Izrael - az ókorban és a mai nap is - várja a királysága helyreállítását. Jézus Krisztusban, saját hívei, tanítványai nem csak a Megváltót, de Izrael Királyát is látták. Várták, hogy Jézus az Atyától származó hatalmánál fogva kezébe veszi az uralmat.
A keresztre feszítése, vagyis a halála, ennek a királyságnak a reménységétől fosztotta meg a zsidó népet, illetve azokat, akik Tőle várták hogy Király legyen. Az emmausi tanítványok elbeszélése képezi le a legjobban ennek a várakozásnak a hevességét, és a tanítványok csalódottságát.
"Az, ami a názereti Jézussal esett, aki próféta volt, szóban és tettben hatalmas Isten és az egész nép előtt; hogyan adták át a főpapok és a főemberek halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg. Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt." Lk. 24:19-21
"Amikor együtt voltak, - a tanítványok és Jézus - megkérdezték tőle: "Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?" Így válaszolt: "Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett." Apcsel 1:6,7
Jézus itt nem azt mondta, hogy nem Ő a király. Hanem, hogy még most nem marad közöttük, mint király. A földi uralom helyreállítása más időkre van elrendelve.
"Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig." Apcsel. 1:8
A kegyelem idejét éljük. "Így szól az én Uram, az Úr: aki összegyűjti a szétszóródott Izráelt: Még gyűjtök azokhoz, akiket összegyűjtöttem!" Ézs. 56:8
Az Úr kegyelméből, azok, akik nem voltak Isten népe, Isten népe lesz. A pogányok népei közül, mindazok akik hisznek Jézus nevében, vérének erejében, üdvözülnek. Ezért szólítja fel Jézus a feltámadása után a tanítványait:
"Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik." Márk 16:15,16
Mindez azért, hogy teljes legyen az üdvözültek száma. Beteljék Isten népének a száma. Ennek az időnek a végét pedig egyedül az Atya tudja. Ezért éljük a kegyelem idejét, Atyánk végtelen hosszútűrőségéről, szeretetéről és türelméről árulkodik az a tény, hogy Jézus - még kétezer év után is - nem jött vissza. Noha - a jelenlévő világ gonoszsága miatt - mi magunk is sóhajtozva vágyunk már Isten királyságában élni, ez a kegyelmi idő, jó reménységre, Jézustól kapott munka számunkra, hogy hirdessük az Igét.
Jó az Úr!
Hogy Izrael mennyire várja királysága helyreállítását nem mese. Amiről csak én tudok negyven történet, amikor hívő zsidó rabbik és velük együtt a zsidó nép is, megtalálni vélték királyukat /egyben a Messiást is/ amely emberekről később persze mind kiderült, - sok áldozat, és fájdalom után - hogy nem azok voltak. A leghíresebb esete ennek, Simon bar Khoba.
A Messiás/Király ígéret Istentől származik. Tehát a rabbik ezirányú keresése jogos. A zsidók, Jézus Krisztusban - még eddig - nem ismerték fel Királyukat/Messiásukat, noha valójában az. (Sokan felismerték közülük - http://www.zsidok-keresztenyek.eu/ ajánlom szeretettel ezt a honlapot)
Jézus a Zsidók Királya. Meghalt, feltámadt, megjelent a tanítványoknak, elküldte őket Ő Róla bizonyságot tenni, és felment az Atya jobbjára. Onnan jön el, akkor, amikor az Atya úgy rendeli. Valóban helyreállítja Izraelt! És ezer évig uralkodik a Földön, azokkal akiket erre kiválaszt.
Áldott legyen az Ő neve!
bogi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése