Szemedben a jel

Szekér a sorsunk
Két angyal húzza,
Nevet az egyik,
A másik már unja,
Fekszünk itt hátul
Altat a szél,
Ne siess kedves,
Van előttük még...

Menni, menni, menni, míg csak útra találsz.
Hagyni, hagyni, hagyni, hogy csak vigyen a vágy,
Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj.
És szemedben a jel,
Hogy látod, amit kell,
Szemedben a jel.

Arcodat néha,
Emeld a fénybe,
Halkul egy líra,
Ne legyen vége!
Mondd, amíg mondom,
Kezünk még kér,
Csak ennyit kell tudnod,
Míg hajt a vér...

Menni, menni, menni, míg csak útra találsz.
Hagyni, hagyni, hagyni, hogy csak vigyen a vágy,
Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj.
És szemedben a jel,
Hogy látod, amit kell,
Szemedben a jel.

Itt álltunk már mind,
És ettünk a fáról,
Hangos a szív ezen a nyáron.
Miénk az ég,
Ami mindig kék.
Csak ennyit kell tudnod,
Amíg hajt a vér.

Menni, menni, menni míg csak útra találsz.
Hagyni, hagyni, hagyni, hogy csak vigyen a vágy,
Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj.
És szemedben a jel,
Hogy látod, amit kell...

Menni, menni, menni míg csak útra találsz (Amíg hajt a vér...)
Hagyni, hagyni, hagyni, hogy csak vigyen a vágy,
Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj.
És szemedben a jel,
Hogy látod, amit kell
Szemedben a jel.

A negyvenegyedik mérföldkő - 6- 6 - 9 / 41.

Sajnos eljött (vagy hála Istennek) ez a nap is, amikor az utolsó mérföldkővemet osztom meg a 669-es utamon. Végére értem a 669-es utamnak. Ez a mai nap, kezdet és vég. A kezdetet alig várom, a végnek pedig örülök. Hála van szívemben.

Ezt a címkét a a 669-est, 2013. szeptember 1., vasárnap kezdtem el. Egy álom után, amikor hallottam egy női hangot, aki azt  mondta, hogy ne felejtsem el ezt a számot. Hat évig kutattam e számnak a jelentőségét az életemben. Mivel nem találtam mást, hogy hol keressem a Bibliában kerestem meg. Egyesével végigmentem a Biblia könyvein, a 6. fejezetnél megnéztem a 6. és 9. verset. Kicsit, igen belátom, abszurd (és talán bugyutának is tűnt, tűnik, még nekem is). Végigmentem rajta. Ez alatt a hat év alatt, költöztem, többször munkahelyet váltottam, főiskolára kezdtem járni, sikereim voltak és benne volt egy válás is. Amikor elolvastam az aktuális igeszakaszt, mindig jókor jött, jót adott. Nem meglepő, hogy ez a szám, megjelent még az új bankkártyámon is, ami akkor bizonyság volt nekem, hogy az az út amin járok, bár most komornak és sötétnek érzek, de Istentől való, ne aggódjak. Úgy történt.

A jóról beszélek. Tényleg nehéz évek vannak mögöttem, azért sem tudtam ide írni a blogra. Ami viszont most fontos, hogy úgy érzem, ma kezdődik el, valami olyan, amitől már régen menekülök. Végre feladtam a menekülésem. Felmondtam a jelenlegi munkahelyemen, hogy egészen a teológiának és Istennek szenteljem magam, hogy újra tudjak írni.

Valami olyasmit jelent ez, hogy igen, író leszek. Lehet nem én leszek a legjobb író a világon, de én leszek az egyik legjobb baptista író. A cél most ennyi. Hogy ezt, hogy fogom tudni átadni Istennek, az már a hálatelt szívemen múlik. Áttörtem a szürke ködön. Bízom magamban, mert bízok Istenben.

És akkor lássuk a mai és utolsó mérföldkövemet:

"És hallottam, hogy egy hang szól a négy élőlény között a középen: "Egy mérce búza egy dénár, és három mérce árpa egy dénár, de az olajat és a bort ne bántsd". "

"És amikor feltörte az ötödik pecsétet, láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket az Isten igéjéért öltek meg, és azért a bizonyságtételért, amelyet megtartottak." 

Jelenések könyve 6. fejezet 6. és 9. vers

Ámen. Így legyen.