Ez a mai nap csodálatos volt. Végre kirántódnom a mindennapi stresszből. A gombai tónál fogtunk jó sok apró passzírnak való halat, de! nem is ez a lényeg, hanem hogy én felszabadultam. Nem is tudom minek köszönhető, és mikor történt a nap folyamán, de egyszer csak azt éreztem, hogy végre vége a borús feszült hangulatomnak.
Oldodásomban az úszózás, mint új technika elsajátítása, és a belőle fakadó sikerélmény is biztos segített, ahogy fiam páratlan egyénisége, kedvessége, gyermeki ügyessége, kedves humora, társasági lénye is. És ott voltát te, férjemmel, a csendesen háttérben tartózkodók. Mintha csak vártatok volna valamit.
A keszegek a várakozásunknak hatodik órájába jöttek. Hogy mennyit fogunk ki, szinte csak rajtunk múlott, még ilyen se volt, hogy az összes gilisztát "elfogyasztottuk".
Nem jött nagy hal, de nem is kellett, hogy jöjjön, megbeszéltük, várunk mint öreg halász a tengeren, ha öregkorunkra jön el, hát akkor lesz nagy siker, de a gombai tavat most már el nem hagyjuk. Bőven elég nekünk a táj szépsége, a csodálatos idő, a saját társaságunk. Elég kell, hogy legyen, amit kapunk az Élettől, hiszen pedig nem is olyan kevés az.
Kezdem érezni a horgászatot, és hogy lassan rutin lesz, ami így számomra több kellemes percet szabadít fel, hogy jobban tudjak figyelni a természetre, másokra és önmagamra. Úgy látom, a rutin segít abban, hogy jobban kikapcsolódjak.
Egyébként tényleg nem gondoltam volna, hogy az úszózás ennyire jól fog nekem menni, és hogy ennyire fogom élvezni.
Összességében, egy kellemes, szép napunk volt. Halleluja. Így legyen az összes többi.
Az Úr áldjon meg,
sok sok szeretettel,
puszi
bogi
 |
| Az "aranyhal", őt kívánsággal visszaeresztettük. |
bogi
1 megjegyzés:
Gratulálok a jó fogáshoz és az aranyhalhoz.
Az "emberhalász" elugorhat pihenni egy kicsit horgászni :-)
Megjegyzés küldése