Istenem! A világ másik felén vagy.
Hidd el, ilyen sokáig bírtam, hogy nem sírtam.
Hamarosan új hold lesz. Indul az új év. Ha repülsz a felhők fölött, talán meglátod majd a sarlót.
Tudod testvérem, ha a Magdinak ajánlom fel, hogy vigyen fügehajtást. Amit szüleim ültettek, együtt nevelgettünk, féltettük talán el is veszett már. Évek munkája. ... Valaki rebarbarát visz. Tudod, ha már ilyet teszek, felajánlom: már a küszöbön áll, oly közel, hogy elhagyjuk Monort. S talán ... talán már, hagyok itt magokat ... aztán majd szárba szökkennek. Hidd el testvérem, csak most kezdtem el sírni. Oly sokáig bírtam, hogy nem gondolok az emlékekre.
Új életet kezdek. Most kezdődik el. És te majd fenn repülsz a felhők felett. Nehéz itt a nyomás lenn a Földön. Messze vagy, igen messze, a legnagyobb sötétségben. Négy napig a Hold se látszott.
És ez a nap. Hét évvel ezelőtt, nagycsütörtökön a teli Holdat néztük, együtt, miközben családom égen földön keresett. Mindenem otthon hagytam, hogy meg se találjanak, mert én, én akartam a választ.
Aztán haza mentem, és még egész éjjel fenn voltunk, hogy az Urat dicsérjük.
A Fufu az ölemben. Alig változott valami. És mégis mennyi minden. Lezárult valami, és te a világ másik felén. Egy egész bolygó választ el.
Most gondolok rád, és remélem, ahogy reggel felébredsz ... érezni fogod. Mennyire szeretlek.
Dicsérd az Urat, ott ahol lehet: A Földön a Te szívedben! Dicsérd hangosan, mert úgyse érti senki sem. Táncolj Ő előtte. Mert úgyse látja senki sem. Ahogy könnyeimet és mosolyomat se. Adj fényt, és érezd, ott vagyok veled, hogy veled örüljek. Hogy együtt örüljünk, hogy Isten magjai szétszóródnak az egész Földön.
Hinni akarom, ha haza jössz, minden ugyanaz marad, és tudom, semmi sem lesz.
Hinni akarom, amit hallom mondanál: Minden jó lesz.
Hinni akarom, ahogy te hiszed: Győztesek vagyunk.
Örülni akarok, ahogy örülsz te nekem, ha meglátsz.
Futni akarok, ahogy te futsz, hogy megölelj. Csak mondani akarom, hogy tudja az egész világ:
Szeretlek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése