2017. október 28., szombat
Tbilisibe
Tudod. Annak tudata, hogy ezek szerint soha nem szeretett...
néhány könnycsepp gördül arcomon...
mennyiszer fájt ...
S most Georgiába írok, nem láttad arcom, mikor boldog volt,
s nem látod, most, hogy sírok.
De egyet tudok. Ha valaki mondja: soha el nem hagylak.
Jobban figyelni fogok. Még jobban.
Tegnap este mindenkinek megbocsájtottam, aki elhagyott,
s ezért még nem kért bocsánatot.
Jobb így. Menjenek.
Jó éjszakát, testvérem
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)