Sok minden történik a világban.
Körülöttünk s bennünk is.
Talán egy valamit nem szabad elfelejtenünk, az Irányítót.
Sámuel II. könyvében a hatodik fejezet hatodik verse így szól:
"Amikor Nákón szérűjéhez értek, Uzzá az Isten ládájához kapott és megfogta,
mert megbotlottak az ökrök."
Tudjuk a folytatást, fellángolt az ÚR haragja Uzzá ellen.
Lehetne elemezni, miért Nékón szérűjénél,
miért botlottak meg az ökrök.
Hm. Persze, az egész kivitelezés rossz volt.
Ökrök nem is szállíthatták volna az ÚR ládáját.
Isten Igéje az, hogy Ő beszél.
Isten a szavával teremtette a világot.
Nem össze-vissza beszélt, parancsolt, kért.
Hanem a Szavával. Nézd a rendet, a természetben, s lásd be, melyik műszer tervezhette?
Amíg nem értjük, hogy bennünk Isten Szava, ugyanez a hatalmas erő, hogyan lehetne bennünk hit?
Hogyan beszélhetnénk Isten Igéjét, ha nincs bennünk tisztelet és értelem Isten igazi valós tekintélyéről, erejéről?
Isten Szava tekintély!
Lelkünkben a helyére kell tenni.
Uzzának is. A királynak is. Mindenkinek.
Személyesen.
Dávid király így tett.
A kilencedik vers így szól:
"Akkor félni kezdett Dávid az ÚRtól, és ezt gondolta: Hogy jöhetne hozzám az ÚR ládája?"
Dávid abban a szent, tragikus pillanatban felismerte az Igazságot.
Benne azt, hogy nem látta helyesen Isten Szavának erejét.
Soha nem késő helyére tenni, Isten-tiszteletünket.
Sokan megtették, sokan ezért életben is maradtak. Örökké.
Jézus mondta:
"Jöjj kövess engem!"
Jézus az Isten Szava, feléd intett. Ő soha nem beszél félre.
Menj, kövesd Őt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése