Az ember ennyire képes.
Belátni, hogy az ember képességei végesek.
Belátni, hogy nem vagyunk tökéletesek.
"És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje"
János ev. 6,69
Istenem, annyira örültem, hogy ez az Ige van, létezik, ráadásul a 669 alatt.
Minden szavát lehet ízlelgetni.
Isten Fia, aki oly sokszor mondta, hogy Ő az Ember Fia.
Az Ember, a bukott, a botladozó, a hibázó, a kétségekkel gyötrődő, az elbizakodott, az öntelt, a beképzelt, a jómódú, vagy a szegény.
Az Ember, akinek az Isten, hatalmat adott. Hatalmat, amit nem tud, jól használni.
Az Ember, aki Isten nélkül, meg se tudja tanulni, hogyan kell a hatalmat jól használni.
Még a hatalom szót sem tudja az ember jól definiálni.
Isten nélkül, csak tévedés, zsákutca az egész életünk. És itt van Jézus, aki azonosítja magát az Emberrel és mégis azt mondják róla: Ő az Isten Szentje. És mi is tudjuk, hogy Ő az. Nem az elbukott, a csökevény, az Isten nélkül való, hanem a Szent.
Ha hívő valaki, akkor tudatosan kéri és keresi Istent, mégis annyiszor téved, akkor mennyire alázatosnak kell lennie, hogy tévedéseit megbocsássa magának, és embertársainak a sajátjait.
A bocsánatkérés, a helyreigazítás, és azok elfogadása is, az emberi bukott természet ellen valók.
Ha valaki bocsánatot tud kérni, ha valaki helyre tud állítani, és valakik ezt el is tudják fogadni, akikre nézve megtörtént a sérelem, az mind Isteni kegyelem. Az őszinte elfogadás az embernek azon része, amelyet a mennyei Mindenható újított meg.
Magamban látom az alázatot. Ahogy van. És látom, hogy az nem én vagyok.
A változások, amik végbemennek bennem. Eddig mennyi kitartás, erő, dinamizmus, határozottság jellemzett, mert Isten megadta, és mennyire nem volt ott, hogy belássam, Isten adta meg.
Most megláttam?
Rutinból ment az életem, eddig. Kegyelemben voltam, mert amiért mások harcolnak, küzdenek az nekem ment. Ezért nem is tudtam eddig maradéktalanul megérteni, ha valaki egy adott problémával, - ami nekem megy - küszködik.
Ez egy fajta lenézés is lehetett bennem, de ezt csak most, utólag tudom.
Annyi tényezőt kihagytam, a számításból, hogy mások élete, lehetősége, személyisége, tehetsége stb. nem ugyanaz, mint az enyém.
Nem voltam szándékosan lenéző, de rájöttem, hogy a szűklátókörűségem önmagában hordozta. Minden empátiám, emberszeretetem és érzékenységem ellenére.
Most igazán érzékeny lettem az emberek iránt, megértőbb a tévedéseikkel, nehézségeikkel szemben.
Azért lettem érzékenyebb, mert lehetőségem lett, egy új dolgot megtanulni, amiben egyáltalán nem volt /nincs/ rutinom. Sőt, amire eddig lehetőségem sem volt!
A napokban rengeteg embert felmentettem a tévedései, a hibái alól, amit eddig csak úgy tudtam látni, hogy felelőtlenség, vagy szándékos volt.
Ma már látom az embernek, szüksége van Istenre.
Lehet, hogy ehhez az öregedés kell. Lehet, hogy az új dolgok megtapasztalása.
Kinél mi.
Egy biztos:
Lassan minden ízében ember leszek.
A Földre szállt angyal. - Mosoly
S nem hárításból, nem kimagyarázásból, s nem félelemből, hanem a puszta valóság meglátásából:
Tudom, hogy az ember csak ennyire képes.
----
A 15. mérföldkő:
Nehémiás könyve 6. fejezet, 6. vers:
Amelyben ez volt írva: A pogány népek között az a hír járja, és Gasmu is mondja, hogy te és a júdaiak föl akartok lázadni, ezért építed a várfalat. A szóbeszéd szerint te akarsz a királyuk lenni!
6. fejezet 9. vers:
Mindenki meg akart bennünket félemlíteni, mert azt gondolták: Majd elmegy a kedvük a munkától, és nem készül el. - Azért te erősíts engem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése