Vajon Őt szolgálom-e?
Most.
Hogy csak néhány embernek létezem?
Igen. Azt hiszem ez az Első szeretet!
Amikor Őt szolgáltam, egyedül, a Bibliát olvasva, szobámban.
Hol senki se hallotta hangomat.
Magányomban. Egyedül.
Vajon a nyaktól béna ember Őérte volt-e?
És én, aki emelgettem?
És ha én lennék, nyaktól béna?
Övé lennék-e?
Vajon most, amikor gyógyszert adok gyermekemnek, Őérte van-e?
Övé lennék-e depressziósan?
Munkanélküliként?
Betegen, egészségesen?
Dicsérve, vagy dicséretlenül?
Anyával, vagy anya nélkül?
Híresen, vagy ismeretlenül?
Gazdagon, vagy szegényen?
Övé lennék-e, ha mindenkit ismernék?
Vagy, ha nem ismernék senkit?
Övé vagyok-e egy séta közben, vagy csak ha rohanok, hogy segítsek?
Vagy éppen most vagyok Övé? Ahogy felteszem ezeket a kérdéseket?
A címke mégis, Kert!
Mert az enyém!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése