Gazdagság és szegénység

Hiányzok magamnak.
Jobb ezt így titkon írni.

Magdi elhozta a málna tövet, én adtam neki egy fügehajtást.

Eldöntöttem író leszek.
Nem is lehetett másképp. Ez így is volt.

Persze, közben gondolkozni kell a megélhetésünkről. Hogy mi milyen csórók vagyunk!

Semmi sem történt. Csak annyi, hogy meg kell oldani egy feladatot, valahová költözni.

Annyira igaz, hogy Jézusnak nincs hol lehajtani fejét.

Közben Jézus végzi a szolgálatát.

Bennem is van egy szolgálat.
Közírni és elbújni. Publikálni, de mélységes mély csöndben lenni.
Értelmiségin, csendesen, magányosan, mégis kapukat dönteni.

Oh szegénység ez. Nem mintha nem lennének szegények. De az én fájdalmam közkincs.
Együtt lenni szegény.

Ez volt az egyes pontja, küldetésemnek: Együtt lenni szegény.

Közben: együtt lenni gazdag.

A második pontja az volna, hogy egy hálózatot hozok létre.
De először muszáj volt megbékélnem a szegénységemmel.
Annyira utálatos dolog ez.

És itt van rögvest az alázat, ami ajtómon zörget.

Együtt lenni szegény Jézussal, hogy együtt legyek gazdag.

Olyan küldetés ez, ami elől én elrohannék, te pedig szívedre öleled, miközben erről olvasol, hallasz tőlem. Szeretni akarom én is.

Szóval az alázat.
Szeretni nekem is azt, amit te szeretsz. Magamat. És azt, amit kaptam.

Szóval először megtanulok szeretni.
A te szereteteden keresztül magamat. Mindazt amit, ahogy mondok, mesélek neked. Vagyis, amit ahogy a lelkemben megélek.

Igen, tudom, a szeretet elől menekültem.

Persze, ha jobban belegondolok, miért is? Ez lesz az a harc, ami győzelemre visz. Meg kell harcolnom, hogy legyőzzem. Elfogadom, hogy szeretnek. Elfogadom, hogy ezt így ide leírom és több ezren olvassák. Alázat és szeretet. Író vagyok, aki küzd, hogy e legnagyobb erényeket megkapja.

Nem akarom hogy olvassák, de olvasni fogják. Nem akarom, hogy a lelkembe lássanak, de bele fognak. Nem akarom, hogy ismerjék a nevemet, de ismerni fogják.

Szóval, ha szegény akartam lenni, akkor rájöttem, Jézussal, szegénynek lenni, alázat és szeretet nélkül: nem lehet.