Egy vidám temetés lenne

Azon gondolkoztam, ha netalántán véletlenül meghalnék, egyszer csak, akkor most előre azt kérném: a temetésem vidám legyen.

Amire az ellenségeim is szívesen eljönnének. Már ha vannak egyáltalán, ténylegesen.

Szóval ezen a temetésen a jó dolgokról nem lehetne megemlékezni, csak a rossz dolgaimról. Ezért aztán nem szabadkozhatnának ellenségeim se, hogy miért nem jönnének el.

Minden meghívottnak ki kellene állnia, a felravatalozott testem előtt, a pulpitusra, és legalább egy rossz történetet, vagy egy rossz tulajdonságomat meg kellene említenie. Ez lenne a megjelenés alapfeltétele. Akinek nincs ilyen története, az nem jöhet el.

Ebben a megemlékezésben lehet bűn, amit velem, miattam követett el, például, hogy ovis korunkban kétszer meglógtunk az óvoda kerítése alatt. Miattam.

Hej, elmondhatná Irénke néni, hogy mekkora koszt csináltam, amikor leestem a padlásáról. Négy métert zuhantam a konyhájába, ő neki bosszúságára. Amikor kintről hallotta a nagy zajt, emígyen rohant be: 'mi a k... anyátokat csináltok már megint! Most nagytakarítottam.' - aztán, amikor meglátta, hogy ülök az ágyon, és épp most érkeztem onnan fentről, rögvest rohant hozzám: 'ugye nincs semmi bajod!'
Tehát ő elmondhatná, hogy az akkori nagy bosszúságára mekkora nagy kupit okoztam, hogy kezdhette elölről a nagytakarítását. Miattam.

Jöhetnének mások is. Más történettel, aminek hála Istennek a vége mindig valami csodálatos módon szépre alakult: tanulságokkal, következményekkel, megbékélésekkel, megtalálásokkal.
De erről tehát, ott és akkor már nem szabadna beszélni, tehát, hogy végülis de, azért mégis, nagyon jó volt a bogival, nagyon szerettük és nagyon fog hiányozni! Mert ez egy olyan temetés lesz, ahol kizárólag a rossz dolgaimról szabadna megemlékezni.
Én meg ülnék fenn egy felhő tetején, várva, hogy Szent Péter végre kinyissa a kaput, még utoljára intenék felétek, 'hát majd találkozunk' mondanám sóhajtva, és mennék az én drága Uramhoz.

Így képzeltem el. Jó, ez megint nem egy karácsonyi téma, de rájöttem, hogy két éve, mintha pont ugyanilyen jó idő lett volna, és bár éppen akkor műtöttek meg én kint bicikliztem.

Imádom ezt a borongós, ködös, szürke időt.