Víz - és kegyelem

Keresztyéneknek.
A kegyelem nem mindig magától értetődő. A szeretet nem elvárható.
Emberektől sem, és Istentől sem. Amikor Isten szeret minket, kegyelmet gyakorol.
Ez az Ő szuverén döntése, és nem a mi jogunk.  Senki emberfia nem kötelezheti Őt, hogy megmentsen, és kegyelmet gyakoroljon.
Isten azt mondta: „Könyörülök, akin könyörülök, irgalmazok, akin irgalmazok.”
(Róm9:15, 2Móz.33:19.)
Ez úgy is lefordítható, annak adok, akinek akarok, és annyit, amennyit akarok. Senki sem ítélkezhet döntésem felett.
„Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?” (Mt.20:14,15)

Nem személyválogató-e az Isten? Ha nem tudnánk, hogy kin irgalmaz Isten, azt mondhatnák, 'Oh kicsoda szabadíthat meg minket, e Önkényes Úrtól, aki úgy cselekszik ahogy akar, és ahogy kedve tartja?'

Jézus azt mondja: „Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem.
Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik. Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek.” (Jn. 15.4-8)

Vagy mondott másik példázatot Jézus, hogy minden jó fa, jó gyümölcsöt terem. Amelyik fa nem terem gyümölcsöt semmire se való lesz. Isten és az emberek is megvetik.
Mi jellemzi a gyümölcsöt? Minden gyümölcs, akár sivatagi körülmények ellenére is, tele van nedvvel. Vagyis vízzel. A víz az élet fenntartó ereje.
A keresztyénekben lévő víz az Istenből táplálkozó szeretet. Isten szeretete tartja fenn az egész világmindenséget, kezdetben által teremtett minden. Ez a szeretet lakozik minden Istentől újjászületett emberben. Azért van bennünk Isten szeretete, hogy általunk csillapítsa a szomjúhozó embereket. Ha ezt nem tudjuk megtenni, semmire való az életünk.

Tehát kicsoda az, akin irgalmaz Isten? Akiben az éltető nedv, az Ő szeretete munkálkodik, aki irgalmasságot cselekszik.
„Mert az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten.” (Jakab2:13)

Ha nem gyakorolsz kegyelmet embertársaid felett, irgalmatlan vagy. Ha nem adsz jót, pedig tudnál, bűn az. Embertársainknak semmivel sem tartozunk csak azzal, hogy szeretjük őket.
Vagyis, hogy kegyelmet gyakorlunk. Tégy úgy, ahogy embertársadnak a legjobb. Ez a királyi törvény.

„Ha ellenben betöltitek a királyi törvényt az Írás szerint: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” - helyesen cselekesztek” Jak. 2.8.

Az Úr, nem csak egy kereszt. Nem csak kegyelem. Ami mögé egész életünkben el lehet bújni, és meg lehet magyarázni, hogy engem Isten mindenképpen meg fog menteni az örökéletre, mivel hittem Jézus Krisztus váltságáldozatában.
Mert az Úr, emésztő tűz is. Megtisztítja, ami az Övé.

„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.” (Mk. 12.30,31)

A két parancsolat nincs meg egymás nélkül. Az Úr együtt nézi őket az életedben.

„Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt. Mert azt, hogy ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd, és minden más parancsolatot ez az ige foglalja össze: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.”
A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése.
De mindezt valóban tegyétek is, mert tudjátok az időt, hogy itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból. Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk: az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. Mint nappal illik, tisztességben járjunk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem szeretkezésben és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.” (Róm. 13.8-14)

Hogy hihetnél abban, hogy ha bűnös cselekedeteket teszel megmenekülhetsz, mert a kereszt, az Úr iránt való buzgó szerelmed (?) úgyis megvéd téged? Térj meg bűnös cselekedeteidből, és többet ne vétkezz! Isten mondta ezt, és Isten soha sem kér lehetetlent! Kevés Neki, hogy Őt szereted, szeresd embertársaidat is! Ez bizonyítja Iránta való hitedet.

Mi a bűn? Szeretni embertársadat nem azt jelenti, hogy minden kívánságát teljesíted. Ha lelkiismereted vádjait azzal csendesíted, hogy csak az Úr törvénye szerint szeretted embertársad, amikor őérte követtél el bűnt, paráználkodtál vele, loptál, hazudtál érte, magadat csalod meg, és ezt te is tudod.
Ha szereted embertársadat, gyűlölöd a bűnt. Miért gondolod, hogy az Úrért, vagy embertársadért elkövetett bűnt kedveli az Úr? Utálatos előtte. Az csak saját testi vágyaidat, gyengeségedet mutatja, és nem az Úr, s nem az embertársad iránti szeretetedet.
Ha azt mondod természetes vágyaidat követted, ami erősen tombol benned, és nem is tehettél mást, mikor bűnt követtél el, mert hiszen a természetes vágyaknak ki tudna ellenállni, szintén hazuggá teszed az Istent.
Mert ha bűn tekintetében nem vagy különb, mint a világ; és ha a te szereteted tisztaságban nem múlja felül a világét, miért neveznének téged Isten gyermekének? A világ is nevetve megvet, undorodva fordul el tőled. Hiszen lenne segítséged, az Úr drága Szent Lelke benned esedezik, könyörög érted. Utat mutat neked, vezet, erőt ad minden testi vágyad felett.

Nem jó dolog visszaélni Isten kegyelmével. Talán azt hiszed, nem látja át gondolataidat? Rajta nem állt, hogy magához vonjon, megmentsen, szeressen. Viszont az Úr kegyelmes szeretetébe vetett bizalmad (?) - inkább kérkedésed - megkövérítette a szívedet. Azt hajtogatod „békesség, békesség! Az Úr velünk!” Közben bűnt, bűnre halmozol, és Isten végtelen szeretetére hivatkozol. Azt hiszed a keresztények különbek, mint a zsidó nép, ki elfordult Istenétől? Csúfolódsz, hogy elbuktak, elestek bűneikben, és még vakok is, mert nem értik a keresztáldozatot. Pedig te semmiben se vagy különb náluk.

„Úgy van: azok hitetlenségük miatt törettek ki, te pedig a hit által állsz. Ne légy elbizakodott, hanem félj! Mert ha Isten a természetes ágakat (zsidókat) nem kímélte, téged sem fog kímélni.
Lásd meg tehát Isten jóságát és keménységét: azok iránt, akik elestek keménységét, irántad pedig jóságát, ha megmaradsz ebben a jóságban, mert különben te is kivágatsz.” (Róm. 11.20)

Az Úr, a te Istened, nem csak kegyelmes szeretet, hanem emésztő tűz, féltőn szerető Isten! (5Móz.4,24)

Megítéli az igazat is. Megítéli, mert meg kell ítélnie. Tűzbe teszi, megpróbálja, hogy mindinkább kitűnjön Isten előtt való szépsége és tisztasága.
Van Isten előtt kegyelem. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1Jn. 1.9)

De testvérem, meddig követed a bűnt? Meddig nem vallod meg a bűneidet, és meddig mondod, bűnvallás nélkül: 'Hű és igaz Ő, úgy is megbocsátja bűneimet, akkor is, ha nem vallom meg, akkor is, ha mindent ugyanúgy tovább teszek.' - Csúfolod Istent.
Kérj segítséget Tőle gyengeségeidre, hogy emésztő tüze el ne égessen.

"Hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!" 2Tim2,19

"Hagyjátok üresen állni a parázson, hadd tüzesedjék át, legyen izzó a rézfazék, hogy megolvadjon benne a tisztátalanság, leégjen róla a rozsda! Kimerítő volt a fáradozás, mégsem ment le róla a sok rozsda, a tűzben is rajta maradt a rozsda! Galád tisztátalanságodban akartalak ugyan tisztogatni, de nem tisztultál meg, Nem is tisztulsz meg tisztátalanságodtól, míg ki nem töltöm rajtad haragomat. Én, az ÚR, megmondtam, be is teljesedik, mert véghezviszem! Nem engedek, nem szánakozom, és nem könyörülök! Aszerint ítéllek el, ahogyan éltél, és amit tettél! - így szól az én URam, az ÚR." (Ez. 24.11-14)

Ne mentsd fel magadat, hogy bűnt követhetsz el, mert Isten úgyis jóságos és kegyelmes.
Mert gyűlöli az Úr a szándékos bűnt. A bűn Isten és emberek ellen való gyűlölet. És hogyan férhet meg az Isten szeretete benned az Isten és emberek iránt való gyűlölettel.
Semmiképpen sem.
Legyen benned tiszta víz! Kérdd Istent, hogy tisztítson meg téged, és ezután ne fordulj vissza bűnös cselekedeteidhez. Így válik valósággá, amit Jézus mondott:
„aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” (Jn. 4.14)

Isten gyermekei, Isten küldetése szerint, azért vannak a világban, hogy a bennük buzgó tiszta forrásvízzel szomját oltsák a szomjazóknak. Zavaros vízzel ezt nem tudod megtenni.

Bogi
Monor, 2007. augusztus 25.