Egész éjjel nem aludtam.
Mert bánat gyötörte lelkemet.
Jaj, a képmutatóknak, és a hazugoknak.
Jaj, azoknak, aki megbotránkoztatják az embereket.
Jaj, azoknak, akik még nagyobb nyomorba döntik a szegényt.
Jaj, a cinkosaiknak, akik megtűrik az igazságtalanságokat.
Jaj, akik sírni látják a sírókat, de meg nem vigasztalják.
Jaj, azoknak, akik fájdalmat okoznak.
Jaj, minden megbotránkoztatás okozónak: jaj, jaj, jaj!
Mert bírójuk hamarosan eljön.
De ők dőzsölnek és azt mondják, 'menjünk, tegyünk még egy kis bűnt,
nem is jön, akinek jönnie kellene.'
Jaj, jaj, jaj.
Mert jön már a bíró nagy haraggal!
Leszámol gyűlölőivel.
Jaj mindazoknak, akik a Szeretet és az Igazság ellen harcolnak.
Jobb lenne nekik, ha malomkövet kötnének a nyakukra és a tengerbe vetnék őket.
Ahogyan ők fizettek a szegényeknek, nekik is úgy fizetnek: nincs irgalommal.
Azt gondolják, nincs, aki megfizessen.
De a magasságban ülő bíró csak neveti.
Megvárja kicsiny idejüket!
Az ítélőszék már készen.
'A bűnösök, úgy nyomorgatták népemet, mintha kenyeret ettek volna.
Vágójuhoknak se nézték őket.
Hát én vissza fogjam-e karomat?
Felkelek - így szól a SeregekURa - Elég volt!'
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése