Keresem itt, keresem ott.
Talán csak a legmélyebb fájdalmainkról nem tudunk beszélni.
Talán jó is könnyeink szívünkben zárva fekszenek.
Nézd egy mosoly mégis ragyog rajtam.
Igen, mert azt hiszem, úgy gondolom, hiszek benne: Krisztus Győzött.
Oh, mit számítanak a könnyeim! Ha Ő a győztes.
Oh mily jó, úgy hordozni Keresztem, az Ővét hordozom.
Nézd ahogy egymásra nézek Krisztussal. Vele vagyok.
Jó is ez így.
Hiszen gondoljuk csak meg, ha nem zárhatnánk le az egész életünket?
Mit nekünk, ha elrabolják békességünk, örömünk. (?)
Ha Ő tárt karokkal jön felénk, mit számít mit hagyunk a Földön. (?)
Ha visszanézek a múltamba, mit is érdekeljen egy-egy gyönyörű emlék, (?)
ne öleljen engem. (!)
Fusson elém Ő és ő és ő és mindenki más, akit szerettem.
Öleljenek a Gyöngykapuban, hadd boruljak le a Mindenható előtt.
Mit számít, mit hagyok itt a gyomok között. (?)
Ott van Ő. Ott van a Szeretet, vár engem. Mindenki, aki valaha szeretett és ölelt itt.
Nézd, talán a szívbe zárt könnycsepp a legdrágább.
Ha nem mondom el!
Nézd, talán a szívem titkos könnye csiszolt ilyen fényesre.
Mit keresed?
Mit kutatod?
Miért nem hiszed?
Ez a fájdalom milyen ragyogó, milyen tiszteletet parancsoló.
Nem is volt más titkom. Ez aztán egészen csak az enyém.
Minden fájdalmával, erejével. Utánozhatatlan. Utánozhatatlanul JÓ!
Mégis csak Isten adta. Milyen JÓ!
Mi lenne velem nélküle. E könnycsepp nélkül... Hadd ragyogjon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése