"Mert minden ember, akit megsértettünk és megbántottunk, egy azok közül, akiket Jézus testvéreinek nevezett. Amit pedig ellene követtünk el, azt Isten ellen követtük el. Minden ember a Krisztus testvére."

2012. szeptember 15., szombat

Nóé



Noé prófétált a bárka építésével
 
„Látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.” (I. Móz. 6:5.)
Milyen gonoszságokat látott Isten, mire gondolt Ő. A következő újszövetségi ige - nekünk mai keresztényeknek - ezt így fogalmazza meg.
„A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések, irigységek, gyilkosságok, részegségek, dobzodások és ezekhez hasonlók.” (Gal. 5:19-21.)

 Jézus ilyen állapotok megsokasodására is gondol, amikor az utolsó idők jeleiről beszél. „Mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.” (Máté 24:12.) Később, Pál apostol egészen körülírja a gonoszság fogalmát a Timotheushoz írt levelében :
„Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, a jónak nem kedvelői, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői, kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.” (2. Tim 1-5.)
 Ahogy látjuk, a Noé idejében lévő állapotok igen nagyon hasonlítanak az elkövetkező utolsó napokra. Noé idejében tehát a gonoszság megnövekedett, de az emberek polgári életében semmi változás nem történt, ami Isten haragjára utalt volna. Ahogyan Jézus is megfogalmazta, az utolsó napokkal összehasonlítva:
„Mert amiképpen az özönviz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, amelyen Noé a bárkába méne, és nem vesznek észre semmit, mígnem eljöve az özönviz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.” (Máté 24:38-39.)
 Amikor Noé idejében az Úr letekintett, a gonoszság megsokasodását látva megszomorodott és eldöntötte, hogy eltörli a Föld színéről az embert. „Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkodék az ő szívében.” (I. Mózes 6:6.) 

 Érdekes dolog azt látni, hogy ha mindenki meg is romlott, de volt olyan ember, aki Isten szíve szerint élt. Ezt az embert választotta ki Isten, hogy elmondja ítéletét az embereknek. Noé ugyanabban a világban élt, mint kortársai, de azokhoz nem tartozott. Istennek hiteles tanúja volt. „Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé.” (I. Mózes 6:9.) Az, hogy Istennel járt, csak egy módon volt lehetséges, hogy bűngyűlölő volt.

 Összehasonlításként még Lótról is tudjuk, hogy ehhez hasonló - gonosz emberek között - élt, de cselekedeteiket elítélte. 
 „És ha megszabadította az igaz Lótot, aki az istenteleneknek fajtalanságában való forgolódása miatt elfáradt, mert amaz igaz, azok között lakván, a gonosz cselekedeteket látva és hallva, napról-napra gyötri vala az ő igaz lelkét” (2Péter 2: 7-8)
 Noé bármilyen hiteles tanú volt, és bármennyire képviselte is az Isten szerinti életmódot, az emberek nem foglalkoztak vele. (Ugye manapság mi keresztyének is azt éljük meg, hogy inkább bolondnak tartanak minket, mert, hogy Isten szerinti életet élünk?)

 Noéhoz ezekben az erkölcstelen, gonosz időkben szólt az Úr. („Monda azért Isten Noénak…” I. Mózes 6:13.) Mert Isten tudatni akarta Noéval, hogy kegyelmet talált előtte. Az elkövetkezendő pusztulástól megőrzi. Mivel csak Noé tudta, hogy özönvizet bocsát Isten az egész Földre, egy dolgot szükséges volt tennie: engedelmeskednie kellett Istennek, hogy egy bárkát építsen. Ez a saját megmentésére szolgált, de arra is hogy prófétáljon az embereknek.

 A prófétai üzenet a kor embereihez szólt. „Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általatok: és ímé elvesztem őket a földdel egybe.” (I. Mózes 6:13.)
„Én pedig ímé özönvizet hozok a földre, hogy elveszessek minden testet, amelyben élő lélek van az ég alatt, valami a földön van, elvész.” (I. Mózes 6:17.)
 Olyan üzentet ez, ami magába foglalja Isten ítéletét. Isten megmásíthatatlan döntését, hogy véget vett a Földön lévő életnek, az ember miatt.

Noé, mint próféta, az ítéletet a bárka építésével adta át az erkölcstelen, gonosz embereknek.
„Hátha szót fogadnak, és mindenki megtér az ő gonosz útjától, akkor megbánom a veszedelmet, amelyet nékik okozni gondoltam az ő cselekedeteik gonoszsága miatt.” (Jer. 26:3.)
„Hallák pedig a papok és próféták és az egész közösség Jeremiást, amint az igéket szólá az Úr házában.” (Jer. 26:7.) Noha itt Jeremiást idéztem, de mint próféta, tökéletesen megegyezik Noéval, mert valószínű Noé is beszélhetett az embereknek az ítéletről, mint Jeremiás, de nála a bárka építés ténye volt a megtestesült prófécia.

 Csinálj magadnak bárkát ….” (I. Mózes 6:14.)
 "De te veled szövetséget kötök, és bemégy a bárkába, te és te fiaid, feleséged és a te fiaidnak feleségei teveled.” (I. Mózes 6:18.)
 A bárka építését mindenki láthatta. Nem olyan dolog lehetett, ami az emberek elől rejtve épült. Ráadásul emberi ésszel gondolva értelmetlennek tűnhetett építése. Minek egy olyan helyre bárkát építeni, ahol nincs tenger? – tehették fel a kérdést az emberek gúnnyal és esetleg megvetéssel színezve. Ezek mellett vajon akkor miért engedelmeskedne a próféta az Úrnak?  Miért vállalná a gúnyolódásokat? Egyrészt azért, mert a próféta tudja, hogy az Úr szólt hozzá, Isten félelme van, másrészt mert Isten szeretete szorongatja. Noé is jobban szerette Istent, minthogy embereknek akarjon tetszeni. (Az újszövetségből tudjuk, hogy mi is miért engedelmeskedünk az Úrnak: „Mert Krisztus szerelme szorongat minket.” 2 Kor. 5:14.)

 A próféták szavaikkal - és mint Noé tetteikkel - életükkel hirdetnek ítéletet az emberiség felett. Ezt az ítéletet pedig nehéz elhordozni. Nehéz megalázkodni Isten előtt és megbánni a gonosz cselekedeteket. Legtöbbször annyira nehéz, hogy az indulatba jött emberek képesek elpusztítani Isten „száját”. „És lőn, mikor elvégezé Jeremiás a beszédet, amelyet az Úr parancsolt vala mind az egész néphez szólania, megragadák őt a papok és a próféták és az egész nép, mondván: Halállal kell lakolnod!” (Jer. 26:8.)

(Persze van kivétel is, ahol az emberek megtérnek a próféta szavára, ld.: Jónás esete Ninive város lakóival.)

 Igaz arról nem számol be a Biblia, hogy Noét meg akarták volna ölni, vagy el akarták volna hallgattatni. Valószínű, csak bolondnak hitték, akinek kedve szottyant egy bárkát építeni. Más prófétáknál azonban azt látjuk, hogy az emberek nehezen hordozzák el az ellenük szóló ítéletet.

„Noé, amint parancsolta vala néki Isten, mindent akképpen cselekedék.” (I. Mózes 6:22.)

Noé meg is csinálta, amit parancsolt az Úr. Mégis mi lett az emberek között a hatása.

Azt kell látnunk, hogy semmi. Isten eredeti végzése szerint elpusztult a Föld minden élőlénye, kivéve azokat, akik a bárkában voltak.

Tehát akkor mi volt az eredménye próféciájának? Mindenképpen sok: az egész Föld életét mentette át, hogy az ember, Isten előtt, tiszta lappal kezdhesse.

 
Következtetés:  Nekünk Krisztus gyermekeinek, Isten akaratát kell teljesítenünk. Még akkor is, ha mások és magunk előtt is értelmetlennek látszik, amit csinálnunk kell.

Hiszem, hogy ha Isten akaratát tesszük, végül minden az igazak hasznára és Isten dicsőségére lesz. Ne féljünk tehát azt tenni, amit az Úr parancsolt nekünk. Legyünk bátrak és erősek, mint amilyen Noé volt a maga idejében. Noé példája alapján biztosak lehetünk abban, hogy az eredmény nem fog elmaradni.

 bogi

Budapest, 1999. november 02.
 
Nóé bárkája
F.E. értelmisérült rajza
 

Nincsenek megjegyzések: