Igehely: Mt 24,45-26,5
Meghallgatható: itt
Időtartam: 33,41
Mostanában az elengedés és a szeretet elfogadását, párhuzamosan kell megélnem. Újratanulom és közben újramonitorozom – évek múltán - magamat a mindennapok során. Mit jelent a tehetetlenség a szociális munkában?
Itt a szociális munkámról gondolkoztam egy kicsikét.
Ki az okos szolga? Ha kiégtünk, a lelki-szolgálatunkban, ha ilyenkor hátravonulunk, hogy távolságot tartsunk, az nem bűn. A bűn az lenne, ha visszaélnénk a hatalmunkkal, mint a példázatban, hogy részeges lett a Megbízott. Az ember személyiségében mindig lesznek csapdák, hogy csalódjunk önmagunkban. Mert, hogy ha ezeken keresztül megyünk és sikeresen kijövünk, - az ÚR visszaállít minket, megdicsőült módon - ezek által leszünk jó szakemberek. Isten azt akarja, hogy jól szolgáljuk Őt. Tehát ilyen munkában fog találni minket az Úr, hogy törekszünk az egyensúlyra az életünkben.
Saját magunkra is kell időt szánni. A tíz szűz példája mutatja. Imádkozással. Az Úrral való közösséggel. Így lesz elegendő olajunk.
Mikor láttunk téged Uram? Ilyennek-olyannak? Mikor, mikor? Akkor, amikor a munkából haza felé mentünk. Amikor jöttél-mentél. Akkor láttad a szükséget. Hogyan reagáltál rá?
Jézus az életét adta értünk, Ő a Megváltó, a Messiás, ilyen nagy szavakat intézett hozzánk, hogy nem láttuk meg Őt a szenvedőkben, vagy, hogy megláttuk Őt. Nyitva van a szemünk, vagy nincs nyitva a mindennapjainkban? Lássuk meg Őt mindenkor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése