Síremlék

A Bibliában többször van oszlop írva.
Oszlopok, amelyek:
1. Lehet egy oszlop, amely tartja a házat. (Szent Sátrat) - Fizikai funkcióban.
2. Lehet szent oszlop, amely utálatos Isten szemében, idegen istenek számára emelték/emelik = obeliszkek. Vallási /misztikus misztérium/ funkcióban.
3. És lehetnek emlékoszlopok (emlékeztető oszlopok), amelyet Jákób is állított. Többször Istennek - faragatlan kőből, éppen, amire lehajtotta fejét - és egyszer például felesége síremlékének. Mindkettőt emelte emlékezeti funkcióból; tehát misztikus misztériumi funkció, és fizikai funkció nélkül.

Nyilván az oszlopok között van geometriai, szimbolikus, faragási különbség. Az állítónak lehetnek kifejezési szándékai.
- Személyesnél személyesen egymás között használt szimbolikával, az elhunyt emlékének emlékeztető tiszteletére;
- egy istennek, meg általánosan ismert és elismert szimbolika rendszer szerint, amelyet annak az istennek imádói felismernek és tisztelnek a szimbolikájából, az oszlopon keresztül. Szent oszlop, amely vallási rituális szerepet is betölt.

---

Egyszer elmentem egy temetőbe.
Személyes történet.
Szarvason történt, érdekelt a zsidó temető.
Gyerekkoromban kérdeztem nagyszüleimet a II. világháborúról.
De szarvasi nagymamám szűkszavú volt, jöttek-mentek az oroszok, románok. Semmi különöset nem tudott megemlíteni. Furcsállottam. Pedig mintha nagy dolgoknak kellett volna lennie.
Ő beteg szüleit ápolta, arra gondoltam, az ápolás annyira nehéz időszaka volt, hogy ezért némán elment felette a történelem.

Tehát néhány éve kimentem a zsidó temetőbe. Férjemmel megilletődve álltunk, az elgazosodott sírkertben. Egy másik szférába kerültünk. Mindkettőnknek szellemi dimenziós élmény volt a megszámlálhatatlan emlékoszlop között állnunk.
Az élmény meghatározó volt, de a hangosan fel nem tett kérdés is, a megdöbbent belső hang is, mert magyarázat nem volt.

Hová lettek ezek az emberek? Kik voltak? 

ENNYIEN?

ITT?

MIÉRT?

Tegnapelőtt megnéztem egy kisfilmet, ezt:

https://www.youtube.com/watch?v=xNbmjsL0CAA

Amikor megnéztem férjemmel nem tudjuk miért, eszünkbe jutott a szarvasi zsidó temető.

--- Vágás --- 

(Háború a zsidók között? Az egyik része egyiptomi obeliszket emel, a másik síremléket? Káin és Ábel története? Áldott vagy, Káin, (Heller Ágnes ajánlásával?) Áldott vagy, Káin? - ilyen és ehhez hasonló gondolatok futottak át rajtunk, hogy ezeket a részeket összeillesztettük. Rogán Antal úr jön is meg rögtön megy is a 2014. évi zsidó emléknap megnyitón. Két zsidó nép? A zsidó népen belül? Áldott a gyilkos? ??? A gyilkos mindig áldott? Vagy csak filozofálgatunk, elég merészen, ha közben felmentő alapot adunk a gyilkosságra. Ki a gyilkos? És végülis ki az áldozat? Vagy egy és ugyanaz? Vagy mindegy? Mindenesetre ma a Pax tévén felvettem a beszélgetésüket... hacsak irodalom lenne rendben, de néha kényszerűséget érzek, mint csúnya rossz fundamentalista, hogy felszólítsak embereket, hogy aki nem hisz a Bibliában az ne írjon belőle könyvet, regényt, mesét, ellenmesét stb. társadalomformáló ellentérítő kampányához. Kiideologizálva azt, hogy Isten valójában milyen gonosz. Keressen magának mást, amiből szemezgethet irodalmi-filozófiai írásaihoz gondolatokat, ajánlom ehhez például J. R. R. Tolkien Gyűrűk Ura hatalmas anyagot, az előző részeivel együtt. Az is egy mese, ahogy Bitó László és Heller Ágnes a Bibliáról megállapította. Szerintem vessék bele magukat, van olyan jó, (sőt jobb) és tömegeket megmozgató, (sőt nagyobb tömegeket), mint a Biblia. Ha arról beszélnének fizető tömegbázisuk ugyanúgy megmaradna. Semmit nem veszítenek. Ha meg érdemben akarnak bármit megtudni arról, ki, hogy, mit gondol a Biblia igazságairól keressék fel nyíltan a fundamentalistákat, az ortodoxokat, a keresztény lelkészeket, vagy a zsidó rabbikat egy vitabeszélgetésre. Addig Bitó László könyve nem más, mint csúfolódás a Biblia igazságaiban hívő emberek ellen.)

címke: filozófia, ostobaság, politika?

--- Vágás --- 

Szóval Történelem.
Interneten találtam egy szép leírást a szarvasi zsidóságról, ha tehetitek olvassátok végig, tanulságos:

Dr. Molitorisz Pál, A szarvasi zsidó hitközségek története
http://szarvasikronika.szarvasnet.hu/11_szam/11_13.htm

"Magyarország 1944. március 19-i német megszállását követő időszaka a hazai és a szarvasi zsidóság számára tragikus eseménysorozat kezdetét jelentette.

A munkaszolgálat 1941 tavaszától nyers, sokszor brutális formát öltött. A zsidó munkaszolgálatosok nagy számban estek el a keleti fronton, egy részük sajátos módon szovjet hadifogolytáborokba került, s csak kb. felük tért haza a hadsereg maradványaival. 

Itt teszek említést a Szarvason nevelkedett és a nyilas korszakban mártírhalált halt Kálló Ferenc tábori lelkészről, aki s több ezer munkaszolgálatos életét mentette meg.  

A német megszállással megkezdődött az itthon maradt zsidó polgári lakosság számára a "végső megoldás" programja. 1944. március 29-én teszik közzé azokat a kormányrendeleteket, melyek egyebek között megtiltják, hogy a zsidók állami hivatalt viseljenek, elrendelik a megkülönböztető sárga csillag viselését.

Szarvas nagyközség elöljárósága 1944. április 24-én javaslatot terjesztett a főszolgabíró elé a község alkalmazásában lévő Déri Ármin községi állatorvos és Füschl Miksa községi írnok nyugdíjazása és azonnali hatályú felmentése iránt. 1944.április 26-án tették közzé azt a kormányrendeletet, mely elrendelte a zsidók lakásának igénybevételét, ill. kényszerlakhely kijelölésével összeköltöztetésüket. A rendelet megjelenését intézkedések sora követte. 1944. .május 6-án Gyulán a főispáni hivatalban az újonnan kinevezett dr. Székács István főispán értekezletet tartott, és elrendelte a gettók felállítását, és a zsidók 1944. május 12-ig történő beszállítását. Meghatározták a gettósítás részletes, főleg tiltó rendelkezéseket tartalmazó szabályait. 

Az országos és a helyi sajtó hasábjai megteltek a zsidóságot sújtó rendeletekkel és az útszéli hangvételű, uszító, antiszemita cikkekkel. A sajtó hangos volt a zsidó vagyon rejtegetőiről, és megalázó tilalmi rendel-kezésekről szóló hírektől. Egy cikk például üdvözli, hogy az Árpád-étteremre is felkerült a "Zsidóknak belépni tilos!" tábla. Szarvason a járásban élő zsidóság számára a gettókat három helyen jelölték ki: a neológ izraelita hitközség épületeiben, az ortodox hitközség épületei-ben és Schwartz kőfaragó házában, valamint Bolza Géza kastélyában és melléképületeiben.

A gettósítást 1944. május 15-én hajtották végre. 8 órakor vette kezdetét - 30 lovaskocsival 143 házból - 240 család, mintegy 700 személy besszállítása. A betegeket a zsidó fürdőből kialakított "kórházban" helyezték el.
A szarvasi gettókba került 1944. május 17-én az öcsödi (90 fő), a szentandrási (25 fő) és a kondorosi (28 fő) zsidóság is.
A Bolza-kastélyból kórház lett, ezért 1944. május 23-án 320 főt a másik két gettóba helyeztek el, egyidejűleg a gettókat a környező házakból való kiköltözéssel (19 ház) kibővítették. A gettósítás irányítója a főszolgabíró, kitelepítési megbízottjaként Liszka István gimnáziumi tanár volt. 

 A zsidók deportálásának előkészítése a lakosság egy részének részvéte mellett folyt le, a helyi sajtó viszont több cikkben ítélte el a zsidósággal érintkező, együttérző, a zsidó polgárokat segítő lakosokat. 
 A gettók felállítását a zsidóság számának felmérése előzte meg. Jellemzőek a kifinomult, megtévesztő módszerek. A hitközségeket "a zsidóság országos megszervezése céljából" a március végén megalakított Magyar Zsidók Központi Tanácsa kereste meg. A kérdőíveket 24 órán belül kellett kitöltve megküldeni, elmaradásuk esetén "súlyos következményeket" helyeztek kilátásba."

Ez a pirossal jelölt bekezdés lett nagyon érdekes nekem: A kifinomult megtévesztő módszer.
Ez... árulás?
Most értettem meg, hogyan történhetett, hogy olyan gyorsan egy hónap alatt sikerült a zsidó embereket számbavenni, összeterelni és elszállítani.
Olyan gyorsan, hogy szinte polgári ellenállás nélkül.
Úgy, hogy közben a nyilvánosság előtt, titokban volt tartva (?), hogy a háttérben már megérkeztek hazánkba a német megszállók, a nyilashatalomátvétel megtörtént (?). Mesteri volt az álcázás. A vidéki magyar átlagpolgárok semmit sem tudtak mi történik a kormányban.
 http://nepszava.hu/cikk/1015384-a-magyar-parlament-a-nemet-megszallasrol cikkből:
"Mit tett a magyar parlament 1944. március 19-e után. A március 19-én megjelent vasárnap reggeli lapok az MTI-re hivatkozva azt közölték, hogy a képviselőházat március 22-re összehívták. Ezt azonban még a Kállay Miklós vezette kormány rendelte el, mit sem sejtve a megszállásról. A magyar képviselőház 1944. január 25-én tartott utoljára ülést. A hosszú szünet alatt a kormány, törvényes felhatalmazás alapján rendeletekkel kormányzott, amelyeket időnként be kellett mutatnia egy 42 tagú, úgynevezett országos bizottságnak. Ennek az "országos bizottságnak" a soron következő ülésére március 22-én került volna sor, ám a lapok, amelyek egyébként hallgattak a német bevonulásról, azt közölték, ez az ülés elmarad."

Ismétlés a szarvasi krónikából:

"A német megszállással megkezdődött az itthon maradt zsidó polgári lakosság számára a "végső megoldás" programja. 1944. március 29-én teszik közzé azokat a kormányrendeleteket, melyek egyebek között megtiltják, hogy a zsidók állami hivatalt viseljenek, elrendelik a megkülönböztető sárga csillag viselését.

Szarvas nagyközség elöljárósága 1944. április 24-én javaslatot terjesztett a főszolgabíró elé a község alkalmazásában lévő Déri Ármin községi állatorvos és Füschl Miksa községi írnok nyugdíjazása és azonnali hatályú felmentése iránt. 1944.április 26-án tették közzé azt a kormányrendeletet, mely elrendelte a zsidók lakásának igénybevételét, ill. kényszerlakhely kijelölésével összeköltöztetésüket. A rendelet megjelenését intézkedések sora követte. 1944. .május 6-án Gyulán a főispáni hivatalban az újonnan kinevezett dr. Székács István főispán értekezletet tartott, és elrendelte a gettók felállítását, és a zsidók 1944. május 12-ig történő beszállítását. Meghatározták a gettósítás részletes, főleg tiltó rendelkezéseket tartalmazó szabályait." 

NAPOKRÓL van szó. Március 22. Március 29. Május 12. Június 19.  Az első szállítás: június 27.
Pillanatok ezek a hónapok. Túl gyorsan, egy már mindenki által tudott vesztes háború végén. Kivérzett, elfáradt embertömegek, harcképtelenül. Miért volt ilyen sürgetően fontos és gyors, hogy a zsidó embereket megöljék??? Egy vesztes háború, vesztes ideológiájával? Az oroszok már a kapualjban voltak. Mindenki tudta, vége van a hitleri álombirodalomnak. Ha nem tudták, akkor vakok voltak, vagy inkább felmerülne az: valakiknek be kellett fejezniük valamilyen küldetésüket.

"A szarvasi gettó egy hónapig állott fenn, 1944. június 19-én és az előtte való napokban két csoportban hajtották végre a koncentrálási akciót, s a szarvasi zsidóságot a szolnoki gyűjtőtáborba szállították. Az elszállítás előtt minden értéket le kellett adni, az értékjegyzéket pénzügyőrök vezették, szülésznőket is alkalmaztak, akik a nőket megvizsgálták. 

Október elején egy éjszaka a zsinagóga porig égett. Feltételezések szerint a bezsúfolt ingóságok fosztogatói gyújtották fel.

Mind a gettósítás, mind a zsidóság elszállítása ellenállásmentesen zajlott le.

A szolnoki gyűjtőtáborban néhány napos tartózkodás után a beszállított zsidóságot transzportokra sorolták. Az első néhány transzportot a legnagyobb megsemmisítő táborba, Autschwitzba szállították. 1944. június 27-én egy 2567 fős szállítmány - köztük szarvasi zsidók is - a Bécs melletti strasshofi elosztótáborba került, s onnan Ausztria különböző részébe hadi- és mezőgazdasági munkára osztották szét. A szovjet csapatok közeledtével azonban őreik visszakísérték a deportáltakat Strasshofba, majd a bergen-belseni, illetőleg a theresienstadti táborokba hurcolták tovább őket."

"A Szarvasról elhurcoltak számát Békés megye főispánjának 1945 április, ill. június hónapjában készült jelentése 726, ill. 750 főre tette. A szarvasi neológ temetőben lévő márványtábla 220 fő, az ortodox temetőben lévő pedig 135 fő mártírhalált halt zsidóról emlékezik meg.

A fennmaradó közel 400 főből azonban csak mintegy 100-150 fő tért haza, a többiek új hazát kerestek."

"A háború befejezése után Közép-Európa országútjait hazaigyekvő emberkaravánok népesítették be. 1945 márciusától köztük voltak az elhurcolt magyarországi zsidó túlélők is.
A deportáltak egy része - az átélt szenvedések hatására - teljes apátiában élt, nem jelentkeztek a hivatalos gyűjtőhelyeken, féltek a hazajöveteltől is, idegenkedtek attól a gondolattól, hogy otthon új életet kezdjenek. 1945 augusztusára a haza igyekvők nagy része megérkezett.
A korábban háttérbe szorított zsidóság számára most nyílt meg a pálya először a hatalmi, politikai szervezetekben, az államigazgatásban, a hadseregben és a rendőrségen. Szarvason a rendőrség egyik osztályvezetője 1945-ben Barát (Breitner) István lett. Az elvileg előnyös feltételek gyors karrier lehetőségével kecsegtettek, azonban az új rendszer nem volt legitim, szovjet megszállás alatt jött létre. Az új lehetőségekkel a többség nem tudott, de talán nem is akart élni."

"A Magyarországon kudarcot vallott asszimilációs stratégia helyett egyre többen a kivándorlásban látták sorsuk megoldását.

Tömegessé vált az elvándorlás, Budapestre és a vidéki nagyvárosokba (pl.Kecskemétre), de elsősorban az Egyesült Államok és Palesztina volt a fő cél."

"Az 50-es évek végére teljesen kiürültek a város zsidó imaházai, ezzel a jelentős számú és a város gazdasági, valamint kulturális életében nagy szerepet játszó zsidóság szarvasi története is befejeződött. Jelenleg a szarvasi zsidó polgárok száma nem éri el a 10 főt, többségük idős, nyugdíjas korú ember.

A hajdan népes szarvasi zsidóságról a fiatalabb generációk már semmit sem tudnak, a fogyatkozó idősebb nemzedék emlékezete is egyre fakul. Csak az idős szarvasi zsidó polgárok és a Szarvasról elszármazottak emlékeznek, valamint a szarvasi zsidótemető sírkövei sorakoznak békés rendben, s őrzik márványba vésett betűikkel a hajdan Szarvason élt zsidó családok neveit."