A fejről elmélkedtem.
Fej
Az ősi magyar meghatározás szerint: legkorábbi emlékünk i.sz. 1009, 1055. Jelentése
'forrás, kezdet'. Ősi, uráli szó. Alapnyelvi szójelentései még,
'valaminek a hegye, vég, határ'
A magyar nyelvben, a
fejfa - temetkezési - elnevezésének alapja, egyrészt az a tény, hogy a fejfát a koporsó fej felőli részéhez helyezik el, másrészt pedig az, hogy a sírfejfák egyik típusa stilizált emberfejet ábrázolt. A fejfa egyéb elnevezése:
főtől való kő.
(annak megfelelően miből, fából vagy kőből készül)
Néhány szó, amely tartalmazza a fej szótövet: fejdísz, fejedelem, fejsze
A fej elengedhetetlen a test működéséhez.
A fizikai lefejezés, több, mint büntetés. Üzenetértéke, egy közösség megtisztítása, egy eszme végleges kiirtása. Nem kísérlet, hanem befejezett hadüzenet, a közösség tagjainak és a közösségen kívülieknek, hogy milyen fejű - eszméjű - emberekre nincs szükségük.
A fejvesztésnek van nem fizikai módja, például a
kitiltás a közösségből. Eredményét, okait és célját tekintve hasonló a lefejezéshez, de a kitiltott életben hagyásával. A kitiltottat megfosztani, addigi cselekvésének körülményeitől, eszközeitől, helyétől, céljától.
A közösség célja a veszélyforrás kiiktatása,az adott veszélyforrástól véglegesen megszabadítani. A közösség szempontjából ez az aktus a '
közösségtisztítás'. Tisztán tartás.
A közösség értékeire tekintve, ezért a tisztítás is az adott közösség adott értékeihez igazodik.
A Bibliában, kevésszer találkozunk lefejezéssel.
Pl. Keresztelő Jánost fejezték le. Egy
gonosz közösség, célja, hogy az adott közösségre, ne legyen több - jó - eszmei befolyása. Több, mint büntetés. Még pontosabban ez nem büntetés, ez a forrás, az Istenből való Ige megszüntetését jelentette, amelynek hatása - itt ebben a történetben - közvetlenül a királyra irányult.
 |
| Találati hely: itt |
A lefejezés nem Istentől van. Kifejezetten a gonosz eszköze.
Isten a Bibliában nem fejez, és nem fejeztet le. Nem találunk erre való utalást. Isten a közösségből való végleges kizáráshoz: háború, éhség, járvány, öngyilkosság, gyilkosság, természeti katasztrófa, elűzés, kövezés.
Minden esetben fennállhat a lehetősége az életben maradáshoz, mint ahogy erre volt is példa: pl.: elűzésnél: Hágár.
Később Isten maga adja meg ezeknek az embereknek az életben maradás eszközeit. Gondoskodik róluk.
A fizikai lefejezés eszmei megfelelője a kitiltás.
Ilyenkor nem szűnik meg a közösség, sem az embert nem ölik meg, de a közösség megfosztja a közösség egy adott tagját, az addigi minden lehetőségétől, eszközétől, befolyásától, hogy az adott közösségre hatással legyen. A kitiltás több mint megszégyenítés, vagy büntetés, bár előbb annak érzékeli az áldozat. Konkrétan forrás beszüntetést jelent. A közösség számára ne legyen nyitva az az adott forrás, amit a kitiltott ember jelentett. A közösség vagy annak vezetői ezt a forrást, veszélyforrásnak érzékelik.
Ez az értékek mentén, egyetemes vizsgálattal állapítható meg, hogy a közösség számára mi az érték, aminek fényében jelent valaki veszélyforrást.
Kezdetekben a kitiltott ember - a már közösség nélküli, fejvesztett - nem tudja, hogy miért tiltották ki, - miért fosztották meg a közlés szabadságától - nem érzékeli veszélyforrásnak magát a közösségre nézve, hiszen nem ártó, hanem jobbító - reform - szándékai voltak, amit az adott közösség számára akart átadni.
A világkorszak végén, szintén találkozunk lefejezéssel:
"Akiknek fejüket vették a Jézusról való bizonyságtételért és az Isten Igéjéért"
Jel 20,4
Fontos, hogy az adott közösség, itt most a világ minden emberét jelenti. Fontos, hogy miért vették fejüket a bizonyságtevőknek.
A lefejezés, több mint a keresztrefeszítés.
A keresztrefeszítés, kigúnyolással egybekötött kivégzési forma. (Kezdet, Alfa)
A lefejezés, - befejezett dolog - a forrás megszüntetésének végleges, szimbolikus kifejezése. (Befejezés, Omega)
A lefejezett Ige-bizonyságtévők, feltámadásuk után:
"Krisztus papjai lesznek és vele fognak uralkodni ezer esztendeig." (Jel 20,6)
A fej ugyanis maga: Jézus Krisztus.
Az emberek általi végleges befejezés semmis, Istené az utolsó szó. (véglegesítés, ítélet, dicséret)
A lefejezett Ige-bizonyságtevőket azért fosztották meg fejüktől, mert
"nem imádták a fenevadat, sem az ő képmását, és nem vették fel az ő bélyegét a homlokukra és kezükre" (Jel 20,4)
Az adott világközösség, egyetemes értéke, tehát a fenevad imádata, a fej megjelölés a fejjel magával (homlokukra). A kéz felszabadítása, mások fejének vételére, a közösségük megtisztítására. Abszurdum, de igaz, hogy a világ lakosságának az értékei, így a megtisztítás fogalma és módja sem, nem esik egybe, Isten értékeivel, és a megtisztítás módjával.
Az uralkodás a fejhez tartozik.
Isten ezért kifejezi, hogy az övéinek felemeli fejét, fejdíszbe öltözteti őket, fejükre koronát tesz, az Új Jeruzsálemben, amely a Mennyből száll alá (Jel 3,11-12)
Jézus Krisztus a Fej.
"Az Ő lábai alá vetett mindent", és Őt tette meg mindenek felett való fővé az egyházban, amely az Ő teste, és teljessége annak, aki teljessé tesz mindent mindenekben." Ef 1,22-23
"A Fő - Fej - tartja össze, az egész testet inak és ízületek segítségével, és őáltala növekszik az Isten szerinti növekedéssel" (Kol 2,19)
