"Mert minden ember, akit megsértettünk és megbántottunk, egy azok közül, akiket Jézus testvéreinek nevezett. Amit pedig ellene követtünk el, azt Isten ellen követtük el. Minden ember a Krisztus testvére."

2016. augusztus 26., péntek

Közel az idő


Ez egy nagyon érdekes és fontos video.
Akinek van füle a hallásra, hallja, és értse.

"A 15 éves Nátán rosszul lett, kiment a testéből és belépett a másvilágra ahol az időtlenségben hirtelen mindent tudott és látta a jövőt."




2016. augusztus 21., vasárnap

Antikrisztus és a templom


Amit most alább megosztok, az egy nagyon okos meglátás. Összeköti a homályos részeket és megvilágosítja az igazságot. Nekem elfogadható. A szerző engedélyével:

Póli Pál facebook oldaláról:

"A fősodratú protestáns felekezetek próféciákkal foglalkozó tanítói szerint az antikrisztus megjelenésének előfeltétele a fizikai zsidó templom felépítése, és általában két adott bibliai idézetsorra hivatkoznak. Ezek a hivatkozási pontok a Dániel 11:30-45 és a 2Tesszalonikai levél 2:3-4 versei. 

A felszínen ezek megalapozott érveknek látszanak, de amint azt az alábbi elemzés után látni fogjuk, ezek a hivatkozások egyáltalán nem nyújtanak konkrét bizonyítékot arra, hogy az adott eseménynek egy időközben felépített fizikai zsidó templomban kell megvalósulnia. 

Az elsődleges probléma teológiai jellegű: ha ugyanis szükségét látjuk egy a zsidók által felépítendő templom létét ahhoz, hogy a próféciák beteljesüljenek, akkor akarva-akaratlanul is egy már teljesen hatályon kívül helyezett szövetséget és ugyancsak hatályon kívül helyezett imádatrendszert hitelesítünk. Ez röviden azt jelenti, hogy az Ószövetség továbbra is érvényben van, s párhuzamosan funkcionál az Újszövetséggel. 

A második probléma próféciai és kronológiai jellegű, ugyanis a Szentírás szerint az egyedüli III. templom az Ezékielben vázolt millenneumi templom lesz. Ha bármiféle azt megelőző templomépületben vizionáljuk ennek a megvalósulását, akkor hiányozni fog belőle a lényeg: Hiányozni fog annak megépítője, a valódi Messiás, az őt már elfogadó és megtért, az Újszövetséget felvett Izrael, ahogy hiányozni fog az Isten afölötti fennhatósága, és a millenniumi állapotok is.

Pál a szóbanforgó figyelmeztetést eleve nem a zsidókhoz írta, hanem a keresztény hívőknek számára, a tartalma hozzájuk és róluk szól, nem másokról és másokhoz. Az embereket leginkább a „templom” kifejezés zavarja meg, hiszen ezt azonnal a zsidók templomával asszociálják. Mivel a fősodratú kereszténység tanítói is ezt hangoztatják, így nem csoda, hogy az átlag nomináns hívő próféciai értelmezése ehhez a menetrendhez igazodott. Ha a templom kifejezésen oly sok múlik, akkor mindenképpen meg kell vizsgálnunk a szóbanforgó idézetekben használt szavak pontos jelentéseit és korrekt bibliai használati módját.
De lássuk magát a szöveget: 
2Tesszalonikai 2:3-4 
3 Senki semmi módon tévútra ne csaljon benneteket. Mert nem jön el addig az Úrnak napja, amíg előzőleg el nem jön az elpártolás, és le nem lepleződik a törvénytiprás embere, a veszedelem fia, 
4 aki ellene lesz mindennek, amit Istennek neveznek vagy istentisztelet tárgya, s azok fölé emelkedik annyira, hogy beül az Isten templomába (naon), és Istenként kelleti magát.

A veszedelem fia az természetesen maga az utolsó időkben feltűnő antikrisztus lesz. Ez a sátáni géniusz a szellemi megtévesztés mestereként, ha lehet, „elhiteti még az isten választottait is” 
(vö. Mt. 24:24). 

Sokan ezt képletes túlzásnak tartják, márpedig Pál is megerősíti ez, amikor azt mondja, hogy a megtévesztése miatt valóban lesznek olyanok, akik elpártolnak majd az igazságtól. Pontosan aként, ahogyan Dániel próféta megjövendölte, hogy az antikrisztus „szövetségszegésre bírja azokat, akik képes rávenni arra, hogy elhagyják a hitüket” (vö. Dán. 11:32). Bármennyire is szeretnék ezt sokan ezt a próféciát a zsidókra vonatkoztatni, ma egyetlen érvényes szövetség áll fenn, egy igaz hit működik, a Jézus áldozata által elérhetővé tett Újszövetség és a hit általi szellemi szolgálat. Istentől, az igazságtól, a szövetségtől pedig csakis az pártolhat el, aki ismeri az igazságot és szövetségi viszonyban áll Istennel. A zsidók ezt az elpártolást kétezer évvel ezelőtt megtették, amikor hitetlenségüknél fogva megtagadták Krisztust és az általa elérhető szellemi szövetséget. Emiatt nekik továbbra is lepel van a szemükön, teljesen vakok az igazságot illetően (Róm. 11:7; 2Kor. 3:14) a velük kötött Ószövetség pedig régen felbontatott és érvényét vesztette (2Kor. 5:17). A vaknak már nem kell elvenni a látását, az eleve megtévesztett embereket pedig nem szükséges megtéveszteni, legfeljebb mélyebbre sodorni őket a hamisság bugyraiban, ami napi szinten meg is történik velük. Az antikrisztus célkeresztjében az igaz hívők lesznek és emiatt „a szent szövetségen tölti ki a haragját” (Dán. 11:30). A kor végén ez a szent szövetség NEM az izraelitákkal megkötött, majd felbontott Ószövetséget jelenti, hanem az azt követően megkötött, a Messiás halála által lehetővé tett, és az egyedüli érvénybenlévő Újszövetséget! Ebben a szövetségben nincs zsidó, vagy pogány, csak az Isten Szelleme által megfogant “új teremtmény” (Gal. 6:15). Krisztus eljövetelével az izraeliták sem az Ószövetséghez térnek vissza, hanem felveszik majd az Újat. Másszóval, az antikrisztus annak a testületnek a tagjait kívánja hitéből kiragadni és magának megnyerni, akik egy érvényes szent szövetségben állanak Istennel. Ha korrekt módon, vagyis e tények fényében értelmezzük azt, hogy “beül majd az Isten naon-jába”, akkor az az Isten Egyházát, a Szent Szellem szentélyét jelöli!
A törvényszegő ellene lesz mindennek, ami „az igaz istentisztelet tárgya”. Szögezzük le, a az ószövetséghez kötődő zsidó templom nem lesz, nem lehet az Isten szellemi híveinek az igaz istentiszteleti tárgya! A gyengébbek kedvéért jegyezzük meg, hogy az egész Héber levél és az apostoli levelek nagyrésze éppen erről szól. A hívők nem egy adott fizikai épülethez és az abban végzett rítusokhoz kötik az istentiszteletet, hanem egy szellemi épületben, az egyházban végzik el, ahol szellemben és igazságban szolgálnak (Jn. 4:20-23). Az egyházban, ahol az antikrisztus miatt be fog következni egy nagy elpártolás.
De „a nép, amely ismeri Istenét, állhatatos marad” (Dán 11:32), s előttük (legkésőbb a az EGYHÁZBAN beállított pusztító utálatosság elkövetése által) lelepleződik a törvénytipró, a veszedelem fia (2Thessz. 2:3). Akiket nem tudott megnyerni, azokat üldözni fog, ami a nagy nyomorúságot eredményezi. Ezen a ponton akár le is zárhatnánk az érveléseket, hiszen a fenti tények önmagukért beszélnek. Csakhogy a beidegződött téveszmék mélyen bevésődnek az emberi elmébe, amelyeket csak az Ige kardjával lehet kioperálni."

https://www.facebook.com/pal.poli/


Hozzávaló, nagyon ajánlott olvasnivaló:
http://churchofgod.hu/content.php?act=illesap
Illés apokalipszise


Erről a fenti témáról az antikrisztus és a templom  témakörében készít egy átfogó írást. A kész anyagot is szeretném majd veletek itt megosztani.



2016. augusztus 14., vasárnap

Tolerálom


Amikor a vallásokat tolerálom, mások szűklátókörűségét, gyengeségét tolerálom.
Amikor türelmet tanúsítok, másokra várakozom.
A szeretet türelmes. Arra várok, hogy szeressek és szeressenek.
Ha szeretek nem látom másnak, mint ami, végtelenül ember.
Amikor várakozom és tolerálok végtelenül emberséges vagyok.
Ha ebben végtelen vagyok, nyilvánvaló: amíg élek, ebben sosem leszek másmilyen.
Attól még végtelenül őszinte is lehetek, hogy mindig igazán elmondjam: mit gondolok.
Hiszen ember vagyok.

Nincs monológ, beszélgessünk.


Harmincegyedik mérföldkő - 6 - 6 - 9 /31.



Egy másik szombaton bement a zsinagógába, és tanított.

Volt ott egy ember, akinek a jobb keze sorvadt volt.

Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust: gyógyít-e szombaton; hogy ilyen módon találjanak valamit, amivel vádolhatják. Ő azonban, ismerve gondolataikat, ezt mondta a sorvadt kezű embernek: 


"Kelj fel, és állj a középre!"


Az felkelt és odaállt.

Jézus pedig így szólt hozzájuk: "Megkérdezem tőletek: szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani?"

Lukács evangéliuma 6,6-9


Gát utca


"Mindenki elkésett.
Már hiába."

Igazán jó lenne, leírni, nyíltan, amit ahogy most érzek és gondolok.
De nem lehet.

Szóval most már magamra fogok összpontosítani. Helyretenni magam.
Mert, amit elértem, és kitapostam ösvényt, jó. Krisztus maga.
Nem kaptam, nem vettem, hanem az enyém.
Én magam dolgoztam meg érte.

Érték.
Már magam mondom. Nem kérem, hogy más dicsérje.
Szomorú fájdalmas, fájó gondolat, ha látom mások beismerő arckifejezését. 
Ami érték, megmarad.
Ami értéktelen: elmúlik.
Megmérettetett.

Elmúlik mindaz, amin csak egy matrica mutatja, ez az. 
Nem az.
Nem az, ha a nyugati pályaudvaron ... ha ott maradt.
S nevem hiába reppen a vatikánba.

A halottaimat eltemettem.
Kitépték belőlem. Egy nagy gyökérrel.
Az anno fájdalmaim is, hogy szentáldozás helyett a kispadra ültettek.

Önmaguk dicsőítették, a vallás nevében.
Ami szent, szentségtelennek nevezték.
Ami szemét volt, felmagasztalták.
Ez volt az: bogi csak baptista. - a katolikusok között.

Én ültem és vártam, miközben a falon keresztül rohantam volna el.
Várj, bogi, várj, hiszen eljön igazságod, mint a dél.
Évek. És évek. Majd jött.
Eljött.

És?

Ez csak az alap.
Az elmúlt 20 év.
Az anno fájdalmak, gyötrelmek, sírások... és stbk. Elmúlt.

A gyümölcsök beszélnek.

Már nem kell kapálnom. Se követ hordanom.
Rájuk hagyom.

Most már csak sétálni fogok.
A fák között.
A kapu mögött.
Maradok utamon. 

Vallások, vége.
Ez volt az utolsó nap.

Egy exkatolikusnak.
Egy volt baptista.

Testvéred Krisztusban.

Egy lehetetlen út végén.
Hiszen a prófécia is megmondta.


2016. augusztus 10., szerda

Hogyan járjunk vízen?


Valami újat tenni. Kilépni a vízre.

Kapitány Zsolt prédikációja.
http://pib.hu/upload/20160724-de-KZS.mp3

Máté evangélium 14,22
"Jézus ezután nyomban kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra, amíg ő elbocsátotta a sokaságot."


További igehirdetések:

http://pib.hu/igehirdetesek/


A hajléktalanok világában


Olyan jó, ilyet hallgatni. Rádióriport:

http://misszio.lutheran.hu/radio/interjuk/1196-otthon-a-hajlektalanok-vilagaban

„Ők is ugyanolyan értékesek, mint én” – hajléktalanokról, drogosokról ritkán halljuk ezt a kijelentést, amit Szeverényi Benjámin vall. Ő köztük, értük dolgozik nyolc éve a Baptista Szeretetszolgálat Utcafront szolgálatánál. Az apró, de jelentőségteljes örömök, visszaesések és megújuló bizalom jellemezte hajléktalanszállón jártunk. 


2016. augusztus 9., kedd

Olimpia margójára


de nemcsk erről van szó.
Hányódom, mint hajó a tenger vizén. Még.
Kellene most egy kép, egy hánykolódó hajóról a tenger vizén. :)

De  most csak így puritánul.

Szóval többről van szó, minthogy ... betegápolás, vagy A Szolgálat.

Még.
Úgy értve, még egy ideig. Aztán vége.
Nincs hajó és nincs víz.

Aleppoban, hol most szétrobbantak a vízvezetékek. Miközben Rióban róják a köröket a végtagokkal áztatott vizekben.

Nem vagyok groteszk. Csak tudod neked írom a levelem. Örülök, hogy nem vagy ott, se itt, se ott.

Egy híg massza lett a világból. Hol se kultúra, se hagyomány, se vallás.

Ez volt a cél.

Erdogán, pedig kezet fog Putyinnal.
Mert egy a cél.

A cél oly fontos, hogy nincs már más érték. Se ember, se pénz. Se hajó, se víz.

Vajon mi lehet, ilyen fontos?

Minden helyére rázódik. A végső számadásnál.
Egyik keze felől a juhok, másik felől a kecskék.
Minden emberi életet számba vesz, egy se esik ki szeme elől. No, ilyen a jó vezető. Ilyen Jézus a Király. Itt nem lesz rajta kívül vezető.


2016. augusztus 8., hétfő

Megyünk tovább


Kicsit beszámolok magamról.

Igen ma. Amikor fáj a fejem, ég a szemem. 

2016. július 3-án költöztünk fel Budapestre, Monorról. Ez már úgy tűnik végleg.
Már akkora volt egy friss állásajánlatom, amely addigi rehabilitációs szakmai pályafutásomba illett. Kértem, hogy várjanak meg, hogy befejezhessem a költözést. Meg is egyeztünk. Aztán másképp alakult. Kaptam egy másik állásajánlatot. Mivel közelebbi az új lakóhelyemhez azt választottam. Még a szakmámban, de már nem azon a területen. Mindent számba vetve, döntésem lemondás volt részemről.

Tehát a költözés másnapján már dolgozni mentem. Egy új területre, új kollégákhoz.
Az elmúlt egy hónapom ezért sok mindenben gazdag volt.
Visszarázódni a napi munkamenetben már önmagában kihívás. Vágyódni a gondozottak, a szegények, és elesettek után, közben csak papíron olvasni életüket, nagy váltás volt életemben. 
Egyértelműen Istentől vettem ezt az új munkahelyet. A költözést. Akárhogy is visszalépés, mégis előre.

1997. szeptember 19-én volt egy álmom. Annak beteljesülését, Isteni vezetését láttam visszaköszönni. Hogy miért 19 évnek kellett eltelnie, csak tapogatom. Kértem akkor az Úrat, hogy változtassa meg a lelkemet. Ez a 19 évben meg is történt, és most visszahozott álmom helyszínére.
Hullafáradtan.
Alig van erőm gondolkozni.
Az új munka önmagában bőven elég, hogy beletanuljak. Ismerkedjek a kollégákkal, néha visszamenjek meglátogassam a macskám. Biciklizek a környéken, ismerkedjek új lakóhelyemmel.
De már a pislákoló fel-feleszmélésemben, eszembejutnak a kistestvérek. Hiányzik A Szolgálat.
Ki értheti, vagy tudhatja, mi a A Szolgálat?
Az emberek szolgálata?
Egyedül talán a kistestvérek.

Ők egy katolikus szerzetes rend. Egy katolikusnak eretnekség lenne a pápa által jóváhagyott szerzetesrendre azt mondani, hogy szekta. Pedig ma ezt hallhattam egy katolikustól, tudatlanságából, és még csak nem is hallgatott megigazításomra. Szétesett a világunk. Illetve mindig is szét volt esve. Csak most jön napvilágra. Mindenki szeme előtt. Szóval tolonganak a butaságok.

Engem már nem érdekelnek a konvenciók. Hiszen tudjátok, amit gondoltam mindent leírtam ide.
A világunk szétesett.

Ez a világunk most megrémisztheti az embereket. És jól is teszik, ha megrémülnek. De a rémület helyet a hárítás marad. Nem néznek szembe. Nincs erő, nincs alázat, nincs bölcsesség szembenézni a kérlelhetetlen valósággal.

A halál ugyanis néha megváltás, egy beteg embernek. Nekem már nem fáj ezt leírni. De ki tudja rajtam kívül ezt így leírni? Elmondani? Megérteni?
Én hiszek az örökéletben, hiszek Istenben. Mégis fájdalom van bennem. Nem azért mert, hanem mert, ott lenni a haldoklókkal elhívása van bennem, de nem vagyok ott.

Most mégis még mindig egy kicsit parkolópályán kell lennem. Isten tanítani akar. A végtelen türelemre. Tudod mi a türelem? Ha 20 évig vársz. És tudod még 20 évig várni kell. Amikor tudod, hogy Isten kezében az idő. A te időd is. Ő nem siet. Miért is? Hová?

Szóval, hogy ma Mónika kistestvér felhívott, igazi felüdülés volt szívemben. Szinte repülnék. Mindenem megvan, van budapesti bérletem, egy kicsi pénzem, van örömöm. De ami nincs: erőm.
Fáradtan nem lehet menni szegényeket szolgálni.

És hol vannak ők? Hol vannak a szegényeim?

Még tavasszal volt egy gondolat bennem, hogy beiratkozom a baptista teológiára. Meg is tettem, jelentkeztem, fel is vettek. Már most szeptemberben kezdhetek.
Miért jöttek a baptisták? Mert eredetileg odakeresztelkedtem meg. Aztán végtére is annak vallom magamat, ha már teológiailag be kell sorolnom magamat. Mellesleg, a legtöbb testvérem mégis csak baptista, a katolikusok után. Azután pedig tetszett a szak elnevezés, szociális lelkigondozó, ahol még mehetek hospice szakra is. Ez úgy passzolt mindahhoz amit eddig tanultam, gyakoroltam, tehetek rá egy diploma pecsétet is, mindarra a tudásra, amit elértem, és van is még mit tanulnom. Leginkább pedig mégis a baptisták adták eddig az életemben a legtöbb jót nekem. Megérdemlik, hogy nekik ajánljam magamat, dicséretben és tanulásban.

Arra persze kíváncsi leszek hogy a baptista teológián hogyan fognak engem fogadni. Hiszen végtére is baptisták vagyunk. Nem ily szakadár féleségek, mint ami valójában én. Aki keresi az útját.
Keresem? Hiszen már megtaláltam. Jézus Krisztus.

Tudjátok, nem könnyű ez. Én mégis nyílt kártyákkal játszom.
Le nem tagadhatom, mehetek bármerre áldás és öröm fogad. 
Hogy Isten mégis miért vezet így e kettős úton baptisták és a katolikusok között nem tudom, de talán nem is kell most még megértenem. És egyáltalán lehet, hogy nem is kell megértenem. 
Megyek előre. Azt már látom, harc és szakadatlan küzdelem. Elfogadás majd, egyszer, évek.
Talán szükség van az ilyen emberekre, mint én. Talán nincs. Könnyebbé is tehetném a saját életem.

Névnapomra kaptam két könyvet. Naná, hogy azt amit itt alul már bejegyeztem. Így elkezdtem olvasni Maggie Gobran életét. Persze, hogy magamra ismerek, és örülnék, ha még sokan magukra ismernének benne.

Talán kellenek ilyen őrültek, mint én, akiknek semmit nem jelent egy BMW.
Be kell fizetni az adót. A császárnak, ami a császáré, Istennek, ami Istené.

És talán kellenek ilyen őrültek, akikre azt mondják, majdan mint nekem, oly sokan már eddig is: olyan voltál előttem mint egy angyal. - hányszor hallottam, olvastam. Tehát nyomoromban tudhatom: én ezt jelentem. Vigaszom.

Egy angyal? ...
mentem ahová küldött. Álltam, ahová állított. Rád figyeltem. Az emberre. Szerettelek.
Az alázattal kezdődik minden.

Legalább próbáld meg testvérem, hogy alázatos leszel, először Isteneddel szemben. Aztán kérj bölcsességet. Úgy szeretném, hogy megpróbálnád. Mert Isten Ő, hogy megadja.
Legyél te is angyal, hogy meghajtod magad akarata előtt. Más menekülésünk úgy sincsen.
E világ elkárhozott.

Legalább a mi bemenetelünk a Mennybe, szépen történjen.

Szóval, ha alázatos leszel Istened előtt, szeretni fogod az embereket. 
De nagyon.


Ezt akartad tudni, nem?

Hát mára ennyi. Üdvözletem.

Isten áldjon meg,

Budapest, 2016. augusztus 08.

bogi


2016. augusztus 7., vasárnap

Fufuval


Gondoltam ide teszem fel.

Már egy hónapja új lakóhelyünkön vagyunk Budapesten. Fufut - még egy ideig - az egyik barátnőmnél hagytuk Monoron. Hétvégenként látogatom.

Most egy ilyen találkozás lencsevégen.
Igazi öröm:



Öreg cica.
Az én talált cicám, 13 éves. Nagyon szeretem. Ő is engem. 

