A két pápa filmről

Korszakalkotó film. Két nagyszerű színészi teljesítménnyel. Mindenkinek kötelező megnézni, aki ezt a blogot olvassa annak mindenképpen.

Két álmom volt ezzel kapcsolatban, azt itt linkelem. Kérem, aki nem ismerné őket, olvassa el, hiszen előre megálmodtam a pápa váltással kapcsolatos eseményeket benne: A pápa és A busz

Miközben a filmet néztem az álmaim emlékképei önkéntelenül összekapcsolódtak a filmmel. Megmondom a film második felétől sírtam. Lelkemre nagy hatással volt, talán az álmaim miatt, amelyek igen felzaklattak engem annak idején 6 éve és amelyekre igen sokáig válasz nélkül hagyott az Isten. Azt gondolom, hogy a film mondanivalója isteni szemszögből nézve hiteles. Továbbgondolásra ajánlatos.

Szemedben a jel

Szekér a sorsunk
Két angyal húzza,
Nevet az egyik,
A másik már unja,
Fekszünk itt hátul
Altat a szél,
Ne siess kedves,
Van előttük még...

Menni, menni, menni, míg csak útra találsz.
Hagyni, hagyni, hagyni, hogy csak vigyen a vágy,
Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj.
És szemedben a jel,
Hogy látod, amit kell,
Szemedben a jel.

Arcodat néha,
Emeld a fénybe,
Halkul egy líra,
Ne legyen vége!
Mondd, amíg mondom,
Kezünk még kér,
Csak ennyit kell tudnod,
Míg hajt a vér...

Menni, menni, menni, míg csak útra találsz.
Hagyni, hagyni, hagyni, hogy csak vigyen a vágy,
Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj.
És szemedben a jel,
Hogy látod, amit kell,
Szemedben a jel.

Itt álltunk már mind,
És ettünk a fáról,
Hangos a szív ezen a nyáron.
Miénk az ég,
Ami mindig kék.
Csak ennyit kell tudnod,
Amíg hajt a vér.

Menni, menni, menni míg csak útra találsz.
Hagyni, hagyni, hagyni, hogy csak vigyen a vágy,
Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj.
És szemedben a jel,
Hogy látod, amit kell...

Menni, menni, menni míg csak útra találsz (Amíg hajt a vér...)
Hagyni, hagyni, hagyni, hogy csak vigyen a vágy,
Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj.
És szemedben a jel,
Hogy látod, amit kell
Szemedben a jel.

A negyvenegyedik mérföldkő - 6- 6 - 9 / 41.

Sajnos eljött (vagy hála Istennek) ez a nap is, amikor az utolsó mérföldkővemet osztom meg a 669-es utamon. Végére értem a 669-es utamnak. Ez a mai nap, kezdet és vég. A kezdetet alig várom, a végnek pedig örülök. Hála van szívemben.

Ezt a címkét a a 669-est, 2013. szeptember 1., vasárnap kezdtem el. Egy álom után, amikor hallottam egy női hangot, aki azt  mondta, hogy ne felejtsem el ezt a számot. Hat évig kutattam e számnak a jelentőségét az életemben. Mivel nem találtam mást, hogy hol keressem a Bibliában kerestem meg. Egyesével végigmentem a Biblia könyvein, a 6. fejezetnél megnéztem a 6. és 9. verset. Kicsit, igen belátom, abszurd (és talán bugyutának is tűnt, tűnik, még nekem is). Végigmentem rajta. Ez alatt a hat év alatt, költöztem, többször munkahelyet váltottam, főiskolára kezdtem járni, sikereim voltak és benne volt egy válás is. Amikor elolvastam az aktuális igeszakaszt, mindig jókor jött, jót adott. Nem meglepő, hogy ez a szám, megjelent még az új bankkártyámon is, ami akkor bizonyság volt nekem, hogy az az út amin járok, bár most komornak és sötétnek érzek, de Istentől való, ne aggódjak. Úgy történt.

A jóról beszélek. Tényleg nehéz évek vannak mögöttem, azért sem tudtam ide írni a blogra. Ami viszont most fontos, hogy úgy érzem, ma kezdődik el, valami olyan, amitől már régen menekülök. Végre feladtam a menekülésem. Felmondtam a jelenlegi munkahelyemen, hogy egészen a teológiának és Istennek szenteljem magam, hogy újra tudjak írni.

Valami olyasmit jelent ez, hogy igen, író leszek. Lehet nem én leszek a legjobb író a világon, de én leszek az egyik legjobb baptista író. A cél most ennyi. Hogy ezt, hogy fogom tudni átadni Istennek, az már a hálatelt szívemen múlik. Áttörtem a szürke ködön. Bízom magamban, mert bízok Istenben.

És akkor lássuk a mai és utolsó mérföldkövemet:

"És hallottam, hogy egy hang szól a négy élőlény között a középen: "Egy mérce búza egy dénár, és három mérce árpa egy dénár, de az olajat és a bort ne bántsd". "

"És amikor feltörte az ötödik pecsétet, láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket az Isten igéjéért öltek meg, és azért a bizonyságtételért, amelyet megtartottak." 

Jelenések könyve 6. fejezet 6. és 9. vers

Ámen. Így legyen.

A negyvenedik mérföldkő - 6- 6 - 9 / 40.

Kincs akarok lenni az Úrban, másoknak. 

(Más nem is, és itt a pont, de azért folytatom.)

Most ez jutott eszembe, most, hogy úgy érzem elvesztett identitásomat ma újra megtaláltam. Hogy ez hogyan történt? Nem is tudom. Talán azt még kifundálhatom, hogy mikor veszítettem el, Micimackó Malackával meg is beszélte. De hogy pont ma miért is találtam meg? Azt ki tudná megmondani? Sok csillag együttállása. Vagy megannyi eseménysor összeérése, azt kifejteni megint egy újabb élet lenne. Ne is ragozzuk.

Most kicsit felszabadultabb vagyok. Sikerélményekkel gazdagodva.

Lehet nem kellene borúlátónak lennem. Már 9 éve az vagyok.  (vagy több?) Ha lehetne borúlátásért tiltani ebben az országban, akkor bizonnyal az elmúlt 9 évben nem írhattam volna le egyetlen egy sort sem. Hála Istennek írhattam, le is írtam, amit akartam. Ám ami meg késik nem múlik. Ahogy eltelt a 9 év borúlátásomban, úgy telik majd el a következő 9 hallgatásommal?, és ki tudja, hol fogom azt tölteni? Van, amikor már nem kell beszélni, de cselekedni sem. Hanem némán arrébb állni. Ahogy egyszer valaki mondta: "a fű kinő utánad." 
Persze a néma odébbállásom nem is biztos, hogy annyira néma lesz. Az elmúlt pár évben is írtam, a fióknak, és a főiskolának, lesz mit majd felraknom ide a blogomra. Később is fogok írni, ha Isten is úgy akarja, mert én akarok, csak legyen újra erőm és időm.

Egyetértek ezekkel a sorokkal: "A 21. században nyitott, szolidáris, a világot megértő, ahhoz alkalmazkodó társadalomra van szükség. Ha egy kormányzat és társadalma nem ilyet épít, akkor az az ország el fog tűnni, gyorsabban, mint gondoljuk." A keresztyének nem tűntek el, mert belül Krisztushoz és önmagukhoz voltak szolidárisak. Akármennyire üldözték őket. Ezzel a belső önazonosságukkal és szolidaritásukkal vívták ki, hogy létezzenek a világban. Jézus Krisztus Országa a Mennyekben van, és azoknak szívében, akik hordozzák ŐT! Erről fogok továbbra is újra és újra írni itt a blogomon. Mert hiszem nekünk keresztyéneknek, bármit látunk magunk körül, bármit érezzünk ott belül, van remény. Erről a reményről kell számot adnunk, magunknak és másoknak, hogy felbuzduljunk egymás hite által.

(https://168ora.hu/itthon/a-kormany-dramai-gyorsasaggal-hulyiti-el-a-magyarokat-155226?fbclid=IwAR37lvw_6Ysw52cCEtp09fwdDa4J9Dhcz7HifMRpsldD8k27qSLYDvyGIyg)

Valóban nagyon fontos, hogy honnan nézzük ezt is:

"Nagyon fontosnak éreztem Sólyom László egykori köztársasági elnök világos megkülönböztetését, miszerint van a politikai kereszténység és a hitből fakadó kereszténység. Az előbbiről elég sokat hallunk a médiában, ez azt jelenti, hogy az európai hagyományokat keresztény értékként azonosítják. Azt mindenkinek magában kell eldönteni, hogy ez elfogadható-e, vagy sem. Bevallom, hogy én ennek egyáltalán nem örülök, mert ez a szemlélet megzavarja az embereket. De hogy tisztábban lássuk, mindenképp érdemes újra és újra tisztázni, mit tartunk keresztény értéknek: a család védelmét, az élet védelmét, a közjót, a békét. Tehát minden benne van, ami a normális emberi gondolkodásban is. És korántsem magától értetődő, hogy ezeket az értékeket azok a pártok képviselik, amelyek ezt a leginkább hangoztatják."
(https://magyarhang.org/belfold/2018/12/21/beer-miklos-nem-dughatjuk-homokba-a-fejunket/)

Nem mindig az az üldözött, aki a leginkább kiabálja, hogy üldözik. Sőt. - Ennyivel egészíteném ki Beer Miklós fenti szavait a magam számára.

"Ő (Lékai) nagyon megijedt Bulányitól, mert ha elismeri az általa szervezett bázisközösséget az egyház, akkor a kommunista állammal szemben nagyon rossz helyzetbe kerülünk. Az Állami Egyházügyi Hivatalnál nem tűrtek semmilyen rendszerellenes kilengést. Márpedig a fegyveres szolgálat megtagadása ennek számított. Ez egy csapdahelyzet volt, ezért inkább Bulányiról mondtak le: elítélte az egyház teológiai érvekkel azért, hogy az állam ne piszkálódjon. És hagyták bebörtönözni. Az pedig különösen szomorú, hogy a hivatalos vatikáni rehabilitáció után sem állt mellé a magyar egyház. Egyszerűen nem mertek szóba állni vele. Politikai nyomásra elárultuk Bulányi Györgyöt, később pedig kényes lett volna kimondani, hogy neki volt igaza."

később pedig 
kényes lett volna kimondani, hogy neki volt igaza

Pedig ki kell mondani. Kinek volt igaza. Ennyi hallgatás között elveszik az érték, és helyette marad a sok kacat. Ami még világi értelmében is undort keltő, hát még ha a mennyei részét keresnénk.

Ennek ellenére nem szabad elkeserednünk. Van kincs, amit Isten egészen a szívünkbe írt. A világ lehet sötétül, akiknek beszélniük kellene hallgatnak, vagy beszédüket vaslappal, kacattal, sittel fedték, vagy égették, ahogy érték, mégis van remény. A Biblia a kezünkben van. Érdemes vele együtt élnünk s akár halnunk meg. Kell ez a belső mély, bátor elhatározás. Enélkül semmi csodát nem látunk. S csodát ne ott kinn a világban keresd, hanem a szívedben és mások szívében, amikor szavad mennyei lángot gyújt.

Most pedig nézzük a mai mérföldkövet:

"Lehetetlen ugyanis, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, s megízlelték a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szentléleknek, akik megízlelték az Isten felséges beszédét és a jövendő világ erőit, de elestek: azok ismét megújuljanak és megtérjenek; hiszen újra megfeszítik önmaguknak az Isten Fiát, és meggyalázzák őt. Mert az a föld, amely beissza a gyakran ráhulló esőt, és hasznos növényt terem azoknak, akik számára művelik, áldást nyer az Istentől; amelyik pedig tüskebokrot és bogáncskórót terem, az megvetett, közel van az átokhoz; és a vége: megégetés. Felőletek azonban szeretteim, jobbat gondolunk, ami üdvöséggel jár, még ha így beszélünk is." Zsidókhoz írt levél 6,4-9

UI: ide, mert ide, ebbe a bejegyzésembe akartam írni. Szakdolgozatomat megvédtem. Kitűnő értékelést kaptam. A TDK versenyen indultam vele, harmadik helyzet lettem. Ezek a fejlemények igazán mind megleptek engem, és örömmel töltenek el. Ujjong szívem, hogy gondolataim nem falakba ütköztek, hanem kapukat nyitottak. Így legyen. Isten dicsőségére és sok ember megtérésére. Igazán kemény időszak van mögöttem.

Magyarországon hiányzó racionalista hagyományról

Beszélgetés Róna Péterrel, életéről, gondolatairól és hogy hosszú vívódás után most miért ment el nyugatra Magyarországról. Érdemes meghallgatni.

https://azeletmegminden.hu/?powerpress_pinw=2606-podcast

A harminckilencedik mérföldkő - 6- 6 - 9 / 39.

"Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik." Pál első levele Timóteushoz 6,6-9

Ezt a bejegyzésemet köszönöm Évának. Örülök, hogy beszélhettem vele telefonon, számomra igen fontos kérdésben, amikor is a végére megállapíthattuk, hogy elég gyorsan és meredeken változik az életem ... de ...
de majd őreá foghatom a kezdeti nehézségeimet. :)

Három dalt hoztam cserébe nektek. A többiről majd később írok. 

A végére egy "saját felvétel" azoknak, akik, mint én, szeretik a tücsökzenét:

Hoppá! Az igazi 38

Hm. Észrevettem valamit:
A 37. és a 38. mérföldkövem, ugyanarra az Igehelyre sikeredett.  Ezek szerint álldogáltam ama mérföldkőnél? Azért csak haladtam, nem? Az Igehely kétszeresen lett megerősítve és mind a kétszer a hutteriekről szólt.

Kíváncsi lettem, mi állhat az igazi 38. mérföldkövemen. Elő a Bibliát!

"Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből." Efezus 6,6

"Ti pedig urak, ugyanígy bánjatok velük, hagyjátok a fenyegetést, mivel tudjátok, hogy él a mennyekben az Úr, aki nekik is, nektek is Uratok, és aki nem személyválogató." Efezus 6,9

Amerikába, Las Vegas. Have a great day.

A harmincnyolcadik mérföldkő - 6- 6 - 9 / 38.

2019. március 3. vasárnap

Ezt a dátumot, most így le akartam írni. Ez van ma. Kornélia. Nelli napja. 

Boldog névnapot minden Kornéliának. 🌼

2017. májusában írtam, hogy most egy időre elvonulok, tanulni és szakdolgozatot írni.

A szakdolgozatot megírtam. Be is adtam. Most már csak várunk,  hogy megvédhessem.

Szóval még mindig élek.  Így ezután, ahogy az időm engedi lassacskán visszajövök a blogra is írni. 

Pál levele a Galatákhoz 6. fejezet 6.

"Akit pedig az igére tanítanak, az minden javából részesítse tanítóját."

Pál levele a Galatákhoz 6. fejezet 9.

"A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd,

ha meg nem lankadunk."