Jn 3,31

"Aki felülről jön, az felette van mindenkinek. Aki a földről való, földi az, és földiekről szól. Aki a mennyből jön az felette van mindenkinek."

Félelem nélkül ...

bátran szólják Isten igéjét.
(Fil 1,14)

Mert Jézus Krisztus a célja mindennek.
Ő a középpont, amely felé minden irányul.
Aki őt ismeri, az ismer igazán.

A körülmények.

Az élet - könyv.
A balgatag felületesen lapoz benne, a bölcs gondosan olvasgatja,
mert tudja, hogy csak egyszer olvashatja.

A szellemi életben a hívő ember minden megpróbáltatása:
előléptetésnek számít.

A leggyorsabb paripa,
amely a tökéletességre visz,
a szenvedés.

Semmi sem keserűbb a szenvedésnél,
és semmi sem édesebb az elviselt szenvedésnél.

NAGY DOLGOK 

A legnagyobb bűn
a félelem.
A legalkalmasabb nap
a mai nap.
A legbalgább az,
aki nem akar tanulni.
A legnagyobb csaló az,
aki önmagát csalja meg.
A legnagyobb tévedés:
abbahagyni valami jót.
A legkönnyebb:
hibát találni másokban.
A legnagyobb bajkeverő:
az, aki sokat beszél.
A legnagyobb veszteség
a lelkedet elveszíteni.
A legokosabb ember az,
aki mindig azt teszi,
amit a leghelyesebbnek lát.
A legjobb tanító az, aki
megkedvelteti a tanulást.
A legköltségesebb dolog
gyűlölködni.
A hívő ember legszebb
oldala a gyöngédség.
A legaljasabb érzés
az irigység.
A legnagyobb adomány
a megbocsájtás.
A legszebb képesség
a belátás.

Ne gyötrődj, Ő SZERET! (Jn 13,1)
Ne rettegj, Ő MEGTART! (Zsolt 139,10)
Ne félj, Ő MEGŐRIZ! (Zsolt 121,5)


Két tragédiája van az életnek:
amikor szívünk vágyai nem teljesülnek -
s amikor teljesülnek.

"Nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg
a ti hiábavaló életetekből, hanem drága véren!" (1Pt 1,18-19)

"Drága áron vagytok megvásárolva.
Dicsőítsétek hát az Istent testetekben" (1Kor 6,20)

"Jézus Krisztus önmagát adta érettünk,
hogy ... tisztítson magának kiváltképpen való népet,
jó cselekedetekre igyekezőt." (Tit 2,14)

"Krisztus vére ... megtisztítja a lelkiismeretet ...
hogy szolgáljatok az élő Istennek." (Zsi 9,14)

A büszkeség ellenszere nem a mi alázatosságunk, hanem maga Krisztus. Így van ez minden hiányunkra nézve is. Isten nem külön kegyelmi ajándékul ad nekünk alázatosságot, türelmet vagy szeretetet, - elsősorban Krisztust adta nekünk és te arra támaszkodj, hogy Krisztus éli most bensődben az Ő életét. Te helyetted Ő lesz alázatos, türelmes, szeretetteljes, szelíd és szükség szerint minden egyéb. Isten nem kiskereskedő, ő nem apró részletekben adja nekünk az Ő kegyelmét. Tulajdon fiát adja nekünk, hogy Krisztus legyen a mi életünk. Azért, hogy minden, ami Krisztusé, a miénk legyen, nem kell mást tennünk, mint "Krisztusban" lenni és maradni. Egyetlen keresztyén élet van csak: a Krisztus élete. Ezt az életet nem utánozni kell, hanem engednem kell Krisztust, hogy éljen énbennem. "Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus" (Gal 2,20)


Részletek Új Élet evangéliumi folyóirat, 1963. 1 évfolyam 7-8. számából

A könnycsepp

Keresem itt, keresem ott.
Talán csak a legmélyebb fájdalmainkról nem tudunk beszélni.

Talán jó is könnyeink szívünkben zárva fekszenek.
Nézd egy mosoly mégis ragyog rajtam.

Igen, mert azt hiszem, úgy gondolom, hiszek benne: Krisztus Győzött.
Oh, mit számítanak a könnyeim! Ha Ő a győztes.
Oh mily jó, úgy hordozni Keresztem, az Ővét hordozom.
Nézd ahogy egymásra nézek Krisztussal. Vele vagyok.

Jó is ez így.
Hiszen gondoljuk csak meg, ha nem zárhatnánk le az egész életünket?
Mit nekünk, ha elrabolják békességünk, örömünk. (?)
Ha Ő tárt karokkal jön felénk, mit számít mit hagyunk a Földön. (?)

Ha visszanézek a múltamba, mit is érdekeljen egy-egy gyönyörű emlék, (?)
ne öleljen engem. (!)
Fusson elém Ő és ő és ő és mindenki más, akit szerettem.
Öleljenek a Gyöngykapuban, hadd boruljak le a Mindenható előtt.

Mit számít, mit hagyok itt a gyomok között. (?)
Ott van Ő. Ott van a Szeretet, vár engem. Mindenki, aki valaha szeretett és ölelt itt.

Nézd, talán a szívbe zárt könnycsepp a legdrágább.
Ha nem mondom el!
Nézd, talán a szívem titkos könnye csiszolt ilyen fényesre.
Mit keresed?
Mit kutatod?
Miért nem hiszed?
Ez a fájdalom milyen ragyogó, milyen tiszteletet parancsoló.
Nem is volt más titkom. Ez aztán egészen csak az enyém.
Minden fájdalmával, erejével. Utánozhatatlan. Utánozhatatlanul JÓ!

Mégis csak Isten adta. Milyen JÓ!
Mi lenne velem nélküle. E könnycsepp nélkül... Hadd ragyogjon.

Nem egyedül

És be kellett látnom, szükségem volt a mennyei segítségre.

Neked elég?

Talán azt gondolod magadban: neked elég a tekintet?

Igen.
Ha az ember látta már haldoklók tekintetét, utolsó pillanatukban, és szeretetükben való utolsó lelki ölelésüket, akkor azt mondom, elég. Elég ebből megsejtem, milyen tekintet lesz Jézusé, amikor Királyként visszajön, amely alatt a világ meginog, az emberek földre hullnak.
Jézus a Szó, az Ige, amely fenntartja a világot. Tekintete a ragyogás, amely a mindent megemésztő Tűz, Fény, amely a Szeretet. Ha piciny részét nem hordozom, önmagamban elégő, elemésztő sötétség leszek.
Ezért elég nekem a Tekintet.

A napokban eszembe jutott, az a két eset, amikor egyszer a kórházi ágyamhoz lépett egy fehér ragyogásában, jó illatú, kedves női lény, aki lassan, mely lassúságot nem hordoz egyetlen emberi lény sem, megsimogatta arcom.
Ugyanez a simogatás volt négy évre rá, egy imaalkalmon, amikor állítólag, senki embert nem láttak mellettem. Könnyesre sírt arcomból a tincseket fülem mögé igazította, majd fülemhez hajolt és azt súgta: "Isten gyógyítsa be minden sebedet."
Senki nem tudta, milyen sebeket hordozok; hordozok-e sebeket. Ez a női hang birtokosa minden bizonnyal pontosan tudta. - Mind a két eset, néhány másodperc volt.
Amikor pár napja ez eszembejutott, sírni kezdtem, mint 20 éve akkor fájdalmaim miatt. Ha senki nem tudott sebeimről, csak Isten, akkor Isten tudta. Ha Isten tudta, és mennyei lényt küldött küldetéssel, hogy arcomat megsimogassa, sőt üzenetet átadjon, akkor én nem vettem észre milyen hatalmas kegyelemben vagyok.
Ha én nem vettem észre, hogy kegyelemben vagyok, akkor még nagyobb kegyelemben vagyok, hiszen úgy élek, hogy nem is adtam elégszer hálát azért a kegyelemért, amivel Isten megajándékozott.
Ennek tudata összetörte szívem. Így sírtam Isten előtt.

Szerintem még mindig nem fogtam fel e két mennyei jelenés súlyát életemben, valószínű sokkal jobban meghatározza gondolataimat, és cselekedeteimet, mint képzelnénk.
 
Egy női lény arcomat megsimogatja, majd gyorsan eltűnik.
Nem várja meg, hogy kinyissam a szemem, felüljek, ránézzek.

Vajon vagyunk-e méltók egy tiszta tekintetre? Milyen lehet Jézus tekintete, ha az angyalok ragyogásába sem nézhetek?

Jézus ragyogása annál is nagyobb, az angyalokénál, amennyivel inkább az emberi szenvedés is csiszolta, mindenben hasonló lévén az emberhez. A fájdalmak férfija. Ki lenne méltóbb, hogy testvérének nevezzen, mint Jézus? Jézus minden szenvedő embertársunk testvére.
Ahogy az Ő szenvedésénél, és Szereteténél nincs nagyobb, az Ő tekinteténél sem. De minden Jó szívű szenvedő emberben ott ragyog.

Igen, nekem elég egy tekintet.

És ha akarok lenni valaki testvére, szolgálatban társa, ennek a mennyei női alaknak, aki a szenvedésekben vigasztal. Ő, aki nem léphetett oda Jézus keresztjéhez, de odaléphetett, az enyémhez.

Nem túl sok

Abban van az érték, ha valami személyes.

Isten és az ember között a személyes kapcsolat a cél.

Ezért az ember ember közötti kapcsolat személyessége hasonló jó cél.

Felebarátunk az, aki, amikor a földön feküdtünk összeverten, kifosztva, félholtan, ő orvoshoz vitt, és vagyonából áldozott ránk.
Számunkra az a felebarátunk, aki segített rajtunk.
Felebarátunk megérdemli, hogy ha meggyógyultunk, úgy szeressük őt, mint önmagunkat.

Felebarátunkból lehet a barátunk.

Az ellenség is megérdemli szeretetünket. Nyitott szívvel ajánlhatjuk Istent, akit személyesen ismerünk. A személyes szeretetben.

Nos, tekintetem így találkozik a migránsokéval, akik a pályaudvaron várnak. Pozítiv visszajelzés, hogy láthattam, gyorsan siető lépteimben, ahogy egy kendős nő tekintete tovább időzött tekintetemben. Hogy megálljak, abban csak a nyelv szabott határt. Hogy barátok legyünk, abban már semmi. Hiszen máris a felebarátunk.

Egy tiszta, hálás tekintet, szorult helyzetében. Nem kell hozzá szó. Egy szem, amely lélek által észreveszi a másik jó szívét, és összeköti magát azzal, örökre szóló. Feledhetetetlen, mégha csak egy másodperc piciny töredéke is volt.

Nyitott szívünk a bajban lévők felé, mindig egy ajtó, hogy együtt belépjünk a Szeretet Birodalmába. Nem mindenki lesz a barátunk, de többen lesznek azok, mint amennyi elfut vagy ellenséggé válik.

Hiszen a testvéreinket keressük.

Ahogy Jézus is meghívott, a Szeretet önfeláldozásával, hogy barátja legyünk, sőt testvére, így hívunk mi is minden embert a személyes kapcsolatba. A tekintetünkön látszik. A Szeretetben nincs félelem. Önmagát adja. Nem kell, hogy értsem a nyelved, szeretlek, mert Krisztus is szeretett. Nem kell, hogy kimondjam, 5 méterről is látod rajtam.

Igazán nem tudunk a szem elé semmit gördíteni. Még kendőt se. A szem, eltakarhatatlanul a legbeszédesebb. A miénk is, és a másiké is.

Talán mindez a bajban kovácsolódott ki. Ezért a szenvedés, még ha kicsiny időre nehéz is volt, a fájdalom, és a könnyek csiszolták szemeinket fényesre,  a szívünket. Mindennél ragyogóbb, letagadhatatlan. Eme két fényesre csiszolt tekintet találkozott. Persze, hogy barátok leszünk. A Mennyben már biztosan. Hiszen a legfényesebb csillag kötött össze minket, Jézus, a Szeretet.