Családegyesítés

Fufut haza hoztam. Vagyis, ő is megérkezett végre hozzánk a költözés után három hónappal.

A képen a kocsiban, úgy vezettem, mint Schumacher.

Teljes a család.

Őrhelyemre állok

Ha nekem több időm lenne ... még több könyvet olvasnék. Ha több pénzem lenne,... de mivel se több pénzem, se több időm... 

Ma teljes véletlenül sikerült megint három könyvet a listámra tenni, amit szeretnék elolvasni, és természetesen majd véleményt mondani:
Dr. Molnár Róbert:
- Ébresztő, Magyarország!
- Egy politikus, akit rabul ejtett Isten
- Amikor a Csend beszélni kezd

De amíg én ezt megteszem, addig ajánlom nektek, olvassátok el ti is, illetve, aki már olvasta, ossza meg véleményét velünk.
Most egyenlőre ide másolok egy rövid leírást, illetve alulra egy videót, ahol a személyes bizonyságát hallhatjátok.

Az Ébresztő, Magyarország! című kötetről: 

A szerző jelenleg, a kötet 2012-es magánkiadása idején - a szülőfaluja polgármestereként - már a harmadik ciklusát tölti. 1998 és 2002 között képviselője és jegyzője volt a Magyar Országgyűlésnek, majd - mint írja a könyvében - Isten kiemelte a világi politika elvakító reflektorfényéből és visszaküldte a szülőfalujába, Kübekházára. „Isten vonta ki ekkor a világi politika hangzavarából...”

Így vall ebben a kötetében: „Ahhoz, hogy egy társadalomban markáns és mélyreható változások menjenek végbe, nem maradhatnak az emberek bűnnel megalkuvók. Kellenek olyan vezetők, akik gyökeresen másként gondolkodnak, és valóban kell egy igazi, őszinte, tiszta forradalom! Hiszem azonban, hogy a győztes forradalmat nem szavazófülkékben és nem gyilkos indulatokkal, egyik vagy másik oldalon harcra fogható pártkatonákkal, politikai fegyvertárakban fellelhető eszközökkel és lövedékekkel vívják, hanem hittel, imával, szeretettel, lelki fegyverzetekkel és keresztviseléssel...”

Dr. Pálhegyi Ferenc pszichológus, ny. főiskolai tanár szerint: „Sokáig talán nem is érti az olvasó ezen könyv címét: Ébresztő Magyarország!” A végén azonban a könyv minden elemét a fájdalmas felismerés vonja egységbe: „Amíg Isten száműzött lesz Magyarországon, addig ne is várjuk az áldást, hiszen a gazdaság válsága, a munkanélküliség, a depresszió, az alkoholizmus, az egészségügyi helyzet és egyéb válságaink mind a szeretet-deficit következményei...”

A nyárfák

Ezt azért akarom, hogy megmaradjon az utókornak.
Monoron 33 évig éltem, s talán az otthonomnak kellett volna mondanom, de sosem éreztem azt, hogy Monor befogadott volna. Talán igaz az a mondás is, hogy senki sem próféta a maga hazájában.
Úgy tekintek erre a korszakomra, mint a zsidóknak a Babiloni fogság. Nehéz és gyötrelmes volt.

Egyik igerészt sokat emlegettem itt, amikor azon a helyen sétáltam, ahol barátnőm Istenről mesélt nekem, a Kistó tenger partján, mert mi csak így hívtuk a helyi Kistót, ami a hajdani 1700-as nagy Borzás tóból  megmaradt.

Zsolt 137,1-4
Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk. 
Az ott levő fűzfákra akasztottuk hárfáinkat. 
Mert akik elhurcoltak minket, énekszót követeltek tőlünk, és akik sanyargattak, öröméneket: Énekeljetek nekünk a Sion-énekekből! 
Hogyan énekelhetnénk éneket az ÚRról idegen földön? 

A múlt héten tudtam csak meg, hogy azok a kedves fehér nyárfák, amelyek mint templom magasodtak, szívemnek oly kedvesek, hívogatón szólítottak engem Istenhez, ahol barátnőmmel sétáltunk 20 éve, amelyek még mindig, és még sokáig ott fognak állni, azok lehetnek a babilóni fűzfák.

A cédrus és ciprus mellett Palesztina legszebb fája a nyárfa. A fehér nyárfa hajtásai gyorsan nőnek, és kellemes árnyékot nyújtanak. „Babilon fűzfái”, ahol a száműzött zsidók sírtak, valószínűleg nyárfafélék lehettek. (137. Zsolt. 2. v.)

Teszek fel képeket, amit még anno fotóztunk, amikor ott laktunk:

... készen is vagyunk, és most mindenki járjon utána.

Egyéb képek még: itt

Üdvözlés Melindának és Márk 5,21-6,6

Nem mehetek el, szónélkül amellett, hogy egy újabb követőm lett.  Bármennyire is sok fáradalmam és elfoglaltságom van. És mint ismeretes megtiszteltetés ez előttem, üdvözölnöm kell.
Külön készülni tehát nem tudtam. Elnézést új követőmtől ezért. Viszont. Ez így alkalom, hogy elmondjam, elkezdtem tanulni a Baptista Teológián. Így egy oda készült, friss ropogós feladatomat megosztom veletek. Ajándékul. Isten áldjon meg új követőm, Melinda. Üdvözöllek. Mai bejegyzésem neked ajánlom.

Egyéni reflexió a Márk evangélium 5,21-6,6 részről:

Jézus ahogy jár-kel, emberek gyógyulnak meg. Sokan lehettek, aki már Jézus előtt sok orvost felkerestek bajaikkal. Ilyen volt a vérfolyásos asszony is. Úgy írja a Biblia sok orvostól sokat szenvedett. Ezt én igazán megértem, mert 16 éves korom óta – 24 éve – folyamatos orvosi kontroll alatt kell élnem, de hála Istennek, nekem nem volt részem szenvedésben az orvosok felől. Nélkülük – a segítségük nélkül - már 24 éve nem élnék. De amikor szenvedtem, kórházi ágyamban, akkor én is felkiáltottam magamban egy sóhajjal: „Isten, ha vagy, segíts nekem.” Így azt gondolom ez asszony is meghallotta, hogy mit mondanak Jézusról. Nemcsak azt, hogy gyógyít, hanem hogy prófétát, szent embert emlegetnek benne. Talán az a gondolat fogant meg benne, hogy ’megnézem, tényleg Istentől való-e’. „Hátulról megérintette a ruháját.” Titokban tette, mert hát az Isten úgyis mindent lát. Ő egyébként is már undorodhatott az orvosoktól, csalódott bennük. Talán úgy volt vele, jobb, ha az így titokban megy, mert ha Jézus csak egy kuruzsló orvos, szerencsésebb ránézve, ha ’nem veszi kézbe’, nem is tud róla, ha pedig Istentől van, elég ha csak megérinti, hiszen Isten. 

Úgy írja a Biblia: Jézus azonnal észrevette.

Hogy is ne lehetne észrevenni ekkora bizalmat? Mi emberek, ha csak látjuk, érezzük, ki mit, hogyan gondol rólunk, Jézusnak pedig látnia se kellett, hogy tudja.
Ez a bizalom! Jézus körülnézett, hogy lássa AZT AZ asszonyt.
Sokan megérintjük Jézust, tolongunk körülötte. Céljaink nyíltak, azt akarjuk gyógyítson meg minket. Segítsen rajtunk. Sok áldozatot hozunk, sok megvetést is hordozunk hitünkért, de az igazán nagy hit a titokban lévő, belső, amely nincs kihangosítva. Isten értékeli ezt a hitet.

Miután az asszony lelepleződött, elmondta a teljes igazságot. Tehát hogy régtől fogva beteg, sokat szenvedett orvosoktól és ezért tette, amit tett, hogy titokban érintette meg Jézust. De Jézus tudta, az egyszerű tettek igazán mély mozgató rúgóit, értékelte. Ezt mondta:

„Leányom, a hited megtartott téged”

Így, ilyen egyszerűen: Leányom, a hited megtartott téged. Légy egészséges.

Jézus azért indult el, mert egy elöljáró megkérte, hogy látogassa meg súlyos beteg lányát. „Jöjj tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon”. Jézus mire odaért, a kislány meghalt. Valóban súlyos beteg volt. Nos mi is, nem-e megesik velünk, hogy elbagatellizáljuk mások nyomorúságát, betegségét, fájdalmát? Vajon mi mindig mindent megteszünk másokért? Komolyan vesszük őket? Ez az apa felelősségteljes volt. Tudta, hogy nagy a baj. Az apa nyilván már sok orvost hívott lányához, talán már meg is mondták neki, nincs tovább. Végül tehát nem maradt neki más, mint, amiről hallott: Jézus, aki Istentől küldött. De mire Jézussal hazaérnének, a kislány meghal. Jézus az apa hitét is látta, „ne félj csak higgy” – mondja neki, amikor a küldöttektől meghallja, hogy a lány meghalt. Miben higgyen az apa ezek után? Miben hitt? Abban hitt, amit a körben lévő emberek suttogtak: Jézus az Istentől küldött próféta. 

Miben hiszünk mi emberek, ha Jézusra gondolunk? Ez a kérdés merül fel. Jézus ekkor olyan csodát tesz, amit még előtte nem. Feltámasztja a kislányt a halálból. 

Tanításai során álmélkodtak róla. Miféle bölcsesség, honnan veszi ezeket? Miféle csodák ezek, amelyek keze nyomán támadnak? Egyesek felismerik Jézusban a titkos szívük mélyén, hogy Jézus az Istentől jött, ők hisznek, látnak és meggyógyulnak, míg mások azt kezdték mondogatni: „Nemde az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? Nem itt élnek-e közöttünk húgai is? És megbotránkoztak benne.” Ha valaki ez utóbbival közelíti Jézust, nem talál csodát, sem gyógyulást, mert Jézus onnan tovább megy. Olyan városokba, falvakba, ahol nyitott szívekre talál.
A kérdés tehát az, ki nekünk Jézus?

Valahol ki van jelölve helyed...

Bódás János
Valahol ki van jelölve helyed...


Azért van síró, hogy vigasztald,
az éhező, hogy teríts neki asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat nyerjen karjaid között.
Azért roskadnak mások lábai,
hogy terhüket te segíts hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják.
Mélység felett van csak magasság.
Hogyha más gyötrődik, szenved - azért van,
hogy te befogadd szívedbe boldogan.
Megmutattad néha legalább,
hogy lelked által enyhült, szépült a világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt
ott is, ahol eddig minden tiszta volt?

Mi vagy?
Vigasznak, írnak szántak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Valahol rég... siess... keresd,
Ki van jelölve a helyed.

Csak ott leszel az, aminek Isten szánt,
másként céltalan lesz az életed,
s a sors ekéje bármily mélyen szánt,
mag leszel, mely kőre esett.
Elkallódott levél leszel,
mely a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer, mely kárba veszett,
mit sohasem kap meg a beteg.
Rúd leszel, de zászlótalan,
kalász leszel, de magtalan.
Cserép, melyben nem virít virág,
s nem veszi hasznát
sem az ég, sem a világ.

Meghallgatható:
Meg kell hallgatni, katt.:
https://drive.google.com/file/d/0B6RSz-P0XAXuZFF5cXprRWdXdU0/view?usp=sharing

Hiba van a rendszerben

Ja ez a múltkori dal volt, amikor itt voltál. Bejegyzem, hogy meghallgassam.

https://www.youtube.com/watch?v=CRbqsrwoZXw

Aztán remélem, hamarosan tényleg eljön, hogy együtt Úrvacsorázzunk is.

A követés

Ma lett egy új követőm.

Isten hozott.
Mindig üdvözlöm követőimet.

Szóval valahogy az jutott erről most eszembe, amit nagymamám rendszeresen mondogatott: egy fecske nem csinál nyarat.

Egy, nem. De 10-20 vagy 30 vagy még annál is több már igen.

És nekem ez a kevés, de összességében mégis több tíz követőm nagy öröm. Krisztus ajándéka.
Pont ma este, amikor testvéremmel együtt imádkozhattam, ha akar, - mert Jézus, akiket akart, név szerint felhívott magához a Hegyre (Márk evangéliuma 3,13) - ha Jézus akarja, a mi személyes imakörünk is bővülni fog, szép lassan.
Mi nem sietünk. Jézus sem. Mert elől járunk. 

Isten áldjon meg kedves Testvérem.

Jézust szeretni, követni, Ez szenvedély. Maradjon csak titokban. 

Nincs is jobb, mint egy titkos szenvedély. - mosoly.