Annyira nem tudok napi rendre térni. El se hiszem. Egyik kedves régi ismerősömtől és blog követőmtől búcsúzom. Elvitte magához az Úr.
Gyönyörű képeit nézzétek meg, a saját google +-án is. Örök emlék tőle nekünk.
Csuhai Katalin
Hiányozni fog, ... az elmaradt találkozásunk is...
A szeretet nem csoda, hanem az Élet.
Piciny mag, amelyet magában hordozott, és nem tudtuk, nem láttuk, csak egyszer csak, amikor itt volt előttünk. Fényképészete így volt előttem csoda, több mint 30 év személyes távlatából!
A szeretet csodája. Annak örülök, hogy ezt én el is mondtam neki. A közös utca, a közös emlék, a távolság. A megtalált érték.
A többi nekem szóló figyelmeztetés. Jobban kell vigyáznom, és mennem, mennem, tenni, tenni, szeretni. Minden szépet. Nem várni (egy percet se).
Oh jaj, kinek fogom megírni: Milyen szép!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése