Ha a Föld megáll

Emlékeztek, amikor azt írtam, mi van, akkor, ha a Föld megáll a forgásában? Egész hosszan laikusan fejtegettem a tudományos Hold, Föld, Nap állásokat, azok következményeit egy álmom kapcsán.

Mai hírekben olvastam:

 

lassul a Föld forgása

"A Nap és a Hold óceánokra gyakorolt hatása miatt lassul a Föld forgása"

Tegnap is, ma is eszembejutott az álmom. A Hold és a Nap.

Nem, ez nem pánikkeltés. / Csak egy másodperc ... az idő... "nincs idő" /

... és mi van, ha megáll ...

Huszonkettedik mérföldkő - 6 - 6- 9 / 22

Szörnyű, ha az embert felidegesítik.
Ki is írom magamból.

Tudom, nehéz arra gondolni, hogy egy Audi a kaptaton fenn, az M0-oson sehogyan sem tud, 80 fölé felgyorsulni. Szinte mindennap ugyanaz a sztori. Tettem fel hátra egy teknős békát, egy T-betűt, már mindent, hogy az emberek higyjék el, ez csak egy 56 lóerős kicsi póni, szép nagy feszülő gyönyörű kasznival, ne tévessze meg őket a márka.
Ma egy kamionos volt, én tövig nyomtam, felfelé, négyesben, de hiába no, 80. Dudál rám.
A kamionos repesztene, és aztán megy is, mint egy vadló, sorra előzget mindenkit, előttem is. Mintha személyautót vezetne.
Aztán lejt az út, én mindig felgyorsulok 110-re - oh valamikor akár menne többre is - 10 perc múlva elmegyek a kamionosom mellett. Persze, még zuhogó esőben is megismeri a T betűs autómat, pedig megyünk még az úton ezren, és újra rámdudál.... mert megelőzőm.

Nem tudom mire vélni, az ilyen dolgokat.
Már eleve feszült voltam, mert előtte, ismeretlen helyeken bóklásztam, el is tévedtem. Nem tudok ennél idegesítőbb dolgot magamnak.
Az autóval kicsit padkáztam is, meg esett is... szóval ez egy ... út.

Különben az ismeretlen helyek keltenek bennem félelmet.
Mert mindig szeretek (szeretnék) magabiztos lenni.
Most ez egy új szituáció nekem, új az autó, új a térkép, új az út. Néha nézem a számokat, talán össze se ér a fejemben, 40 karikában piros, az most ? ... a legkisebb sebesség vagy a maximum. Ha ismerős helyen járok tudom, hogy max ennyi, de vajon egy idegen földön is azt jelenti?

Nevetek.
Persze, hogy igen.

Talán így vagyunk Krisztusban. A Földön, Krisztus, mindenhol ugyanazt jelenti?
Mindenhol kedvesnek, előzékenynek és figyelmesnek kell lenni utazó társainkhoz? !
Mindenhol vigyáznunk kell egymásra? !

Igen.
Egymás adottságait helyesen felmérni, mert valakinek van 110 lóerős autója, valakinek csak kevesebb.
Valaki jó reflexű, vagy fáradt, vagy azt se tudja most hol van.

Furcsa nekem ez az autós út. Mintha minden autóvezető ideges lenne.
Én még új vagyok, nézem a nagyokat, az öregeket, és azt látom, hogy ez a tudomány, mintha nem tapasztalat függő lenne. Hanem képesség függő.

Ez is új nekem. Azt gondoltam, minden ember, mindent képes megtanulni. Ha akarja.
De most látom csak, nem így van.

Milyen fontos is a türelem, egymáshoz.
Biztos sok mindent viseltek el tőlem is. Biztos volt, akit - úgy mond - semmibe vettem, észrevétlenül, mert eszembe se jutott, hogy ami nekem kapásból megy, az neki nem. Most én vagyok ebben a helyzetben. Tőlem is a legjobbat várják el /mindig/, és most látom csak ... ez nem magától értetődő.

Kíváncsi vagyok a mai Igémre.

Amikor ezt a mérföldköves bejegyzéseim elkezdtem, még látótávolságban sem volt, hogy én egyszer autót fogok vezetni, mégis a mérföldkő címkenevet adtam neki. Lássuk:

Ézsaiás.

"És hozzám repült az egyik szeráf, kezében parázs volt, amelyet fogóval vett le az oltárról. Számhoz érintette, és ezt mondta:

Íme, ez megérintette az ajkadat, 

bűnöd el van véve, 

vétked meg van bocsátva.

Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta:

Kit küldjek el, ki megy el követségünkben? 

Én ezt  mondtam:

Itt vagyok, engem küldj!

Ő válaszolt:

Menj, és mondd meg e népnek: 

Hallván halljatok, de ne értsetek, 

látván lássatok, de ne ismerjetek!"

Ézsaiás próféta 6. fejezet 6-9


Ezért kell tehát a térképet ismerni. Isten készítsen fel mindannyiunkat az Útra, hogy mindannyian bevégezhessük küldetésünket.

Huszonegyedik mérföldkő - 6 - 6 - 9 / 21

Mit, hogyan értek?

Az ima, - ha hallhatom, akár telefonon keresztül is, - ha áldanak ... oly jó.

Mint egy visszhang.

Minden ima, megkapja a választ.

A letisztult formák - ha tudhatom, ami igazán fontos, egy Úrvacsora testvéremmel.

A közösség - hogy együtt lehetünk; tudsz rólam; szeretsz; akármilyen tányéron hozod az ételt nekem. Nincs szegénység, ha az ÚR velünk.

A lehetőségek, amelyek Isten kezében nyerő lapok lesznek. Akkor, amikor leteszi az asztalra őket.

Testvéreim vezetője leszek. Amit nem is én találtam ki, mondták nekem. Ima közben, prófétálták. .... Mikor, miért, hogyan, ? épp a legalkalmatlanabb ember, én? azt már nem?!

A megnyugvás. Igen, úgy jó lesz. Úgy jó, ahogy Isten tervezte.

Az emberek. Ők csak emberek. Nem sötét angyalok. Tévednek és mellélőnek. Igen, gyakran. Igen, a pápa is. Valamikor szándékosan.

Ki a meggyőződött keresztyén? Mindenki, aki hiszi, hogy a Híd, itt a Földön, maga Jézus Krisztus. Hiszi, és járja.

Gyümölcsök? Az igazán jó gyümölcsökre sokszor évekig kell várni. Megéri. ÉN mondom.

Én mindig mosolygok: ha én mondom. Mert boldog vagyok, mert tudom nem kell félni.

Ha én mondom.

No jól van, kedves testvéreim. Mennyi bizonyíték kell még nektek, hogy higgyetek Isten Fiában?


"Két fogsorod, mint az anyajuhok nyája, mely az úsztatóból jött fel: mindegyiknek van ikerpárja, nincs köztük hiányos. Halántékod, mint egy gránátalmagerezd a fátyolod mögött. Királyné van hatvan, másodrangú feleség nyolcvan is, leány meg számtalan. De galambom csak egy van, ez a tökéletes, anyjának egyetlene, szülőjének kedvence. Nézik a leányok, s boldognak mondják, dicsérik a királynék és a másodrangú feleségek.

Ki ez a lány?
úgy ragyog, mint a hajnal,
szép, mint a holdsugár, 
tiszta, mint a fénylő nap,
ámulatba ejtő, mint egy zászlóerdő."

Énekek Éneke 6. fejezet 6-10

Az én hidam megvan

és neked?

Fontos lett ez a híd nekem. Ennek is megvan az ideje.
Átmentem rajta.

Most már csak előre!

"Te is a galileai Jézussal voltál." Ő azonban tagadta mindenki előtt, és ezt mondta: "Nem tudom, mit beszélsz." Mikor pedig kiment a kapuba, meglátta őt egy másik szolgálóleány, és ezt mondta az ott levőknek: "Ez a názáreti Jézussal volt." Ő ismét tagadta, mégpedig esküvel: "Nem ismerem azt az embert." 
Kis idő múlva az ott álldogálók mentek oda, és így szóltak Péterhez: "Bizony, közülük való vagy te is, hiszen a kiejtésed is árulkodik rólad." Akkor átkozódni és esküdözni kezdett: "Nem ismerem azt az embert."

És nyomban megszólalt a kakas.

/Máté evangéliuma 26,69-74

A huszadik mérföldkő - 6 - 6 - 9 / 20

Az én titkos naplóm.
Ami már nem is titkos.
Néha úgy érzem, el kéne tűnni az éterben, ahol senki se tudja ki hol vagyok, írni tovább.
De akkor, hogy találnának meg, akiket őszintén érdekel mi történik velem?

Elmondani, amit úgy sem lehet.

Tegnap belementem az autómmal egy nagy kátyúba.
Nem lett baja, de nem esne jól egy nagyobb kiadás.
Mégsem a pénz, bántott, hanem a hiba, mert ez egy vezetési hiba volt.

Sok-sok jellemfejlődésen megyek át. Ezt most leginkább a munkahelyemnek köszönhetem.
A rutin dolgok rutinból fognak menni. Jól fognak menni.
Amit meg kell tanulni, azt is meg fogom tanulni.
Mégis, ... ennél sokkal több, a lelkemen érzem, hatalmas láncoktól szabadul.
Sokkal többet ér nekem, mint bármi. Ez az igazi.

Az álmomban ... mert volt egy álmom, amikor előző munkahelyemen fájó szívvel felmondtam...
az álmomban, amit láttam, valóság lett.
Nagyon sokat segít nekem Isten, hogy előre, évekre előre kijelent dolgokat.
Hagyja, hogy szenvedjek, küzdjek, és utána Ő könnyedén megoldja.

Miért vagyok ilyen makacs? Még mindig.

Nem rég volt egy kérésem Felé, vagyis egy engedély: rendben, megengedem, hogy egy magasabb szellemi szintre vigyen. - Olyan nagyon nehezen engedtem ennek a hívásnak. Szeretünk a saját pocsolyánkban lebzselni. Pedig tudom, hogy szükség van rám.

Isten sokkal jobb hozzám, mint hinném.
Tudom, hogy többet akar.
Többre hívott. Többet ad. Általam is, nekem is.
Ő mondta.
Én meg annyira nem akartam. Elfogadni. Hogy Ő így akarja. Nincs magyarázat, nincs miért, Ő így döntött.

Ez volt az a magasabb szint, hogy elfogadjam.

Mindenki mással küszködik.
Valaki azért, hogy nagyobbra törjön. Valaki azért, hogy nagyobb ne legyen. Én ez utóbbi.

Ma már nem tudom megmagyarázni és kimagyarázni, magamnak se. Nem is akarom.
Elfogadtam, azt az elmúlt 25 évet. Az összes tévedésem. A futásom. A menekülésem. A hibáim. Mindent.
Talán csak mosolygok, hogy igen, még mindig el tudnék menni egy múzeumba kiállítást szervezni, bemutatni. Varázsolni sok csodát. Élvezni, mit oly könnyedén magam mögött hagytam. Állva nézni egy festményt a falon.

Most máshogy áll már.
Jó látni, fiam örökölte, minden jót génjeinkből, fog tudni rajzolni is. Nincs, nincs elrontott élet. Nincsenek tévedéseink, ha életünket Isten kezébe tettük le.

Vajon Isten hogyan vezet tovább?
Amit tudok, ... hogy nagyon szeret engem.

A többi talán mégis egy Szép Titok.

---

A mai mérföldkövön ez állt:

"Élhet valaki kétezer évig is, ha nem tud gyönyörködni a jóban! Végül is egy helyre kerül mindenki. ... Többet ér az, amit lát a szem, mint ami után sóvárog a lélek. Ez is hiábavalóság és hasztalan erőlködés."
Prédikátor könyve 6,6. és 9.

A híd

Nahát, azt látom, hogy ezt az álmom lehet, hogy nem is írtam még le? (vagy valahová)

Ez volt a híd.

2007-ben álmodtam.

Álltam egy híd előtt.
A híd nagyon magasan volt. Alatta egy város terült el.
Pontosan így:

Ma már tudom hol van.
Az egyik hegyen áll Krisztus szobra.

Két hegy között feszült álmomban egy híd. A szemközti hegy, amire tartottam:

Isten lakóhelye.

Voltam lent a városban.

Elindultam felfelé is.

A lábam is véres lett.

Feljutottam.

Állok. Vagyok. Létezem.

Ez volt az utolsó. Vagy az első. Nem mindegy?

Ha előre megyek. Csak illúzió. Lábam mögött felbomlik a híd. Hátrafelé nem. Előre is ... csak illúzió ... mert már ott vagyok. Valaki sétál, fut, vagy gurul. A cél mégis, hogy már ott vagyunk.

Isten hegyén.

A híd nincs alattunk.

Példabeszédek könyve 9,12