Kicsiny, és kevés vagyok. Még arra is, hogy másokat segítsek, de másokat segíteni fogok.
Átnéztem magamban mi hajtott 7 éven át!? Mi indított el 2005-ben? Most pedig miért szeretnek?
Hiányzom az embereknek. Várnak rám.
Hogyan mehetnék hozzájuk? Hogyan vihetem Jézust?
A világ vigasza akartam lenni.
Azt a kicsim, amim van átadni az embereknek, hiszen Ő adta nekem.
Nem foglalkozni a gonoszokkal, csak ezzel a küldetéssel:
"Menj és szeress!
Menj és imádkozz!
Menj és legyél az emberek barátja!"
Anyukám azt mondta: Mosolyogj!
Testvérem azt mondta: Ne csak az arcod, a szíved is mosolyogjon!
Nagymamám azt mondta: Légy jó! Becsüld meg magad.
Férjem azt mondja: Never ever give up!
Uram azt mondta: I need you!
Unokatestvérem azt mondta: Kész harcba szállni értem.
Ezer anyám és ezer apám azt mondták: Büszkék arra, hogy gyermekük barátja vagyok.
Nagyapám kiált a múltból: Kisvirág! Illatozzál!
Nem törődnek azzal, hogy Kisvirág összetörve. - Kaphatnék egy burát?
Kérdem. Itt a kövek, sziklák között, Istenem.
Abban telik Uram a Te dicsőséged, hogy így tartasz engem.
Kicsúfolod a világot velem. Törékenységem, mit se számít Neked.
Gyönyörködsz bennem.
Ahogy összetört szirmaim, lassan, újra az égnek emelem.
És én kérdem: meddig még?
S Te?
O! Kisvirág tud valamit!
Hogy nem úgy lesz az.
A kövek, s puszták helyén víz fakad.
A puszta virágzó kert lesz.
A fájdalom örömre fordul, itten.
A hideg, meleg lesz.
A szomorú várakozás, az öröm táncává lesz.
Kisvirág tudja ezt! Hogy mostani fájdalma semmi lesz! Ezért haragszik Istenére, bujdokol, mint Jónás. "Miért küldesz el, ha úgyis megtérnek? Ha ítéletet hirdettetsz velem, hát haljanak is meg!"
De Isten nagyobb Jónásnál.
Isten nagyobb nálam!
Irgalmasabb és jobb.
Prófétálok a köveknek!
És a kövek életre fognak kelni!
És én meg fogom hajtani fejem, Istenem előtt.
Sírva...?
Nem, most még dühöngve.
Miért lettetek kövek? Miért kellett, hogy hozzátok küldjön az Isten?
Miért kellett szólnom a békesség Igéje helyett, az ítéletet? És miért fogtok megtérni, hogy a kihirdetett Isteni ítéletet megsemmisítsétek?
Düh és szomorúság a próféta, ha megtérnek az emberek.
Talán elítéled a prófétát ezért.
Pedig a próféta érted haragos, nem ellened.
Gyötrődik. Küldve van az ítélettel, elmegy, hogy kihirdesse, bár tudva tudja, megtérnek, szavai nem telnek be és Isten irgalmas lesz.
Így így legyen! Szólom: Térjetek meg! Térjetek meg!
Örüljetek! És örvendjetek, megtéréseteknek, míg én majd búslakodom: "tudtam, Uram, hogy így lesz! Irgalmas vagy Istenem! Míg én gyötrődöm és meghalok, addig mások éljenek!"
S Te Uram, jössz majd újra hozzám, hogy megvigasztalj engemet.
Ki vagyok én? Csak egy ember. Veled szemben Istenem.
Küldj hát az ítélettel, hogy Életet teremjen.
bogi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése