Őbenne

"Mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. 

Ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek: 

Bizony, az ő nemzetsége vagyunk." 

ApCsel 17,28

Eddig a Watchman Nee szerinti hármas felosztást mindig úgy láttam, hogy a Földi helyzetünkbe helyezett minket. Testünkben ábrázolva belülről kifelé. Szellem ---> Lélek ---> Test
Most azonban megértettem másképp is, visszafelé haladva is tanulságot hord.

Csináltam róla rajzot. Jó nem tökéletes. :) Nem azt kell nézni. :)

Tehát rajzoljunk egy szívet. Az az ember. Maga, a Földi létbe helyezve. Középen húzzunk egy elválasztó vonalat, hogy lássuk miről szól a Krisztusban újjászületett ember földi - testi - léte.

Egyrészt: szól az Ige hirdetéséről - a Szőlőben való munkálkodásról, ott rajzoltam sok pálcikát, akiknek hirdetjük az Igét, középen pedig egy embert, felemelt kézzel, aki hirdet.
Másrészt szól: a szenvedésről - az Őérte, Nevéért viselt szenvedésről. Oda egy keresztet rajzoltam.

Nagyon másról nem szól a látszólagos külső életünk, és ezenkívül minden hiábavaló. Semmit se hoztunk, semmit se viszünk elv alapján. A mi földi sátorunk leomlik, de van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökké való hajlékunk. (2Kor 5,1)

Elmúlik minden, elmúlik a Szőlőben való munkálkodásunk és elmúlik a szenvedésünk.
Elmúlik a testünk. Porból lett, porrá lesz.
A középső belső szívünk tehát el fog töröltetni.

Emberi létünk - kifelé haladva a rajzomon - következik a lélek, és végül a szellem.
Eddig mindig a másik irányból közelítettük meg, hogy belül van a szellemünk.
Most itt azt ábrázolom, hogy nyilvánvalóvá legyen, hogy Őbenne élünk és mozgunk.
Tehát a Szellemünk teljesen a mennyben van. A Menny veszi körül szellemünket, - ezt sok pici sárga vonallal jeleztem - ezért van, ha 'meghalunk', az Írás szerint meg se halunk, hanem által mentünk a halálból az életbe.
Ha hívő meghal, észre se veszi. Már ott is van. Hiszen mindig is benne volt.

Ezen szellemünk - ami hordozza a mi lelkünket, ami szorosan összetartozik a földi testünkkel - már most megkoronáztatott.
Rajzoltam rá egy mennyei koronát. Ez tehát most a földin ugyan nem látszik, de a mennyein már ott van.

A Menny 'kívülről', mint a Nap a Földet az Ő világosságával folyamatosan megvilágosítja.
Kívül a Mennyben, ahogy Őbenne vagyunk, már most a hetedik napban, az Ő nyugodalmában vagyunk.
De ez még itt belül a Földön élve, nem látszik, hiszen munkálkodunk.
Ahogy Jézus munkálkodott, egész földi életében.

"Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom." Jn 5,17

Egyrészt tehát már benne vagyunk a nyugalom napjában, - a Mennyben - ám még mindig itt vagyunk, - a Földön - hogy munkálkodjunk.

Ha azonban levetettük földi sátorunkat, többé nem munkálkodunk, hanem megnyugszunk minden munkánk után. És felöltözzük szellemünkre - a mennyei testünk, a belső szívet - teljességgel a mennyei nyugalmat, a hetedik napot. Ezért ott már nem lesz sírás, sem szenvedés, hanem a belső szívvel ábrázolt testünk is megnyugszik. Újjá lesz teremtve. Ami volt elmúlt. Mennyei lesz. 

"Letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak." Jel 21,4

Így leszünk teljesek, és így jutunk be a nyugalom napjába.

Még olvasd el a Zsidó levél 4. fejezet 1-11