Testvéremnek

Apcsel 17, 26-31

"Az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén; meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek: 'Bizony, az ő nemzetsége vagyunk.' Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy aranyhoz vagy ezüsthöz vagy kőhöz, művészi alkotáshoz vagy emberi elképzeléshez hasonló az istenség. A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból."

"A ház ura megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat. A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely. Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam. Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat."

Lukács ev. 14,21-24

Hadd mondjam újra – és tudjátok, milyen értelemben mondom ezt! –, hogy legyetek kellemetlenül zavaróak a világ számára; legyetek olyan emberek, hogy a világiaknak muszáj legyen érezniük azt, hogy egy keresztény van közöttük!

Egyszer egy katonatiszt, miközben a király jelenlétéből távozott éppen, megbotlott a saját kardjában. A király odaszólt neki, hogy “A kardod igen zavaró!” “Igen”, felelte a katonatiszt, “Őfelsége ellenségei is sokszor mondták már ezt!”

Bárcsak terhére lennétek a világnak, ilyen értelemben; legyetek bosszantóan idegesítőek a Királyok Királya ellenségei számára! S míg a magatartásotok legyen illendően udvarias, megfelelve mindannak, ami csak megkívántatik az emberekkel való társas érintkezésben, mégis: bátran, meghátrálás nélkül tegyetek bizonyságot Krisztusról, finomkodások és szépítgetések nélkül!

C. H. Spurgeon

neked TestVérem...

Könnyel áztatott arcodat kémlelem,

hogy felsejlik-e még rajta a Végtelen,

csillogó-cseppek tengerén át látom csupán

végtelen szereteted hegyláncát.

Elborít engem mély érzelmek soka,

mozdulni - annyi - sem bírok alatta,

gondolataim nyekergőn mozdulnak tova,

arcodat látnám újra - kacagva.

Fáradt erőm nyiklik-nyaklik esetlen,

lelkem hozzád vágyódik leküzdhetetlen,

szeretetem lángol Lélektől kapott tűzzel,

az Úr ajándékozott meg engem Testvérrel.

Fogadalmam nem feledem míg élek:

hová te tartasz, oda megyek,

te Istened az én Istenem,

mert a Lelket szeretem.

Nelly

"Emberek, vigyázzatok! Itt a veszély, meglássátok.

Ítélet jön, csak negyven nap, odavesztek, ahányan vagytok!"

A nép rémülten néz. Kérik az ég Urát: Ne tedd ezt, jó Urunk!

Megesik a szíve, enged az Isten, látva bűnbánatuk.

Menekültél-e már, mint Jónás, te is az Úr színe elől?

Megtalál mielőtt elbújnál. Nincs menekvés szemeitől.

Bárhol is van Ninivéd, az Úrnak te kellesz.

Ne bujkálj, jöjj elő! Légy bátor és engedelmeskedj!

Az Úr visszajön, nálad is megnézi, termett-e gyümölcsöd?

Megkérdi, mit tettél, van-e kincsed, aranyad, ezüstöd?

Szóltad-e hirdetve a világban az Úr Szavát?

Mi lesz a védelmed? Mi lesz válaszod rá?

E.L.

Jónás - és te című verséből

"Mi a feladatom? A megcsüggedt, kétségbeesett, ellankadt hívőket, embereket vigasztalni, bátorítani, szakításokra felszólítani és egy lendületes jövő felé segíteni őket, elsősorban ez az én feladatom. Ha eközben valaki megtér az Isten nagy kegyelméből, az is jó, de a fő cél, hogy Isten gyermekei erősödjenek, mert azt tapasztalom látogatásaim során, hogy rengeteg megalkuvó, e világgal kevert, pénztől megkötözött hívő ember van.

Úgy gondolom, hogy nekem most már legalább annyit kell foglalkoznom a készülődéssel, mint a mások felkészítésével. Tudjak úgy elmenni, azzal az alázatos vallomással: "Igen Uram, semmim sincsen." Ez nem a parittyás hős, nem a lantos énekes! Egy Istennel megbékélt ember megy el, és így kell elmenni."

/Zimányi József/

Te hová állsz?

Számláló:

Linkek

Egyéb blogok, amiket rendszeresen olvasok

Egyéb honlapok

Hírek