... és a lassú elindulásból, finoman gázt adtam ... a telefonbeszélgetéssel előhoztad bennem azokat a rejtett, bennem lévő gyengéd érzelmeket... Nem is tudtam, hogy léteztek, vannak, voltak bennem?
Ez volt az?
Eszembejutottak az emberek. A vágy. Amiért is ... valahova elindulni látszottam. Ahol a helyem.
A betegek. Az imák. Azért a bizonyos utolsó percért.
Meggyulladt bennem újra a vágy. Ha van is ilyen? Az a gyengéd szeretet, hogy ott legyek újra, minden beteg haldokló ember mellett...
Lehet ilyen bennem?
Ez nem szeretet, nem is altruizmus, ez ... olyan gyengéd, finom mechanizmus...
nem tudom megmagyarázni, talán a katedrális halkan morajló meleg csendjével...
ahogy csak egy apáca tudhatja...
Ismerős érzés, ami bennem van,.... ismerem.
Annyi minden lehettem volna, de csak az utolsó meghitt percért élek. Benne minden haldokló tekintetében.
Ez nem szeretet, nem is tettvágy.
Ez a vágy annál sokkal komolyabb:
OTT LENNI.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése