Minden tekintetben

El nem mondhatom, ki nem mondhatom milyen végtelenül boldog vagyok.

Végre megtaláltam a helyem. Szakmailag. Munkahelyileg.

És közben megtaláltam az embereket, és a testvéreimet!!

A VALÓ ÉLETBEN.

Régi ismerőseim is újra megtaláltak, 20 éves kapcsolatok. Itt van nekem újra Edit! Akinek nagyon örülök szintén, aki miatt egyáltalán elkezdtem írni, 1998-ban. Ha tudná mibe keveredett velem.  (Tudja, csak kevesen tudják, róla, hogy ő az első ihletőm.)
Ki akarná, de ITT vagyunk a nyilvános placcon, amit írok, az igaz volt. A jótékony homály majd egyszer mindenről úgyis ellebben.

Mert a 

TISZTA

SZERETET 

MINDENNÉL ERŐSEBB.

FÉNYLŐ GYÉMÁNT.

Mindenkinek nagyon örülök.

Minden olyan szépen összeért.

A fügefám?

Lesz-e időm írni, ide a blogra? Elmélkedéseim.... ?
Igyekszem, jönni, itt lenni, befejezni, amiket elkezdtem, munka mellett is.

Az autóvezetés annyira megváltoztatta az életemet... új lehetőségek, mintha tényleg, az a nyitott ajtó itt volt, itt van előttem és én beléptem.
Ha kérdem miért várt ily sokáig Isten, 20 évet! Nagyon sok idő. Ma már azonban ezt nem kérdezem. Minden a helyén.

Ahogy írok most is, gépelek, a gépelés is másképp megy már. Mert egyszerűen büszke lettem magamra. A teljes legjobb értelmében. Megértettem, ki vagyok, mi az értékem, és mit is tettem le eddig az asztalra! Amire igen is büszke lehetek. Ha nem kaptam volna meg ezt a boldogságomat most, akkor mondanám: Nincs Isten, aki nem látja?

De most:

Egyszerűen a helyén vagyok.

A helyemen.

Igen: van Isten! Aki helyreállít, kárpótol.
Mindannyian tudtuk, hogy valamiért sokat várakoztatott az Isten engem. Minden tekintetben.

Tegnap este lefekvés előtt, ugyanaz az Ige került elém, ami miatt anno közel 10 éve elkezdtem az egész szociális munkát. A következő:

„Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, amelyen Ázsia tartományába léptem, hogyan viselkedtem közöttetek az egész idő alatt: szolgáltam az Úrnak teljes alázatossággal, könnyek és megpróbáltatások között, amelyek a zsidók cselszövései miatt értek. Semmit sem hallgattam el abból, ami hasznos, hanem inkább hirdettem és tanítottam azt nektek nyilvánosan és házanként. Bizonyságot tettem zsidóknak is meg görögöknek is az Istenhez való megtérésről és a mi Urunkban, Jézusban való hitről. És most, íme, én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, és hogy mi ér ott engem, nem tudom; csak azt tudom, hogy a Szentlélek városról városra bizonyságot tesz, hogy fogság és nyomorúság vár rám. De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról. És most tudom, hogy közületek, akik között jártam, az Isten országát hirdetve, többé nem látja arcomat senki. Ezért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindenki vérétől tiszta vagyok. Mert nem vonakodtam attól, hogy hirdessem nektek az Isten teljes akaratát. Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett. Tudom, hogy távozásom után dühös farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat, sőt közületek is támadnak majd férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat. Vigyázzatok azért, és emlékezzetek arra, hogy három évig éjjel és nappal szüntelenül könnyek között intettelek mindnyájatokat. Most pedig az Istennek és kegyelme igéjének ajánllak titeket, aki felépíthet benneteket, és örökséget adhat nektek a szentek között. Senkinek ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam, sőt ti jól tudjátok, hogy a magam szükségleteiről, meg a velem levőkéről ezek a kezek gondoskodtak. Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” Miután ezeket elmondta, mindnyájukkal együtt térdre borulva imádkozott. Ekkor valamennyien nagy sírásra fakadtak, Pál nyakába borultak, és csókolgatták őt. Különösen azon a szaván szomorodtak el, hogy többé nem fogják őt viszontlátni. Azután kikísérték a hajóhoz.
Apcsel 20,18-38

Még egy: Nagyon köszönöm, hogy olvastok, és a visszajelzéseket! Elmondhatatlan örömöt okoz ez is nekem, az is, hogy személyesen is találkozhattunk, és még találkozhatunk, látjátok, hogy élő ember vagyok, és én is láthatlak titeket. Ezek olyan kincsek nekem, ha már itt ennyi lett volna az életemnek értelme, már megérte! Találkozni veletek. Testvéreim.

Lesz folytatás...
Köszönöm az IMÁKAT!

Lesz folytatás...

ISTEN IGAZ