nélküled.

Nagyon fáradt vagyok.

Egész éjjel fájt a fejem.
Délelőtt is.
Két gyógyszert vettem be.
Most múlt el.

Nagyon fáradt vagyok.

Remélem te jól vagy.
Látod biztos viselem te terheid is.
Ez biztos azért van nálam.

Imádkozom így is.

Ma olvastam az Igét reggel.

Egy Ige volt:

"Amikor föltekintettek, senkit se láttak,

csak Jézust,

egyedül" 

Mt 17,8

Senkit, csak Jézust, egyedül.

Ma egész nap ez vigasztalt engem.

Rádöbbentem, mennyire fájdalmasan üres vagyok, nélküled.
Szükségem van a szeretetre.
Fájdalmasan szükségem van Jézusra.

"Az én testvérem valahol a felhők fölött van.
Ha én már nem tudok imádkozni Uram,
valaki vigyáz rá,
ugye imádkozol érte, Uram?
Ugye, vigyázol rá?"

Rájöttem, csak sírni tudok.
Pedig ezek a felhők, annyiszor ott vannak az égen,
és oly sokszor elszakítottak szeretteimtől.
Oly sokszor utazott a férjem is, de csak most potyognak a könnyeim.

Az elmúlt évek minden viszontagsága, nehézsége, öröme,
mintha mind felrepült volna az égbe.
Itt volt a mélyben velem.
És most huss, bennem csak az üres fáradtság, a gravitáció súlya.
Így, így kell elengednem...
Úgy sírok, mikor a mamám halt meg.
Soha senkiért nem sírtam így.
Tudtam, hogy a Mennybe ment, de én ITT MARADTAM, nélküle.

Nem tudtam, hogy még szeretek valakit ennyire a Földön.
Nem tudtam, hogy van bennem szeretet.

Ha csak erre gondolok, ha csak ezért kellett elrepülnöd,
hogy én erre rájöjjek???