Kovásztalan kenyerek 6. nap

A mennyei kenyér

Milyen más a kovásztalan kenyerekkel megemlékezni Jézus váltság művéről, ezekben a napokban! Számomra szellemileg többet adott, mint a húsvét előtti nagyböjt. A böjt hasznos, a test féken tartása erőt ad, hogy bebizonyítsa előttünk, szellemileg is képesek vagyunk, olyan áldozatokra, amelyeket nem is gondoltunk magunkról. A böjt alatt, Isten rendkívüli kijelentéseit is megkaphatjuk, ha kérjük Tőle.

Ellenben most húsvét előtt nem böjtöltem, hanem a hatodik nap, hogy nem eszem kovászos kenyeret. Kíváncsi voltam, Isten milyen kijelentést fog adni számomra ilyen könnyű böjt idő alatt. Hiszen itt szó nincs azokról a nehéz órákról, amikor ellenállhatatlanul rám tör az éhség, és le kellene azt győznöm. Mindent ehetek, sőt, a kovásztalan kenyér ízletes is nekem. Igazi lemondásról szó nincs, jelen esetben.

Amikor nap-nap után újra összegyúrom a lisztet és vizet, hogy süssek magamnak kenyeret, gondolatban visszarepülök abba a korba, amelyben Jézus élt, és jobban megértem a Szabadítás lényegét.

Jézust keresztre feszítették, és meghalt. A tanítványok lelkileg teljesen összetörve bujdostak el. Ezen a napon kezdődött a kovásztalan kenyerek hete, amelyben megemlékezik Izrael egész közössége az Egyiptomból való szabadulásukra. Elképzelem, ahogy Jézus tanítványai, Jézus halála utáni első napon elkészítik és magukhoz veszik az első kovásztalan kenyeret, hogy étkezzenek. Akaratlanul is, népük Isten által történt szabadítása jut eszükbe, de most ezt a boldog visszaemlékezést, felülírja valami mélységes fájdalom, valódi könnyekkel és szomorúsággal: akiben reménykedtek, nincsen többé, a Megváltó meghalt. Egy egész napig ebben a fájdalomban vannak. Sírnak és jajgatnak, ahogyan Jézus megmondta nekik. Közben vajon gondoltak-e Jézus azon szavaira, hogy ez a szomorúságuk eltörölhetetlen örömre fordul majd? Talán eszükbe se jutott, hiszen azon a napon annyira kavaroghattak bennük az érzelmek. A kovásztalan kenyér elfogyasztása Jézus halála utáni napon, minden időknél erősebben emlékeztette őket: a világ fogságában vannak, remény nélkül!

Jézus elmondott szavai azonban erősebb, mint a kétélű kard, áthatol a szívig, a vesékig, megítéli a gondolatokat. Ha a tanítványok, vissza is tudtak emlékezni, Jézus múltban elhangzó erősítő szavaira, ahhoz, hogy higgyenek is benne, és rátámaszkodhassanak elmaradhatatlanul szükséges lenne, az a pecsét, amely Istentől származik. Ez a nap tehát szomorúságban töltött várakozás ideje a tanítványok számára. Mesterük meghalt, és még soha senki nem hallott arról, hogy ember támadt volna fel a halottak közül. Egy egész napig, vigasztalhatatlanul szomorúak. Ezért aztán azon a hajnalon, amikor először mentek a sírhoz, megdöbbentő lehetett számukra, hogy a sír, üres. Hol van Jézus? Tehették fel a kérdést. Még mindig a várakozás idejében vannak, újabb felkavaró érzelmek: talán ellopták volna őt, vagy talán ... feltámadt? Hol van Jézus?

Jézus feltámadása után, még három, négy napig tartott a kovásztalan kenyerek hete. Jézus feltámadása után, amikor először megjelenik nekik, már megint egészen más érzelmekkel ették tovább ezt a kenyeret, mint addig. Szomorúságuk örömre fordult. Ugyanazon kenyér, amely eddig a egyiptomi rabszolgaságra és Jézus elvesztésére emlékeztette őket, élettel, erővel, örömmel és hatalommal telik meg. Jézus feltámadásával többé már nem a nyomorúság kenyere, hanem az Életé! A tanítványok megértik: Isten valóságosan szabadította meg annak idején népét Egyiptomból és most valóságosan szabadított meg mindenkit - ebből a világból az örök életre - aki hisz az Ő nevében. Élő reménység lett ez a kenyér, hogy aki hisz el ne vesszen. Három nap alatt az emlékezés kenyeréből, az örök élet kenyere lett a kovásztalan kenyér, Jézus Teste. A szabadulás kenyere, amely évezredekig emlékezésként őrizte meg Isten hatalmas kezének szabadítását, Izrael számára, most a tanítványok szeme előtt vált élővé.

A szabadítás újra - és most már véglegesen - megtörtént, ebből az életből az örök életre. A tanítványok pontosan megértették ezt, hiszen a saját kezükben vált ugyanaz a nyomorúságos kenyér, (a szomorúság, a halál órái) az élet kenyerévé (a feltámadt Krisztus látásának örömujjongásává).

Nagyobb öröm nem lehet egy ember számára, ha három évig hallgathatta Jézus szavait, ígéreteit, és ezt Ő a feltámadás pecsétjével igazolja. (János evangéliuma 6:27) Ember még nem támadt fel a halottai közül, hogy Isten maga támasztotta volna fel. Ez az a pecsét, amely Jézust igazzá tette a tanítványok előtt. Nem volt többé kétség: Jézus a Megváltó!

Ekkor juthatott a tanítványok eszébe, amit Jézus még életében mondott:

"Bizony, bizony, mondom nektek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak. Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem, és mégsem hisztek. Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, azt én nem küldöm el, mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem. Annak pedig aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen, én pedig feltámasztom őt az utolsó napon. ... Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállott le. ... Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon: Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem." (János evangéliuma 6:32-51)

A kovásztalan hetek ideje hamarosan letelik. Jézus közöttük jár, megjelenik, örömöt ad nekik. Feltámadása után negyven napig. Ezekben a napokban a tanítványokba mélyen beleívódik a feltámadás, az örök élet reménysége, amely többé már nem is reménység, a saját szemeikkel látták, saját kezükkel tapinthatták. Ők tudják: ez a Valóság.

Isten él, gondolt népére, megszabadította, és örök élettel jutalmazta, azokat, akik hisznek a Fiúban.

Ebben a negyven napban örömben voltak, arra vártak, vajon mit fog most tenni Mesterük, a Világ Megváltója? Talán eszükbe se jutott, amit Jézus még halála előtt mondott nekik: újra meg fogtok botránkozni, mert újabbnál újabb dolgokat adok nektek. Nem úgy adom, ahogyan elképzelitek, hanem ahogy az Atya mondta, úgy teszek  mindent.

A tanítványok nem gondolták volna, hogy Jézus ott a szemük előtt fog a Mennybe menni. Ők azt  gondolták, már eljött az Isten országa. Nem tudták, még hátra van valami. A pogányok száma még nem telt be. Ezért küldte el őket Jézus a pogányokhoz, miközben felemeltetett a mennybe. Ők pedig csak ezek után fogják megtanulni, a Lélek által, hogy Jézus szavai mind igazak, lélek és élet. Ígéreteit betartja, mert képes betartani, mivelhogy Ő maga az Isten.

 

 

Jézus mondta:

"Hát ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol előzőleg volt?
A lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit:
azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet."

János evangéliuma 6:62,63

Reménységet kaptam a szívembe, és ebben a Reménységbe nem fogok csalódni. Jézus az én reménységem, aki meghalt és feltámadt, és most él! A Mennyei Atya jobbján uralkodik! A tanítványai tettek erről bizonyságot nekem és én hiszek nekik. Többé nem eszem panaszkodva a nyomorúság kenyerét, hiszen Reménységemtől az élő kenyeret kaptam, a jövendő örökéletem ígéretét. 

egy pogányból lett hívő,

bogi