Egy szó egy érintés

Talán jobban értem már az embert, de még nem eléggé … vagyok finom, hogy még finomabban vegyem kezembe. Még, még értékesebbnek kell látnom az embert.

Talán még nem eléggé jól értem az Istent, a belül lévőt, ki hangosan szól. Talán még nem is vagyok engedelmes, csak csendbe figyelő. Talán néha elhúzom az időt, a mulandót, a végeset. Talán én most egészen magamban szálltam én. Most sajnálom és hálás vagyok. Elengedem és befogadom. Nem, nem haragszom és nem bánom. Nem is örülök és nem is fáj. Az idő. Csak egyszerűen gondolok rád, amiket mondtál. Emlékszem rád ... hogy mit tanítottál, és adtál ... talán egy megbízást. Nem, nem lehet elmondani mit érzek, s talán nem is kell, azt hiszem te most odaát mindent értesz belőlem, és értettél idelent. ... És én? ... Te oly erős voltál... 

Bán Kata emlékére
2020. 03. 11.