Elfogadás

A legnagyobb ajándék:
"azért jött el Krisztus Jézus erre a világra, hogy üdvözítse a bűnösöket."
(1Tim 1,15)


- valósággal elárasztott a mi Urunk kegyelme (1Tim 1,14)

- Krisztus befogadott minket (Róm 15,7)

"A békesség Ura adjon nektek örök békességet, mindenhol!"
(2Tessz 3,16)


Van ideje a protestálásnak. Ellenkezésnek.

Pál apostol nem egy kedvenc írója az embereknek. A fenti idézetek tőle származnak.
Ő egy szélsőséges, lázadónak tűnik.

Mert azt mondja, hogy van egy evangéliuma - örömhíre - Istentől, amely a kegyelemről szól, de ellenkezik a világi felfogással. Ezért a világi elemeket nem is keveri tanításában.
A világ szerinte bűnös emberekből áll.

A kegyelem tana, Pál szerint az elfogadásról szól az Isten igazsága szerinti, az Istentől megkapott elfogadásunkról.

Egyetlen út van, hogy Isten elfogadott minket, ez Jézus Krisztus, az Ő Fiának, bemutatott keresztáldozata.

Pál apostol szerint, van valami, amit nem lehet kikerülni.

Pál apostol azt mondja, az ővé az egészséges tanítás.

Minden embernek van egy eredendő vágya, ami a maga idejében teljesülni is fog, hogy a Teremtője általi elfogadását, a maga örömében, békésségében és teljesességében átélje, és benne maradjon.

Az elfogadásnak folyamata van az ember életében. A legmagasabb tudatosság, amikor az ember odaérkezik, hogy nem kéri embertársai tiszteletét, elfogadását, befogadását, de kéri az egyetlen Mindenható Istenét.

Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor ennek az isteni elfogadásnak kezdi keresni módját, elveit. Bátorságot merít, és protestálni kezd a világi elvek ellen. Emberek ellen. Sőt önmaga ellen is.

Aztán eljön az a pillanat is, amikor megérti, hogy Isten általi befogadásában, ott van az is, hogy mi emberek is befogadtuk önmagunkat és egymást. Sőt, nélküle, mi emberek nem is tudnánk teljes szívből, szeretettel befogadni egymást.

Mi, akik hiszünk Jézus Krisztusban, mint Urunkban, Megváltónkban, mi mindannyian máris kegyelembe fogadottak vagyunk. Eljön az idő, amikor hallani, tudni és érezni is fogjuk, hogy így köszönt minket, a Mindenható követe:

  "Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!"

(Lk 1,28)

 

Júdás levele 1,20-25

"Ti azonban, szeretteim, épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szentlélek által, tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmát az örök életre.
Könyörüljetek azokon, akik kételkednek, mentsétek meg őket kiragadva a tűzből. Másokon is könyörüljetek, de félelemmel, utálva még a ruhát is, amelyet testük beszennyezett.
Annak pedig, aki megőrizhet titeket a botlástól, és dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel:
az egyedül üdvözítő Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által: dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké. Ámen."

Csati olyan más

Valóban, kicsit fura 'macska' (?):

2015-ben

Ő olyan ... más. - ezt mondogattam róla.

Egy ritka kép Csatival

Talán ez az utolsó közös képem vele. Bízakodom, hogy nem így lesz. Már két napja nem jött haza. Csati, akit egy csatornából mentettünk meg 3 éve.

"Mentsétek meg a nincstelent és a szegényt, ragadjátok ki a bűnösök kezéből!"
Zsolt 82,4

Számvetés

Na jól van.
Elfáradtam a keresésben. Segítséget kérek.

Valahol, valamikor írtam itt a blogban egy bejegyzést, a 10.000 rákattintásom örömére készítek egy banántortát.
No. Most, hogy közeledünk a 100.000 rákattintásomra, ezért megkerestem volna, hogy mikor jegyeztem azt be. Úgy rémlik 2010-ben. Ha igen, 5 év alatt megkétszereztem a látogatottságot.

Ha akar valaki segíteni, keresse már meg, mikor jegyeztem be. Nálam a keresőfunkció valamiért nem működik. Köszönöm.

Tegyünk egy számvetést.

Ja igen, és hát ismét készítek majd egy banántortát, remélem még az idén. Ezért bele is húzok a blogolásba, hogy elérjük ezt a gyönyörű kerek számot.

138. zsoltár

Hálát adok neked, Uram,
     teljes szívemből,
mert meghallgattad szájam szavát.
Magasztallak az angyalok színe előtt,
leborulok szent templomod felé,
áldást mondok nevednek irgalmadért
     és igazságodért,
mert mindenek fölött felmagasztaltad
     szent nevedet.

Bármikor hívtalak segítségül,
    meghallgattál engem,
és gyarapítottad az erőt lelkemben.
Hálát ad neked, Uram,
     a föld minden királya,
a te szád minden szavának hallatára,
és megéneklik az Úr útjait,
mert nagy az Úr dicsősége.
Fölséges az Úr és rátekint
     az alázatosokra,
de messziről megismeri
     a felfuvalkodottakat.

Ha szorongatások között járok is,
megőrzöd életemet;
Ellenségeim haragjával szemben
     kinyújtod kezedet,
és jobbod megszabadít engem.
Az Úr mindezt véghezviszi értem,
Uram, irgalmad örökkévaló:
ne vesd meg kezed alkotásait!

/Szent Jeromos Bibliatársulat fordításában/

Most

Sok minden megváltozott bennem.
Ahogy a világ is megváltozott körülöttem.

Meleg van. Novemberben. Ez nagyon furcsa.
De valami más is van a levegőben.

Ez a melegség lelkembe is költözött.
A Nap ragyog, ragyoghatna?

Néztem az embereket. Idegennek éreztem magam.
Úgy futottak el mellettem a gyerekek. Mintha itt se lettem volna.
Ugyanott, ugyanúgy, ahogy én is tettem volna, és tettem, gyermekkoromban.
Persze, hogy elgondolkoztam.
Formálódik a tér, a cselekvés minden mozdulatommal.
Az idő pedig szalad, boldog kedves kacagással. Benne voltam. Én voltam.

És persze vagyok.
De már nem az a hangos múlatás, ahogy a történelmet hittem csak és kizárólag úgy múlhat el.
Ez már lassú folyam, halk csobogás.
Alkot-e valamit, egy kezdődő kicsiny forrás?

E kérdés nem mélabús, hisz tudod.
Halk sóhajod, látod, hiszen tudni tudjuk minden folyó valahol elkezdődött.
Oh látni azt.
Talán egy latin órán. Vagy minden minden egyben, az egész életedben.
Láttad a tengert, a hegyeket. Zuhogtál, etettél, itattál, romboltál, építettél, simogattál.
Mindezt hevesen, pedig néha, még akartad is, hogy most mindent átitass a lágy meghittséggel.
Sima víztükör, öblös vízkanyarulatban. Ahol esténként csak a rabló halak, és az aludni térő felharsanó kacsák zavarnak.
Nem megy az.
A forrás kicsiny halk szava, nem megy, sziklákat törő zuhatagban. Sem feszülő víztükör tenger alatt.

És most, itt vagy.
Kicsiny forrás.
Minden mit láttam, éreztem, hittem, annak kezdete itt van bennem.
Megfogható.
Ki hitte volna, mert én nem, hogy ily korán megtalálom.

Ebben a kicsiny forrásban semmi harag.
Semmit nem tud, későbbi halakról, kövekről, kagylókról, fákról, mezőkről, esőről, szélről.
Ez én vagyok.
S ha nem lennék, nem lenne, semmi benne később.

Szemlélem magam.
Széttárt karokkal.
Ennyit hoztam.
Ennyit hoztam? Igen, az a kicsiny pici eredő, egy rejtett szikla hasadékban.

Le akartam írni, hogy már nincs mit írnom. Hiszen te is látod, itt csak egy piciny forrás van.