Örömmel, vagy - kinek hogy - sajnálattal jelentem be, hogy nem tudok már annyit írni, mint régen és áttérek a hangfelvételekre.
Úgyhogy megszületik, a hangnaplóm.
Ennek első darabja, ez. Kicsit fáradt, kicsit ilyen, kicsit olyan, de eredeti. (Bocsássátok is meg rögvest a kezdeti hibáimat. Ezek vágatlan hangfelvételek lesznek.)
Már régóta terveztem a hanganyagom elindítását.
Most időm hiányában kisegítő lehetőségként jött az ötlet, tanulmányaimhoz, reflexiókat kell készítenem, ezek személyes benyomások egy-egy megadott igeszakaszról. A lényegük az lenne, hogy 5 mondat legyen. Ezt nálam ugye elég nehéz kivitelezni. Így készítek egy félórás monológot, ezt rögvest fel is veszem hangrögzítővel, majd összefoglalom 5 mondatban.
Ez persze önplágium, vagy plágiumönmagam, attól függ melyik volt előbb a tyúk vagy a tojás, de mivel egyidőben keletkezik, szerintem nem lesz gond, hogy ezeket fogom beadni a főiskolára, amelyeket máris nyilvánosan közzétettem.
Kellemes hallgatást.
1. Reflexió
Igeszakasz: 2 Tim 1,1-18
Meghallgatható:
itt
A hanganyagból:
Pál apostol mit látott meg Timótheusban?
Mit gondolt Timótheus?
Van, aki annyira szeret, hogy szüntelenül éjjel és nappal megemlékezik rólad.
Van, aki annyira szeret, hogy könnyeidre emlékezve látni kíván téged.
Van, aki annyira szeret, hogy ha meglát téged, akkor öröm tölti be.
Van, aki ismer téged annyira, hogy látja van benned élő képmutatás nélküli hit.
Ez csodálatos, hogy van olyan ember, ember, hogy ennyire ismer téged, még akkor mennyivel inkább Isten?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése