Gondoltam írok egy kicsit. Nincs is késő még. Pihent is vagyok.
Először is elmondanám hol dolgozok, de (még) meg nem mondom, annyit elég tudni, szociális területen és imádom a munkám. Oltás nélkül. Tudnék mesélni. Maradtunk néhányan, és aki oltott az is megbánta. Az oltásról csak azt tudom mondani, amit eddig is írtam, véleményem nem változott, sőt, inkább sajnos bebizonyosodott néhány sejtésem. Itt van például egy jó összefoglaló video, én még nem néztem végig, mert iszonyatosan fáradt vagyok és mindig belealszok, de tuti rendben van az, amit felfogtam belőle: (vagyis áh, dehogy jó, de ez van, szoktassuk magunkat a gondolathoz)
Olyan jó, hogy nem kell, hogy igazam legyen és nem kell, hogy bárki egyetértsen velem.
Állítólag jól végzem a munkám. Élvezem is, jól érzem is magam. Kell ennél több? A fizetés persze lehetne magasabb, de annyira szeretem amit csinálok, hogy mindenért kárpótol. Igen, ez olyan tanári attitűd. Ma a polgármester köszönte meg egész évi munkánkat, egy doboz bonbont is kaptam. Egyébként úgy látom, hogy a szociális munkások lassan többet is keresnek, mint a tanárok. De persze a tanárok is tudnak jól keresni, főleg, ha megegyeznek az igazgatóval. A szórás nagy, lesz ebből még változás, hiszen rohanunk a kapitalizmus felé. A végén a szegények járnak rosszul. Ha hagyjuk.
A politikáról tudjátok a véleményemet, Matolcsy őszödi beszéde megvolt, dehát nem is ez a lényeg, hanem hogy orbán is szépen csinosítgatja a diktatúráját. Alakul az. Pribékjei mindent megtesznek Brüsszelben, hogy egy utolsót húzzanak azon a bizonyoson kötélen. Nem soká lógunk a magasban. Nyilvánvaló, hogy a folyamat megállíthatatlan. Forradalom nélkül nem lesz vége. De ezt már rég tudom, most már csak hátradőlve nézem mi, hogyan, mikor bontakozik ki.
Egészségem jól van. Beteg sosem vagyok. A lábam szokott fájni, a sarkam, ez valami gyermekkori maradék, amikor leestem a padlásról és három métert zuhantam. Szóval sántítok. Ki érti miért most emlékezik a testem? Futni azért tudok.
Minden napom csodás. Nem túlzok. Végre megtaláltam a karrierem be- és kiteljesedését. Nekem ez elég. Olyannyira megelégít az, hogy a hozzám kerülő emberek életében jelen lehetek. Úgy fogalmaztam: lehetőséget kaptam, hogy rendbe tehessem őket. Akad néha támogatom is. De, ha nem lenne, akkor is jó lenne, körbebástyáztam magam könyvekkel és imádom a saját társaságom. Megjegyzem nem vagyok nárcisztikus, mert olvasni szeretek. Támogatom pedig tényleg van, és ha nem köszönném meg neki süllyedjek el. Nagyon hálás vagyok érte. Köszönöm. Ez persze kölcsönös, ki tudja, hol mikor mivel viszonozhatjuk egymásnak, testvérin. Nem mellesleg emberi közösségünk alapja, kellene, hogy legyen, hogy szeretjük egymást, segítjük egymást, önként, és épp a Biblia értelmében. Ebben is elől akarok járni, vagy ha tetszik, tökéletesnek lenni.
--
„Az állampolgárt lelkiismerete kötelezi arra, hogy ne engedelmeskedjék a polgári hatóságok előírásainak, amikor ezek ellenkeznek az erkölcsi rend követelményeivel, a személyek alapvető jogaival és az Evangélium tanításával. A polgári hatóságokkal szembeni engedetlenséget - amikor a hatóságok követelései ellenkeznek a helyes lelkiismerettel - az Isten szolgálata és a politikai közösség szolgálata közötti megkülönböztetés igazolja.” katolikus egyház Katekizmus
Olyan jó lenne tudni, hol voltak a derék keresztény tanárok az oltás idején. Egyébként vannak katolikusok, akik nem vették fel az oltást. Tudok róluk. Protestánsokról nem. Attól még lehet, hogy ők is vannak. Végtére is, hogy az ember gondolkodik a szabadság jogairól az nem felekezetfüggő. Mit is mondjak, én már nem hiszek semmit. A dolgok olyan nagyon elromlottak. Én is 12 éve kiabálok, van az a pont, amikor elég. Csak a rezignált nyugalom. A maradéknak jó leszek, és ez engem teljesen, de teljesen megelégít.
