A meghintés vére

Amikor Egyiptomban a kilencedik csapás után, az egyiptomiak és az izráeliták is láthatták, hogy Isten valóban, minden kétséget kizáróan, ki akarja őket hívni a pusztába szolgálni, Isten az utolsó végső csapásra készült. A tizedik csapás előtt azonban az izráelitáknak szólt, hogy minden házban vágjanak le egy egyéves hím bárányt, juhot, vagy kecskét. A vérével kenjék be az ajtófélfát, és a szemöldök fát, majd süssék meg tűzön az állatot, és egyék meg maradék nélkül. Ez a Páskabárány. A vér, amely itt szerepel, nem szövetségkötés vére, és nem a bűnbocsánat vére. Vér, amely megment. Még hozzá, nem az ellenségtől, nem az egyiptomiaktól, nem a világtól, nem a betegségtől, hanem a Pusztító angyaltól, amelyet Isten küld.

"De az a vér jel lesz házaitokon, amelyekben ti laktok. Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket, és tirajtatok nem lesz pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét." 2 Mózes 12:13

Ehhez a vérhez nem kért Isten semmilyen túlzó, nagy áldozatokba kerülő engedelmességet, egy bárányt kellett levágni és megsütni majd elfogyasztani. Viszont a hozzá rendelt ígéret annál nagyobb volt. Életet mentett meg.
Ennél fogva Jézus Krisztus vérére utal, amely Isten ítéletétől ment meg, amennyiben hiszek benne.

Isten, amikor megszólította Noét, és Ábrahámot, szövetséget kötött velük. De nem kért tőlük semmilyen óriásinak tűnő nagy engedelmességet, sem fogadalmat. Bizonyosan az volt, de az ígéret nagyságához képest mégis elenyésző az áldozat része. (Noé csak egy bárkát épített, Ábrahám csak a földet járta be. Természetesen ezen túl, ami igazán lényeges az Ő hitük és szeretetük Isten felé, nagyobb az ő áldozatuknál.)
Mózes által, az Izráellel kötött szövetségkötésében azonban megjelenik egy új elem. A nép esküvel fogadja, hogy engedelmeskedik Istennek. Ez nem amolyan gyermeki eskü volt. Hanem a szövetségkötés lényeges eleme. Itt Isten, nem csak a megadott utasítás szerinti cselekvést várta el a megmeneküléshez - építs bárkát, járd be a földet, vagy kend meg vérrel az ajtót - hanem az ember részéről fogadalmat várt el. Noha  ha valaki, akkor Ő pontosan tudta, hogy az ember nem tudja a fogadalmát megtartani, mert ahhoz gyenge, bűnös és esendő, nem beszélve arról, hogy most itt nem is csak egy embernek kellett fogadalmat tennie, hanem egy egész népnek és azoknak jövőbeli gyermekeiknek.

"Mózes fölment Istenhez, az Úr pedig így kiáltott hozzá a hegyről: Így szólj Jákób házához, és ezt hirdesd Izráel fiainak: Ti láttátok, mit cselekedtem Egyiptommal, hogyan hordoztalak benneteket sasszárnyakon, és hogyan hoztalak ide benneteket. Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld. Papok királysága és szent nép lesztek." 2 Mózes 19:3-6

"Azután lejött Mózes, összehívta a nép véneit, és előadta nekik mindazokat az igéket, amelyeket az Úr parancsolt neki. Az egész nép egy akarattal felelte: Megtesszük mindazt, amit az Úr mondott. ... És elmondta Mózes a nép válaszát az Úrnak." 2 Mózes 19:7-9

Izráel előtt a feladat óriási volt. De hát szemtől szembe álltak az Úrral. Féltek és rettegtek. De mégsem félelemből cselekedtek, amikor igent mondtak Istennek. Ábrahám utódai ők. Kiválasztottak. Isten Ábrahámmal kötött szövetségkötésének megfelelően most beteljesíti ígéretét. Szövetségre lép Ábrahám fiaival.

S mint Isten, kijelenti, ennek a népnek minden rendelkezését, amely Őhozzá illik, mint Istenhez, a szenthez, az igazhoz és a hűhöz. Ilyen papokat akar Ő magának. Ezért adja Isten Izráel népének a tíz parancsolatot, hogy megismerjék Őt magát. Miután a nép megismeri a rendelkezéseit, utasításait, elvárásait az Istennek, azok után még egyszer van lehetőség, igent vagy nemet mondani erre a szövetségre. A nép ezzel a tudással a birtokában ismét igent mond a szövetségkötésre, és megköttetik a szövetség.

A szövetség megkötése

"Akkor elment Mózes és elmondta a népnek az Úr minden igéjét és rendelkezését. Az egész nép pedig egyhangúlag így felelt: Megtesszük mindazt, amit elrendelt az Úr. Akkor leírta Mózes az Úr összes igéjét, és korán reggel oltárt épített a hegy lábánál, és tizenkét szent oszlopot állított fel Izráel tizenkét törzse szerint. Azután odarendelt néhány izráeli ifjút, hogy mutassanak be égőáldozatot, és vágjanak le bikákat békeáldozatul az Úrnak. Mózes pedig fogta a vér felét, tálakba töltötte, a vér másik felét pedig az oltárra hintette. Majd fogta a szövetség könyvét, és felolvasta a nép előtt. Azok ezt mondták: Engedelmesen megtesszük mindazt, amit az Úr rendelt. Azután fogta Mózes a vért, ráhintette a népre, és ezt mondta: Annak a szövetségnek a vére ez, amelyet az Úr kötött veletek mindezeknek az igéknek az alapján." 2 Mózes 24:3-8

Az itt megjelenő vér, a szövetség vére. Az örök pecsét. Izráel népe és Isten között. Ebben a vérben fogadta Izráel népe örök fogadalommal, hogy engedelmeskedik Istenének. A nép részéről tehát, a fogadalom vére. Nem a bűnbocsánatért ontott vér, hanem a szövetségkötésért. A meghintés vére. Amely ugyan megszenteli akire hintik, de most nagyobb annál. Szövetségkötés. És mint szövetségkötés, egyszeri és végleges, amelyet Isten ajánlott fel ismét az embernek - úgy mint Noénál és Ábrahámnál is - magát az Istent is (vagy inkább úgy fogalmazok Istent jobban) kötelezi. Isten hű és igaz. Ha a nép el is fordult Tőle, Ő el nem fordul tőlük, mivel szövetségének lényegi eleme, hogy Ő hű marad. Mert magát meg nem tagadhatja, hiszen Ő maga a Hűség, a Szentség, az Igazság.

És ebből nyilvánvalóan látszik, hogy aki a fogadalmat, a szövetségkötést meg tudja tartani, az egyedül az Isten.

Jézus Krisztus vére, a szövetségkötés - és mint új szövetségkötés - vére is. Az ószövetségben található összes áldozati vér magára Jézusra mutat. Az Ő vérében teljesedett be a szövetségkötés, a bűnbocsánat, a megszentelés és a megmenekülés. Izráel számára Jézus Krisztus vérében beteljesedik, tökéletességre jut az első szövetségkötés, nálunk pogányoknál viszont ez az első szövetségkötés Istennel.

"Ti a Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez; az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és gyülekezetéhez, akik fel vannak jegyezve a mennyekben, mindenek bírájához, Istenhez és a tökéletességre jutott igazak lelkeihez; az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely hatalmasabban beszél, mint az Ábel vére." Zsid 12:22-24

Ahhoz, hogy megértsük a mi életünkben Jézus Krisztus vérének, Isten szövetségkötésének lényegét, szükség, hogy az Izráellel kötött szövetséget is vizsgáljuk. Hiszen Jézus Krisztus nem attól független, hanem annak szerves részét képezi. És hogy mi pogányok - az Ábrahámmal és Izráellel kötött szövetségből - részesülhettünk, Isteni kegyelem. Hiszen Jézus Krisztus Izráel eltévedt juhaihoz küldetett, míg Pál elkezdte azt a munkát, amíg a pogányok száma be nem telik. Örüljünk és örvendjük, hogy sok hajlék van Isten országában és még mi is - pogányok is - beférünk, Isten királyi papságába, szent népébe.

bogi