"Mert minden ember, akit megsértettünk és megbántottunk, egy azok közül, akiket Jézus testvéreinek nevezett. Amit pedig ellene követtünk el, azt Isten ellen követtük el. Minden ember a Krisztus testvére."

2013. július 12., péntek

Siló



"Nem távozik Júdából a jogar, 
sem a kormánypálca térdei közül, 
míg eljő Siló, 
akinek engednek a népek."
(1 Móz 49,10)

Az a szó, amelynek a legjobb fordítása "jogar", ebben a szakaszban "törzsi pálcát" jelent. Izráel mindegyik törzsének volt egy saját "pálcája", rajta a törzs nevével. Arról van tehát szó, hogy Júda "törzsi pálcája" vagy "törzsi identitása" nem múlik el Siló eljövetele előtt. A "Siló" szót a Szentírás zsidó és keresztyén magyarázói évszázadok óta a Messiás egyik nevének tartják.

     Tudjuk, hogy a babiloni fogság hetven éve alatt Júda elvesztette nemzeti önállóságát; azonban sosem veszítette el "törzsi pálcáját", azaz "nemzeti identitását" ebben az időszakban. Még a fogságban is saját törvényhozói, bírái voltak (lásd Ezsd 1:5,8). Ezen igeszakasz és az akkori zsidók szerint tehát két jelnek kellett bekövetkeznie röviddel a Messiás eljövetele után:

1. Júda jogarának vagy identitásának elvétele;
2. A bírói hatalom megnyírbálása.

A jogar Júdától való elvételének első látható jele az volt, amikor a zsidó ősökkel nem rendelkező Nagy Heródes vette át a trónt a Makkabeus fejedelmektől, akik Lévi törzséhez tartoztak, és akik a Jeruzsálemben uralkodó utolsó zsidó királyok voltak (Szanhedrin, 97. lap hátoldala) (Makkabeusok, 2. könyv).

     LeMann Jézus a nagytanács előtt című könyve második fejezetének a következő címet adta: "A nagytanács jogi hatalmát Krisztus tárgyalása előtt huszonhárom évvel korlátozzák". Ez a korlátozás a halálos ítéletet is magában foglalta. Ez Arkhelaosznak, Heródes fiának és utódjának az elmozdítása után, Kr. u. 11-ben vagy 7-ben (V.E.) történt (Josephus, AJ, 17. könyv, 13. fejezet 1-5).

     A prokurátorok, akik Augustus nevében kormányoztak, elvették a nagytanács legfőbb hatalmát, hogy maguk gyakorolhassák a jus gladii-t, vagyis az életfogytiglani ítélet és halálbüntetés kiszabásának szuverén jogát. A római birodalom által legyőzött népektől kivétel nélkül elvették a halálbüntetés jogát. Tacitus így ír erről: "A rómaiak fenntartották maguknak a kard jogát, és semmi mással nem törődtek". A nagytanácsnak azonban maradt néhány joga:

1. Kiközösítés (Jn9:22)
2. Börtönbe vetés (ApCsel 5:17-18)
3. Testi fenyítés (ApCsel 16:22)

Maga a Talmud is elismeri, hogy "alig több mint negyven évvel a templom pusztulása előtt elvették a zsidóktól a halálbüntetés jogát" (jeruzsálemi Talmud, Szanhedrin, 24. lap hátoldala). Azonban aligha lehetséges, hogy a jus gladii az említett időpontig a zsidók kezében maradt. Ezt a jogot valószínűleg Coponius idején, Kr.u. 7-ben vették el tőlük 
(Essai sur l'histoire et la geographie de la Palastine, d'apres les Talmuds et les autres sources Rabbinique, 90.: Párizs, 1867).

Rabbi Rachmon elmondja: "Amikor a nagytanács tagjai látták, hogy megfosztották őket az élet és halál fölötti rendelkezés jogától, általános megdöbbenés vett erőt rajtuk; hamut szórtak a fejükre, zsákruhát öltöttek megukra, és így kiáltottak: "Jaj nekünk, mert a jogar eltávozott Júdától, és nem jött el a Messiás"
(LeMann, JBS, 28-30)

Miután megnyirbálták a bírói hatalmat, a nagytanács megszűnt létezni. 
Bizony, elvették a jogart, és Júda elveszítette királyi, jogi hatalmát. 
S a zsidók maguk is tudták ezt! 
"Jaj nekünk, mert a jogar elvétetett Júdától, 
és nem jött el a Messiás!"

(Részlet Josh McDowell, Bizonyítékok a keresztyén hit mellett című könyvből, 185-187 KIA kiadó Budapest, 2004.)
---

Vagyis pontosítsunk, a zsidók - a nagytanács - téves megállapításán: Nem vették észre, hogy eljött a Messiás, Jézus Krisztusban, akit ők a rómaik által megfeszíttettek.

Válasz ez arra, hogy miért mondta a nagytanács Pilátusnak:

"Nekünk senkit sincs jogunk megölni!" 
Jn18,31

Amikor a házasságtörő asszonyt (Jn 8) vitték Jézus elé, abban is többszörös csapda volt Jézusnak állítva.
Először is, nem vitték a másik oldalt, a férfit.
Az ószövetségi - mózesi - törvény szerint, mind a kettőt meg kellett volna kövezni, a zsidó népnek.
Másodszor, nem lehetett a római megszállás miatt a római jog szerint önkényesen kivégezni, kövezéssel, vagy vallási alapon többé embereket.
Harmadszor, hogyan fogja kezelni Jézus a bűnt? Hogyan tölti be így a törvényt? Az ószövetséget (az Istentől kapottat) és a rómait?

Jézus a nagytanács tagjainak bűneire hívta fel a figyelmet.
Lehajolt és a porba kezdett írni.
A Biblia szerint a bűnösök nevét írják a porba. (Jer 17,13)
Közben mondta: az vesse rá először a követ, aki bűntelen.
Valószínűleg, elkezdte írni az ott állók közül azoknak a neveit a porba, akik ugyanebben a bűnben elestek, vagy benne maradtak. (Lehet, hogy azoknak a nőknek a neveit is írta, akikkel paráználkodtak, hogy lássák, mindent tud)
Először a vének hagyták el a helyszínt.
Aztán végül mindenki.

Ebből a jelenetből jól meglátható, hogy milyen fertelmes - pogány, egyiptomi és babilóniai -  bűn állapotában volt Jézus korában egész Izrael népe, a vénektől, (törvénytudók, írástudók), farizeusok, és bíráktól kezdve a kicsinyekig. Senki se tudta magára azt mondani, bűntelen. Senki sem élt Mózes törvénye szerint, és nem a római jog miatt.

Vajon mi lehet a helyzet most?

---

Lásd még:
http://testveremnek.blogspot.hu/2011/07/isten-neve-siloban.html

Nincsenek megjegyzések: