Give thanks

This is the day

Medjugorjé-ben:

És Amerikában:

Tudom más idők járnak, de még mindig emlékszem, amikor egy magyar katolikus püspök 15 évvel ezelőtt a Kossuth rádióban, a protestáns-keresztény, modern eszközökkel készült zenéket ördögtől valónak nevezte.
Nem értem. Még mindig nem megy a fejembe! Történt valami a baptista, protestáns zenékkel? Mert én még mindig ugyanazokat éneklem. Ellenben a saját rövidke életemben látom, hogy katolikusok átvesznek magukhoz tőlünk nem oly rég még átkozottnak nevezett énekeket. Nem egyet, nem kettőt, és minden bizonnyal nem véletlenül.
Nem vagyok cinikus, hanem tényleg emlékszem, és tényleg fájt, amikor még üldöztek minket protestánsokat, ezért a zenéért, még a gitár használatáért is!!
És még az se lenne nekem magyarázat, ha azt mondaná valaki, hogy nem egységes e tekintetben a katolikus közösség. Valakik, valahol mégis csak megengedik, gondolom a pápa.
Furcsa egy dolog ez. Hamarosan lehet megérem, hogy ezek a zenék valójában öröktől fogva katolikusak voltak, és soha senki nem nevezett minket az ördögtől valóknak.
Meg az is furcsa, ha mi protestánsok sunyítva somolyogva, nem szólunk semmit, hanem ezeket a dolgokat be tudjuk a büszke nagytestvér lassú megtérésének. Vagy, ami még jobb, ez lenne az ökumenizmus?
Végülis örülnöm kéne, nem? Ez is csak azt bizonyítja, hogy a katolikus nagytestvérnek nem volt igaza, és beismerte. Vajon, hány ilyen megtérés fog még következni? Amihez még most foggal-körömmel ragaszkodnak, vállalván azt, hogy most inkább még egy kicsikét, kiátkoznak minket Krisztus Testéből. Vajon eljutunk együtt, egyszer, a teljes Igazságra?

bogi

Képek a 2011. szeptember 25. napi horgászatunkról

Ez a korcsma nagyon hívogató,
legközelebb oda táborozunk le.

A nap képe: Vízi sikló.

A tó mellett nagyon szép fenyves található...

és kicsiny erdei utak.

Isten nevei: Mindenható Isten - 5. rész

Mindenható Isten

/AL SADJ - Él saddáj - Él-Saddaj/

Héberül Saddai; pontos jelentése nem ismeretes; gyakran található Isten megjelölésére az ÓSZ-ben.
Ezt a nevet az ősatyák használták, Mózesig.

"Azután beszélt az Isten Mózessel,

és azt mondta neki:

Én vagyok az ÚR!

Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak

úgy jelentem meg,

mint mindenható Isten,
(AL SADJ - Él saddáj - Él-Saddaj)

de azon a néven, hogy az ÚR,

(JHWH, v. JHVH, Jahve v. Jehova, pontos kiejtése nem ismert
jelentése: Vagyok aki vagyok. A Vagyok.
Aktív létezést kifejező létige)

nem voltam ismert előttük."

2Móz 6,2-3

Noha Saddai később is használatos, Jób-, Ruth könyvében, a prófétáknál, de nem annyira erőteljesen van jelen a Biblia könyveiben, mint az ÓSZ elején, és az ÚSZ-ben a Jelenések könyvében, a Biblia utolsó könyvében. A név ilyen használata, hogy tehát a Biblia elején és végén szerepel, ebben a módjában rendkívüli, szép, megható, figyelemfelkeltő, és tanulságos, hogy Isten itt ezzel azt fejezi ki, hogy Ő, mint a Mindenható: az első és az utolsó. Valamint, hogy Ő, mint a Mindenható, a kezdetekkor - az ősatyáknál - a lágyan, finoman érkező barát, a végnél pedig, mint búsúlt, haragos bosszúálló. De, ugyanaz az Isten!
Kezedetben,  és az idők végén is, diadalmas, felséges, és győztes, valamint mindenható. Uraknak Ura, Királyok Királya.

Felsorolásomból kiemelném az utolsó igét:
"Nem láttam templomot..."

Ez a név Isten lényegi ismertetőjele, amely kimondja: Ő mindent megtehet, amit elhatározott.

***

"Amikor Abrám kilencvenkilenc éves volt,

megjelent Abrámnak az ÚR,

és ezt mondta neki:

Én vagyok a mindenható Isten.

Járj énelőttem, és légy feddhetetlen!"

1Móz 17,1

"Van-e valami lehetetlen az ÚR számára?"

1Móz 18,14

"A mindenható Isten pedig áldjon meg,

szaporítsa és sokasítsa meg utódaidat,

hogy népek gyülekezetévé váljanak."

1Móz 28,3

"Én vagyok a mindenható Isten!

Szaporodjál, és sokasodjál!

Nép, sőt népek gyülekezete származik tőled,

és királyok sarjadnak ágyékodból."

1Móz 35,11

"Adja a mindenható Isten,
hogy az az ember irgalmas legyen hozzátok"

1Móz 43,14

"Ezt mondta Jákób Józsefnek:

A mindenható Isten megjelent nekem Lúzban,

Kánaán földjén, megáldott engem"

1Móz 48,3

"Így szól Bálám, Beór fia,

így szól az a férfi, kinek megnyílt a szeme,

így szól, aki hallja Isten mondásait,

aki látja a Mindenhatótól kapott látomást

leborulva, de nyitott szemekkel."

4Móz 24,3-4

"Bizony boldog az az ember,

akit Isten megfedd!

A Mindenható fenyítését ne vesd meg!"

Jób 5,17

"Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek,

ha elhagyta is a Mindenható félelmét."

Jób 6,14

"Meghamisítja-e Isten a jogot,

elferdíti-e a Mindenható az igazságot?"

Jób 8,3

"Ha te az Istent keresed,

és a Mindenhatóhoz könyörögsz,

ha tiszta és becsületes vagy,

bizonyosan őrködik fölötted,

és békés otthont ad igazságodért."

Jób 8,5-6

"Használhat-e az ember Istennek?

Hiszen csak önmagának használ az okos.

Mi öröme telik a Mindenhatónak abban,

hogy te igaz vagy?

Van-e haszna abból,

hogy te feddhetetlenül élsz?"

Jób 22,2-3

"Légy bizalommal Istenhez,

békülj meg vele,

mert ennek jó eredménye lesz.

Fogadd el szájából a tanítást,

és szívleld meg mondásait!

Ha megtérsz a Mindenhatóhoz,

felépülsz,

és eltávolítod az álnokságot sátradból.

Porba dobod az aranyat,

patak kövei közé az ófiri aranyat,

és akkor a Mindenható lesz az aranyad

és válogatott ezüstöd.

Akkor majd a Mindenhatóban gyönyörködsz,

és arcodat Istenhez emeled.

Ha könyörögsz hozzá, meghallgat,

te pedig teljesíted fogadalmaidat.

Ha valamit elhatározol, meglesz,

világosság ragyogja be utadat.

Ha megaláztak, mondd azt,

hogy gőgös voltál,

mert azon segít Isten, aki lesüti a szemét.

Még azt is megmenti,

aki nem ártatlan,

mert ha tiszta lesz a kezed,

megmenekülsz."

Jób 22,21-30

"Csak a lélek az a halandóban,

a Mindenható lehelete,

ami értelmessé teszi."

Jób 32,8

"Engem Isten Lelke alkotott,

a Mindenható lehelete éltet."

Jób 33,4

"Távol van Istentől a bűn,

és a Mindenhatótól az álnokság."

Jób 34,10

"Bizonyos, hogy Isten nem követ el törvénytelenséget,

és a Mindenható nem ferdíti el az igazságot."

Jób 34,12

"A Mindenhatót nem tudjuk megtalálni,

hatalma fenséges.

A jogot és a teljes igazságot

mégsem nyomja el.

Azért félik őt az emberek,

mert rá sem néz azokra,

akik bölcsnek tartják magukat."

Jób 37,22-24

"Aki a Felséges rejtekében lakik,

a Mindenható árnyékában nyugszik,

az ezt mondhatja az ÚRnak:

Oltalmam és váram,

Istenem, akiben bízom!"

Zsolt 91,1-2

"Jajgassatok, mert közeledik

az ÚR napja,

a Mindenható pusztításaként jön el."

Ézs 13,6

"Jaj, micsoda nap!

Közel van már az ÚR napja,

pusztulás jön a Mindenhatótól!"

Jóel 1,15

"A kerúbok szárnyainak zúgása elhallatszott a legszélső udvarig,

mintha a mindenható Isten hangja szólt volna."

Ez 10,5

"Mert az Istennek semmi sem lehetetlen."

Lk 1,37

"Atyátokká leszek, ti pedig fiammá és leányaimmá lesztek,

így szól a mindenható Úr."

2Kor 6,18

"Én vagyok az Alfa és az Ómega így szól az Úr Isten,

aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható."

Jel 1,8

"A négy élőlény, amelynek egyenként hat szárnya volt,

körös körül és belül tele volt szemekkel, és szünet nélkül,

éjjel és nappal ezt mondta:

"Szent, szent az Úr, a mindenható Isten,

aki volt, és aki van, és aki eljövendő!"

Jel 4,8

"Hálát adunk neked, Urunk,

mindenható Isten,

aki vagy, és aki voltál,

hogy kezedbe vetted nagy hatalmadat,

és uralkodsz."

Jel 11,17

"És énekelték Mózesnek, Isten szolgájának énekét

és a Bárány énekét:

"Nagyon és csodálatosak a te műveid,

mindenható Úr Isten,

igazságosak és igazak a te utaid,

népek királya."

Jel 15,3

"Mert ördögök lelkei ezek, akik jeleket tesznek,

és elmennek az egész földkerekség királyaihoz,

hogy összegyűjtsék őket a mindenható Isten

nagy napjának harcára."

Jel 16,14

"És hallottam valami nagy sokaság hangját,

mely mintha nagy vizek zúgása és erős mennydörgés hangja volna:

"Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható!"

Jel 19,6

"Szájából éles kard jött ki, hogy megverje vele a népeket:

mert ő vasvesszővel fogja pásztorolni őket,

és fogja taposni a mindenható búsult haragjának borsajtóját."

Jel 19,15

"Nem láttam templomot, a városban,

mert az Úr, a mindenható Isten

és a Bárány annak a temploma."

Jel 21,22

Charles C. Ryrie:

Isten nevei

    Istennek a Szentírásban megtalálható nevei további fényt vetnek lényére. Ezek többnyire nem emberek által ráaggatott címek, hanem önmagára vonatkoztatott jelzők. Éppen ezért természetének különböző aspektusait emelik ki.
    Maga "az ÚR neve" kifejezés is jelentős. Az Úr nevét segítségül hívni annyit jelentett, mint imádni Istent (1Móz 21,33). Nevének hiábavaló emlegetése ugyanakkor tiszteletlenségnek számított (2Móz 20,7). Nevének gyalázása törvényszegés volt (3Móz 22,2.32). A papok az Úr nevében végezték szolgálatukat (5Móz 21,5). Neve garancia volt a nemzet fennmaradására (1Sám 12,22).

I. ELÓHIM

A. Használata
Az Ószövetségben az elóhim szó kb. 2570-szer fordul elő, ebből 2310 alkalommal az egy igaz Istenre vonatkozik. Első előfordulási helye a Biblia legelső mondata. Hamis istenekre vonatkozik pl. az 1Móz 35,2.4; a 2Móz 12,12; 18,11; 23,24.

B. Jelentése
A szó jelentése többféle lehet, attól függően, hogy milyen tőből vezetjük le eredetét. Egyesek szerint a tőszó jelentése "félelem", a szó tehát arra utal, hogy az istenséget félni, tisztelni, imádni kell. Mások az "erő" szóból vezetik le, s eszerint erőteljes, hatalmas istenséget jelent. Nincs ugyan döntő bizonyíték, mégis úgy tűnik, hogy az utóbbi változat a helyes, s az igaz Istenre vonatkoztatva azt emeli ki, hogy az Úr erős és hatalmas Vezér, a legfőbb Isten.

C. Többes számú alak
Az elóhim többes számú alak nem fordul elő az Ószövetségen kívül egyetlen más sémita nyelvben sem. Általánosságban háromféle magyarázat létezik a többes számú alak használatára.
1. Politeista értelmezés. - Eszerint a szó eredetileg többes számú értelme később szűkült le egyszemélyi jelentésre. Ezzel szemben azt látjuk, hogy az ószövetségi monoteizmus (egyistenhit) nem a politeizmusból (többistenhitből) fejlődött ki.
2. A többes szám a Szentháromságra vonatkozik. - Nem fogadhatjuk el ezt a magyarázatot, hiszen azt jelentené, hogy egy újszövetségi kinyilatkoztatás ismeretét tételezzük fel az Ószövetségben. A többes szám utalhat ugyan a Szentháromság későbbi kinyilatkoztatására, ez azonban nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy maga a szó a Szentháromság jelentését hordozza.
3. Fejedelmi többes szám. - A többes szám ellenére a párhuzamos állítmányi igealak, a jelző, a névmás minden esetben egyes számban áll. Az ún. "fejedelmi többes szám" Isten határtalan méltóságára és fenségére utal.

D. Vonatkozásai
Abban az esetben, ha a név értelme "az Erős" és fejedelmi többes számban fordul elő, feltételezhetjük, hogy Isten nagyságával és hatalmas cselekedeteivel kapcsolatban használja a szentíró.
1. Szuverenitása - Ő "az egész föld Istene" (Ézs 54,5); "minden élőnek az Istene" (Jer 32,27); "a menny Istene" (Neh 2,4); "az istenek Istene, urak Ura" (5Móz 10,17).
2. Teremtő munkája - Ő az Elóhim, mindent ő teremtett (1Móz 1,1; Ézs 45,18; Jón 1,9).
3. Ítélete - (Zsolt 50,6; 58,12).
4. Izrael érdekében végzett hatalmas cselekedetei - (5Móz 5,23; 8,15; Zsolt 68,8).

E. Összetett nevek
1. Él-Saddáj. - A szó eredete bizonytalan, legelfogadottabb magyarázata az akkád "hegy" jelentésű szóból való levezetése. Ez a név tehát Istent, a mindenhatót úgy mutatja be, mint aki egy hegyen áll. Ezen a néven ismerték Őt az ősatyák, mikor az Ábrahámmal való szövetséget megerősítette (5Móz 17,1; 28,3; 35,11; 2Móz 6,3; vö. Zsolt 91,1-2). Isten népének megbüntetésével kapcsolatban is gyakran felmerül ez a név (Ruth 1,20-21).
2. Él Eljón. - A "Felséges Isten" név Isten erejét, szuverenitását, fenségét hangsúlyozza. Melkisédek használja először, amikor Ábrahámot megáldja (1Móz 14,19); bár ha Ézsaiás a Sátán szavait idézi, miközben lázadásról ír (Ézs 14,14-ben), akkor ez egy még korábbi előfordulása lenne a névnek. A későbbiek során Kr.e. kb. 1000-ig csupán elvétve fordul elő, majd újból felbukkan a költői szövegekben és a fogság alatt készült irodalmi munkákban (Zsolt 9,3; Dán 7,18; 22, 25, 27)
3. Él Ólám. - A név jelentése: "Örök Isten", "az örökkévalóság Istene" korábbi kifejezésből (vö. 1Móz 21,33). Isten változhatatlanságát hangsúlyozza (Zsolt 100,5; 103,17) és kapcsolatban áll kimeríthetetlen erejével (Ézs 40,28).
4. Él Roí - "a látás Istene" (1Móz 16,13). Hágár nevezi így Istent, mikor Izmáel születése előtt beszél vele.

II. JAHVE

Isten második legfontosabb és személyes neve az ÚR, azaz Jahve. A leggyakrabban előforduló név, 5321 alkalommal található meg az Ószövetségben.

A. A szó eredete
Gyökérszava a hava, létezést (Préd 11,3) vagy fejlődést jelent (Neh 6,6). Istenre vonatkoztatva: aktív, független létére mutat.

B. A név kinyilatkoztatása
Elsőként Éva (1Móz 4,1), Sét korának emberei (4,26), Noé (9,26), és Ábrahám használja (1Móz 12,8, 15,2.8). Ennek ellenére Mózes volt az, akinek Isten a szó mélyebb jelentésére rávilágított. Az ősatyáknak megjelent ugyan, de nem ezen a néven ismerték (2Móz 6,3). Mózes az égő csipkebokornál kapta a kinyilatkoztatást, ahol Isten így nevezte meg önmagát: "Vagyok aki vagyok" (2Móz 3,14); azaz szüntelen népe, Izrael között lakozik.

C. A név szentsége
Miután Jahve volt Isten személyes neve, a fogságot követően Izraelben olyan nagy becsben tartották, hogy nem volt szabad kiejteni. Helyette Adonájt mondtak, a Kr. u. VI-VII. századra pedig kialakult az a gyakorlat, hogy a JHVH mássalhangzókat az Adonáj magánhangzóival jelöljék, ezáltal is emlékeztetve a zsinagóga felolvasóit, hogy a szent nevet Adonájként ejtsék ki. Ebből a kombinációból ered a Jehova elnevezés (műszó). Mindez csupán aláhúzza a név iránti tisztelet magas fokát.

D. A név jelentősége
A Jahve névnek több jelentőségét figyelhetjük meg:
1. Elsősorban Isten változhatatlan létezését hangsúlyozza. A szó etimológiáján kívül emellett tanúskodik még az Úrtól származó használata is a Jn 8,14.58-ban, ahol örök létezéséről tesz bizonyságot.
2. Isten népével való lakozásáról biztosít. Lásd 2Móz 3,12.
3. Isten hatalmára utal mindabban, amit népéért tesz, a velük kötött szövetség szerint, aminek legfőbb bizonyítéka az Egyiptomból való szabadulás (2Móz 6,6).

E. A név használata összetételben
1.Jahve Jire - "az ÚR gondoskodik" (1Móz 22,14). Miután Ábrahám meglátta az Izsák helyett feláldozandó kost, így nevezi el a helyet: "az ÚR gondoskodik".
2. Jahve Nisszi, "az ÚR az én hadijelem" (2Móz 17,15). Az amálekiták felett aratott győzelem után Mózes oltárt állít, és így nevezi el: Jahve Nisszi.
3. Jahve Shalom, "Az ÚR a békesség" (Bír 6,24).
4. Jahve Cöbáót, "a seregek URa" (1Sám 1,3).  A kép katonai jellegű: Jahvet az angyali és az Izrael fiaiból álló haderő parancsnokaként, vezéreként tünteti fel (1Sám 17,45). Méltóságjelző, Isten szuverenitását és mindenhatóságát hangsúlyozza, s a próféták (Ézsaiás és Jeremiás) is gyakran alkalmazzák, különösen küszöbön álló nemzeti katasztrófák idején, hogy emlékeztessék a népet: Isten a vezetőjük és a védelmezőjük.
5. Jahve Makkaddesem, "az ÚR a ti megszentelőtök" (2Móz31,13).
6. Jahve Roí, "az ÚR az én pásztorom" (Zsolt 23,1).
7. Jahve Cidkenú, "az ÚR a mi igazságunk" (Jer 23,6)
8. Jahve Sámmá, "ott van az ÚR" (Ezék 48,35).
9. Jahve Elóhim Izrael, "az Úr, Izrael Istene" (Bír 5,3; Ézs 17,6).
Szorosan véve ezek az összetett formák nem önálló nevei Istennek, inkább bizonyos jelentős eseményekhez kötődő méltóságjelzők. Bár nem önálló nevek, Isten természetének más-más oldalát segítenek megvilágítani.

III. Adonáj

Elóhimhoz hasonlóan Adonáj is fejedelmi többes szám. Egyes számának jelentése "úr", "mester", "tulajdonos" (1Móz 19,2; 40,1; 1Sám 1,15). Az emberek közötti kapcsolatban is előfordul (úr-szolga viszony: 2Móz 21,1-6). Isten-ember viszonyában Isten abszolút hatalmának gondolatát hordozza. Józsué felismerte az ÚR hadserege Vezérének tekintélyét (Józs 5,14); Ézsaiás is alávetette magát Mestere, URa hatalmának (Ézs 6,8-11). Az Újszövetség megfelelő szava a kűriosz "úr".

IV. ISTEN (TEOSZ)

A. Használata
Istennek a leggyakrabban használt neve az Újszövetségben a teosz, és a Szeptuaginta az Elóhim megfelelőjeként alkalmazza. Szinte kivétel nélkül az egy igaz Istenre vonatkozik, bár előfordul a pogány istenekkel kapcsolatban is (vö. ApCsel 12,22; 14,11; 17,23; 19,26-27; 1Kor 8,5; 2Tessz 2,4). Utal a Sátánra (2Kor 4,4) és az érzékiségre (Fil 3,19) is. Legfontosabb azonban Jézus Krisztusra való vonatkoztatása (bár ezek közül az igék közül némelyik vitatott).
Lásd: Róm 9,5; Jn 11,1.19; 20,28; valamint Tit 2,13.

B. Tanítása
A fenti név használata az igaz Istennel kapcsolatban számos fontos igazságra tanít:
1. Ő az egyedül igaz Isten. - (Mt 23,9; Róm 3,30; 1Kor 8,4.6; Gal 3,20; 1Tim 2,5; Jak 2,19). A júdaizmusnak ezt az alapvető igazságát, Isten egységét, Krisztus és a korai keresztyén egyház megerősítette.
2. Isten egyedülálló. - Isten az egyedüli Isten (1Tim 1,17), az egyedül igaz Isten (Jn 17,3), az egyedül szent Isten (Jel 15,4) és az egyedül bölcs Isten (Róm 16,27). A hívőknek nem lehet rajta kívül más istenük (Mt 6,24).
3. Isten transzcendens lény. - Isten a Teremtő, Fenntartó, a világmindenség URa, a korszakok Tervezője (ApCsel 17,24; Zsid 3,4; Jel 10,6).
4. Megváltó. - (1Tim 1,1; 2,3; 4,10; Tit 1,3; 2,13; 3,4). Fiát küldte el, aki Megváltónk lett (Jn 3,16) és akit érettünk halálra adott (Róm 8,32).

C. Krisztus istensége
Krisztust, Isten Fiát az Újszövetség számos alkalommal nevezi Istennek.
1. Jánosnál. - A jánosi tanításhoz a következő igék tartoznak: Jn 1,1.18, - egyes kéziratokban az "egyszülött Isten" kifejezést találjuk, és ez rendkívüli alap lehet arra, hogy hitelesnek fogadjuk el. A Jn 20,28-ban Tamás mind a kűriosz, mint a teosz elnevezést használja Jézusra vonatkoztatva; lásd még az 1Jn 5,50-at.
2. Pálnál. - A Tit 2,13 tűnik a legvilágosabb utalásnak a páli iratokban Krisztus Isten voltára, figyelembe véve, hogy egyesek megkérdőjelezik a Róm 9,5-öt, mind szövegkörnyezetét tekintve jogosnak látjuk, ha az "aki Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké" kifejezést Krisztusra vonatkoztatjuk.

V. ÚR (Kűriosz)

A. Használata
Az Újszövetségben 717-szer fordul elő, nagyrészt Lukács evangéliumában (210) és a páli levelekben (275), ugyanis mindketten a görög nyelvhez és kultúrához tartozó népcsoport részére írtak.

B. Jelentése
A szó a tekintélyt és a fenséget hangsúlyozza. Jelenthet urat (Jn 4,11), tulajdonost (Lk 19,33), mestert (Kol 3,22), férjet (1Pt 3,6), de vonatkozhat bálványokra is (1Kor 8,5). Istennel kapcsolatban a kűriosz "teremtésének egyediségét, a történelemben megnyilvánuló hatalmát, a világmindenség feletti jogos uralmát húzza alá" (H. Bietenhard, "Lord" - The New International Dictionary of New Testament Theology; Colin Brown, ed. Grand Rapids: Zondervan, 1976, 2:514).

C. Krisztus mint "Kűriosz"
Földi élete során Jézust számos alkalommal szólították Úrnak, melynek mellékjelentése: rabbi (Mt 8,6). Tamás Krisztus istenségének teljességéről tesz bizonyságot kijelentésével: "én Uram és én Istenem" (Jn 20,28). Feltámadása és megdicsőülése a világmindenség urává emelte (ApCsel 2,36; Fil 2,11). "A korai keresztyének számára, akik jól ismerték az ószövetségi Szentírást, az ÚR szó Jézusra vonatkoztatva az Ószövetség Istenével való azonosítását jelentette" (S.E. Johnson, "Lord (Christ)," - The Interpreter's Dictionary of the Bible; New York: Abingdon, 1976, 3:151). Ez pl. egy olyan igeverssel kapcsolatban, mint a Róm 10,9 azt jelenti, hogy amennyiben "egy zsidó a názáreti Jézust nyilvánosan Úrnak vallotta, ezt úgy értelmezték, hogy isteni természetet és jellemzőket tulajdonít neki" (William G.T. Shedd, Romans; New York: Scribner, 1879, 318. o.). A keresztyén hit lényege tehát a názáreti Jézus és az ószövetségi Jahve azonosítása volt.

VI. MESTER (Despota)

A. Jelentés
A szó magában foglalja a birtoklás gondolatát, míg a kűriosz elsősorban a tekintély és a fenség jelzője.

B. Használata
Simeon Istent mint "önkényurat" (despota) szólítja meg imájában (Lk 2,29); ugyancsak így szólítja Péter és akik vele vannak (ApCsel 4,24); valamint a mennyben a mártírok (Jel 6,10).
Krisztusra két alkalommal használja az Ige az "önkényúr" (despota) nevet (2Pt 2,1; Júd 4).

VII. ATYA

Az Újszövetség egyik legsajátosabb kijelentése szerint Isten az emberek Atyja. Az Ószövetséggel ellentétben, ahol mindössze 15-ször fordul elő, az Újszövetség 245 esetben nevezi Istent Atyának. Mint Atya, kegyelmet és békét ad gyermekeinek (az apostoli levelekben rendszeresen alkalmazott köszöntési formula: vö. Ef 1,2; 1Tessz 1,1); jó ajándékokat osztogat (Jak 1,17) és parancsol (2Jn4). Imában is Atyánknak szólítjuk (Ef 2,18; 1Tessz 3,11).

    A bibliai időkben a név többet jelentett pusztán megkülönböztető megjelölésnél. A név rendszerint leíró jellegű, viselőjének valamely jellemzőjét foglalja össze. "Ó URunk, mi Urunk! / Mily felséges a te neved az egész földön!" (Zsolt 8,2.10).

---

A szerző:

    Dr. Charles C. Ryrie - aki a Teológia Doktora címét a Dallasi Teológia Szemináriumon, a Filozófia Doktora címét pedig az Edinburgi Egyetemen szerezte - nyugdíjba vonulásáig a Dallasi Teológia Szemináriumon, mint a Rendszeres Teológia professzora tanított. Szentíráshoz hű tanításáról neve széles körben ismert, és számos könyvet írt a teológiával kapcsolatos témákban.

"Mert az ember nem arra született,

hogy hűségét tintával és tollal megerősítse.

Az ember éppen úgy, mint az angyal,

arra született,

hogy igaz és tiszta maradjon

és akkor a halál,

amely mindent elemészt,

nem érintette volna őket."

Énok könyvéből, Az angyalok bűnei, 69. fejezet

"Szeretetével jön felém Istenem."

Zsolt 59,11

"A kegyelem legyen mindazokkal,

akik el nem múló szeretettel szeretik

a mi Urunkat, Jézus Krisztust."

Efezusbeliekhez 6,24

Here I'm to worship

Megszentelődök tekintetedben.

Hogyan lehet?

Még fáradtan is szép vagyok neked!?

Kezem, fáradtan is áldó, előtted!?

Ahogy kisgyermek kapaszkodik bele,

iskolába menet,

vagy inzulint szúr beteg emberbe.

Előtted, minden kis tettem,

óriásira emelkedett.

Szerető ölelésedben halok s születek meg.



Semmi nem marad nekem, csak Te Istenem.

Engedd, hogy Örömmel dicsérjelek!

Jöjj Uram, segíts meg engemet!

    "Orvos akartam lenni, hogy szavak nélkül dolgozhassam. Éveken keresztül eltékozoltam magam a szavakban. Örömmel végeztem teológiai tanári és lelkészi munkámat. Új tevékenységem során azonban nem beszélni fogok a szeretet vallásáról, hanem gyakorolhatom azt. Orvosi ismereteim lehetővé teszik majd, hogy szándékaimat a legmegfelelőbben és legteljesebben valósítsam meg, akárhová is vezet szolgálatom útja.
    Ami Egyenlítői Afrikát illeti, az orvosi ismeretek megszerzése különösen kívánatosnak tűnt, mert azon a vidéken, ahova indulni szándékoztam, a misszionáriusok szerint égető szükség volt orvosra. Beszámolóikban és lapjukban állandóan arról panaszkodtak, hogy nem tudnak megfelelő segítséget nyújtani a testi bajaikkal hozzájuk forduló bennszülötteknek.
    Véleményem szerint érdemes orvosi tanulmányokat folytatnom azért, hogy egy napon orvosa lehessek ezeknek a szerencsétleneknek. Amikor az erre áldozandó évek túl hosszúaknak tűntek, eszembe jutott, hogy Hamilkar és Hannibál a Róma elleni támadást úgy készítették elő, hogy hosszas harcok árán meghódították Hispániát."

Albert Schweitzer
(Életem és gondolataim)

    "Az ember mindennapi kenyérkereső munkája mellett is megmentheti emberségét, ha felkutatja az összes lehetőségeket, bármily szerények legyenek is, hogy emberségesen viselkedjék embertársaival, akiknek emberi segítségre van szükségük. Semmiféle sors nem akadályozhatja meg az egyént abban, hogy közvetlen, emberi szolgálatot teljesítsen, foglalkozása mellett. Számos alkalmat nem ragadtunk meg ezen a téren, túl sokat szalasztottunk el.
    Bárcsak mindenki azon igyekeznék, hogy emberségesen viselkedjék felebarátaival ott, ahol éppen van. Ettől függ a világ jövője.
    Jelentős értékek vesznek el minden percben az elszalasztott alkalmak miatt, de ami megmarad, és akarattá meg cselekvéssé lesz, felbecsülhetetlen értéket képvisel. Emberiségünk távolról sem olyan anyagias, mint ahogyan túlzottan tetszelegve hirdetik.
    Annak alapján, ahogyan megismertem az embereket, bizton állíthatom, hogy sokkal több bennük az eszményire való törekvés, mint amennyi a felszínre kerül. Miként a föld felszínén hömpölygő folyók száma sokkal kisebb, mint a föld alatti láthatatlan folyóvizeké, a szemmel látható idealizmus is ritkább, mint az emberek szíve mélyén rejtőző, feltáratlan érzelem. Fel kell oldani a lebéklyózottat, felszínre kell hozni a föld alatti forrás vizét: az emberiség várja az ilyen feladat megoldására képes embereket."

Albert Schweitzer
(Életem és gondolataim)

Keresztény törvények 2.

"A PARANCS CÉLJA pedig a tiszta szívből,

jó lelkiismeretből

és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet."

1Tim 1,5

"A törvény nem az igaz ellen van,

hanem a törvényszegők

és az engedetlenek,

a hitetlenek

és a bűnösök,

a szentségtelenek

és a szentségtörők,

az apa- és anyagyilkosok,

az embergyilkosok,

a paráznák,

a fajtalanok,

az emberrablók,

a hazugok,

a hamisan esküvők ellen,

 és mindaz ellen,

ami csak ellenkezik az egészséges tanítással."

1Tim 1,9-10

"Ezt a parancsot kötöm a lelkedre,

fiam, Timóteus,

hogy a rólad szóló korábbi próféciák alapján

harcold meg a nemes harcot.

Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet."

1Tim1,18-19

"Senki meg ne vessen ifjú korod miatt,

hanem légy példája a hívőknek

beszédben,

magaviseletben,

szeretetben,

hitben,

tisztaságban."

1Tim4,12

"Mert minden rossznak gyökere

a pénz szerelme,

amely után sóvárogva egyesek

eltévelyedtek a hittől,

és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.

 Te pedig, Isten embere,

kerüld ezeket.

Ellenben törekedj

igazságra,

kegyességre,

hitre,

szeretetre,

állhatatosságra,

szelídlelkűségre.

Harcold meg a hit nemes harcát,

ragadd meg az örök életet,

amelyre elhívattál,

amelyről vallást tettél

szép hitvallással

sok tanú előtt.

Meghagyom neked az Isten színe előtt,

aki életet ad midennek,

és Krisztus Jézus színe előtt,

aki Poncius Pilátus előtt bizonyságot tett

azzal a szép hitvallással, hogy

tartsd meg a parancsolatot

szeplőtelenül,

feddhetetlenül

a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig."

1Tim 610-14

Ja!

Elfelejtettem írni, hogy a bűnnek van következménye is!

Majd visszatérünk rá.

Bűn

BEVEZETÉS

A bűn

A teremtett világban mindaz, aki a Teremtő szentségét nem fejezi ki, vagy ami az ellen való;

a világon az első bűn szabad akaratból történt, amikor a teremtmény felelősségének tudatában, és a következmények ismeretében úgy döntött, hogy megrontja azt a lényeget, amivel Isten eredetileg az Ő teremtményét felruházta; ti.. istenképűségét és szentségét.

Az emberi nem bűne Ádámnál és Évánál kezdődött (1Móz3);

de a teremtett világ bűne már azoknál az angyali lényeknél, akik fellázadtak Teremtőjük ellen, és akik ezért már lényüket tekintve a bűnben gyökereznek (2Pét 2,4; Júd 6, Énok könyve)

Ádámot és Évát Isten szentnek, Őtőle meghatározott lényegűnek teremtette, hogy Vele tökéletes közösségben legyenek; engedetlenségük következtében természetük megromlott, Isten ellenségeivé váltak, bűnössé lettek Előtte, és magukkal vonták az egész emberiséget a romlásba és vétekbe (Róm 5,12).

A bűn lényege abban áll: Istentől elszakadva, Tőle függetlenül élni;

a bűn problémájának megoldása egyedül Jézus Krisztusban adatik, abban a megváltásban, amelyet Ő halála és feltámadása által szerzett az embernek (Róm 3,21-8,39).

A bűn: céltévesztés.

Talán célszerű lenne úgy pontosítani a bűn fogalmát, hogy ha a bűn, céltévesztés, mit jelent a céltévesztés? Mi volt, vagy mi lenne a cél?

Röviden: A cél, mindenkor Isten. Tőle elszakadva, függetlenül élni, tehát bűn.
Felmerül a kérdés: Mi, vagy ki az Isten? Az Ő helyzetéhez képest, kik vagyunk mi? Milyen kapcsolatban voltunk, vagyunk és leszünk vele, ha bűn Tőle függetlenül élni?

"Utálja az ÚR a bűnös útját,

de szereti az igazságra törekvőt."

Péld 15,9

TÁRGYALÁS

Ha bűnökről tárgyalunk, az embereknek sok minden eszébe jut. Ma feltettem ezt a kérdést értelmisérültjeinknek, Mi a bűn? A következő válaszokat kaptam, említésük sorrendjében:
- becsapni a másikat
- lopni
- ígéretet nem teljesíteni
- barátom, barátjával lefeküdni (paráználkodni)
- káromkodni
- nem hallgatni meg a másikat
- hazudni
- csalni, becsapni másokat
- nem tartani be a szabályokat
- csúnyán beszélni
- nem jót cselekedni Istennek (eredetiben így hangzott: kötelességünk jót cselekedni Istennek - ez volt az első alkalom, hogy kiejtették Isten nevét, vagy Istennel összefüggésbe hozták a bűn fogalmát)
- szüleinknek nem fogadni szót
- ha nem Istent imádjuk, bűnt követünk el (eredetiben így hangzott: Istent imádjuk!)
- csúfolás
- kiabálás
- indulat, fölmérgesítés
- másik szavába belevágunk

Ellenben, a társadalmi normák elleni, ember-ember elleni vétségek nem feltétlenül fedik le teljesen vagy jelentik az Isten szerinti bűn fogalmát. Hogy úgy mondjam igazából, Istent nem nagyon érdeklik a mi földi kicsinyes bűneink. "Ha vétkezel, mit ártasz neki, vagy mit kap tőled? Csak a magadfajta embernek árt a bűnöd, és az ember fiának használ igazságod." Jób 35,7-8

A Biblia meghatározása szerint a bűn más, mint az emberek társadalmi együttélés feltételeihez szükséges erkölcsi állapot megteremtése elleni vétség. Annál valami mélyebb és több. Ennek bizonyítására ott indulok el, hogy Isten két népet különböztet meg maga előtt. Egy, Ábrahám fiait, akiknek kijelentette Mózesen keresztül az Ő törvényeit, és akikkel szövetséget kötött. Kettő, a pogányok, aki nem birtokolták Isten kijelentett Igéjét. A pogányok, saját isteneiket imádták, pogány életük és gondolkodásuk szerint éltek.

Jézus Krisztusi kor előtt, a két nép a bűn tekintetében is különböző volt.


I. IZRÁEL BŰNE:

Izráel Isten kijelentésének birtokosa volt. "Isten rájuk bízta igéit". (Róm 3,2) Ezért bűne a törvény ismeretéből származó isteni követelmények meg nem cselekvéséből ered. Izráel bűne tehát Isten előtt többszörösen bűnös. Mert ugyanis, amíg a pogányok Isten törvényének ismerete nélkül vétkeztek, a zsidók ugyanennek a törvénynek az ismeretében. Izráel bűne ilyen módon egy szándékos bűnelkövetés volt.

Nyilván Isten igazságosságához tartozik, hogy ehhez mérten a büntetés is nagyobb lesz a zsidók felé, mint azoknál, akik nem szándékosan követték el ugyanazokat a bűnöket.
Izráel prófétái folyamatosan figyelmeztették népüket, hogy térjenek meg bűneikből. Főképpen a vezetőket, papokat és a hamis prófétákat ostorozták, tekintettel arra, hogy a nép eltévelygése az ő szándékos törvényszegéseik miatt történt.





Izráel konkrét bűne:

Bűnvalló imádság, Dániel próféta által:

"Vétkeztünk, és bűnbe estünk,
megszegtük törvényedet, és lázadók voltunk,
eltértünk parancsolataidtól és törvényeidtől.
Nem hallgattunk szolgáidra, a prófétákra
akik a te nevedben szóltak királyainkhoz, vezéreinkhez,
elődeinkhez, és az ország egész népéhez.
Neked, Uram, igazad van, nekünk pedig szégyenkeznünk kell
még ma is;
nekünk, Júda férfiainak, Jeruzsálem lakóinak és az egész Izráelnek közelben és távolban,
mindazokban az országokban, amelyekbe szétszórtad őket hűtlenségük miatt;
mert hűtlenek voltak hozzád.
Szégyenkeznünk kell, URam, nekünk, királyainknak, vezéreinknek és elődeinknek,
mert vétkeztünk ellened.
A mi Urunk, Istenünk, irgalmas és megbocsát.
De mi ellene lázadtunk, és nem hallgattunk Istenünknek, az ÚRnak a szavára.
Nem az ő törvényei szerint éltünk, amelyeket adott nekünk szolgái, a próféták által.
Az egész Izráel megszegte törvényedet, és eltért tőle, nem hallgatott szavadra.
Azért szakadt ránk az eskü átka, amely meg van írva Mózesnek,
az Isten szolgájának törvényében, mert vétkeztünk ellene.
Megtartotta szavát, amellyel fenyegetett minket és bíráinkat, akik bíráskodtak fölöttünk:
azt, hogy nagy veszedelmet hoz ránk.
Mert nem történt olyan sehol az ég alatt, mint ami Jeruzsálemben történt.
Utolért bennünket mindaz a veszedelem, ami meg van írva Mózes törvényében.
Mégsem esedeztünk Istenünkhöz, az ÚRhoz, nem tértünk meg bűneinkből,
és nem törődtünk igazságoddal.
Ezért az ÚRnak gondja volt arra, hogy elhozza ránk a veszedelmet.
Mert Istenünk, az ÚR, bármit cselekszik is, igaz, csak mi nem hallgattunk szavára."
Dániel 9:5-14

Izráel bűnének méretei Isten előtt:

"Nagyobb volt népem bűne,
mint Sodoma vétke,
amely egy pillanat alatt elpusztult,
kezét sem mozdíthatta benne senki."
Jeremiás siralmai 4,6

"Prófétáink vétkei miatt,
papjaink bűnei miatt történt ez,
akik igazak vérét
ontották benne."
Jeremiás siralmai 4,13

"Ezt mondta az én Uram, az ÚR:
Ez itt Jeruzsálem.
A pogány népek között helyeztem el,
országokkal vettem körül.
De engedetlen volt törvényeimmel szemben,
bűnösebb, mint a pogányok,
és rendelkezéseimmel szemben engedetlenebb volt,
mint a körülötte levő országok.
Megvetették törvényeimet,
és nem éltek rendelkezéseim szerint.
...
Megátalkodottabbak voltatok a körülöttetek levő
pogányoknál, nem éltetek rendelkezéseim szerint,
és nem teljesítettétek törvényeimet,
sőt még olyanok sem voltatok,
mint a körülöttetek levő pogányok,
akik a maguk törvényeit teljesítik."
Ez 5,5-7

"Izráel és Júda házának a bűne igen-igen nagy, hiszen tele van az ország vérontással,
és tele van a város törvénysértéssel, mert azt mondják, hogy elhagyta az ÚR az országot,
és nem lát az ÚR." Ez 9,9

A bűn büntetése:

"Uram, atyánk vagy te mégis!
Mi vagyunk az agyag,
te a mi formálónk,
kezed alkotása vagyunk mindannyian.
Uram, ne haragudj ennyire,
ne emlékezzél örökké bűneinkre!
Tekint ránk:
mindannyian a te néped vagyunk!
Szent városaid pusztává lettek,
pusztává lett a Sion is,
Jeruzsálem pedig lakatlanná.
Szent és ékes templomunk,
ahol őseink dicsértek téged,
tűz martaléka lett.
Romba dőlt minden,
ami drága volt nekünk.
Még ezek után is
türtőzteted magad, Urunk?
Hallgatsz, és még tovább
gyötőrsz bennünket?"
Ézs 64,7-17

Jézus Krisztus előtti korban, a következő megoldást ajánlotta fel Isten, Izráel népének:

"Ezért mindenkit a maga tettei szerint ítélek meg, Izráel háza! -
így szól az én Uram, az ÚR.
Térjetek meg, hagyjátok el vétkeiteket,
akkor nem fogtok elbukni bűneitek miatt.
Hagyjatok fel vétkeitekkel, amelyeket elkövettetek,
és újuljatok meg szívetekben, és lelketekben!
Miért halnátok meg, Izráel háza?
Hiszen nem kívánom a halandó halálát -
így szól az én Uram, az ÚR -,
térjetek hát meg és éljetek!"
Ez 18,30-32

Izráel imája:

"Ha bűneink ellenünk szólnak is,
a te nevedre tekintettel
bánj velünk, URam!
Mert számtalanszor elpártoltunk,
vétkeztünk ellened!"
Jer 14,7

Az Atya válasza:

"Megtisztítom őket minden bűnüktől,
amelyeket elkövettek ellenem,
megbocsátom minden bűnüket,
amelyeket elkövettek ellenem,
amikor elpártoltak tőlem.
Ez a város hírnevet, örömöt,
dicséretet és tisztességet szerez
majd nekem a föld minden népe előtt,
ha meghallják, hogy mennyi jót teszek velük.
De rettegni és reszketni is fognak,
ha látják, mennyi jót és milyen békességet adok nekik."
Jer 33,8-9

"Azokban a napokban, abban az időben - így szól az ÚR -
keresni fogják Izráel bűnét, de nem lesz,
és Júda vétkeit, de nem fogják találni,
mert megbocsátok azoknak, akiket meghagyok."
Jer 50,20

"Eljön Sionhoz a Megváltó, Jákób megtérő bűnöseihez! - így szól az ÚR."
Ézs 59,20

Izráel bűne nem ok népek, emberek általi, vagy bármilyen eszmékből táplálkozó zsidó üldöztetésre. Izrael bűne kizárólag Isten és Izrael népére tartozik. Személyes kapcsolatuk. Megtért pogányok, akik belekeresztelkedtek Isten Szent Népébe bármilyen visszamutató ítélete, véleménye vagy cselekedete, amely zsidók megregulázására vonatkozik, hamis. Megtért pogányoknak, keresztényeknek nincs joguk Izrael felett ítélkezni, azon az alapon, hogy elhagyták Isten törvényeit, mivel ez az ő belső ügyük.
(Egy Messiáshívő zsidó bizonyságtétele: http://bibliatanitas.csana.eu/news.php?extend.218.27 )
"Mert a törvény cselekedeteiből nem fog megigazulni egyetlen halandó sem őelőtte. Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik." Róm 3,20
 Bizony Izráel népe számára az a nagy megtiszteltetés, hogy Isten törvényének kizárólagos birtokosa lehetett, inkább hátrányára lett az ítéletben, mint előnyére. E tekintetben a pogányok bűne Izráel bűnéhez képest eltörpül, noha az ítélet mégis ugyanaz.

"Akik ugyanis törvény ismerete nélkül vétkeztek, a törvény nélkül vesznek el, és akik a törvény ismeretében vétkeztek, azok a törvény alapján kapják meg majd az ítéletet." Róm 2,12

"Zsidók is, görögök is mind bűnben vannak." Róm 3,9

II. POGÁNYOK BŰNE:

Ide egy dolgot írok csak. Minden ember bűne. Pogányok bűne, mindaz, ami a zsidóké is lenne, ha nem jelentetett volna ki nekik Isten Igéje. A bálványimádás. Hamis istenek imádata. Ez az első, ami fölülír minden bűnt.
Vigyázz, a bálványimádás nem csak szobrok imádása, hanem minden más, hamis eszme, nem Isteni gondolat általi vezérlet. Sok mai keresztény valójában bálványimádó. Sokan mondják magukról: hisznek Istenben, de az Igazságot nem cselekszik. Cselekedeteik árulják el őket, és így nyilván mondhatnak bármit, hogy hisznek Istenben, vagy kooperálhatnak akár keresztény szavakkal is, ha nem cselekszik Isten Igéjét, a hamis bálványaiknak engedelmeskednek. Mivel Krisztus tanításai szerte a világban elterjedtek és hatott a kultúránkra, gondolkodásunkra, nehezebb lett szétválogatni az Igazakat a bálványimádóktól. De nem lehetetlen. A pogányok, pogányok maradtak, még akkor is, ha fölvettek isteneikhez még egy zsidó Istent, akit Jézus Krisztusnak neveznek. Már csak abba a felettébb abszurd dologba gondolj bele, hogyan lehetnek népek keresztények? Ilyen nincsen. Mivel a keresztény szó, azt jelenti Krisztusnak elkülönítve lenni, ellenben Isten nem fog népeket szőrőstől bőröstül üdvözíteni. Tehát a keresztény megjelölés is hamis, megtévesztő minden nép részéről, aki azt mondja magáról, hogy keresztény. Már az tisztességesebb lenne, ha úgy mondanánk: mi pogány magyar nép, lehetőséget adunk neked arra, hogy ha úgy tetszik személyednek, hogy keresztény legyél, minden üldöztetés nélkül megtehesd. Ha csak egy magyar ember is pogány ebben az országban, nem mondhatjuk ki rá, hogy keresztény. És mivel elég sok nem keresztény magyar embert ismerek, élek a gyanúval, hogy a magyar nép nem keresztény.
Azt lehet csak mondani, az évezredek alatt hatott a magyar népre Krisztus tanítása, de ettől még teológiai értelmében nem keresztény. Emberek, személyek lehetnek keresztények, népek, országok nem.
"Emlékezzetek tehát arra, hogy ti egykor pogányok voltatok, úgynevezett körülmetéletlenek a körülmetéltek szerint, akik viszont azért nevezik magukat így, mert testükön emberkéz által körül vannak metélve. Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban." Ef 2,11-12

"A holtak hazájába kerülnek a bűnösök,
minden olyan nép, amely elfelejti Istent."
Zsolt 9,18

"Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott,
vétke eltöröltetett.
Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét,
és nincs lelkében álnokság."
Zsolt 32,1-2

"Megbüntetem a világ gonoszságát, a bűnösök bűnét."
Ézs 13,11

III. A KÖZÖS - A KÉT NÉP EGYSÉGESÍTETT - BŰNE:

Jézus Krisztus világunkba érkezésével, a bűn fogalma, értelme, tartalma is egy csapásra, egy lett a két népben.
Jézus Krisztus mondja,

"A bűn, hogy nem hisznek énbennem."

Jézus Krisztus után, a bűn fogalma, ilyen egyszerűen lett meghatározva. Tulajdonképpen le is lehetne zárni ezt a témát annyival, hogy mivel az üdvösség, az örökélet birtokosa lettem, mert hiszek Jézus Krisztusban, semilyen bűnt nem tulajdonít most már nekem Isten, akármennyit is követhetek el. Ezért a kérdés a továbbiakban már csak annyi, most már, hogy ilyen nagy ajándék birtokosa vagyok, mit teszek ezzel az ajándékkal, magammal és azzal hogy most már Isten családjába tartozom? Kell valamit tennem?

Isten előtti helyzetünk rendezését, jogilag Jézus Krisztus halála által kaptuk meg, Isten kegyelme jóvoltából, hitünk által. Ez a jogi rendezés, áthelyezett minket egyik állapotunkból a másikba, anélkül, hogy ehhez bármit is hozzátehettünk volna. (Ti egykor pogányok voltatok...reménység és Isten nélkül éltetek a világban.)

"Miután megszabadultatok a bűntől, az igazság szolgáivá lettetek."

Róm 6,18

"Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek,

de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban."

Róm 6,11

Ha eddig pogányok voltunk, körülmetéltek lettünk szívünkben.
Ha zsidók, akkor valóban körülmetéltek lettünk Krisztusban.
Jogilag Isten előtt, többé nincs pogány, és nincs zsidó, csak Krisztus mindenekben.

Kár, hogy a bűn fogalmát itt mégse lehet lezárni.

IV. LÉLEK ÉS TEST HARCA

Isten szentségének folyamatos tisztelete a bűntelen élet.
 Isten Szent Lelke által erőt kapunk a bűntelen életre. 
Hiszen "Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne?" Róm 6,2
Isten segítségét adja népének, hogy Őhozzá méltó életet éljen.
Szent Lelke által felfedi bennünk, a test és Lélek törekvéseit.
"A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség." Róm 8,6

"Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedelmeskedjetek kívánságainak. Tagjaitokat se adjátok oda a bűn szolgálatára, hogy a gonoszság fegyvereivé legyenek. Hanem adjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek. Tagjaitokat is adjátok át az igazság fegyvereiként Istennek. Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek." Róm 6,12-14

A büntelen élet, Isten elhívott szent népének is problémákba ütközik, mivel mindenki híjával van Isten dicsőségének, mindannyian szüntelenül vétkezünk.
"Mert amiért imádkozunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért. Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette." Róm 8,26-30

Tehát a Lélekkel együttműködve dolgozhatunk megszentelődésünkön.
"Szeretettel és hűséggel jóvá lehet tenni a bűnt." Péld 16,6
Isten népének egyszeri és végleges jogi rendezettségét a megtérő pogányok nagyon is jól megértették.
Jobban, mint a zsidók, akiket az évenkénti bűnáldozat bemutatása szüntelenül emlékeztette bűnösségükre.
"Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát. Pedig ilyenek voltak közületek némelyek: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által."
1Kor 6,9-11

Isten népének mindig problémát jelentett jogi rendezettsége Isten előtt, ugyanakkor a nyilvánvaló bűnös emberi természete. Pál apostol leveleinek figyelmeztetése jórészt e tárgy körül forog.

Később az egyház, mivel az emberi gyengeségeken nem tudott uralkodni, szabályok, törvények sokaságát hozta. Ezek azonban nem többek emberi rendelkezéseknél, amelyekre isteni jelzőket aggattak, hogy valamiképpen a bűn elkövetésétől megfélemlítsék híveiket.
Az új - már emberi egyházak által hozott - törvények, dogmák semmiképpen nem helyettesítik Isten törvényeit, mivelhogy azokból táplálkozik. Önmagukban feleslegesek is, mivel Isten törvényei és Isten Lelke felette állnak. A fennálló problémát nem oldja meg, Isten előtt nem lehetséges bűntelenül élni.

"Nem az általunk véghez vitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által." Tit 3,5

A jogi rendezettség és a bűn között feszülő problémára a hivatalos egyház a bűnbocsánat rendezésének aktusát, bűnvallást léptette. A bűnvallás, bűnrendezés Krisztus Testébe való visszahelyezés lett. (Ha ez éppen nem csak az, hogy megfélemlítésben kötelélekkel tartsák meg híveiket az egyházakban.) Egyik egyháznál hivatásos papoknak, felkent személyek előtt tett bűnbánat és bűnvallás, más egyházaknál az egymás, vagy önmagunk előtt tett bűnvallás is elégséges. Míg megint másoknál a bűnrendezés, bocsánatkérés, és jóvátétel a sértett fél felé együtt képezik Isten előtti helyreállíttatásunkat.
A jóvátétel módja, Isten felé, csak gyermekded lehet (ennyi és ennyi rózsafüzér, Miatyánk mondása stb stb). Nem más az, mint saját lelkiismeretünk megnyugtatása. Mivel így ez önmagában Istennek nem elégséges, és nem szükséges. Tisztában van bűnösségünkkel, és nyilván nem is tudjuk megengesztelni semilyen kárpótálással. Ezért jött Jézus Krisztus, hogy helyettünk kifizesse az árat.
Embertársaink felé viszont a jóvátétel szükséges! Mivel enélkül bűnbánatunk és bűnvallásunk hazug képmutatás.

A bűnvallásnál azonban Pál radikálisabb - és nehezebb - lépéseket kér követőitől. Egész lelküknek megújulását, a bűntől való elszakadást, és a tiszta életet.
János apostol beszél arról, hogy lehetetlen bűntelenül élni, és mégis szükséges.
A kettő között, kibékíthetetlen ellentét, a hívekben pedig lelkiismeretfurdalás lép, ha nem értik, hogy ez az életünk bűn alá van rekesztve. Krisztus szabadsága halálunk után lesz teljessé bennünk.
Az ellentét feloldására egyetlen mód lehetséges. Isten felől kell helyzetünket látni.
Isten szemében, Krisztus megváltott minket. Szeretett és megváltott gyermekei vagyunk.
Ez a mű befejezett, teljes Ő előtte, nem szükséges és nem is kell ehhez hozzátenni jó cselekedeteinkkel, vagy bűntelen életünkkel.
Ellenben mivel az Igaz és Szent hívott el, szüntelenül, mindennap, minden percben Őhozzá kell igazodnunk. Krisztus Testéből nem szakíttatunk ki, ha bűnt követünk el. Hiszen lehetetlen bűntelenül élni. Erre csak akkor kerülne sor, ha szántszándékkal, nyilvánosan megtagadnánk hitünket, Jézus Krisztust, káromolnánk Isten Szent Lelkét, és a bennünk elvégzett munkáját. Hogyis mondjam, merészet mondok: bűnök miatt Isten gyermekei nem kerülnek pokolra. Igaz, az se mindegy milyen állapotban jutnak a mennyországba.
No persze, mindenki ítélje meg saját magát. Félek, hogy többen és merészebben élvezik ennek a tudásnak a gyümölcsét a lelkivezetők, és papok között. Megbotránkozásokat okozva. Félek, hogy az ő eseteikre egészen más ítélet vonatkozik, mint a sötétben botorkálókra. A nagyobb kijelentés, nagyobb büntetést von maga után. A nagyobb ajándék, nagyobb számonkérést. Aki többet kapott, jobban vigyázzon magára, mert nagyobbat eshet. És akár még meglepetés is lehet számára, ha mégis a pokolban ébred.
Isten féltőn szerető. A kicsinyek megbotránkoztatására nagyon érzékeny! Őrizkedjünk a hamis utaktól. Az élvezetektől, hasunk szeretetétől, mert ez bálványimádás. Ne használjuk ki tudásunkat, helyzetünket Isten szent gyermekei ellen. Hanem inkább mindenki igazítsa meg magát.

"Emberi módon beszélek, mivel erőtlenek vagytok. Ahogyan tehát átadtátok tagjaitokat a tisztátalanságnak és a törvénytelenségnek a törvénytelenség szolgálatára, úgy most adjátok át tagjaitokat az igazság szolgálatára, hogy szentek legyetek." Róm 6,19

"Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és az Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek a gyümölcsét, a szent életet, amelynek vége az örök élet." Róm 6,22
A szent élet, belső vágy, a Lélek által adatik. Mindenki önmaga, Istennel együtt érheti el. Ez egy kemény munka, és ez az a munka, amelynek nem lesz vége, életünk végéig, amelynek záró jutalma, gyümölcse az örök élet.

Az alap Jézus Krisztus. "Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát, szalmát; az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni; de ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön ment át." 1Kor 3,12-15

Ne szégyenítsük meg azt a drága nevet, amelyen megváltattunk.

A szép és drága munka folyik életünk végéig. Mindig igyekszünk a tökéletesség felé, de soha sem érjük el. Pál apostol sem érte el, pedig már régen meg is halt.
"Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap." Jak 5,7

"A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által." 2Tim1,14
"Őrizd meg a rád bízott kincset." 1Tim 6,20

Őrizd meg a drága kincset!

Mint a jó sáfár, akire Ura rábízta minden vagyonát. Mert, ha te megőrzöd, akkor Isten, is megőrzi azt.
Istennek ugyanis van hatalma arra, hogy a rád bízott kincset megőrizze arra a napra. (vö. 2Tim1,12)

Ne is gondolj másra, csak arra a napra,

amely életed legutolsó napja után kezdődik.

Csak addig a napig őrizd meg a kincset,

a többi nem számít.

Bűn és üdvösség

Bűn és üdvösség kérdése szorosan összefonódik.
Jób váltig állítja, nem bűnös! Minden őt ért csapás igazságtalan Isten részéről.

"Tiszta vagyok, vétség nélkül,
ártatlan vagyok, nincs bűnöm,
Isten mégis talál bennem kifogásolnivalót,
ellenségének tart engem"
Jób 33,10-11

Mondhatja-e bárki a Földön, Isten előtt: nem vagyok bűnös?
Jób könyörög Istenhez:

"Azt mondom Istennek: Ne tarts bűnösnek! Add tudtomra, miért perelsz velem?"
Jób 10,2

"Mi a bűnöm, mi a vétkem? Hitszegésem és vétkem ismertesd meg velem!"
Jób 13,23

Majd ismét mondja:

"Hiszen kutatod bűnömet, és keresed vétkemet, pedig tudod, hogy nem vagyok bűnös,
de senki sem ment meg kezedből!"
Jób 10,7

Jób 41 fejezetnyi panaszkodás, vádaskodás után személyesen találkozik Istennel.

"Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak.
Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban." Jób 42,5-6

Minden megtéréshez, szükséges a személyes találkozás Istennel. Jób is így találkozott Istennel, talán éppen az árokszélén, a 41. és 42. fejezet között. Az Istennel való találkozás győzte meg arról, hogy 41 fejezeten keresztül tévedett!
Végtére is egész életünkben hiába vádaskodhatunk Isten felé, "miért bánsz velem így? pedig bűnt nem követtem el". Igazunk soha nem lesz.
Jób tévedett, nem volt, nincsen és nem lesz bűntelen ember. Ő sem volt az.

"Az ÚR megváltja szolgái életét,
és nem kell bűnhődnie senkinek, aki hozzá menekül."
Zsolt 34,23

"Te hallgatod meg az imádságot,
hozzád fordul minden ember.
Erőt vettek rajtunk a bűnök,
de te megbocsátod vétkeinket."
Zsolt 65,3-4

"Ő megbocsátja minden bűnödet,
meggyógyítja minden betegségedet,
megváltja életedet a sírtól,
szeretettel és irgalommal koronáz meg."
Zsolt 103,3-4

"Nem vétkeink szerint bánik velünk,
nem bűneink szerint fizet nekünk."
Zsolt 103,10

Van ebben a bűn dologban valami. Nem tudom megfogalmazni, csak érzem. Eredete homályos. Kétségek születnek az emberben, vajon mi a bűn? Éli a mindennapokat, és mindenféle vágyaknak követelményeknek eleget kíván tenni, mivelhogy keresztény módjára jó akar lenni, Isten és emberek előtt is. A munkahelyén, a családjában, a közösségében, és lépten-nyomon azokkal, akikkel találkozik. Mindig igazodunk valami szabályféleségekhez. Kitapasztaljuk, kitől mi a bűn. Ki mit nem visel szívesen. Úgy tanuljuk meg, mint a kresz-szabályokat. Az ember lassan felőrlődik eme szabályok figyelembevételén, betartásán, és lassan maga előtt se lesz világos, pontosan, akkor mi is a bűn? Ha valaki Tökéletes is lenne abban, hogy a feléje támasztott minden követelménynek megfelel, akkor is felmerülhetne benne az a kérdés, hogy vajon, ha neki vannak igényei mások felé, az nem lenne-e bűn?
Természetesen nem. Túl sokat foglalkozunk mi keresztények, az emberek közötti interakciók természetrajzával.
Mindent alaposan megvizsgálunk még a keresztény vallásokban is, hogy ez vajon emberi, testi, lelki, vagy a sátántól származik. Mintha nem állna másból a gondolkodásunk, hogy kutassuk a gyökerét a bajoknak, és a gyökerénél tépjük ki a bűnöket.
Ezzel nem is lenne baj, ha a bűn eredete, léte és természete évezredek óta nem lenne felettébb homályos előttünk. Meghatározhatatlan és zavaros. Valóban, olyan sötét. Megítélése, kitépése pedig mintha egyenesen lehetetlen lenne, főleg ha Isten közösségében fedezzük fel.

Bűn és a testvéri közösség

Nem állítok én hazugságot, ha ezt mondom: saját testvéri közösségeinkben a bűn szabadon burjánozhat. Annyiféleképpen ki tudjuk magyarázni egymás előtt, hogy miért nem foglalkozunk vele, miért sütjük le szemünket, hallgatunk mélyen, amikor feljebbvalóinkat, testvéreinket kellene figyelmeztetni.

Kell-e foglalkoznunk a sötétség anatómiájával, mélységével, és szüntelen keresgélnünk, lelepleznünk? Noha még arra sem vagyunk képesek, hogy egyértelműen kimondjuk valamire, hogy az valóban bűn.
Képtelenek vagyunk rá. Mégha érezzük zsigereinkben akkor sem, még ha rázzuk a fejünket, hogy azt nem szabad, akkor sem mondjuk. Másnak főleg nem. Magunkat még csak-csak megtarthatjuk attól, hogy bűnt cselekedjünk, de másnak kimondani?, hogy bűn, amit tenni szándékozol? vagy azt, bűnben vagy?
Azt is megfigyeltem, ez még inkább igaz, ha felettesünk, vagy feljebbvalóink figyelmeztetéséről van szó.
Még a barátainkat, testvéreinket sem figyelmeztetjük, nem hogy feletteseinket!
Ki merné megkockáztatni, hogy pásztorát, papját, lelkészét figyelmeztesse! Ő a kicsi kis laikus.

"Testvéreim, ha valaki közöttetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti valaki, tudja meg, hogy aki megtérített egy bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak a lelkét a haláltól, és sok bűnt elfedez." Jak 5,20

Ha mégis figyelmeztetünk, nagy eséllyel pályázhatunk arra, hogy lelkivezetőnk megorol ránk, barátunkat elveszítjük.
Itt is felmerül, vajon nem bűn-e az én részemről figyelmeztetni barátomat, hogy bűnben van, és ezzel barátságunkat veszélybe sodorni? Vajon a bűn leleplezése a fontos, vagy a barátság megtartása?
Sok nagy hívő vágná rá erre, persze, hogy figyelmeztetni kell barátunkat. (Itt most kifejezetten olyan barátra gondolok, aki Krisztus Közösségében is testvérem.)
Igen. Csak, hát az ember ott marad a barátja és testvére nélkül! Évekig, évtizedekig képes azon gondolkozni, nem lett volna e szerencsésebb, másképpen közölni a kétségtelen valóságot?
A mai napig nem tudom a választ. Nem kaptam elég bölcsességet egy eset óta. Azóta nagyon vigyázok, hogy barátaimmal hogyan járok együtt az igazság útján. Ha szükséges inkább finomabban terelgetem, minthogy radikálisan kemény legyek.
Szomorú történetem után, azzal vigasztaltam magam, hogy az örökéletben csak meg fogom tudni, egy-egy döntésem helyességét, vagy helytelenségét. És bár a szívem sír, a barátság elvesztése miatt, de a lelkem megizzadta, és könyörgött ezért a barátjáért évekig. Ki az a bolond, aki elveszíti barátját? Amiatt, mert az nyilvánvaló bűnt követett el, és abban benne maradt?
Nyilvánvaló Isten nem hagyta el őt. Isten senkit sem hagy el. Így nekem se kellett volna, olyan szélsőségesen keménynek lennem. És bár igaz, én sem hagytam volna el őt, de ő nem jött többet hozzám.
Lehet, hibáztam. Be is ismerem. De lehet, hogy igazam volt, és figyelemeztetnem kellett; és így kellett figyelmeztetnem barátomat. (Az elhagyás, megint filozófiai kérdés, mit jelent elhagyni? Vajon én elhagytam-e barátomat, ha 15 év múlva is szomorú szívvel gondolok elválásunkra, imádkozom érte, és örömmel fogadnám vissza? Nem azt jelenti ez, hogy szívemben hordom őt és el nem hagytam?)

De ha Isten megbocsájtotta minden vétkünket, én ki vagyok, hogy mégis figyelmeztessek bárkit?
Nem e úgy helyes, hogy mindenki ítélje meg magát?
Testvérei figyelmeztetésében, pedig mindenki magában gondolja át, hogy az Igazság útján járva, megéri-e a keményebb dolgokat bevállalnia és milyen mértékben akár a barátság kárára is. Mennyire engedi meghasonlani magát, a világtól, a világ csábításától, saját kételyeitől, félelmeitől, inkább a barátság javára engedményeket tenni. Barátság (közösség) avagy tiszta élet Krisztusban?
Számomra Krisztus az Első. És hálát adok az Istennek, hogy rengeteg őszinte jó barátom van, akikkel Krisztusban együtt vagyunk, együtt járjuk Krisztus Útját. Ez a jó bizonyság előttem, hogy nem a bűnnel való megalkuvás, nem az emberi intézményi keretekbe foglalt hitelvek, de a meg nem ítélt bűnöktől hemzsegő egyház, A Közösség Krisztusban, hanem a tiszta élet Krisztusban, a testvéri közösség alapja.
(TESTVÉREIM! FORDÍTSATOK. NEM AZ EGYHÁZ AZ ELSŐ, HANEM A TISZTA ÉLET KRISZTUSBAN!)

"Levelemben már megírtam nektek, hogy nem szabad kapcsolatot tartani paráznákkal. De nem általában e világ paráznáival vagy nyerészkedőivel, harácsolóival vagy bálványimádóival, hiszen akkor ki kellene mennetek a világból. Most tehát azt írom nektek, hogy ne éljetek közösségben azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek. Mert mit tartozik rám, hogy kívül levők felett ítélkezzem? Nem a belül levők felett ítélkeztek-e ti is?" 1Kor 5,9-12

"Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levélbeni intésünknek, azt jegyezzétek meg magatoknak: ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön." 2Thessz 3,14

"Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: "Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr." 2Kor6,16-18

Eléggé hosszan is beszéltem most a bűnről, hogy lásd nem is olyan egyszerű. Ha nem is lett olyan tökéletes az írásom, de legalább megpróbáltam leírni.
Barátság, hit, bűn, szövetség, árulás, bűnvallás, bűnbocsánat, jóvátétel, közösség.
Isten - ember
és valami, ami elválasztott Tőle: A bűn.
és valaki, aki által újra együtt lehetünk: A Krisztus

BEFEJEZÉS

Mi is az a drága kincs?
Isten drága Szent Lelke, amely benned lakozik.
Vigyázz Rá, óvjad Őt, mert Ő bizony meg tud szomorodni. Jobban vigyázz Rá, mint gyermekedre.
Adj Neki sok örömet, vigasztald ha megszomorodik, beszélgess Vele, öntsd ki Általa lelkedet az ÚRnak, imádkozz Vele. Mikor titkon vagytok engedd, hogy tanítson, vagy felvidítson téged.
Ha üldözik, rejtsd el szívedben. Ha megvetik, káromolják, fuss el Vele, hogy ne is hallja.
Szeresd Őt! Szívedből!
S ha majdan, eljön utolsó napod, Ő majd lágyan ölébe vesz téged, és boldogan átrepül veled Urad Örömébe.

bogi

Szentlélek vagy Szentszellem?

Szentlélek vagy Szentszellem?

     Ma sok helyen mondják a Szentlélekről, hogy Szentszellem, általában is a lélek szó helyett a szellemet, ahol erre alapot találnak. Nyelvi problémáról van szó. A héberben a NPS (nefes) szó eredetileg torkot jelent, a bibilai szövegekben pedig lélegző (torkos) lény-t, élőlény-t, élet-et. (Most szándékosan nem írok igehelyeket, mert az külön tanulmányt igényelt, amelyet már régen megírtam). Ezt a szót fordította a LXX-es fordítás görögül hé pszüché-nek, kb. ugyanezzel a jelentéstartalommal, és fordítják az indoeurópai nyelvek is soul-nak (angolul), Seele-nek (németül), anima (latinul) stb. Egy másik héber szó, a RVCh (ruach) jelentése szél, lélek, szellem, szellemi lélek, összetételekben pedig türelem (hosszú ruach), türelmetlenség (rövid ruach), meghal (kimegy a ruachja), bátor (erős a ruachja), fúj a szél stb. Ennek a görög megfelelője a to pneuma és a különböző származékai, amely megfelelője az indoeurópai nyelvekben az angol spirit, a német der Geist, a latin spiritus stb. A magyarban nem ilyen egyértelmű a különbségtétel. A magyar szellem ui. jelent szellemi (=anyagtalan, anyagi korlátok nélküli) létezőt, szellemiséget, gondolkodást, szellemi munkát (a tanultak tevékenységét), kísértet-et (mint a görögben is) stb. A lélek jelenti az ember "nemesebbik", "anyagtalan" "részét" (lám, milyen óvatosan szabad csak fogalmazni!), egy időben jelentette a pszüchét is (pszichológia, pszichopata, pszichózis, pszichoterápia stb) értelemben, a spirituális, tehát lelki magaslatokat, a lelki életet stb. Kétségtelenül más a szellemes, mint a lelkes, a lelki munka, mint a fizikai vagy a szellemi munka stb. A magyar nyelvi környezetben tehát egészen más a helyzet, mint a héberben vagy a görög-latin-angol-német stb. nyelvekben. Másként kell fordítani, ill. használni is ezeket a kifejezéseket.

     Hogyan? Amikor pl. Istenről olvassuk, hogy nem gyönyörködik benne az én >>lelkem<< (NPS), ezt célszerű (bár kissé prózai) nem gyönyörködöm benne formában visszaadni. Ugyanígy, ha jön hetven >>lélek<< (NPS), ennek helyes fordítása nyilván a jön hetven ember. Ha hová megy az állat >>lelke<< (RVCh -!!) és hová megy az ember lelke (RVCh), akkor már nehezebb a helyzet, és valami ilyesmi felel meg ennek: hová jut az állat és hová jut az ember a halála után stb. Sokkal inkább tehát a NPS fordításával van sok munka, de a RVCh-chal is akad elég, de a "tükör-fordítás" semmiképpen sem lesz sem értelmes, sem célravezető. Ha mégis ragaszkodunk hozzá, azzal elérhetjük - mint annyiszor a keresztyénség története során - hogy elkezdünk olyan nyelven beszélni, amit a "közemberek" nem értenek, csak a néhány tízezer "beavatott".

     Ezért használom én - magyar nyelven felnőve - a Szentlélek stb. kifejezést, ill. kifejezéseket.

Külön téma a test-lélek-szellem (trichotómia) és a test-lélek (dütómia) vitája. Ebben - részletezés nélkül - ismét csak a holisztikus álláspont képviselője vagyok, ami egész ezúttal azt jelenti, hogy a Biblia mindig az egész emberről ír, beszél, tanít, és nem tanít az ember felépítéséről, vagy részeiről. A vita majd kétezeréves, tehát hosszabb kifejtést igényel, de sok hasznot nem hoz, mert alaposabb előtanulmányok nélkül csak szavak vagdalkozása marad.

/prof. dr. Komesz Mátyás, teológiai tanár/


Magam részéről én felváltva, hol Szent Szellemnek, hol Szent Léleknek írom a blogon.