Apostolok

A tizenkét apostol

Név:                     Elnevezés:           Származás:

1.   Simon            Péter                    Jóna fia

2.   András           -                            Jóna fia

3.   Jakab             Boanerges            Zebedus fia

4.   János             Boanerges            Zebedus fia

5.   Jakab             -                            Alfeus fia

6.   Máté              a vámszedő          Alfeus fia

7.   Fülöp             -                           -

8.   Bertalan          Nátánael               -

9.   Tamás            hitetlen                 -

10. Júdás             Taddeus                Jakab fia

11. Júdás             Iskáriótes             -

12. Simon            a zelóta v. kananita -

13. Mátyás          -                           -

1.
Péter: (kőszikla, szikladarab, kő)
(?-67 táján)

Az ismert apostol, akinek eredetileg Simon vagy Simeon volt a neve, Betsaidából származott, Jóna fia, atyjával és fivérével, Andrással együtt halászok voltak, házas ember, Jézust fivére, András által ismerte meg. Jézus elhívta, hogy állandó követője és kísérője legyen, az apostolok közé választotta, tanúja volt Jairus leánya feltámasztásának, ott volt a megdicsőülés hegyén, Cézárea Filippinél vallást tett Jézusról mint Messiásról és Isten Fiáról, nem értette, miért kell Jézusnak meghalnia, Jézussal volt a Gecsemáné-kertben, a főpap udvarában megtagadta az ő Urát. Krisztus személyesen megjelent neki a feltámadás napján. Jézus megbízta juhainak legeltetésével, pünkösdkor Jeruzsálemben prédikált, az ősgyülekezet vezető férfia, Péter két levélnek szerzője, a hagyomány szerint Néró alatti keresztényüldözések idején mártírhalált halt Rómában Kr. u. 64-67 közt.
Megkorbácsolták és fejjel lefelé keresztre feszítették.

Katolikus ünnepe: június 29.


2.
András: (férfias, erős)
(?-60 táján)

Simon Péter fivére, Kapernaumban lakott és halászember volt. Keresztelő János irányította őt Jézushoz, apostol lett. A hagyomány szerint ferdén ácsolt kereszten (ún. András kereszten) szenvedett mártírhalált.

Katolikus ünnepe: november 30.

3.
Jakab: (>>Jákób<< görög alakja; csaló)
(?-42 táján)

Zebedeus fia, János apostol testvérbátyja, a tizenkét apostol közt volt, Jézus egyik unokafivére lehetett, foglalkozására nézve halász, fivérével Jánossal együtt a Boanerges (mennydörgés fiai) melléknevet viselte, I. Heródes Agrippa megölette, karddal. (Apcs. 12:2)
Lásd még: Jakab napjára?

Katolikus ünnepe: július 25.


4.
János:  (Jahve kegyelmes, az Úr jóindulató, jóságos, kedves)

Zebedeus és Salomé fia, Jakab testvére. Galileában élt, valószínüleg Betsaidában. Foglalkozására nézve halász. Keresztelő Jánoson keresztül jutott kapcsolatba Jézussal, és az Ő taníványa lett (Jn 1:35) (a másik András volt, Péter testévere) elhívást nyert a tizenkettő közé, egyike a három apostolnak, akik legközelebb álltak Jézushoz (a másik kettő: Péter és Jakab) ott volt Jézussal a Jairus leányának feltámasztásánál, a megdicsőülés hegyén, a Gecsemánéban, Jézust arra kérte, bocsásson tüzet az őket befogadni nem hajlandó samaritánus falura, ezért Jakabbal együtt a mennydörgés fia (Boanergész) melléknevet kapta. Anyja arra kérte Jézust, hogy két fiának főhelyet biztosítson Isten országában, segített Péternek az utolsó páska-vacsora előkészítésénél, az utolsó vacsorán közvetlenül Jézus mellett feküdt, Jézus kihallgatásánál a közelben tartózkodott, Jézus megfeszítésének tanúja, ő ismerte fel Jézust annak feltámadása után a Genezáret-tónál, buzgón munkálkodott Péterrel együtt az ősgyülekezetben, a hagyomány szerint magas kort ért meg, neki tulajdonítják a róla elnevezett evangélium, levelek és Jelenések könyve szerzőséget.
Patmosz szigetére száműzték. Apostoltársai közül egyedül ő nem halt vértanúhalált.

Katolikus ünnepe: december 27.

Jelképes állata a sasmadár.


5.
Jakab:
(?-62 táján)

Az Alfeus fia, szintén apostol. A fiatalabbik Jakab. (Mt 10,3; Csel, 1,13)
Levetették a Templom tetejéről és megkövezték.

Katolikus ünnepe: május 3.


6.
Máté: (az én ajándékom Jahve, Isten ajándéka, az Úr adománya, ajándékozott)

Alfeus fia, eredeti foglalkozása vámszedő vagy adószedő, Lévinek is nevezték, amikor Jézus elhívta tanítványának ünnepi lakomát adott (Mt 9:9, Mk 2:14, Lk 5:27) Jézus tiszteletére, a tizenkét apostol közé tartozott.
Karddal ölték meg.

Katolikus ünnepe: szeptember 21.


7.
Fülöp: (aki a lovakat kedveli)

Apostol, Betsaidából való, András és Péter városából, kétségkívül először Keresztelő János tanítványa (Jn 1:44), barátját, Nátánaelt Jézushoz vzette (Jn 1:46) Jézus apostolának hívta el, az ötezrek megvendégelésénél Jézus próbára tett hitét (Jn 6:5-6) görögöket vitt Jézushoz (Jn 12:20-23) kérte Jézust, hogy mutassa meg a mennyei Atyát (Jn 14:8-12) a többi 120 tanítvánnyal együtt ő is várta pünkösdkor a Szent Szellem kitöltetését a jeruzsálemi felházban (Apcs. 1:13)

Fejjel lefelé keresztre feszítették.

Katolikus ünnepe: május 3.


8.
Bertalan: (Talmai fia)
(?-50 táján)

Jézus 12 apostola közül az egyik (Mt 10:3), talán azonos Nátánael-lel (Jn 1:46)
Bottal verték agyon. Megnyúzták, majd lefejezték.
Lásd még:
Elhívása: Jn1,45
Fügefa és gyümölcse
Fügefa
Vadfügefa - Zákeus

Katolikus ünnepe: augusztus 24.


9.
Tamás: (iker)

A 12 apostol egyike, először kételkedett Jézus feltámadásában (Jn 20:24-25), együtt volt az apostolokkal a mennybemenetel után a felső szobában (Apcs. 1:13) a hagyomány szerint a pártusok földjén, Perzsiában és Indiában hirdette az evangéliumot. Lándzsával átdöfték.
Lásd még: Sebek

Katolikus ünnepe: július 3.


10.
Júdás: (Júda görög alakja: hálaadás, áldott, magasztalt, dicséret, magasztalás, bizonyságtevő)

(Szent Júdás, nem az Iskáriótes)
Apostol, Jakab fia, Lebbeusnak és Taddeusnak is hívják. (Jelentése: bátor szívű, elszánt, merész)
Lásd még: Júdás apostolról
Bottal verték agyon, vagy lenyilazták.

Katolikus ünnepe: október 28.
Névnap: július 26.

Jelképei:
- fejsze,
- alabárd,
- kard v. kő,
- bot (részben vándorlásaira, részben vértanúságára utalva), nyílvessző?
- könyv,
- arc (Krisztus képmása) képen v. lepelen. (Nem emberi kéz által készített Krisztus arcképmás)

Lásd még: Taddeus kérdése


11.
Júdás: Iskáriótes

Valószínüleg Júda déli részéből származik, Jézus az apostolok közé választja, a tizenkettő közös pénzét kezelte, pénzsóvár, Jézust kiszolgáltatta az ellenségeinek, mikor látta, hogy Jézust halálra ítélik, felakasztotta magát.

Lásd még: Az árulás

A közösségről


12.
Simon: (meghallgattatás)

Apostol, mellékneve: kananeus (kananita) vagy zélóta (Buzgó ellenállók) (Mt. 10:4, Apcs 1:13) zélóta: Fanatikus zsidó csoport tagja, amely felvette a harcot a római uralommal szemben: nem riadt vissza gyilkosságtól és erőszaktól sem.

Keresztre feszítették.

Katolikus ünnepe: október 28.

13.
Mátyás: (Isten ajándéka)

Apostol, aki Jézus követői közül sorsvetés útján került Iskáriótes Júdás helyére a tizenkettő közé (Apcs. 1:15-26)

Megkövezték és lefejezték.

Katolikus ünnepe: május 14.; magyar naptárban: február 24.


  

Hillsong?

Ajaj.
Olvastam egy cikket, alul dőlttel.

Saját tapasztalat:
Nem régiben történt, - egy-két hónapja, - hogy motroztam, zenét hallgattam közben, vége lett az ABBA albumnak. Kezdődött a következő. Pontosan emlékszem, hol jártam az úton. A következő album Hillsong következett, de amit én akkor meghallottam a fülemben, az inkább megtébolyodott démonok hadának ritmustalan őrült zaja volt.
Nem értettem. Számtalanszor hallgattam már Hillsongot. Ilyet még nem éltem meg. Kicsit még megpróbáltam hallgatni, hátha valami a fülemmel van, az előző ABBA tiszta hangzása után, lehet csak a minőséggel van a baj. Lassítottam. Füleltem. Végül fájdalmasan nem bírtam elviselni. Egyszerűen kirántottam menet közben a fülemből. Hagytam, hogy lógjon zsinóron, és inkább hallgattam a szél hangját, ami a fülembe süvített. Még az is kellemesebben elviselhetőbb volt! Ahhoz se vettem a fáradtságot, hogy kikapcsoljam. Amikor megérkeztem ahová mentem, megálltam, ... néztem egy kicsit a zsinórt, ahogy jön belőle kifelé a zene, összevetettem a menet közbeni tapasztalataimat és levontam a következtetést:  valami rossz történt, a szellemvilágban a Hillsonggal.
Még az ABBA is a maga emberi mivoltában tisztább volt, mint a Hillsong az Isten dicsőítésével.
Pedig én szerettem a Hillsongot.

Revidiálom magamat, át fogom nézni, mit hagyok itt fenn a blogomban tőlük, és utánajárok mi lehet az igazság most velük.

---

Cikk:

http://www.keresztenytv.hu/index.php?p=hir&hid=172

A Hillsong és a melegek. A „hyper grace” (szuperkegyelem) soha nem látott felekezetközi toleranciával viszonyul a szodómiához. Írja a Hetek.hu.
Brian Houston, a Hillsong Church pásztora 2010-ben egy ausztrál televízió szombat esti műsorában még bűnnek nyilvánította a homoszexualitást.
Két év sem telt el, a sydney-i közösség húszezres létszámának 6-10 százaléka – a Gallup felmérése szerint – az LMBT-közös­ségből (leszbikus, meleg, biszexuális, transzszexuális és interszexuális) kerül ki. Bár a hivatalos retorika ezt nem hirdeti fennhangon, a közösség egyre több tagja tárja nyilvánosság elé tapasztalatait. A gyülekezet egy nyíltan meleg tagja arról számolt be, hogy interjút készített a pásztorral. Ebben Houston állítólag a „meleg keresztényeket” is Krisztus Testének tagjaiként határozta meg, akikben szintén vannak „kegyelmi ajándékok”, melyek nagy hasznára vannak a gyülekezetnek. Leszögezte, hogy pulpitusához többé nem kíván „exmeleg” üzenettel kiállni, mert a melegek (ahogy vannak) teljes értékű keresztények. Célja, hogy gyülekezete (ahol nem hivatalosan, de a fiatalok körében gyakorlatilag elfogadott a marihuánafogyasztás és alkoholizálás) menedéket nyújtson a melegek számára. Telefonon keresztül sikertelenül próbálkoztunk a gyülekezet hivatalos álláspontjáról érdeklődni. Lapzártánkig pedig nem érkezett írásos válasz a szerkesztőségünkbe azt illetően, hogy a gyülekezet megerősíti-e az interneten egyre inkább terjedő információkat. A melegközösség mindenesetre még közel sem elégedett, és tovább folytatja kampányát a pünkösdi gyülekezetben. Közben a zenei szolgálatáról híres közösség dicséret-stábjában az elmúlt években komoly változások zajlottak le. A dicséretvezető és egyben meghatározó alak, Darlene Zschech (akinek dicséretei olykor a világi toplistákra is felkerültek) férjével már nem tagja a Hillsong gyülekezetnek, hanem egy másik városban szolgálnak. Mellette több más zenész, énekes hagyta el a közösséget, vagy csökkentette részvételét a szolgálatban. A kiválások pontos oka nem nyilvános. Írja a Hetek.hu.

Víz - és kegyelem

Keresztyéneknek.
A kegyelem nem mindig magától értetődő. A szeretet nem elvárható.
Emberektől sem, és Istentől sem. Amikor Isten szeret minket, kegyelmet gyakorol.
Ez az Ő szuverén döntése, és nem a mi jogunk.  Senki emberfia nem kötelezheti Őt, hogy megmentsen, és kegyelmet gyakoroljon.
Isten azt mondta: „Könyörülök, akin könyörülök, irgalmazok, akin irgalmazok.”
(Róm9:15, 2Móz.33:19.)
Ez úgy is lefordítható, annak adok, akinek akarok, és annyit, amennyit akarok. Senki sem ítélkezhet döntésem felett.
„Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?” (Mt.20:14,15)

Nem személyválogató-e az Isten? Ha nem tudnánk, hogy kin irgalmaz Isten, azt mondhatnák, 'Oh kicsoda szabadíthat meg minket, e Önkényes Úrtól, aki úgy cselekszik ahogy akar, és ahogy kedve tartja?'

Jézus azt mondja: „Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem.
Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik. Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek.” (Jn. 15.4-8)

Vagy mondott másik példázatot Jézus, hogy minden jó fa, jó gyümölcsöt terem. Amelyik fa nem terem gyümölcsöt semmire se való lesz. Isten és az emberek is megvetik.
Mi jellemzi a gyümölcsöt? Minden gyümölcs, akár sivatagi körülmények ellenére is, tele van nedvvel. Vagyis vízzel. A víz az élet fenntartó ereje.
A keresztyénekben lévő víz az Istenből táplálkozó szeretet. Isten szeretete tartja fenn az egész világmindenséget, kezdetben által teremtett minden. Ez a szeretet lakozik minden Istentől újjászületett emberben. Azért van bennünk Isten szeretete, hogy általunk csillapítsa a szomjúhozó embereket. Ha ezt nem tudjuk megtenni, semmire való az életünk.

Tehát kicsoda az, akin irgalmaz Isten? Akiben az éltető nedv, az Ő szeretete munkálkodik, aki irgalmasságot cselekszik.
„Mert az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten.” (Jakab2:13)

Ha nem gyakorolsz kegyelmet embertársaid felett, irgalmatlan vagy. Ha nem adsz jót, pedig tudnál, bűn az. Embertársainknak semmivel sem tartozunk csak azzal, hogy szeretjük őket.
Vagyis, hogy kegyelmet gyakorlunk. Tégy úgy, ahogy embertársadnak a legjobb. Ez a királyi törvény.

„Ha ellenben betöltitek a királyi törvényt az Írás szerint: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” - helyesen cselekesztek” Jak. 2.8.

Az Úr, nem csak egy kereszt. Nem csak kegyelem. Ami mögé egész életünkben el lehet bújni, és meg lehet magyarázni, hogy engem Isten mindenképpen meg fog menteni az örökéletre, mivel hittem Jézus Krisztus váltságáldozatában.
Mert az Úr, emésztő tűz is. Megtisztítja, ami az Övé.

„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.” (Mk. 12.30,31)

A két parancsolat nincs meg egymás nélkül. Az Úr együtt nézi őket az életedben.

„Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt. Mert azt, hogy ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd, és minden más parancsolatot ez az ige foglalja össze: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.”
A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése.
De mindezt valóban tegyétek is, mert tudjátok az időt, hogy itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból. Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk: az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. Mint nappal illik, tisztességben járjunk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem szeretkezésben és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.” (Róm. 13.8-14)

Hogy hihetnél abban, hogy ha bűnös cselekedeteket teszel megmenekülhetsz, mert a kereszt, az Úr iránt való buzgó szerelmed (?) úgyis megvéd téged? Térj meg bűnös cselekedeteidből, és többet ne vétkezz! Isten mondta ezt, és Isten soha sem kér lehetetlent! Kevés Neki, hogy Őt szereted, szeresd embertársaidat is! Ez bizonyítja Iránta való hitedet.

Mi a bűn? Szeretni embertársadat nem azt jelenti, hogy minden kívánságát teljesíted. Ha lelkiismereted vádjait azzal csendesíted, hogy csak az Úr törvénye szerint szeretted embertársad, amikor őérte követtél el bűnt, paráználkodtál vele, loptál, hazudtál érte, magadat csalod meg, és ezt te is tudod.
Ha szereted embertársadat, gyűlölöd a bűnt. Miért gondolod, hogy az Úrért, vagy embertársadért elkövetett bűnt kedveli az Úr? Utálatos előtte. Az csak saját testi vágyaidat, gyengeségedet mutatja, és nem az Úr, s nem az embertársad iránti szeretetedet.
Ha azt mondod természetes vágyaidat követted, ami erősen tombol benned, és nem is tehettél mást, mikor bűnt követtél el, mert hiszen a természetes vágyaknak ki tudna ellenállni, szintén hazuggá teszed az Istent.
Mert ha bűn tekintetében nem vagy különb, mint a világ; és ha a te szereteted tisztaságban nem múlja felül a világét, miért neveznének téged Isten gyermekének? A világ is nevetve megvet, undorodva fordul el tőled. Hiszen lenne segítséged, az Úr drága Szent Lelke benned esedezik, könyörög érted. Utat mutat neked, vezet, erőt ad minden testi vágyad felett.

Nem jó dolog visszaélni Isten kegyelmével. Talán azt hiszed, nem látja át gondolataidat? Rajta nem állt, hogy magához vonjon, megmentsen, szeressen. Viszont az Úr kegyelmes szeretetébe vetett bizalmad (?) - inkább kérkedésed - megkövérítette a szívedet. Azt hajtogatod „békesség, békesség! Az Úr velünk!” Közben bűnt, bűnre halmozol, és Isten végtelen szeretetére hivatkozol. Azt hiszed a keresztények különbek, mint a zsidó nép, ki elfordult Istenétől? Csúfolódsz, hogy elbuktak, elestek bűneikben, és még vakok is, mert nem értik a keresztáldozatot. Pedig te semmiben se vagy különb náluk.

„Úgy van: azok hitetlenségük miatt törettek ki, te pedig a hit által állsz. Ne légy elbizakodott, hanem félj! Mert ha Isten a természetes ágakat (zsidókat) nem kímélte, téged sem fog kímélni.
Lásd meg tehát Isten jóságát és keménységét: azok iránt, akik elestek keménységét, irántad pedig jóságát, ha megmaradsz ebben a jóságban, mert különben te is kivágatsz.” (Róm. 11.20)

Az Úr, a te Istened, nem csak kegyelmes szeretet, hanem emésztő tűz, féltőn szerető Isten! (5Móz.4,24)

Megítéli az igazat is. Megítéli, mert meg kell ítélnie. Tűzbe teszi, megpróbálja, hogy mindinkább kitűnjön Isten előtt való szépsége és tisztasága.
Van Isten előtt kegyelem. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1Jn. 1.9)

De testvérem, meddig követed a bűnt? Meddig nem vallod meg a bűneidet, és meddig mondod, bűnvallás nélkül: 'Hű és igaz Ő, úgy is megbocsátja bűneimet, akkor is, ha nem vallom meg, akkor is, ha mindent ugyanúgy tovább teszek.' - Csúfolod Istent.
Kérj segítséget Tőle gyengeségeidre, hogy emésztő tüze el ne égessen.

"Hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!" 2Tim2,19

"Hagyjátok üresen állni a parázson, hadd tüzesedjék át, legyen izzó a rézfazék, hogy megolvadjon benne a tisztátalanság, leégjen róla a rozsda! Kimerítő volt a fáradozás, mégsem ment le róla a sok rozsda, a tűzben is rajta maradt a rozsda! Galád tisztátalanságodban akartalak ugyan tisztogatni, de nem tisztultál meg, Nem is tisztulsz meg tisztátalanságodtól, míg ki nem töltöm rajtad haragomat. Én, az ÚR, megmondtam, be is teljesedik, mert véghezviszem! Nem engedek, nem szánakozom, és nem könyörülök! Aszerint ítéllek el, ahogyan éltél, és amit tettél! - így szól az én URam, az ÚR." (Ez. 24.11-14)

Ne mentsd fel magadat, hogy bűnt követhetsz el, mert Isten úgyis jóságos és kegyelmes.
Mert gyűlöli az Úr a szándékos bűnt. A bűn Isten és emberek ellen való gyűlölet. És hogyan férhet meg az Isten szeretete benned az Isten és emberek iránt való gyűlölettel.
Semmiképpen sem.
Legyen benned tiszta víz! Kérdd Istent, hogy tisztítson meg téged, és ezután ne fordulj vissza bűnös cselekedeteidhez. Így válik valósággá, amit Jézus mondott:
„aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” (Jn. 4.14)

Isten gyermekei, Isten küldetése szerint, azért vannak a világban, hogy a bennük buzgó tiszta forrásvízzel szomját oltsák a szomjazóknak. Zavaros vízzel ezt nem tudod megtenni.

Bogi
Monor, 2007. augusztus 25.

A professzor

Csati.
Végre, bejött.
A nagy felfordulás után.

Túl szép, hogy igaz legyen.

Hámán

Mai olvasmányaimban többször előbukkant Hámán neve.
Gondoltam egy régi írásom bejegyzem róla.
Megírásának ideje: 2000. február 17.

HÁMÁN

Téma: Felelős-e az ember azért, hogy milyen környezettel veszi körül magát?
Ige: Eszter könyve 5:9-14.


A következő fejtegetés egy olyan ószövetségi emberről szól, aki nem volt sem zsidó, sem hívő, ennek ellenére története nekünk, keresztyéneknek is tanulságos.


I. Az ember felelőssége az általános környezetének kialakításában

"Ezek után nagy méltóságra emelte Ahasvérós király az agági Hámánt, Hammedátá fiát, és feljebb tétette a székét a körülötte levő összes vezető emberénél." (Eszter 3:1)
Hámán története a Biblia lapjain ezzel a mondattal kezdődik. Hogy Hámán miért érdemelte ki a király bizalmát, nem tudjuk, de talán nem is fontos.
A lényeg, hogy Hámánt olyan (nagy) kegyelem érte, amitől az egész élete megváltozott. Egyszeriben karrierje csúcspontjára ért. Milyen pozitív változásokat lehet megemlíteni?
- Egyrészt, az anyagi fellendülést, tekintettel arra, hogy a királytól hatalmas vagyont kapott.
- Másrészt ezzel a nagyobb vagyonnal nagyobb családot is felvállalhatott.
- Végül ráadásként egy olyan királyi rendelet, amely biztosította Hámán tekintélyét az emberek előtt.

A nagy vagyon, és a nagy család már önmagában is elegendő, hogy az ember tekintélyt szerezzen a nép körében, mégis a király rendeletben írta elő, hogy minden vezető, királyi ember hajoljon meg Hámán előtt. "A király összes udvari emberei, akik a királyi udvarban voltak, térdet hajtottak és leborultak Hámán előtt, mert így parancsolta a király" (Eszter 3:2) E rendelet által Hámán lett a birodalom második legnagyobb embere.
Az eddigiekből azt látjuk, hogy Hámán a királynak tett valamilyen szolgálatáért olyan megbecsülésben részesült, ami minden ember fölé emelte. Nem a saját erejéből érte el, hogy nagy vagyona legyen, sem azt, hogy az emberek tiszteljék. Egy nálánál magasabb, felsőbb hatalom - jelen esetben maga a király - rendelte így. A környezetének eddigi kialakításában Hámánnak aligha lehetett beleszólása. Ezt a jelenséget hívjuk mi keresztyének: kegyelemnek.
Azonban ezzel az ajándékba kapott lehetőséggel a továbbiakban Hámánnak kellett bölcsen kormányoznia életét, ezért élete további alakulása nagyrészt saját magától függött.


II. Az ember felelőssége a szűk környezetének kialakításában

A királyi udvarban egy ember, név szerint Mordokaj, a királyi rendelet ellenére sem hajtott térdet Hámán előtt. A király udvari emberei figyelmeztették Mordokajt, majd később "jelentették Hámánnak, hogy lássák, helytálló-e Mordokaj védekezése, mert arra hivatkozott előttük, hogy zsidó." (Eszter 3:4) A zsidó vallás alapkövetelménye: "Nem szabad leborulnod más isten előtt, mert az Úr, akinek Féltőn-szerető a neve, féltőn szerető Isten." (2 Mózes 34:14)
Hámán jól látta meg, hogy ha csak Mordokajra emel kezet, azzal még nem oldotta meg problémáját. Tekintettel arra, hogy egyetlen zsidó sem fog előtte meghajolni Isten tiszteletük miatt, ezért egy egész vallást kellett kiirtania, azzal a néppel együtt, amely ezt a vallást gyakorolta. A történelemben a zsidók első tervszerű megsemmisítésének gondolata Hámán büszkességéből eredt. Hámán befolyása révén elérte a királynál, hogy a birodalom egész területén "pusztítsanak el, gyilkoljanak le és semmisítsenek meg minden zsidót: ifjakat és öregeket, gyermekeket és nőket egyaránt, vagyonukat pedig zsákmányolják el." (Eszter 3:13)
Joggal gondolhatjuk, hogy Hámán féktelen dühe ezen rendelet után csillapodott.
Vagy mégse? Egy nap "meglátta Hámán a király kapujában Mordokajt, aki nem kelt fel előtte, és nem rettegett tőle, azért elöntötte Hámánt a méreg Mordokaj miatt. Hámán azonban erőt vett magán és hazament." (Eszter 5:9,10,a)
Vajon nem érte volna utol Mordokajt is a törvény, miszerint meg kell halnia, mert zsidó? Miért gyulladt fel ismét a harag Hámánban?

Hámán szívében romlott meg, a felfuvalkodottság és a büszkeség lett úrrá rajta. Miután hazaért, magához hívta barátait és feleségét, majd elsorolta nekik, "hogy milyen nagy a vagyona, mennyi fia van, és hogyan emelte őt a király nagyobb méltóságra minden vezető embernél és királyi tisztviselőjénél." (Eszter 5:11) Majd így kiáltott : "De mindez nem elég nekem, amíg azt látom, hogy a zsidó Mordokaj a királyi udvarban van." (Eszter 5:13)
Felhívom a figyelmet a "de mindez nem elég nekem" szövegre, amely a telhetetlenségre utal, majd a következő mondatrészre, amelyben az említett tény csak azért lett elviselhetetlenül feloldhatatlan konfliktus, mert Hámán szívében az első helyet a büszkeség és a gőg foglalta el, a józanság és a bölcsesség helyett.
Az összehívott barátokkal kapcsolatban megjegyezendő, hogy a barátok számának hirtelen növekedése a felemelkedés egy törvényszerű következménye. "Sokan hízelegnek az előkelő embernek, és az ajándékozónak mindenki barátja" (Pl.: 19:6), "A vagyon sok barátot szerez." (Pl.: 19:4) Bár nem kérdéses, hogy Hámánnak már kitüntetése előtt is voltak barátai. A barátok kiválogatása mindig saját döntés. A döntés szubjektív ízlés, és feltételek szerint történik, ennek következtében kizárólag az egyén felelőssége, hogy milyen barátokat tart tanácsadóknak. Innentől kezdve tehát az egyén felelőssége, hogy milyen környezettel veszi körül magát, és hogy hogyan alakítja azt. "Nem ülök hitvány emberek közé, alattomosokkal nem járok együtt. Gyűlölöm a gonoszok társaságát, nem ülök le a bűnösök közé." (Zsolt.26:4-5)
A "kiválasztott" barátok tulajdonságai utalhatnak, és végeredményben utalnak is az ember szívének állapotára. A felemelkedésnek ugyanis nem feltétlenül következménye, hogy rossz tanácsadó barátok jelenjenek meg, viszont a felemelkedéssel járó esetleges felfuvalkodottság elhomályosíthatja a józan ítélőképességet a barátok kiválasztásában.
Ugyanígy a feleség személye is meghatározó lehet egy-egy konfliktus feloldásánál, ezért nem mindegy magának a feleségnek a jelleme. "Aki jó feleséget talált, kincset talált." (Pl.: 18:22) "Egész életen át javát munkálja urának, nem kárát." (Pl.: 31:12)
A barátok és a feleség jelleme, valamint motivációja, továbbá a tőlük eredő tanácsok, (egy néven nevezve: a környezet, amivel az egyén körülveszi magát, magyarul a szűken értelmezett környezet) nagy mértékben befolyásolhatják az egyén döntését és a későbbi cselekedeteit.
"A kedves asszony a tisztességhez ragaszkodik. Az erőszakos emberek a gazdagsághoz ragaszkodnak." (Pl.: 11:16)
Hámánnak a következő tanácsot adták barátai és felesége:
"Csináltatni kell egy ötven könyök magas fát. Reggel pedig mondd a királynak, hogy akasszák fel rá Mordokajt! Azután vígan mehetsz a királlyal a lakomára. Hámán helyeselte ezt a dolgot, és megcsináltatta a fát." (Eszter 5:14)
Ez az ige, mutatja a tanácsadó barátok szívének romlott állapotát, továbbá pedig azt, hogy mivel Hámán megfogadta a tanácsot, az ő szíve is a barátaihoz hasonlóan romlott állapotban volt. A történet folytatásából tudjuk, hogy ez a tanács végül is Hámán életébe került. Arra a fára nem az ellensége került, hanem őmaga.


Összegzés

A történet levezetése megmutatta, hogy a szűk környezet kialakításának (házépítéshez hasonlítva) alapja az ember szíve. A gonosz kívánságok a szív megromlásához vezetnek, amelyek aztán gonosz cselekedeteket eredményeznek. Jakab apostol szavaival: "Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig halált nemz." (Jakab 1:14,5)
Ha már a szív romlott, a kegyelemből kapott felemelkedés felfuvalkodottságot okoz, amely szintén eredményezhet gonosz cselekedeteket.
Szívünk állapota határozza meg, hogy milyen barátokat (Építő Elemeket) választunk, akiknek tanácsa később nagyban befolyásolhatja döntéseinket.
Továbbá szívünk állapota határozza meg azt is, hogy a felmerülő konfliktusokat végül is miként oldjuk meg, milyen tanácsokat megfogadva.

Ezek együttesen alakítják, és határozzák meg környezetünket. A jó alapra és jó elemekből épített környezetünk építőleg hat életünkre (és másokéra), míg viszont a romlott szív és a rosszul megválasztott barátok - mint Hámán esetében - totálisan romba dönthetik az eddig elért eredményeinket.
Ilyen értelemben az ember nagyon is felelős, hogy milyen környezettel veszi körül magát és eképpen lehet és legyen figyelmeztető példa nekünk keresztyéneknek Hámán története.

A Hold 2013. július 23-án

Szuper Hold.
A Földhöz legközelebb.
Megszületett a Brit trónörökös.
Álmomban a Hold, közeljött, és nagy lett.

'Gesztenyefám'

Nellynek.

Én mindig ez alatt elmélkedem.

Mini Puma az elmélkedő

A vonat - valóság és álom

Kezdjük ott, kislánykoromban, az óvodában egyik legjobb barátnőmmel, megszöktünk, hogy elmegyünk a mamámhoz. Én tudtam hol lehet a kerítésen át megszökni.
Már az állomás felé közeledtünk, mikor egy néni, megállított.
"Ti hova mentek" - kérdezte.
Én válaszoltam: "a nagymamámhoz, vonattal."
Akkor ő visszafordított és visszavitt minket.
Erre a történetre csak Emese és szüleim emlékszik.
Aztán egyedül is megpróbálkoztam, de ott is valaki visszahozott.

Harminc év múlva beszélgettem az óvoda vezetőjével, és meséltem neki a sztorit, ijedten kapta fel a fejét:
"De ugye semmi bajod nem lett, visszakerültél?"
"Hát itt állok."
Megnyugodott, "Ha anyád nem tett feljelentést, túl nagy baj nem lehetett, nem emlékszem rá, pedig kellene" - mondta.
"Oh, én emlékszem, volt egy nagy vaskapu, amikor nem az oviban voltam egész nap azon ügyködtem a másik oldalról, ástam alatta, hogy majd ki tudjak alatta mászni, de máshol is voltak rések, azokról is mind tudtunk."

Szóval nagymamámhoz vonattal kellett menni.
Sose felejtem el, hogy amikor volt a Szajoli baleset, mentem volna hozzá, a szünetre, de végül, hosszas vívódás után nem mentem.
Később sokszor átmentem a Szajoli vasútállomáson, láttam a szörnyű pusztítást, az újjáépítést, és az emlékművet.

Kislánykoromban álmodtam is vonatról.
Reggel felkeltem és mondtam anyukámnak: "Anyu, piros vonat, ha piros vonat lesz itt..." és meséltem volna tovább az álmom.
Anyu félbeszakított: "Ez hülyeség édeslányom, itt soha nem lesz piros vonat. Felejtsd el."
Így elfelejtettem.
De arra emlékszem, hogy valami fog történni, ha itt piros vonatok fognak járni.
Hát persze, hogy vannak piros vonatok már. 30 év múlva valóság lett. Gondolhatod, ahányszor meglátom, annyiszor jut eszembe, hogy álmomban kislánykoromban láttam.

Egyszer azt álmodtam, hogy mentem a föld-alatt metron.
És egyszer csak áramszünet lett. Vaksötétség, megállt a szerelvény, kinyíltak az ajtók.
Én valamiért tudtam, hogyan kell kimenni a földfelszínére.
És elindultam az alagútban, néhányan követtek, főleg nők, idősebbek és gyermekek. A velem egyidősek, legyintettek, és mondták, "áh mi is tudjuk az utat", elhagytak minket.
Kivezettem az embereket a földfelszínre, ott éppen ünnepség volt, gyönyörűen sütött a Nap.
Azon gondolkoztam, hogy visszamegyek, hogy kihozzam azokat, akik nem követtek, visszafordultam.
Felébredtem.

Van egy jó barátom, metro-vezető, vagy húsz éve, amikor még lehetett, beülhettem hozzá egyszer, előre.
Huuu, de félelmetes, a sötétség az alagútban:)
Az állomásokon mindig rámdúdált, ha ő vezette a szerelvényt, és meglátott a tömegben. :)

Volt még két álmom, vonattal, a legjobb barátnőmet láttam a vonatban, futottam utána a másik sínen, ő bent ült és nézett engem. Távolodott, nem értem el.
Akkor szemből jött egy gyors vonat, úgy tűnhetett a távolodó vonatból, hogy azon a sínen jött amin futottam, de közöttünk volt még egy sín, amit ő valamiért nem látott, nekem nem lett semmi bajom.
Azt gondolom, a barátnőm azt hiszi meghaltam.

És még egy álmom.
Valahonnan külföldről jöttem haza. Repülővel és álltam Kőbánya-Kispesten, vártam a vonatot, hogy jöjjek haza.
/Még akkor a valóságban nem volt családom, de mégis tudtam, van egy fiam és egy férjem./
Akkor ott találkoztam egy régi ismerőssel, aki tolókocsis. De most boldogan járt kelt, és én megkérdeztem tőle csodálkozva:
"Hát te veled mi történt?" Ő válaszolta boldogan:  "Hát te nem tudod, ébredés volt Magyarországon!"
"Nem, nem tudtam, nem voltam itthon, külföldön élek." - válaszoltam.
/De én nem élek külföldön most se!/
Ja, és még hozzátette akkor álmomban: "Pedig tudhattad volna, neked is volt hozzá közöd."
/Nem egészen így mondta, de valahogy hasonlóan./

Így vannak az álmaimban a vonatok.
Szerintem a vonat, mint olyan valamit jelent. Még nem fejtettem meg.

A valóságban csak egyetlen egy eset, ami érdekes:

http://testveremnek.blogspot.hu/2012/01/csak-neztem-holdat-kodbe-veszot.html bejegyzésemből:

"Aztán eszembejutott még egy álmom.

Még 1995-ben történt, mindig rohantam az állomásra reggelenként a vonathoz, hogy utazzak Pest felé.

Valamikor annyira rohantam, és annyira reggel volt még, hogy a tömött vonaton megszokott volt, hogy ájuldoztam; helyet készítettek, ablakot nyitottak.

Egy alkalommal, várakoztam a vonatra, az állomás épülete előtt. Egy régi ismerősömmel találkoztam. (Őróla nem beszélek...) Nem volt megszokott, hogy vonatozzon, autóját szerelték... véletlen találkozás volt. Beszélgetni kezdtünk.

Egészen a metróig együtt voltunk. Aztán elbúcsúztunk.

Meglepett a vele való találkozásom... Úgy volt adott, hogy soha többet nem fogunk találkozni.

Aznap éjjel, álmodtam vele. Nyomasztott az álom. Tudtam ezt az ÚRtól kaptam. Ahogy reggel mentem szokásomhoz híven a vonathoz, az ÚR gyötörni kezdett, el kell mondanom neki az álmot. Áh! - gondoltam magamban - még szerencse, hogy nem lesz itt az állomáson. Aztán jött a hang, szólt hozzám az ÚR, "mondd el neki". Vitatkozni kezdtem Vele, "Uram, nem lesz itt úgyse". Szabályszerű vitát folytattam Vele, hogy hagyjon engem békén, nem teszem magamat hülyévé. Aztán, ahogy ráfordultam az állomás felé vezető útra, dühösen engedtem, "jó Uram, ha itt lesz az állomáson elmondom neki".

Ezt ugyanis azért mondtam ily bátorsággal, mert teljesen meg voltam győződve, hogy nem lesz ott.

De ott volt!

Újra beszélgetni kezdtünk. Oh, én bennem meg folyton folyvást a gyötrés, mondjad már, mondjad már, és a kontra: nem mondom, nem mondom!

Nem engedtem. Már a végéhez közeledtünk utazásunknak, amikor kínok kínját élve, az utolsó pillanatban így szóltam hozzá. "Figyelj, valamit el kell mondanom. Veled álmodtam az éjjel. Azt álmodtam, hogy nagyon gazdag leszel! De öregkorodra megtérsz, és örömmel fogunk fogadni!" - látod, ilyen röviden mondtam, szót nem ejtettem arról, hogy kitől kaptam, ki gyötör ezzel engem. Gyorsan túl akartam lenni rajta.

A lány könnyedén elnevette magát. Majd ezt mondta: "Lehet. Lehet, hogy igazad van, nagyon gazdag leszek, és öregkoromra megtérek. Ha gazdag leszek, megtérek! Nem felejtem el, amit mondtál."

Aztán már tényleg soha többet nem találkoztam vele.

Sok-sok (10) év múlva különböző helyekről tudtam meg, hogy valóban gazdag lett, már most. Saját készítetésű BMW-vel jár...

Vajon elfelejtette-e, amit mondtam, és ígéretét? Hiszen eddig minden úgy történt, ahogy megálmodtam."

Vonattal és velem kapcsolatos álma volt testvéremnek, barátnőmnek és a fiamnak is.

Fiam álma:

"Anya mentél a vasútállomáshoz, egy konferenciára, már mindenki ott volt, csak téged vártak, késve indultál el. Még az utcán mentél, amikor egy dombról véletlenül elszabadult egy munkagép, vezető nélkül.
Senki nem volt a városban, és pont elütött. Kórházba kerültél."

Később lerajzolta, utcákat, síneket stb.


Nelly álma:

"Ketten jöttünk ki a föld alól, a metrotól.
Te kicsit elől mentél. Valami gyártelep-szerű volt.
Egy többsávos út keresztezte az utat, megálltál az út szélén, ahol autók közlekedtek.
Valami vasútállomásra mentünk, valami vonathoz.
Akkor egyszer csak valamilyen oknál fogva kikerültél az útra.
Nem léptél, hanem ott lettél. És egy kamion kerekére rátekeredtél. Életben maradtál,
csodával határos módon."

Ő is le tudta rajzolni.

Ebben az időben testvérem is írt Angliából:

"Azt álmodtam, hogy meghaltál."

 "Szia Bogi,
  Hogy vagy?
 Én épp borzalmasan. Bőgve ébredtem ma reggel. Azt álmodtam, hogy meghaltál... kinyitottam a  szemem és  azt sem tudtam hol vagyok. Percegik tartott rájönnöm, hogy Angliában vagyok és csak  egy álom volt.
 Még sosem fordult velem elő ilyen.
 Kérlek vigyázz magadra.
 Nagyon szeretlek!!
 Sok sok puszi
 Kamilla
 U.i.: valamiért még mindig bőgök...."


Éppen ebben az időben műtötték a lábam, és mondtam fel a munkahelyemen. Gyógyulgattam, életem legnehezebb időszaka volt. Lehet, csak hajszálon múlt ismét, hogy életben maradtam?


---

Álmok. Tudom, hihetetlen, de én nagyon ritkán álmodok.
Szinte csak ennyi az álmaim, amiket ide leírok a blogomra.
Mindig telibe találnak, mindig szólnak, mindig üzenet.

Még van egy-kettő, amit le kell majd írnom.
Úgy tűnik nem is csak nekem szólnak.

Márta napjára?

Ugye nem is csodálkozom rajta, hogy Márta napján történt:

Szakadékba zuhant egy busz Olaszországban

ORIGO2013. 07. 29. 06:59

Több tucat halálos áldozata van egy, Olaszországban történt közúti balesetnek. Egy busz zuhant le egy autópályáról az alatta húzódó völgybe.

Belerohant egy araszoló kocsisorba, majd az autópálya korlátján átbukva 30 méteres mélységbe zuhant egy busz vasárnap késő este Olaszországban - írta a BBC brit közszolgálati csatorna internetes oldala.

A Nápoly és Bari közötti autópályán, Avellino közelében történt balesetben legalább 39-en meghaltak, további 9 ember megsérült. A buszon 50-en utaztak, többségükben Nápolyba hazatérő keresztény zarándokok. A halottak között van a sofőr és több gyerek is.

A busz teljesen összeroncsolódott, a tűzoltóknak kellett kiszabadítaniuk az áldozatokat. A mentést nehezítette a völgy sűrű aljnövényzete. Az autópályát a mentés idejére teljesen lezárták. A baleset oka még nem ismert.

Forrás: Origo.hu

Hozzászólás:

olaszban élek,és a söfőr nem aludt el hanem nem működött a fék. mivel lejtőn haladtak lefelé a szalagkorlthoz "surolva" a buszt próbálta lefékezni de gondolom egy helyen a szallagkorlát nem birta a busz tömegét.

A busz az A116-os autópályán egy viadukton haladt át, amikor a szerencsétlenség - mintegy 40 kilométerre Nápolytól - történt. Az utasok - többnyire nápolyiak -  egy hétvégi kiránduláson vettek részt, és a busz hazafelé tartott.

A zuhanás előtt az autóbusz nagy sebességgel több autóba rohant bele. A hírügynökségek szemtanúkra hivatkozva azt jelentették, hogy minden valószínűség szerint a fékekkel voltak problémák.

Forrás: Atv.hu

Márta:


Lázár halála után is Márta az, aki sírva Jézus elé fut, hogy a halott feltámasztását kérje tőle, Márta a háziasszonyok és a szolgálók védőszentje, továbbá az itáliai vendéglátóiparban dolgozóké, a pincéreké, pincérnőké és szakácsoké. A művészeti alkotások háziasszonyként ábrázolják, kezében guzsallyal vagy a házimunka valamely más jelképével, például kulcscsomóval." 

Szentek Kislexikona, Kristin E. White

Márti barátnőm névnapjára

Mártit nagyon szeretem.

Az egyik legjobb barátnőm, időben vezeti a listát: 18 éve.
Egyetlen egyszer vesztünk össze, mert egy emailemből másolt egy részt és továbbküldte. (Nem volt igazam, túlreagáltam.)
Tessék, ma meg már, mindent a nyílt színre viszek, itt, a blogomon. Akkor alig tudtam megbocsájtani neki, hogy valaki mással is megosztott egy gondolatomat.

Találtam most egy régi levelét, nyomtatott formában.  Az outlook 1000 levél után automatikusan törölt, az egyéb internetes leveleket pedig évente mind kitörlöm, így nálam csak azok maradnak meg, amit nyomtatottan őrzök meg. Semmi elektronikus levelet nem őrzök. Minden a fejemben van.

Legépelem. Kicsit pihenek ezzel a takarításban.


2000. 05. 02.

"Kedves Bogi!

Remélem jó, hogy ide válaszolok. Miért is van ez a címed? A régi is működik még?

Jókat írtál. Kivételes alkalom a mai, de jó lenne, ha nem lenne kivételes, hogy tudok délben egy kis csendességet tartani, de mielőtt ezt megtettem volna, íme itt egy ideillő levél tőled. Na jó, legyen ez a csendesség levele.

A gondolatok is lehetnek vegyesek, nem mindegyik volt üdítő, ami a fejemben kavargott. Biztató volt, amit írtál. Én is hasonlóképpen látom. Az istentiszteletet nagyon élveztem. A dicsőítést is és az igehirdetést is. Csak a hirdetések nem kellettek volna ott, azon a helyen. Akkor nem kellett volna visszasüppedni a Szent Szellembe, mert ki se jöttünk volna. No mindegy...

Bogicám! Ne lógasd az orrod, körülötted és benned annyi szeretet lakozik, hogy ha nem akarnád adni, akkor is érzik az emberek. Igen, meleget árasztasz és végre otthon is érezheted magad, remélem. Ezt kívánom Ákosnak is, az istenfélelemet megelégedéssel, (ez ige valahol a példabeszédekben) és belső békességgel. Engem ez a belső békesség töltött el tegnapelőtt, és hála sok-sok mindenért pl. a barátaimért, érted. Jó lett volna még beszélni, gondolom, ezért is szaladt ki belőled ez az e-mail. Bennem tudod milyen gondolatok vannak?
Hogy sokkal komolyabban kell vennem/vennünk Istent. Véres valóság ez, Jézus vérének valósága. Élet-halál kérdés, tele sok-sok felelősséggel, amit csak Isten segítségével, Jézus nevének erejével lehet elhordozni, és én nem tudom annyira komolyan venni, mint amennyire érzem, hogy kellene. Még mindig nem, és ez aggaszt. Körmérkőzést játszanak bennem a személyes kis vágyaim, amikkel nincs is szerintem semmi baj, a vágy a teljes életre minden szempontból, szellemileg, "időileg+szórakozásilag", és az Isten dolgai, cselekvése, ébredése utáni sóvárgás. Úgy érzem, azt sem tudom, hova kapjak, mindenhol hiányt érzek magamban. Ezért volt jó nekem a vasárnapi Istentisztelet, megnyugtatott, olyan volt, mintha egy rövid időre lepihenhettem volna a testvéri közösségben az Atya kebelén. Szeretném harmóniában látni az életemben mindazt, amit Isten készített és szándékozik tenni. Igen, félve merem csak kimondani, hogy talán a harcokat is hiányolom, de kicsit más jelleggel, mint eddig. Mert volna mit harcolni, meg van is, de néha elodázhatóknak tűnnek,  pedig nem azok. Isten biztos olvassa ezt az e-mailt most, úgy is szánom, neki is. Mint imádságot. Mert magamnak is nehéz megfogalmazni, mi az a hiány, amit érzek, amit Isten tölthet csak be, de biztos nekem is kell valamit adnom hozzá. De mit? Ha van ötleted, szívesen meghallgatnám. Nincs semmi baj velem, mégis van. Türelmetlen vagyok?

Isten áldjon, és vidítson fel! Nézd, süt a nap! Tudod mi jön az ébredezés után? Hát persze, hogy tudod!
Sok szeretettel: Márti"

---

2000. 06. 19.

"Kedves Bogi!

Kísértésed hatott, mindent értek, amit írtál. Most mondok még valamit, amit már lehet, hogy mondtam.

Kérlek ne ítélj el, mert most nagyon őszinte leszek. Kevés embert tudok magamnál különbnek tartani. Ez nem jelenti azt, hogy lenézek bárkit is, vagy nem tudnék nagyon sokakat szeretni. Egyszerűen - és az idővel egyre könnyebben egyre nagyobb szeretettel - elfogadom az embereket, és élvezem, hogy mindenki más. Mindenkinek örülök, aki a helyén van. Abban a szerepkörben, ahol Isten leginkább meg tudja áldani. Mégis nagyon kevés ember van, akire igazán felnézek, akit csodálok (talán kevés ember van a helyén, vagy kevésen látszik, hogy a jó hely felé tart), akit magamnál különbnek tudok tartani. De te ilyen vagy. Azért mondtam vasárnap, hogy lehetetlen ez a kapcsolat, mert csodálatos. ..."

---

Kedves Márti!

Utólag is ezerszer köszönöm!
Isten áldjon meg.

Boldog névnapot !

sok sok szeretettel,
bogi

Márta és Mária

"Mária a jó részt választotta,

amit nem vehetnek el tőle."

Lk 10,42

Egy régi írásom:

"Budapest, 2001. január 01.

Valami új kezdődik életemben. Nem azért, mert január elseje van. Hanem, mert nem félek. Valamit történt velem. Talán még ma éjjel, valami furcsát álmodtam. Egy másik világról, ... de nem emlékszem. Istenem úgy szeretném, ha nem csak a gyógyszer hatása lenne az... 

Szóval arról van szó, hogy eddig rettegtem a terhességtől. De most már nem! A rettegés több oldalú volt, egyrészt áh... felesleges elmondanom. A lényeg, hogy rábírom bízni magam Istenre. Ez hihetetlen! VALAKI IMÁDKOZOTT ÉRTEM! Vagy valakik! Megváltoztam. EGY nap alatt.

Erősnek érzem magam. Igen ez a legjobb szó arra, amit érzek. Lehet, hogy terhes vagyok? Nem, nem hiszem. Inkább abban hiszek, hogy valaki egy éjjelen át IMÁDKOZOTT értem. Valaki feláldozta értem egy éjjelét?! Mondd te kiért áldoznád fel? Talán magadért se. Ha őszinte vagy, akkor ez így van, ugye?

Valaki szeret engem, ezért képes volt áldozatot hozni, titkon.

Jézus keresztáldozata nagy csoda! De mindig úgy éreztem, én is megtettem volna, vagy megtudtam volna tenni azért, akit szeretek. Ez nem nagy kunszt, fájdalmat viselni és meghalni - így gondolkoztam. Persze nem kicsinylem le Krisztus áldozatát, csak kiemelem, mi ezt már nem tehetjük meg, de amit igen azt sose tesszük, még pedig a következőt:

egy éjjelen át imádkozni, titkon, hogy erről a másik, sőt senki se tud, és soha nem is fog. Ez már valami.

Leülsz egy este, azt mondod: "Na, én most ezért az emberért imádkozni fogok, egész éjjel, reggelig."

Azt mondom, aki így ül le, egy este, annak hite van, mert tudja, hogy imája NEM FÖLÖSLEGES.
Ez a valaki hisz, szeret és cselekszik.

Ez a valaki valóban Krisztust követi!

Egy dologra jutottam: 

a szeretetből jövő ima! 

Ez a kereszténység kulcsa.

Ha van valakid, akiért szívből tudsz imádkozni, akkor rajta, áldozd fel az időd: mert Krisztus meghallgat!"

Márta

Most látom, holnap Márta napja lesz. Július 29.

Jelentése: hölgy, úrnő, parancsoló asszony, tanítónő
A Bibliában Lázár és Mária nővére, Betániában lakott (Lk 10,38-42; Jn 11,1)

"Lukács evangéliuma beszél az első találkozásról, amikor Márta befogadta házába Jézust és tanítványait, ennivalót készített nekik, miközben húga, Mária a Mester lábához kuporogva hallgatta Jézus szavait. Márta egy idő után méltatlankodva szólt Jézushoz: miért nem törődik vele, hogy amíg ő egyedül szolgálja vendégeit, Mária elmélkedve hallgatja az Urat; szóljon rá Máriára, hogy segítsen neki. De Jézus így válaszolt: "Márta, Márta! Sok mindennel törődöl, sok minden nyugtalanít. Pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszti el soha."Jézus mondanívalójának lényege itt az, hogy Márta a tevőleges, húga viszont az elmélkedő életformát választotta, vagyis emlékezteti őt: az aktív cselekvés elterelheti az embert Istentől, az elmélkedő magatartás viszont közelíti Hozzá. Lázár halála után is Márta az, aki sírva Jézus elé fut, hogy a halott feltámasztását kérje tőle, Márta a háziasszonyok és a szolgálók védőszentje, továbbá az itáliai vendéglátóiparban dolgozóké, a pincéreké, pincérnőké és szakácsoké. A művészeti alkotások háziasszonyként ábrázolják, kezében guzsallyal vagy a házimunka valamely más jelképével, például kulcscsomóval." 

Szentek Kislexikona, Kristin E. White

Erről a kulcscsomóról eszembejutott, hogy az elmúlt hetekben, megállás nélkül a kezemben volt, ahogy közlekedtem a lakások között. :) A munkások miatt, ahogy jöttem mentem, egyedül a portán, mindig zártam magam után mindent. Ténylegesen én voltam a ház elfoglalt parancsoló úrnője, Márta.

Szóval, álmomban volt 'Jakab fia'.
Jakab napján volt nálam Kristóf. Egyébként előtte való este történt egy szörnyű vasúti baleset is, Spanyolországban, ami azért elgondolkoztató, mert ott Jakab napja nagy ünnep. Helyette hétnapos gyászt hirdettek. Szent Jakab Spanyolország védőszentje.

Volt Taddeus (Jakab fia) 26-án és itt van Márta, 29-én.
Márta, aki álmomban nagyon elfoglalt volt.

---

Még mindig az álmomon gondolkozom, ki lehet Taddeus (Szent Júdás), és mit jelenthet a kiszáradt folyó, valamint kit kell kifognom? Milyen professzort?

Takarítás közben találtam egy régi írásom:

"2001. február 21.

Tegnap este, már kiszáradt folyómederhez hasonlítottam magam: úgy éreztem, se én nem tudok szólni Istenhez, se Ő én hozzám. Azt olvastam valahol, Isten az apukánk és ez azt jelenti, közvetlenek vagyunk Hozzá. Sokáig nem értettem, mit jelent ez. Az imáról olvastam, hogy hogyan is lehet imádkozni, milyen fajták vannak, és végül is, hogyan ragadjuk meg az imát, hogy az ne valami sablonos, száraz dologgá lényegüljön. Mikor feküdtem ágyamban, gondolkoztam ezek felől. Rájöttem, nem szoktam beszélgetni Atyámmal. Minden reggel imádkozom ugyan, de sose beszélgetek Vele. Legalábbis egy ideje.

Visszapergettem az időt, oda, ahol forrásvíz fakadt még szívemből. Igen! Pattant fel bennem a gondolat, hát persze, szüntelenül jártamban-keltemben megszólítottam, dícsőítettem, hálát adtam, még a legkisebb, legapróbb, legjelentéktelenebb dolgokért is. Hát persze!

Azon mód, meg is szólítottam Uramat, magamban. Nehezen ment, szinte idegennek tűnt előttem, hogy ilyen kapcsolatban is lehetek Istennel. Éreztem, ahogy szeretete átárad testembe. Oh szívemnek kútfeje megtisztult, örömömben oly izgatott lettem, hogy az álom és a fáradtság is elment szememről. Végül lecsendesítettem lelkem, és hálákat adva aludtam el. Éjjel mézédesen aludtam, még azt se vettem észre mikor férjem hajnalban felkelt. Reggel pedig lehajtottam fejem Előtte, kértem bocsásson meg, amiért ily tudatlanul éltem és nem beszélgettem vele."

Lehet, hogy álmomban a kiszáradt folyómeder az én vagyok?
Ahol régen hajók jártak?
Az a kiszáradt folyómeder én vagyok?
Ahogyan Márta és lehet Jakab fia is. Taddeus: a bátor és merész?
Lehet én vagyok a professzor is, a nyilvános tanító?

Na majd a névnapomon (1-én) belenézünk a tükörbe. 
Mert a szem a Lélek tükre.

---


Ma ezt hallgattam meg:

Folyóról, azaz a Szent Szellemről. Ezékiel könyve alapján.

http://www.youtube.com/watch?v=UkFmf_lwl8Y

Ahogy hallgattam vizipaci jutott eszembe, de ezt csak te tudod. 
Ne tapicskoljunk a sárban, menjünk a jó mély vízbe. 

Jakab napjára?

2013. július 24. szerda délután

"Csak emberek vagyunk! 

Csak emberek vagyunk!

Remélem, senki sem halt meg, mert az az én felelősségem lesz."

"Mit tegyek? Elb...tam. Meg akarok halni" - ezeket mondta a Madridból Ferrolba tartó vonat vezetője, Francisco José Garzon pillanatokkal az után, hogy a vonat kisiklott - írta a Daily Mail. 

Legalább 77 halálos áldozata és több, mint 100 sérültje van a spanyolországi Galíciában szerdán történt vonatszerencsétlenségnek. Egy 13 kocsis szerelvény kisiklott, és felborult. A mozdony vezetője beismerte, hogy jóval többel ment a megengedett sebességnél.

Szerda délután kisiklott egy expresszvonat Spanyolország északnyugati részén, Galícia tartományban - írja a BBC brit közszolgálati csatorna internetes oldala. A balesetben legalább 77-en meghaltak és 131-en megsérültek.

A vonat egy éles kanyarban siklott ki, ráadásul lakott terület mentén, ahol óránként 80 kilométer a megengedett sebesség. A mozdony vezetője beismerte, hogy jelentősen túllépte a megengedett sebességet.

A spanyol EFE hírügynökség úgy tudja, hogy mozdonyvezető elismerte, a megengedett 80 helyett óránként 190 kilométeres sebességre gyorsított. A baleset után mindkét mozdonyvezető sértetlenül került ki.

A vonat Madridból az Atlanti-óceán partján fekvő El Ferrolba tartott, 218 utassal és a négyfős személyzettel. Az El País szerint a sérültek közül öten kómában vannak. A lap az utóbbi 40 év legsúlyosabb vasúti szerencsétlenségének nevezte a tragédiát.

A katasztrófa helyszíne környékére nagyon sok mentőautó érkezett. Santiago de Compostela önkormányzata kijelölt a közelben egy épületet, amelyben segítő személyzet, pszichológusok fogadják az áldozatok hozzátartozóit, információval látják el őket - közölte Mario Pardo polgármester. A helyi lakosokat véradásra kérték.

Az első televíziós képeken látszott, hogy négy kocsi borult fel, egy összeroncsolódott, és füst száll fel a szerelvényből. "A vonat elkezdett dőlni az egyik kanyarban, majd többször átfordult, és a kocsik egymásra futottak" - mondta az egyik szemtanú a rádióban. Egy másik szemtanú szerint a második kocsi kigyulladt. Volt több olyan utas, aki robbanást hallott a vonat kisiklása előtt. Az egyik közelben lakó földrengéshez hasonlította, amit érzett a baleset pillanatában.

Madridi közlés szerint Mariano Rajoy kormányfő csütörtök reggel a tragédia helyszínére utazott. A miniszterelnök részvétét fejezte ki az áldozatok hozzátartozóinak.

Csütörtökön van a galiciaiak védőszentjének, Szent Jakabnak az ünnepe, ebből az alkalomból sokan utaztak haza szülőföldjükre. A tervezett ünnepségeket a tartomány vezetői lemondták a baleset miatt.

Forrás: Origo

2013. július 25., csütörtök, Jakab napja:

SZENT JAKAB

apostol, az idősebb.

(?-42 táján)

Ünnepe: július 25.

Galileában, Betszaida városában született, Zebedeus és Szalome fiaként, öccse Szt. János evangélista volt. Azért nevezték "nagyobb", vagyis "idősebb" Jakabnak, hogy megkülönböztessék Jézus másik, Jakab nevű tanítványától, aki fiatalabb volt, mint ő. Fivérével és apjával együtt halász volt. Máté evangéliumában olvassuk, hogy miután Jézus meghívta Pétert és Andrást, "folytatva útját megpillantott két másik testvért is, Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Éppen hálójukat javították a bárkában apjukkal... Őket is hívta. Rögtön ott hagyták a bárkát apjukkal együtt, és nyomába szegődtek." (Máté 4,21,22) 

Jakab jelen volt Jairus lányának feltámasztásánál, s ami a legfontosabb, Simon Péter és János mellett Jakab volt az Jézus tanítványai közül, akit a Megváltó harmadikként maga mellé vett a Getsemáné-kertben. Robbanékony természetük miatt a Megváltó őt és Jánost "a mennydörgés fiai"-nak (Boanergésznek) nevezte. A hagyomány szerint csupán e testvérpár volt jelen a tanítványok közül Jézus Színeváltozásánál és szenvedésénél. Jézus mennybemenetele utáni apostoli tevékenységéről azt tartotta a hagyomány, hogy Jakab Hispániában terjesztette az igét, olyan csekély sikerrel, hogy az apostol kedvét veszítette, de ekkor Zaragozában megjelent előtte a Szűzanya, és megvigasztalta. Ezért lett a középkori Spanyolország legnépszerűbb szentje. Miután visszatért Jeruzsálembe, az apostolok közül ő szenvedett elsőként vértanúságot: Heródes Agrippa király 41-ben vagy 42-ben karddal végeztette ki. Jeruzsálemben is temették el, de - ismét a hagyomány szerint - relikviáit a galíciai El Padronba, majd onnan Compostellába vitték, amely Jeruzsálem és Róma után a keresztények legfontosabb zarándokhelye lett. Sok spanyol legenda említi, hogy a mórokkal vívott csatákban "Santiago" járt a keresztény hadak élén. Ő a zarándokok, valamint Spanyolország, Guatemala és Nicaragua védőszentje. A művészet idősebb, szakállas férfiúként ábrázolja, kalapján kagylódísszel (Compostella emblémájával), vagy egy, néha több kagyló rajzával; máskor tarisznyával és vándorbottal festik meg zarándokként; ritkábban úgy, amint a hóhér karddal fejezi le.

Forrás: Szentek kislexikonából, Kristin E. White


Spanyolországban 2013-ban elmaradtak az ünnephez kapcsolódó megemlékezések, és 7 napos gyászt hirdettek.

---

Eszembejutott, Szajol. 

---

"Szajol állomásra 1994. december 2-án 16 óra 45 perckor mintegy 112 kilométeres óránkénti sebességgel robogott be a 613. számú, Nyíregyházáról Budapest Nyugati pályaudvarra közlekedő gyorsvonat. Beérkezésekor ahelyett, hogy egyenesen haladt volna tovább a második vágányon, a hibás váltóállítás miatt kitért az első vágányra. A kitérés után a második, a harmadik, a negyedik és ötödik kocsi leszakadt a mozdonyról és az első kocsiról. A második kocsi az állomásépület váróhelyiségébe, a negyedik kocsi az állomás mellett lévő lakóházba, míg az ötödik kocsi a negyedikbe fúródott és összeroncsolódott. A baleset következtében a helyszínen, kórházba szállítást követően, illetve a kórházi ápolás alatt összesen harmincegyen haltak meg. Ötvenegyen könnyebb vagy súlyosabb sérülést szenvedtek.

A szerencsétlenségkor összedőlt és azután lebontott lakóház helyén a MÁV vezetése 1996-ban egy emlékművet állíttatott. Kő Pál szobrászművész és Balikó Gyula iparművész alkotásának betonból kialakított része az égbolt egy letört darabját jelképezi, és ezen a 31 áttörés az elhunytak lehullott csillagát örökíti meg.

A tömegszerencsétlenségért három vasutast vont felelősségre a bíróság. Az 1996-ban született jogerős ítélet szerint az elsőrendű vádlottat, egy váltókezelőt öt és fél év fogház büntetésre ítéltek, és öt évre eltiltották a foglalkozásától. A másodrendű vádlott, egy tolatásvezető két év, míg a harmadrendű vádlott, egy kocsirendező másfél év fogház büntetést kapott."

Forrás: Alfahír.hu

Július 26.

Na jó, egy szüli napi kép rólam. :)
Egy fáradt, poros, izzadt nap után,
ahhoz képest, egész jól nézek ki.
Ad hoc.
Terítőt se tudtam kivenni.

Az ajtót még mindig nem tudom becsukni, ami mögöttem van.
Jakab fia, simán rámnyithat.

Végül is volt nálam valaki 26-án.
Lehet, hogy Taddeus?
Sokat beszélgettünk, de csak nem bírtam rákérdezni, Ő e az, akit várjunk? :)
Névnapomra újra jön, 1-én. Megkérdezem.

Addig is minden jót kívánok mindenkinek.

Pedig hát nem nagyon szeretek magamról képet feltenni.

SZENT JÚDÁS TÁDÉ APOSTOLRÓL

Egy kis összeállítást csináltam.
Készülvén a 'nagy találkozásra' és a születésnapomra.
Táddeusról.
Ki vagy Táddeus?!

---

'Szent Júdás Tádé' - így a teljes neve - egyike volt a 12 apostolnak. E nagy méltóságon kívül még rokoni kötelék is fűzte őt az Úr Jézushoz. Szent Tádénak anyja Mária Kleofe volt; aki közeli rokona, valószínűleg unokatestvére volt Máriának, Jézus anyjának. Ez a Mária Kleofe ott állott a Fájdalmas Anya mellett Jézus keresztjénél és segített az Üdvözítő halott testét is sírba helyezni. Tádénak apja pedig Kleofás volt, akit a hagyomány Szent József testvérének tart. Tádé testvérei voltak: az ifjabbik Jakab apostol, Simeon és József, akiket a Szentírás is az Úr Jézus rokonainak említ.

 Szent Júdás Tádé, avagy Taddeus Júdás (evangéliumokban), az apostolok egyike, egy bizonyos 'Jakab fia'. (Lk 6,16; Csel 1,13)  A Taddeus melléknév talán a héber taddai ('bátor') szóból ered. Nevének említésén kívül semmit nem közölnek Taddeusról a kánoni iratok.

Jacobus de Voragine Legenda Aurea c. középkori gyűjteménye szerint Tamás apostol elküldte őt Abgar edesszai királyhoz, aki korábban Jézussal levelezett, s ő a királyt kigyógyította leprájából, Jézus levelével érintve az arcát. Prédikált és térített Mezopotámiában, majd Egyiptomban, itt Simonnal (kaananita v. máshol a Zélótának nevezett) együtt.

Fiatal koráról keveset tudunk. Valószínűleg többször találkozott az ifjú Jézussal. Felnőve abban a nagy kiváltságban részesült, hogy Üdvözítőnk tanítványai, majd pedig apostolai közé hívta őt.

A Szentírásban is szerepel neve. Amikor ugyanis Üdvözítőnk halála előtt búcsúbeszédét tartotta, Szent Tádé felvetette a kérdést, hogy miért nem lép fel Jézus mint a messiási birodalom vezére az egész nép előtt és miért csak az apostoloknak nyilatkoztatja ki közelebbről magát? Jézus feleletében elhárította ezt a kérdést és a Messiás országáról mint Isten szeretetének birodalmáról szólt hozzá.

"Így szólt Júdás, de nem az Iskáriótes: 

"Uram miért van az, hogy nekünk akarod kijelenteni magadat, 

és nem a világnak?" 

Jézus így válaszolt: 

"Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; 

azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, 

és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála." 

Jn 14,22-23

Üdvözítőnk mennybemenetele után Szent Tádé Judeában és Szamáriában, majd pedig Szíriában, Mezopotámiában, Örményországban, sőt még Arábiában is hirdette az evangéliumot. A 62-ben visszament Jeruzsálembe, hogy részt vegyen fivére, az ifjabb Jakab utódjának megválasztásánál, aki mint Jeruzsálem püspöke vértanúhalált szenvedett. Ez alkalommal másik testvérét, Simont választották meg püspökké. Tíz esztendeig maradt itt és segített fivérének az evangélium terjesztésében.

 Buzgólkodásukat az Isten kegyelme kísérte és igen sokan megtértek.

Barodach hadvezér előtt megszégyenítették annak jósait, majd téríteni mentek. Ez a siker kihívta a hit ellenségeinek gyűlöletét, egy bálvány lerombolása miatt a szentély főpapja mindkettőt karddal megölte (más legendák szerint bunkósbottal és fűrésszel. Simont darabokra fűrészelték, Szent Tádét pedig bunkóval agyonverték). A középkori ábrázolásokon Taddeus általában Simonnal együtt látható, az ő attributuma a bunkósbot, Simoné a fűrész.

Szent Tádé holttestét Babilonba vitték és ott a tiszteletére emelt templomban helyezték el. Később visszavitték Jeruzsálembe, ahonnét Nagy Károly Toulouse-ba, Franciaországba szállíttatta el. Végül Rómába került a holttest, ahol a Szent Péter templomban őrzik ma is.


Ünnepe és ábrázolása


Szent Tádé ünnepét október 28-án ünnepli a Katolikus Egyház. (Névnapi ünnepe: július 26.) A képeken Szent Tádét egyik kezében doronggal vagy lándzsával, a másikban pedig kicsiny, mellére szorított képpel ábrázolják, amelyen az Üdvözítőt láthatjuk. A dorong azt mutatja, hogy Tádét bunkóval verték agyon vértanúhalálakor. A kép pedig egy legendára utal, amely szerint Szent Tádé Abgarus edesszai királyt egyszer az Üdvözítő képével ajándékozta meg és a király e kép érintésére leprájából kigyógyult.


Szent Tádé a reménytelenek közbenjárója


Szent Tádé tisztelete a legrégebbi időkből származik. Különösen Keleten, az örmény katolikusok fordultak gyakran hozzá. Hiszen Ők tőle ismerték meg Krisztus tanítását és apostoluknak tisztelik. Nyugaton Szent Bernát terjesztette tiszteletét. Állandóan magánál hordta Tádé apostolnak egy kicsiny ereklye-darabját és meghagyta, hogy halála után helyezzék azt mellére és vele temessék el. Szent Brigitta volt a másik szent, aki buzgón terjesztette Szent Tádé tiszteletét, akinek személyére egyik látomásában maga az Üdvözítő hívta fel a figyelmét. Hazánkban Bécsből terjedt el tisztelete. Itt ugyanis az újkornak modern apostola, Hofbauer Szent Kelemen buzdította lelki gyermekeit Szent Tádé tiszteletére. Példáját követték azután a bécsi jezsuiták is, akiknek minden templomában ott van a nagy közbenjárónak a képe.


Szent Júdás Tádé attributumai:


fejsze,
alabárd,
kard v. kő,
bot (részben vándorlásaira, részben vértanúságára utalva),
könyv,
arc (Krisztus képmása) képen v. lepelen. (Nem emberi kéz által készített Krisztus arcképmás)

 http://www.parochia.hu/1oldalelemek/Gondolatok/Krisztus_nem_kezzel_alkotott_kepmasai.htm

Szt. Tádé a kőművesek, tímárok, vésnökök védőszentje. Valamint a szorongatott helyzetben lévők, és kétségbeesettek patrónusa.

---

Miközben ehhez a bejegyzéshez gyűjtöttem, mesteremberek éppen vésték a falamat.

A műhold kép felülről, a tetőnk:

A világosbarnás részen, felül a fehér tető alatt, kezdődik a szem, orr, lejjebb száj. Az a barnás rész, ahol a szem, orr, száj van, a mi tetőnk.
Szerintem tisztán kivehető egy arc. Mosolyog.
Az arc, itt jobb oldalra a valóságban Kelet felé néz.

Miután megnéztem, hogy Taddeus, attributuma az arc, Krisztus képmása, ami nem kézzel alkotott módon jelenik meg (magyarul nem festik, formázzák, hanem 'véletlenül' vetül). Elgondolkoztunk. Valamint, az is érdekes, hogy itt az arc Kelet felé fordul, ahogy Táddeus is Keletre ment hirdetni az Igét.

Az álmom, amit álmodtam, arról szólt, hogy egy felújított épületben vagyok, valójában a régi rendelő volt, a fülészet. Ott Márta és 'Jakab fia' dolgozott.
Márta nagyon elfoglalt volt, telefonált.
'Jakab fia' mondta nekem, hogy menjek fogjak ki egy professzort.
Négy horgász bot volt egymással vízszintesen felállítva, készen voltak, választhattam.
De nekem nem kellett egyik se, odamentem 'Jakab fiához', egy másikat kérek.
Akkor kezembe adott egy kétrészes pergető botot, még az orsó se volt rátéve, azt is külön adta.
Akkor elmentem a mellékhelyiségbe, és láttam, ilyen helyen még nem is voltam, űrtisztaságú volt.
Az ajtót azonban valamiért nem bírtam becsukni, féltem, hogy beragadok.
Akkor 'Jakab fia' rámnyitott, és sietettet, hogy menjek már, nincs idő.
Akkor hárman, férjem, testvérem és én egy tó parton lettünk, ahol régen sok víz volt, Öböl volt, hajókkal, de most már semmi víz, alig volt az alján, meredek volt a part.
Én meg sóhajtoztam, hogyan fogunk innen kihúzni egy professzort, halat se fogunk.
Pedig én kettőt ígértem 'Jakab fiának'.

--

A valóság:
nem akartuk felújítani a fürdőszobát, de sajnos meg kellett tenni.
A felújítás, holnapra lesz kész (július 25-re), ez éppen Jakab napja.

Utána néztem, hogy ki 'Jakab fia', és láttam Táddeus, annak nevenapja, viszont pont július 26-ára esik, az én születésnapomra.
Az én születésnapomon, valaki jönni fog?
Táddeus? és rámnyitja az ajtót, hogy most már siessek?

És a meglepetés!
A fürdőajtót tényleg nem bírjuk még becsukni, nem lesz kész a születésnapomra. Mert szorul, majd hívunk egy asztalost... Tehát akárki jön, valóban rám tudja nyitni az ajtót Táddeus napján!

---

Még egy adalék.
2007. július 26-án is álmodtam.
Akkor álmodtam, hogy szétverik a kertemet botokkal, benne minden gyümölccsel.

Táddeust egy bottal verték agyon.

A bot még előjött egy másik álmomba. Sőt ezen a nyáron a valóságban is rengetegszer került a kezembe a valóságban is pálca, bot, karó... újra és újra emlékeztetett arra az álmomra, hogy visszahozzák nekem majd a botomat.
Azért kezdtem foglalkozni, Mózes botjával is, itt a blogomon.

Azt az álmomat, amiben visszakapom botomat, majd legközelebb írom le. Várjunk még egy kicsit. Az is felettébb érdekes.

---

Szóval, Táddeus: bot és arc! Valamint fürdőszoba, fülészet.

Egyébként észrevettem, hogy valami oknál fogva a füleimmel néhány hete felettébb tisztán hallok!
Igen szemfüles lettem!
Ezek az álmok, egyre inkább valósággá lesznek.

Oda kell figyelni rájuk.