Tegnap este néztem egy dokumentum filmet.
Einstein tévedett? (
https://www.youtube.com/watch?v=U3qNATFSemM)
Néhány gondolat eszembejutott, a Biblia szemszögéből.
A film egy elméletet mutatott be. Aminek nagyvonalakban az a lényege, hogy elképzelhető, hogy a fénysebesség nem állandó. A mostani fény sebessége lassabb, mint a 30 milliárd évvel ezelőttié.
A nagy bum teória alapjainak megerősítéséhez szolgálna Einstein elméletének kiegészítéseként. Ehhez a fénysebesség csökkenésének elméletéhez, már csillagászati mérési eredmények is adódtak.
Nos, én kicsit továbbgondoltam, ha valóban a sebesség nem állandó, esetleg meg is szűnik, mi történik a világegyetemmel?
Tulajdonképpen mi történik, ha megáll a fény?
Az egész Biblia a világosság körül forog. A csillagászok keresnek egy létező energiát, de még nem csípték nyakon.
Mi történik ha a csillagok fénye, egyszer bezárul, mert a fénynek nem lesz többé sebessége?
A fekete lyukak talán ilyen csillagok, ahonnan a fény a 0 sebességénél fogva nem tud kijönni. Ezért nem látjuk azt a csillagot, de az attól még ugyanolyan fényesen létezik. Tömegvonzása ugyanúgy. Minden állandója megvan, csak a fénye nem látható kívülről. Mintha letakarták volna, noha valójában tehát fényes.
Felveti a kérdést, hogy megtörténhet-e ez később a mi csillagunkkal a Napunkkal is? Ha tényleg az
időtől - vagy egy még ismeretlen tényezőtől - függ, hogy a látható fény sebessége egyetemesen lassul a világegyetemben? A Biblia ezt írja:
A nap és a hold elsötétül, a csillagok elvesztik fényüket. Jóel 4,15 (Jóel 2,10)
Jelenések könyvében a jövőre ez van írva: /6,12-14/
És láttam, amikor feltörte a hatodik pecsétet: nagy földrengés támadt, és a nap elsötétült, mint egy fekete szőrcsuha, a telihold olyan lett, mint a vér, és az ég csillagai lehullottak a földre, ahogyan a fügefa hullatja éretlen gyümölcsét, amikor nagy szél rázza; az ég is eltűnt, mint egy felgöngyölődő papírtekercs, minden hegy és sziget elmozdult a helyéről.
Hogyan tudnánk elképzelni, hogy az ég csillagai lehullanak.
Ha milliárd évre vannak, milliárd évvel ezelőtt már megis történt velük, az, amit mi majd később látunk, lassul a fénysebességük, majd egyszer csak kikapcsolják.
Annak a fénynek, foton azon része, amit mi látunk, egy másik energia adja az erejét. A csillagászok tudják, hogy egy láthatatlan energia áthatja az egész világegyetemet. Minden sejtjét, mindenhol.
A foton energiája lehetne egy másik dimenzió ragyogása? A világosság? Noha éppen, hogy most ez elveszik a világűr sötétségében?
"Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.
Ő kezdetben az Istennél volt.
Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.
Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.
Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba
A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt."
Jn 1,1-10
Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik:
"Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága."
Jn 8,12
Minden angyali - mennyei - jelenés fénnyel együtt jár. De nem e világi fényével, hanem az e világi fény, mozgató energiájával.
Az a fényesség, ami a Mennyben van, ahol nincs sötétség, és mindent Isten dicsősége jár át, a maga világosságában, az az energia, amely a világegyetemünket most is áthatja, de még nem lett nyilvánvalóvá. Ha hirtelen nyilvánvalóvá lenne, elpusztítana minden embert.
Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság!
1M1,3
Egyébiránt, ha lassul, (márpedig a lassulás csak az idővel mérhető), akkor megtörténhet, ami írva van:
Azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják, és vágynak meghalni, de fut előlük a halál. Jóel 9,6
Ezen is gondolkoztam. Ha a csillagot be lehet zárni az ő saját fényébe, hogy kívülről nem látható, az embert is be lehet zárni, az ő saját testébe /mint börtönébe/, hogy a halál rajta ne fogjon (ha a Teremtett világból elveszik az időt). A Pokolban valami ilyesmi van: férgük el nem alszik, örökké kínozzák.
És fordítva. A földi testet át lehet világítani, a mennyei energiával, hogy mennyei örökké való legyen (a Mennyben márpedig sosem volt idő). Jézus Krisztus ebben az első, mint halálból (a Teremtett idő fogságából), az örökké való időtlenségre, Isten dicsőségére feltámadott testben élő.
és megesküdött az örökkön-örökké élőre, aki teremtette a mennyet és a benne levőket, a földet és a rajta levőket, a tengert és a benne levőket, hogy nem lesz többé idő. Jel 10,6
Ha nincs többé idő, mindenki bezárattatik, berögzül abba az állapotában, amiben van. Nincs többé esély a változtatásra.
"A kegyelem idején meghallgattalak,
és az üdvösség napján megsegítettelek.
Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!"
2 Kor 6,2
buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma,
hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától.
Zsid 3,13
Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet,
amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító lámpásra figyeltek,
amíg felragyog a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben.
2Pt 1,19
Ha nincs több idő, akkor vége.
