítja a népek szándékait.
De az ÚR terve örökké megmarad,
szívének szándéka nemzedékről nemzedékre.
Boldog az a nemzet,
amelynek Istene az ÚR,
az a nép, amelyet örökségül választott.
Letekint a mennyből az ÚR,
és lát minden embert.
Lakóhelyéből rátekint
a föld minden lakójára.
Ő formálta mindnyájuk szívét,
ismeri minden tettüket.
Az ÚR szeme ügyel az istenfélőkre,
akik szeretetében bíznak.
Megmenti őket a haláltól,
éhínség idején is megtartja életüket.
Benne van szívünk öröme.
Maradjon velünk, URam, szereteted,
mert mi benned reménykedünk!
Felvonul Isten ujjongás közben,
kürtzengéssel jön az ÚR.
Zengjetek Istennek, zengjetek!
Mert az egész föld királya Isten,
zengjetek neki éneket!
Isten uralkodik a népeken,
szent trónusán ül az Isten.
Összejöttek a népek előkelői
Ábrahám Istenéhez,
mert Istené a föld minden uralkodója,
igen magasztos ő!
Uralkodik az ÚR,
reszkessenek a népek!
A kerúbokon trónol ő,
remegjen a föld!
Nagy az ÚR a Sionon,
magasan fölötte van minden népnek.
Haragra lobbantak a népek,
de eljött a te haragod napja is
és a halottak felett való ítélet ideje,
hogy megadd a jutalmat szolgáidnak,
a prófétáknak és a szenteknek;
és azoknak, akik félik a te nevedet,
a kicsiknek és a nagyoknak.
Oh én Uram, Istenem!
Kész az én szívem, arra,
hogy énekeljek és zengedezzek lelkesen!
A háborgó népek tömegében.
Ébredj, lant és hárfa,
hadd ébresszem a hajnalt!
Magasztallak, URam a népek közt,
zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt.
Mert szereteted az égig ér,
hűséged a magas fellegekig.
Magasztaljanak a mennyben, Istenem,
dicsőítsenek az egész földön!
Dicsérjétek az URat mind,
ti népek,
dicsőítsétek mind, ti nemzetek!
Mert nagy az Ő szeretete irántunk,
az ÚR hűsége örökké tart.
Dicsérjétek az URat!
El ne felejtsd oh én lelkem, szívemből dicsérni Istenem!
/3 Móz 20,26; Zsolt 2,1; Zsolt 9,16; Zsolt 9,21; Zsolt 47; Zsolt 99; Jelm 11,15; Zsolt 108; Zsolt 117/
Háborognak a népek. Tajtékot vet dühük.
Hol vannak a rettenetesek? Mi ellen lázadoznak a népek?
Ha jót tehetsz, tedd meg hamar!
Keresd meg az özvegyet, az árvát, az elnyomottat.
Menj keresd meg hamar!
Mit tőrödsz a gazdagokkal? A csalókkal, és a hazugokkal?
Térj be csendeségedbe, borulj le Istened előtt, imádd Őt, amíg éltet.
Adj hálát mert Jó. Mert örökkévalóan szeret téged.
O! Háborognak a népek!
Dühüket senki se csendesíti el.
Csak ne mond testvérem, dühük jogos.
Mit törődsz a világgal?
Hiszen te nem e világból való vagy.
Hadd dühöngjenek csak a világ népei.
A te néped feljebbvaló, ne a Földön keresd.
Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek,
aki elkülönítettelek a népektől.
Legyetek előttem szentek, mert én, az ÚR,
szent vagyok, és elkülönítettelek benneteket
a népektől,
hogy az enyéim legyetek.
Miért tombolnak a népek,
milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek?
Maguk ásta gödörbe zuhantak a népek,
rejtett hálójuk fogta meg lábukat.
Ne engedd, Uram,
hogy erőszakoskodjanak az emberek!
Álljanak eléd ítéletre a népek!
Kelts bennük félelmet, URam,
hadd tudják meg a népek,
hogy ők csak emberek!
Semmivé teszi az ÚR a nemzetek tervét,
meghiúsítja a népek szándékait.
De az ÚR terve örökké megmarad,
szívének szándéka nemzedékről nemzedékre.
Boldog az a nemzet,
amelynek Istene az ÚR,
az a nép, amelyet örökségül választott.
Letekint a mennyből az ÚR,
és lát minden embert.
Lakóhelyéből rátekint
a föld minden lakójára.
Ő formálta mindnyájuk szívét,
ismeri minden tettüket.
Az ÚR szeme ügyel az istenfélőkre,
akik szeretetében bíznak.
Megmenti őket a haláltól,
éhínség idején is megtartja életüket.
Benne van szívünk öröme.
Maradjon velünk, URam, szereteted,
mert mi benned reménykedünk!
Felvonul Isten ujjongás közben,
kürtzengéssel jön az ÚR.
Zengjetek Istennek, zengjetek!
Mert az egész föld királya Isten,
zengjetek neki éneket!
Isten uralkodik a népeken,
szent trónusán ül az Isten.
Összejöttek a népek előkelői
Ábrahám Istenéhez,
mert Istené a föld minden uralkodója,
igen magasztos ő!
Uralkodik az ÚR,
reszkessenek a népek!
A kerúbokon trónol ő,
remegjen a föld!
Nagy az ÚR a Sionon,
magasan fölötte van minden népnek.
Haragra lobbantak a népek,
de eljött a te haragod napja is
és a halottak felett való ítélet ideje,
hogy megadd a jutalmat szolgáidnak,
a prófétáknak és a szenteknek;
és azoknak, akik félik a te nevedet,
a kicsiknek és a nagyoknak.
Oh én Uram, Istenem!
Kész az én szívem, arra,
hogy énekeljek és zengedezzek lelkesen!
A háborgó népek tömegében.
Ébredj, lant és hárfa,
hadd ébresszem a hajnalt!
Magasztallak, URam a népek közt,
zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt.
Mert szereteted az égig ér,
hűséged a magas fellegekig.
Magasztaljanak a mennyben, Istenem,
dicsőítsenek az egész földön!
Dicsérjétek az URat mind,
ti népek,
dicsőítsétek mind, ti nemzetek!
Mert nagy az Ő szeretete irántunk,
az ÚR hűsége örökké tart.
Dicsérjétek az URat!
El ne felejtsd oh én lelkem, szívemből dicsérni Istenem!
/3 Móz 20,26; Zsolt 2,1; Zsolt 9,16; Zsolt 9,21; Zsolt 47; Zsolt 99; Jelm 11,15; Zsolt 108; Zsolt 117/
2011. október 15., szombat
2011. október 13., csütörtök
?
Ugye nem baj ha izzadságszagú a blogom? Ha ráragad az út pora? Minden szenvedése? Fáradtsága, és öröme?
Oh mennyi gondolat! Csak az idő szab határt, hogy leírjam, minden örömem, amely a Szenvedések Földjén terem.
Mindegyis, tudod, nem beszélek róla, én teszem. Szívemből mosolygom Uramra, és tenyerén alszom el.
Oh mennyi gondolat! Csak az idő szab határt, hogy leírjam, minden örömem, amely a Szenvedések Földjén terem.
Mindegyis, tudod, nem beszélek róla, én teszem. Szívemből mosolygom Uramra, és tenyerén alszom el.
Esti dicsőítés fáradt munka nap után
Itt vagyok.
Fáradtan is itt vagyok.
Mosolyogva. Neked. TestVérem.
Ha értelmetlenül járom utam, harcolom harcaimat, akkor is itt vagyok Neked. Oh Uram!
Ha vágyódva vágyódom is utánad. Egy szóért kiált lelkem: bár beszélhetnék többet Rólad.
Ha lemondok is az értelmisérültek között tartott hittanról, s helyette máshol küzdök másokért, Te Uram, fényt mutatsz.
Reménytelen helyzetben fáradtan is reményt látok. Örömmel csordultig lesz szívem.
Ha itt van a billentyűzet, Uram, leírom neked! Égbe kiáltom, hogy mindenki lássa.
Így szeretlek Uram! Te jól tudod. Nem adom fel, ha még reménytelenebb helyzetbe kerülünk is, amíg éltetsz Uram, én addig fogok küzdeni Érted! Dicsőíteni, magasztalni, és zengeni énekem.
Hálával telten.
Oh és micsoda édesség az szívemnek, ha közben a szegények szeretettel ölelnek magukhoz.
Ha hallhatom, hogy én az ő bogikájuk vagyok.
Te Uram, láttad, hallottad. Milyen örömet adtam ma egy piciny kis röpke ebéddel.
Dehogy bánom én.
Hiszen ezért vagyok, hogy örömet vigyek, adjak a világnak.
És megtermi gyümölcsét Uram, minden Érted való cselekedetem, szavam.
Hiszen nem vak Isten vagy te. Hanem élő Istenünk, Urunk. A szívek vizsgálója.
Kicsiny kezdet óriásira nő kezedben.
Uram, engem boldoggá tettél.
Hiszen mosolygom Rád. Örömet adtál szívembe.
Ki érthetné, Uram? Csak Testvérem, aki velem együtt örül, Tebenned, Teérted.
Hiszen ki érthetné a mi közös titkunkat? Szívbe rejtett Isten.
Micsoda Titok! A kedvesség Titka! Tükör a Testvérem, amelyből visszanézel rám Istenem.
Mert Egy a Lélek, mi bennünk Uram. Eggyé tettél minket. Közös célért dobog szívünk. Az Egy szívben. Egy harcunk van: Csak Te Uram! A Te dicsőséged!
Ez a mi közösségünk egymással, Tebenned Istenem!
És még meglátjuk saját szemeinkkel, hogy Fényre vezetsz minket. Mindenki látni fogja a Te dicsőségedet Istenem, ezért harcolok Érted, oh Uram! Mert Hűséges és Igaz Isten vagy. Minden szavad színtiszta. Megmented a nyomorultat.
Szeretlek Istenem!
Ki ne vágyna Te Utánad Én Istenem? Szerelmeddel vonzasz magadhoz.
Fáradtan is itt vagyok.
Mosolyogva. Neked. TestVérem.
Ha értelmetlenül járom utam, harcolom harcaimat, akkor is itt vagyok Neked. Oh Uram!
Ha vágyódva vágyódom is utánad. Egy szóért kiált lelkem: bár beszélhetnék többet Rólad.
Ha lemondok is az értelmisérültek között tartott hittanról, s helyette máshol küzdök másokért, Te Uram, fényt mutatsz.
Reménytelen helyzetben fáradtan is reményt látok. Örömmel csordultig lesz szívem.
Ha itt van a billentyűzet, Uram, leírom neked! Égbe kiáltom, hogy mindenki lássa.
Így szeretlek Uram! Te jól tudod. Nem adom fel, ha még reménytelenebb helyzetbe kerülünk is, amíg éltetsz Uram, én addig fogok küzdeni Érted! Dicsőíteni, magasztalni, és zengeni énekem.
Hálával telten.
Oh és micsoda édesség az szívemnek, ha közben a szegények szeretettel ölelnek magukhoz.
Ha hallhatom, hogy én az ő bogikájuk vagyok.
Te Uram, láttad, hallottad. Milyen örömet adtam ma egy piciny kis röpke ebéddel.
Dehogy bánom én.
Hiszen ezért vagyok, hogy örömet vigyek, adjak a világnak.
És megtermi gyümölcsét Uram, minden Érted való cselekedetem, szavam.
Hiszen nem vak Isten vagy te. Hanem élő Istenünk, Urunk. A szívek vizsgálója.
Kicsiny kezdet óriásira nő kezedben.
Uram, engem boldoggá tettél.
Hiszen mosolygom Rád. Örömet adtál szívembe.
Ki érthetné, Uram? Csak Testvérem, aki velem együtt örül, Tebenned, Teérted.
Hiszen ki érthetné a mi közös titkunkat? Szívbe rejtett Isten.
Micsoda Titok! A kedvesség Titka! Tükör a Testvérem, amelyből visszanézel rám Istenem.
Mert Egy a Lélek, mi bennünk Uram. Eggyé tettél minket. Közös célért dobog szívünk. Az Egy szívben. Egy harcunk van: Csak Te Uram! A Te dicsőséged!
Ez a mi közösségünk egymással, Tebenned Istenem!
És még meglátjuk saját szemeinkkel, hogy Fényre vezetsz minket. Mindenki látni fogja a Te dicsőségedet Istenem, ezért harcolok Érted, oh Uram! Mert Hűséges és Igaz Isten vagy. Minden szavad színtiszta. Megmented a nyomorultat.
Szeretlek Istenem!
Ki ne vágyna Te Utánad Én Istenem? Szerelmeddel vonzasz magadhoz.
2011. október 10., hétfő
2011. október 9., vasárnap
"Ha a király az asztalnál ül,
nárdusom árasztja illatát.
Mint egy köteg mirha,
mely keblemen nyugszik,
olyan az én szerelmesem.
Mint a ciprusfürt Éngedi szőlőiben,
olyan az én szerelmesem.
De szép vagy, kedvesem, de szép vagy!
Szemeid galambok.
Szép vagy te is, szerelmesem,
gyönyörű vagy!
Fekvőhelyünk üde zöld.
Cédrusok házunk gerendái,
mennyezete ciprusfa."
Énekek Éneke 1,12-17
---------------
"Szerelmesem hangját hallom! Jön már,
ugrálva a hegyeken,
szökdelve a halmokon.
Mert olyan szerelmesem, mint a gazella,
mint a fiatal szarvas.
Itt áll már falaink mellett,
benéz az ablakon.
betekint a rácsozaton.
Szerelmesem így szólított meg:
szépségem, jöjj már!
Nézd, vége van a télnek,
elmúlt az esőzés, elment.
Megjelentek a virágok a földön,
itt az éneklés ideje,
gerlebúgás hangzik földünkön.
Érleli első gyümölcsét a fügefa,
és a virágzó szőlők illatoznak.
Kelj föl, kedvesem,
szépségem, jöjj már!
Galambom, a sziklahasadékban,
a magas kőszál rejtekében!
Mutasd meg arcodat,
hallasd a hangodat,
mert kellemes a hangod,
és bájos az arcod!
Fogjátok meg a rókákat,
a kölyökrókákat,
mert pusztítják szőlőinket,
virágzó szőlőinket!
Szerelmesem az enyém,
s én az övé vagyok,
övé, ki a liliomok közt legeltet.
Ha hűs szél támad,
és megnyúlnak az árnyak,
jöjj vissza, szerelmesem,
a hegyszakadékokon át,
gazellához vagy fiatal szarvashoz
hasonlóan!
Énekek Éneke 2, 8-17
nárdusom árasztja illatát.
Mint egy köteg mirha,
mely keblemen nyugszik,
olyan az én szerelmesem.
Mint a ciprusfürt Éngedi szőlőiben,
olyan az én szerelmesem.
De szép vagy, kedvesem, de szép vagy!
Szemeid galambok.
Szép vagy te is, szerelmesem,
gyönyörű vagy!
Fekvőhelyünk üde zöld.
Cédrusok házunk gerendái,
mennyezete ciprusfa."
Énekek Éneke 1,12-17
---------------
"Szerelmesem hangját hallom! Jön már,
ugrálva a hegyeken,
szökdelve a halmokon.
Mert olyan szerelmesem, mint a gazella,
mint a fiatal szarvas.
Itt áll már falaink mellett,
benéz az ablakon.
betekint a rácsozaton.
Szerelmesem így szólított meg:
szépségem, jöjj már!
Nézd, vége van a télnek,
elmúlt az esőzés, elment.
Megjelentek a virágok a földön,
itt az éneklés ideje,
gerlebúgás hangzik földünkön.
Érleli első gyümölcsét a fügefa,
és a virágzó szőlők illatoznak.
Kelj föl, kedvesem,
szépségem, jöjj már!
Galambom, a sziklahasadékban,
a magas kőszál rejtekében!
Mutasd meg arcodat,
hallasd a hangodat,
mert kellemes a hangod,
és bájos az arcod!
Fogjátok meg a rókákat,
a kölyökrókákat,
mert pusztítják szőlőinket,
virágzó szőlőinket!
Szerelmesem az enyém,
s én az övé vagyok,
övé, ki a liliomok közt legeltet.
Ha hűs szél támad,
és megnyúlnak az árnyak,
jöjj vissza, szerelmesem,
a hegyszakadékokon át,
gazellához vagy fiatal szarvashoz
hasonlóan!
Énekek Éneke 2, 8-17
A fehér ló
"Legyőzték őt /a Sátánt/
a Bárány vérével és bizonyságtételük Igéjével
azok,
akik nem kímélték életüket mindhalálig."
Jelenések könyve 12,11
---------------
"Itt van a helye a szentek
állhatatosságának,
akik megtartják
az Isten parancsait
és a Jézus hitét."
Jelenések könyve 14,12
---------------
"Aki
mindvégig
kitart
az üdvözül."
Máté evangéliuma 24,13
---------------
"És láttam a megnyílt eget:
íme egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve
HŰ ÉS IGAZ,
mert igazságosan ítél és harcol,
szeme tűz lángja, és fején sokágú korona és ráírva egy név,
amelyet senki sem tud rajta kívül;
és vérbe mártott ruhába volt öltözve.
Ez a név adatott neki:
AZ ISTEN IGÉJE.
A mennyei seregek követték őt fehér lovakon,
tiszta fehér gyolcsba öltözve.
Szájából éles kard jött ki,
hogy megverje vele a népeket:
mert ő vasvesszővel fogja pásztorolni őket,
és fogja taposni a mindenható Isten búsult haragjának borsajtóját.
Ruhájára és derekára az a név van írva:
KIRÁLYOKNAK KIRÁLYA ÉS URAKNAK URA."
Jelenések könyve 19,11-16
---
---
2011. október 7., péntek
2011. október 4., kedd
Zsidókhoz írt levél 2,10
"Azt azonban látjuk,
hogy az a Jézus,
aki rövid időre kisebbé lett
az angyaloknál,
a halál elszenvedése miatt
dicsőséggel és tisztességgel
koronáztatott meg,
hiszen ő Isten kegyelméből
mindenkiért megízlelte a halált.
Mert az volt méltó Istenhez,
akiért van a mindenség,
és aki által van a mindenség,
hogy őt,
aki számtalan fiát vezeti dicsőségre,
üdvösségük fejedelmét
szenvedések által
tegye tökéletessé.
Zsidókhoz írt levél 5,7-8
Ő testi élete idején
könyörgésekkel és esedezésekkel,
hangos kiáltással és könnyek között
járult az elé,
akinek hatalma van arra,
hogy kiszabadítsa őt a halálból.
És meghallgattatott
istenfélelméért.
Jóllehet ő a Fiú,
szenvedéseiből
megtanulta
az engedelmességet.
2011. október 2., vasárnap
Esti ima
A békesség Istene pedig,
aki az örök szövetség vére által
kihozta a halottak közül a mi Urunkat,
Jézust,
a juhok nagy pásztorát.
Zsidókhoz írt levél 13,20
Atyám!
Köszönöm neked, hogy elküldted hozzánk Jézust. Az Igaz Egyetlen Bárányt, aki bűneinket hordozta. Testet adtál neki, hogy ember legyen. A Te Szent Fiad. Hogy Ő legyen az Igaz ember a földön, amelyet a halál nem tarthat fogva. Az Ő Igaz vére, amely megváltotta testét a haláltól és örökéletet adott neki. Az Ő vére által menekülünk meg mi is.
Az egyetlen emberi-földi vér, amely tiszta volt Előtted, amely tisztává tehette az emberiséget, az egyetlen elfogadható váltságdíj.
Jézus nem késett felajánlani, Igaz életét másokért is, Te előtted URam, mert úgy szeretett Téged, Istenem.
Ismert Téged, és tudta, hogy szereted az embert, nem akarod a bűnös halálát, meg akarod menteni.
Minden földi romlandó, mert a bűn következménye, a halál, mindent elemészt.
Jézus vére által az Ő teste azonban romolhatatlanságba öltözött. Mennyei Lelke mennyei Testet kapott. Így lesz velünk is. A Te Tőled kapott mennyei lelkünk, halálunk után mennyei testet ölt.
Köszönjük drága szent mennyei Lelkedet, amely bennünk eljegyezte magát földi lelkünkkel, hogy ami eddig így csak földi volt az teljesen mennyei legyen, amelyet a halál nem érinthet. Köszönjünk Fiad vérét, amelyre tekintve megmented halandó testünk.
Oh Jézus, csupa vér ruhád! A Te véred!
Az Atya minden hatalmat neked adott, mennyen és földön.
Hogy majd mindent visszaadjál.
Köszönöm Uram, váltságodat,
hogy mint Igaz ember, véredet adtad a nem igazakért.
Hogy még most földi halandó életemben,
elküldted mennyei szent Lelkedet,
örök életem zálogát.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)