Amikor az ember hívővé lesz, s veszi Istennek Szent Lelkét, amely betölti őt, tanítja, vezeti, abban, hogy rámutat lelkünkben lévő sötétségekre, az kemény munka. Még sok idő, így Lélek által, hogy egy-egy felfedezett sötétséget megvilágosítunk, megértett mennyei igazságot magunkévá teszünk.
Hosszadalmas munka, pedig jó dolog, amelyért küzdünk, maga a szeretet.
- Sötétség helyett világosság.
- Félelem helyett biztonság.
- Gyűlölet helyett szeretet.
Ebben a lassú előrehaladásunkban meglátjuk, hogy nekünk is, milyen 'hard work', amíg lassan-lassan átadjuk magunkat a Jónak. Nekünk is, akik Lélek által megértettük Isten Igazságát, a megváltás kegyelmét, a Fiú munkáját. Mennyivel inkább nehezebb - vagyis lehetetlen - megérteni Isten megváltó munkáját egy embernek, aki nem vette Isten Lelkét.
Ugyanilyen kemény, eltökélt állhatatosság kell, ahhoz is, hogy a megértett mennyei igazságok mellett végig kitartva megmaradjunk. A világ szelleme szüntelen harcol, hogy a Fiú váltságművét hiteltelenítse, előttünk is, akik már hiszünk.
Az idő haladtával úgy tűnik egyre passzívabbá leszünk életünkben, miközben egyre aktívabban világítunk az Ige fényével. Járjuk a városokat kettesével és hirdetjük Isten Igéjét. Közben az utcán azt látjuk, hogy a világ - a király pénzével - épp kenyeret oszt az éhezőknek.
Jézus az ötezer megvendégelésénél, tanítványainak mondta:
ti adjatok nekik enni.
De nem volt ott, csak néhány hal, és néhány kenyér. - A földi király töménytelen aranya, ezüstje nem volt ott.
Nekünk, akik Jézusban hiszünk tétlen szembesülés, megérteni, hogy a legfelsőbb hatalom adja meg, hogy cselekedni tudjunk.
A világ könnyen érti, mert tudja, hogy a legfelsőbb hatalomhoz kell fordulnia, hogy cselekedni tudjon, akár, hogy az éhezőknek enni adjon. Kellenek az engedélyek. Ismeri a királyt, a hatalmi struktúrát, a törvényeket. Járatos is benne. Kikéri és végül meg is teszi, amit ahogy a földi királya engedi.
Jézus tanítványai csak bambán álltak és nézték Jézust, de hogyan adjanak kenyeret az éhezőknek? Most keressék meg Heródest?
Mi hívők, elmaradunk. Jézus nem véletlenül mondja, a világ fiai okosabbak a maguk nemében, mint az Ő követői. Mi egyáltalán nem értjük a Menny törvényeit, és nem is kérjük a Menny Istenét, hogy segítsen. Nem vagyunk benne járatosak, és nem is akarunk. Majd valaki más megteszi, aki kiválasztott, kenettel teljes nagy tanító, vagy egy földi kincstárnok elhozza a földi gazdagságát, alapelven állunk, de ilyeneket egyre inkább nem találunk. Csak Jézus áll mellettünk.
Uram, hogy adjunk nekik, nincs itt csak öt kenyér és két hal. (Lk 9,13) Hacsak el nem megyünk... hogy vegyünk ... Heródes pénzével, kifizetjük Heródes pékjeit.
Így Jézus Krisztus követői egyáltalán nem értik, hogy Jézus a legfelsőbb hatalom. Érthetetlen, de Jézus követői számára, Jézus halott, Jézus nincs. Nem értik, hogy bátran kérhetünk Jézustól bármit, mert Ő él és velünk van. Pedig mennyiszer mondta ezt nekünk.
'Előttetek megyek, veletek vagyok, ne féljetek.'
Nem értjük a kegyelem lényegét, mert a világ szerint gondolkodunk. Emberekben. Emberi erőforrásokban. Hiszen ezt látjuk a világ fiai, milyen könnyedén boldogulnak a maguk hatalmi struktúrájában. Náluk a királyuk él - csalhatnak, lophatnak -, nálunk Jézus halott - nincs igazság, nincs becsület, nincs szeretet, nincs csoda. Ezért újra és újra egy földi királyhoz járulunk, aki újra és újra üres kézzel küld el minket, megyünk vissza a mi mennyei királyunkhoz, akit újra és újra nem keresünk és nem találunk - mintha vakok lennénk - pedig Jézus ott áll mellettünk.
A mennyei kegyelem megértése, és az aszerint való élet, az utolsó stádium Krisztus követésében.
Ez a legkevesebb, amit értenünk kell, és a leghosszabb ideig tart, amíg megértjük.
Az utolsó napokban ennek megértése is felgyorsul.
Kérjük Istent, hogy Őmaga Lelke által adjon nekünk megértést, hogy Ő a Mindenható Isten a Legfelsőbb hatalom, felette már nincs több. Mi Ővele állunk a legszorosabb, legközvetlenebb és a legjobb, legbensőségesebb kapcsolatban. Nincs közöttünk más. Nincs közvetítő. Nincs, mert nem kell ehhez emberi beavatkozás.
Müller György írta, hogy minél ismertebb lett a neve, szolgálata, annál kevesebb adományt kapott. Jézust is minél többen ismerték, annál kevesebben tartottak ki mellette. A Getsemáné kertben néhány tanítvány maradt vele, de az is mind elaludt.
Ha egyre inkább kevesebben lesznek körülöttünk, és közben egyre ismertebb a nevünk, az annál jobban mutatja, hogy Krisztus útján járunk. A megalázott kereszt végül egyedül csak a miénk marad, teljesen egyedül.
Ez a végső győzelem, mert ketten maradtunk Istennel. Így leszünk tökéletesen Krisztusra hasonlók, mindenben.
A világ szemében ez érthetetlen, Jézus értelmével, teljesen érthető:
Kegyelemből éltünk, kegyelemből haltunk meg, Krisztusért.
