"Mert minden ember, akit megsértettünk és megbántottunk, egy azok közül, akiket Jézus testvéreinek nevezett. Amit pedig ellene követtünk el, azt Isten ellen követtük el. Minden ember a Krisztus testvére."

2015. december 27., vasárnap

Nonszensz


Sosem láttam ilyet, hogy a fügefánk decemberben, karácsonykor rügyezzen. Most ilyet is láttam. Lefényképeztem nektek.
Közben eszembe jutott, az Ige:

Máté evangéliuma 24, 32-33:

"Vegyetek példát a fügefáról: amikor már zsenge az ága és a levelei kihajtottak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor mindezeket meglátjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtóban."

"amikor mindezeket meglátjátok,
tudjátok meg,
hogy közel van, az ajtóban"

Természetesen le fog fagyni, hacsak nem, akkor a jövő hónapban, eljön a nyár:




Az alábbi linken, ahogy normálisan szokott lenni, májusba a rügyezés. Itt látható a teljesen normális, a normális időben a kis hajtások:
http://testveremnek.blogspot.hu/2013/05/no-lam.html

2015. december 24., csütörtök

Áldott Ünnepeket


Abban az időben így szólt Jézus:

"Áldalak téged Atyám, menny és föld ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.

Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű - és nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám édes és az én terhem könnyű."

(Máté evangéliuma 11,25-30)


Ezzel az Igével kívánok minden olvasómnak kellemes ünnepeket és boldog új évet.

Találkozzunk jövőre.

Minden napon, amíg el nem jön:
A Messiást várjuk
Jövel Uram Jézus
Maranatha


2015. december 20., vasárnap

Karácsony előtt


December 16. napján meglátogattam a szeretett kistestvéreket. Mióta elköltöztek Monorról, nem találkoztam velük. Kaptam ajándékba tőlük egy csodálatos könyvet.
Boldog Charles de Foucauld: Levelek és jegyzetek
Az alábbi linken ti is rendelhettek.
A katolikus szerzetesek közül, ő az egyetlen közeli hozzám. Eszmeisége minden tekintetben fedi az enyémet. Elhívásuk Názáret.
Talán engednem kell annak, a vágynak, és akaratnak, amiért őket Isten elém hozta. Bizonyos, hogy nem véletlen. Mindig melegséggel önti el szívemet, ha találkozhatom velük. Ők nekem testvérek.



http://www.nazaret.hu/hu/65-uj-koenyv-jelent-meg-2

Ahogy kistestvérekre emlékeztem és olvasni kezdtem a könyvet, eszembe jutott Basilea anya. Ő a protestáns elhívatott közösségépítő. Kánaán.

A linkjét itt találjátok.
http://marianoverek.hu/kezdolap

Csodálatos dolognak tartom, hogy Foucauld és Basilea anya az életem részét képezheti. Eldöntöttem, hogy ahogy Isten elém hozta egészen közel a szívembe sőt városomba, annak idején a kistestvéreket, így jövőre felkeresem Kutásón a Mária nővéreket is.

Meglátjuk. Biztos vagyok benne, hogy a már 7 éves ismeretségben, (és közben a közösség keresésemben) nem véletlen, hogy egymásra találtunk a kistestvérekkel. Istennek célja van ezzel. Türelmesen várok. Magamra, az időkre és Isten vezetésére.

Addig is, hálát adok minden jó téteményéért.


2015. december 15., kedd

Huszonkilencedik mérföldkő - 6 - 6 - 9 / 29.


A jövő:

Ismét föltekintettem, és láttam, hogy négy harci kocsi jön ki két hegy közül. Ezek a hegyek érchegyek voltak.

Az első kocsiba vörös lovak voltak fogva, a második kocsiba fekete lovak, a harmadik kocsiba fehér lovak, a negyedik kocsiba pedig erős, tarka lovak.

Megszólaltam, és ezt kérdeztem a velem beszélő angyaltól: Mire valók ezek, uram?

Az angyal így felelt nekem: Ezek most indulnak a négy égtáj felé, miután ott álltak az egész föld Ura előtt.

A fekete lovak észak földjére mennek; utánuk mennek a fehérek, a tarkák pedig dél földjére mennek.

Az erősek is előálltak, és indulni akartak, hogy bejárják a földet. Ezt mondta: Menjetek, járjátok be a földet! Be is járták a földet.

Majd odakiáltott hozzám, és így szólt: Lásd, amelyek észak földjére mentek, megnyugtatták lelkemet észak földjén.

Így szólt hozzám az ÚR igéje:

Vedd át a fogságban maradtak adományát Heldajtól, Tóbijjától és Jedajától, akik Babilóniából jöttek. Menj el még ma Jósijjának, Cefanjá fiának a házához, és vedd át az ezüstöt és az aranyat, csináltass koronát, és tedd Jósua főpapnak, Jócádák fiának a fejére.

Ezt mondd neki: Így szól a Seregek URa: Van egy férfi, akinek Sarjadék a neve, mert helyette sarjad, és felépíti az ÚR templomát.

Ő fogja felépíteni az ÚR templomát, és nagy méltóságra emelkedik, trónra lép, és uralkodik. Egy pap is lesz mellette a trónon, és békés egyetértés lesz kettőjük között.

A korona pedig legyen ott az ÚR templomában, hogy emlékeztessen Heldajra, Tóbijjára, Jedajára és Cefanjá fiának a jóságára.

Eljönnek a távol lakók is, és építik az ÚR templomát. Akkor megtudjátok, hogy a Seregek URa küldött engem hozzátok. Így lesz, ha engedelmesen hallgattok Isteneteknek, az ÚRnak a szavára.


Zakariás próféta 6,1-15

2015. december 14., hétfő

Ez egy fura nap


Amikor a boltba elmentem, hátraléptem és véletlenül neki dőltem egy embernek. Bocsánatot akartam kérni tőle, de nem volt ott senki. Hirtelen körbenéztem. De nem volt körülöttem senki. Pedig fizikailag éreztem a bal karom hozzáért.

Álmaimban Jézus mindig a bal oldalamnál volt.

Furcsán éreztem magam. Mintha egyetlen egy ember se lett volna a boltban. Mintha nem lett volna idő és tér. Csak ez az ember, aki tehát nem is volt ott.

Most meg olyan fura bejegyzésvázlat szerkesztődött a blogom kezelőfelületén.
Megosztom veletek:
Ez:


Hogy lehet megosztani valamit, ami nincs is?

Ezt a bejegyzést el se kezdtem, be se aktiváltam, hogy lehetett akkor megosztani kilencszer?


Lehet, hogy érdemes lenne ezek után, mégis közzétenni?

Nap kitörés volt? csak a gépem szórakozik?...  a számok, a számok.

Nem 100.000 ez, hanem sokkal több? Vagy sokkal kevesebb.

Csak Egy.


Boldog születésnapot!


100.000 kattintás / 5 év = Ezentúl hivatalosan is kinyilvánítom, december 14. napját a blogom születésnapjának.

Köszönöm fiamnak, ezt a gyönyörű tortát, amit készített.
Finom volt.

Legközelebb 1.000.000 -nál ünneplünk.

Huszonnyolcadik mérföldkő - 6 - 6 - 9 / 28.


Mikeás próféta 6,6-9

Mivel járuljak az ÚR elé? 
Hajlongjak-e a magasságos Isten előtt? 
Talán égőáldozattal járuljak elébe, 
esztendős borjakkal? 
Talán kedvét leli az ÚR a kosok ezreiben, 
vagy az olajpatakok tízezreiben? 
Talán elsőszülöttemet áldozzam bűnömért, 
drága gyermekemet vétkes életemért? 
Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, 
és hogy mit kíván tőled az ÚR! 
Csak azt, hogy élj törvény szerint, 
törekedj szeretetre, 
és légy alázatos Isteneddel szemben. 
Az ÚR hangosan kiált a városnak 
- és üdvös dolog félni az ő nevét -: 
Engedelmeskedjetek a vesszőnek, 
és annak, aki azt rendelte! 


2015. december 13., vasárnap

Huszonhetedik mérföldkő 6 - 6 - 9 / 27


Mindenkinek joga van jót írni.

A híreket olvasva csak ámulok. Szóra sem érdemesek.
Keresnék egy olyan csatornát, ami jót ad.
Pl.: A barátság napi megélése.
Nem képekben, nem szavakban. Nem egy honlap felületén. Hanem az élet valóságában.

Tehát jogom van, jót írni. Magamról. Másokról. Istenről, az Egész Teljes Életről.
Nem a facebookon, nem itt a googlon, hanem a szívemben.

Már az is fura, hogy ez a mai napjainkban megfogalmazódott. Bizony ez az agyag és vas keverékéből összeállt, anyag. Nem arany. Nem ékes. A mai korunkban alig akad, ami érték. Nincs értelmes szerető kapcsolat. Ha igen, és mégis, akkor azt meg kell keresni.
Ha valami arany, ebben a világban, a Szeretet fényessége. Jogom van, azt írnom: várom a Mindenhatót. Várom megjelenését, emberi érintésekben, üdvözlésekben, mosolyban, szóban.
 Nem is hiába várom.

Jézus születése megtörtént. Munkája is bevégeztetett. Az Atya jobbján ül dicsőségben.
Velünk van a világvégezetéig mindennap.
Küldi Szent Lelkét nekünk.

Agyag, vas, e semmire való világunk, de felette van arany. Van hely és van csatorna, ami által földi életünk értékes.

Kettősség e dolog, mely földi utunkban rajzolódik. Szükséges rossz, a fájdalom és a por. Szükséges jó a kegyelem, hogy Ő mindvégig velünk van. Nem egy foton látjuk meg, nem egy fényképpel prezentáljuk.

--- > Ez a mérföldkő is megvolt <---

Nem a pénz, a gazdagság a cél. Hanem a szerető élő kapcsolat. Amelyen minden nap dolgozni kell. A barátság.


Ámosz 6,6-9:

Kelyhekből isszák a bort, és finom olajjal kenik magukat, de József romlásával nem törődnek. Ezért majd ők mennek a foglyok élén fogságba, és vége lesz a terpeszkedők mulatozásának. Önmagára esküdött az én Uram, az ÚR. Így szól az ÚR, a Seregek Istene: Utálom Jákób kevélységét, gyűlölöm palotáit: prédára vetem a várost mindenestül. Ha tíz ember marad meg egy házban, azok is meghalnak.


Közeledve a százezredik rákattintásomra


Nem gondoltam, hogy még idén elérjük.
Az oroszok voltak. A héten megelőzve, minden más nációt.
Oroszország - Magyarország : 286 - 203

Egyébként, 2010 óta több, mint 120 országból jött látogató az oldalamra.
A legérdekesebb Szaúd-Arábia, Kína és Nigéria volt.

Mit is mondhatnék?

Párszor akartam véglegesen törölni a blogomat.
Egy-kétszer arra gondoltam csak úgy befejezem. Titkosítom, néhány embernek elérhetővé teszem.
Végül mindig minden törlési őrültségemtől megakadályoztak rokonaim és a barátaim.

Néha cikinek éreztem.
Arra gondoltam bizonyos embereket biztosan kínosan érint. Nem kellett volna.
Aztán arra gondoltam ez a lélekfejlődésem, mégis kellett, hogy lássák ilyen is van.

Fejlődés? Hm.

Gyümölcsöket látok. Csodálatosakat fiam életében. Rá vagyok a legbüszkébb. Kitűnő tanuló, a legjobb iskolákból válogathat, hogy továbbtanuljon.

Az én életemben 8.000 levezetett kilométert ebben az évben. Kezdő jogosítvánnyal már dolgoztam is, munkavégzésemhez.

Élek.
Talán ez a legnagyobb.

Most itthon vagyok újra munkanélkül, de ebben az évben, szakmailag mindent elérhettem, amit akartam. Ha kértem az Úrat megadta.
Csak hát, ugye az a kérdés bennem, hogy én mit akarok.
Érdekes állásinterjúim voltak.
Éreztem, hogy kellenék, megbecsülnek, de éreztem a hiányosságaimat is. Hol, mit van még fejlődnöm.

Döntéseket kellett meghoznom.

Aztán egyszer valaki egy állásinterjún azt kérdezte: mikor írom már meg a könyvemet?
Zavarba is jöttem és dühös lettem.
Állásért jöttem, nem azért, hogy az én írói képességeimről beszélgessünk.

Ebben az évben megkeresett egy könyvkiadó is. Türelmesen, és kitartóan érdeklődött, írnék-e nekik?

Ez a hagyományos, bogis kivárás és menekülési reflexek. Oké, nevet változtatok. Eltűnök a világ szeme elől. Senki se fogja tudni írok, létezek és stb. Kapok egy jó nyugis, eldugott állást egy irodában, és ... majd egyszer, kiadok egy könyvet, álnéven.

Vagy talán csak egyszerűen megvárom az Úr útjait. Ráérek.

Minden lassan megér.
Az álmok: jelzések. Az Úr velünk.

Nem a cél a lényeg, hanem a feladat. Elvégezni feladatunkat, amit az Úr ránk bízott.
Őrizni a szőlőjét. Gondozni a kertjét.

Szóval élek. Nagy dolog ez.

És mivel közeledünk a 100.000-dikhez. (no, jól írtam-e?) Ezért készítünk fiammal egy banántortát.
Mivel, hogy ő bírja a világ legjobb piskóta tésztáját.

Készítünk majd fotót is, feltesszük. Ünnepeljetek velünk, és egyetek ti is a közös örömünkre.

Megérdemeljük.

Köszönöm, hogy velem voltatok.
Isten áldjon meg titeket.


2015. december 2., szerda

Az örök eső


Mihály Sándor: Az örök eső

Kietlen tájakat végigjárva már nem vágytam sehova.
Hol elpárolog minden érzés, nincs remény se csoda;
Aztán egy váratlan Szellő egy esőfelhőt hozott;
De a gonosz sötétsége mégis fogott.
Nem volt más előttem, léptem tovább.
Talán majd egyszer eshet árnyék még rám.
Ahogy Rá gondoltam, ki sem mondtam még.
Könny is csordult arcomon.
Az égből küldött eső végét nem látom.
Minden port lemosott, ami volt ruhámon.
Azóta néhányszor erős szél is támad,
De az eső fölöttem már el nem állhat.

Az első valódi esős napot már nem feledem.
Az első esőcsepptől, mit hagytam, változott életem.
Már nincsen esőkabátom, sem esernyőm;
Hagyom, hogy vigyen az Éltetőm.
Héj, te kabátos ember, figyelj most rám,
Nem tudhattad eddig, ki vigyázna rád.
Vesd le minden álruhád és állj az ég alá:
Térj meg te is Őhozzá!

Az égből küldött eső végét nem látom.
Minden port lemosott, ami volt ruhámon.
Azóta néhányszor erős szél is támad,
De az eső fölöttem már el nem állhat.
Az égből küldött eső végét nem látom.
Minden port lemosott, ami volt ruhámon.
Azóta néhányszor erős szél is támad,
De az eső fölöttem már el nem állhat.

A dal meghallgatható itt:
https://drive.google.com/file/d/0B6RSz-P0XAXueVUtREdfRldZSlU/view?usp=sharing


Hóseás próféta 6,1-3


Nyomorúságukban csakhamar hozzám sietnek:

     'Jöjjetek, térjünk vissza az Úrhoz
       Mert ő sebzett meg,
          de ő gyógyít is meg minket,
     megvert, de gondjába is vesz minket.
       Két nap múlva ismét életre kelt
         minket;
      harmadnapon feltámaszt,
         és élünk majd színe előtt.
      Ismerjük meg, törekedjünk megismerni
         az Urat!
     Biztosan eljön az Úr, mint a hajnal,
     eljön hozzánk, mint az őszi eső,
     és mint a tavaszi eső a földre.'


Huszonhatodik mérföldkő - 6 - 6 - 9 / 26


Hóseás próféta 6. fejezet 6. verse és 9. verse


Isten mondja:

Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot, 

Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat.


A papok testülete olyan, mint az emberekre leselkedő rablóbanda: 

gyilkolnak a sikemi úton, galádságokat követnek el.


Dániel próféta 2,20-23


 "Áldott legyen az Úr neve
     örökkön-örökké,
 mert övé a bölcsesség és a hatalom!
     Ő változtatja meg az időket
       és a korokat,
 ő dönt meg és alkot országokat,
 ő ad bölcsességet a bölcseknek,
 és tudást a tudomány értelmeseinek.
     Ő nyilatkoztatja ki a mélységes
       és elrejtett titkokat,
 tudja azt, ami a sötétben történik,
 s a világosság nála van.
     Neked adok hálát, atyáink Istene,
 és téged dicsérlek én,
 mert bölcsességet és erőt adtál nekem,
 és megmutattad most nekem,
       amit kértünk tőled,
 s a király ügyét
       kinyilatkoztattad nekünk."

75. zsoltár (74)


 Dicsérünk téged, Isten, dicsérünk,
szólítjuk nevedet: csodáidat hirdetjük.

 Ha eljön az ideje,
igazságos ítéletet mondok.
 Olvadjon bár el a föld
    és minden lakója,
én megszilárdítom oszlopait.

Azt mondom a kérkedőknek:
    "Ne kérkedjetek!"
s a vétkezőknek: "Ne pöffeszkedjetek!
Ne pöffeszkedjetek, ne beszéljetek
    Isten ellen gonoszat!"

 Mert nem jön szabadulás sem
    napkeletről, sem napnyugatról,
sem a puszta hegyek felől.
 Mert Isten a bíró:
az egyiket megalázza,
    a másikat fölmagasztalja.

 Mert serleg van az Úr kezében,
teletöltve színtiszta borral.
Tölt belőle mindenfelé;
Még a seprőjét is inni fogják,
issza majd minden bűnös a földön.

 Én pedig hirdetem ezt mindenkor,
énekelek Jákob Istenének.
 A pöffeszkedő bűnösöket összetöröm,
s az igazakat fölmagasztalom.


2015. december 1., kedd

Példázat vagy történet?


Nem régiben kaptam egy kérdést, emailen. A kérdés arról szólt, hogy 'a gazdag ember és a szegény Lázár' -ról szóló Jézus beszéde, példázat, avagy történet? Magyarul: megtörténhetett-e, avagy sem?
Köszönöm a kérdést.

A történet Lukács evangéliumában található, a 16. fejezetben, a 19. verstől a 31. versig.

"Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a gazdag előtt, fekélyekkel tele, és azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal; de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit. Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amint ez a pokolban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és hűsítse meg a nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban. De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Ezen felül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki. Ő pedig így szólt: Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám házához; mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére. Ábrahám így válaszolt: Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra! De az erre ezt mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek. Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül."


A halott gazdag ember így szól, Ábrahámhoz, Könyörülj rajtam!

Jézus, az előzőekben, a törvényről magyaráz. A Tóra megtartásának követelményéről. Elmarasztalja a törvény tanítókat. A pénzszerelméről, a bűnök bocsánatáról, a vagyon helyes használatáról, az elveszett bárányról, a tékozló fiúról és a megtalált bárányról ill. a megtért fiúról beszél.

Csupa hétköznapi történeten keresztül mutatja be a törvény szabályainak betartásának fontosságát.

Mózes törvényeit áthatja az Isten tisztelete, és az emberek iránti tisztelet, segítőkészség, és az együttélés alapnormái. Aki eszerint, akart élni, helyesen élte az életét, emberek és Isten előtt.

A képmutatók azok voltak, akik eljátszották, hogy ezen normák szerint élik az életüket, de valójában a színfalak mögött, nem így gondolták és nem így tették.

Jézus ezért itt felhívja a figyelmet, hogy "Isten ismeri a szíveteket" (Lk16,15)

Ábrahámmal beszélt az ÚR.

A Teremtés Könyvében, (Mózes első könyve) 18. fejezetében Isten követe és maga az ÚR, Ábrahám vendége.

Ábrahám itt ebben az ószövetségi történetben, könyörögni kezd, a nyilvánvaló gonosz emberekért, illetve azért a  helyért, ahol laknak, hogy ne puszítsa el az ÚR.
Nagyon szépen, hosszan és plasztikusan van leírva, az a történet, ami bizonyosan így is történt.
Bent a városban, Sodomában, szintén plasztikus életszerű leírást kapunk arról, hogy Lót pedig a vejeivel együtt furcsának találja az idegenek kérését, hogy távozzanak a városból, mert az el lesz pusztítva. Az angyalok kézen fogva, viszik ki Lótot és családját a városból. Szinte vonszolják, hogy hagyja le a bűnös várost.

A bűn.

Ebből a történetből számomra az jött le, hogy az emberek egyrészt vakok a bűnre.
Másrészt, mindig felmentést keresnek a bűnösöknek, a bűnösök maguknak.
Harmadrészt, Isten a bűntetést, a maga kezébe veszi.
Negyedrészt, Isten meghallgatja az igazakat, beszél velük, tárgyal velük, engedd a kérésüknek.

A Pokolban a gazdag ember, Ábrahámhoz szólt.
Tudta a Törvényből, hogy Ábrahám igaz, és meghallgatja őt az Úr, sőt, nyilvánvalóan már felruházta uralkodói jogokkal. Parancsolhat.

Az élet.

A földi életünkben, a bűn jelenvalósága nem is kérdés egyikünk előtt sem. Háborúk, éhség, rabszolgaság, kínzás, gyilkosság, kihasználás, bérek meg nem fizetése, bűn bűn bűn.
Magyarul a gazdag ember azon kérése, hogy
Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám házához; mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre.
Nem jogos kérés.
Hiszen, ahogy Ábrahám válaszol: az emberek előtt, nyilvánvaló a rossz és a jó.
Tudják az életben, hogy mi a helyes, és mi a helytelen.
A zsidóknak van erre, törvényük, sőt kaptak prófétákat.
A pogányoknak van lelkiismeretük.
Jézus óta pedig az egész világra eljutott a kegyelem tana, és a szeretet törvénye.

Vajon megtörténhetett-e ez a jelenet valaha a Földön?:

de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit

Igen.
Tudjuk, hogy igen.

Sokan láttunk, hajléktalan, nincstelen embereket. Néhányan láttak, fekélyeket is. Én is.
Tudjuk mit jelent, gondoskodni egy beteg lábról.
Egy beteg, büdös, gennyező, fekélyes lábról.
Tudjuk, hogy ha nincs kezelve, a beteg ember: meghal.

A szegény ember, tehát, gondozás és étel hiján meghal.

Kész tény.
Nem tudom, hány ember van tudatában annak, itt az interneten olvasva engem, hogy most ebben a pillanatban, a világon, hány ember hal meg, pont emiatt?

Tudjuk-e azt, hogy ezeknek az embereknek, ebben a pillanatban nem kellene meghalniuk ilyen méltatlan körmények között, ha a mellettük élők, gondoskodnának róluk?

Vajon igazságtalan az Isten, ha azokat megjutalmazza, akik gondoskodnak embertársaikról, azokat pedig, akik megtehetnék, de nem teszik, a Pokolra taszítja?

Közöttetek volt-e már olyan, aki éhezett?
Aki nem kapott orvosi ellátást, és szenvedett?
Volt olyan eset az életetekben, hogy csak kóbor és beteg kutyák jöttek vigasztalni?

Lehet, hogy veletek, nem. De rajtatok kívül sok százezeren. Ma is.

Ami a mi részünk, hogy az élet szabályait betartsuk, arra Jézus felhívja a figyelmet, amit tudsz, amit megtehetsz, a Jóért, azt tedd meg, gondolkozás nélkül.

Hiszen a földi lét során, számtalan alkalom lett volna a jót meglátni, megszeretni, kívánni és követni.
A Jóban benne van Krisztus, hiszen az életforrása és fenntartója Ő. A jó szeretete, az emberek segítése, a békés élet tehát mind Istenből ered, de önmagában még nem belépőjegy a mennyei életre. De szükséges feltétele.

Jézus Krisztus ezért küldte ki a tanítványait, hogy rávilágítsanak bizonyos kérdésekre, amik mellett egyébként elmennének, az emberek, pedig az ember földi élete ezért is adatott, hogy a sötétségben, hitre találjunk, hitet őrizzünk és hitet tegyünk, mindvégig megállva a Jézus Krisztusban való hitben. Ez az a győzelem, amely feljogosít az örökéletre. Minden embert.


Válaszom a kérdésre:
Szerintem 'a gazdag ember és a szegény Lázár' -ról szóló Jézus beszéde, a VALÓSÁGBAN IS MEGTÖRTÉNT. Mind a két része, a Földön is és a Halottak hazájában is. Nem példázat.


Köszönöm, hogy elolvastattok.


2015. november 30., hétfő

Elfogadás


A legnagyobb ajándék:
"azért jött el Krisztus Jézus erre a világra, hogy üdvözítse a bűnösöket."
(1Tim 1,15)


- valósággal elárasztott a mi Urunk kegyelme (1Tim 1,14)

- Krisztus befogadott minket (Róm 15,7)

"A békesség Ura adjon nektek örök békességet, mindenhol!"
(2Tessz 3,16)


Van ideje a protestálásnak. Ellenkezésnek.

Pál apostol nem egy kedvenc írója az embereknek. A fenti idézetek tőle származnak.
Ő egy szélsőséges, lázadónak tűnik.

Mert azt mondja, hogy van egy evangéliuma - örömhíre - Istentől, amely a kegyelemről szól, de ellenkezik a világi felfogással. Ezért a világi elemeket nem is keveri tanításában.
A világ szerinte bűnös emberekből áll.

A kegyelem tana, Pál szerint az elfogadásról szól az Isten igazsága szerinti, az Istentől megkapott elfogadásunkról.

Egyetlen út van, hogy Isten elfogadott minket, ez Jézus Krisztus, az Ő Fiának, bemutatott keresztáldozata.

Pál apostol szerint, van valami, amit nem lehet kikerülni.

Pál apostol azt mondja, az ővé az egészséges tanítás.

Minden embernek van egy eredendő vágya, ami a maga idejében teljesülni is fog, hogy a Teremtője általi elfogadását, a maga örömében, békésségében és teljesességében átélje, és benne maradjon.

Az elfogadásnak folyamata van az ember életében. A legmagasabb tudatosság, amikor az ember odaérkezik, hogy nem kéri embertársai tiszteletét, elfogadását, befogadását, de kéri az egyetlen Mindenható Istenét.

Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor ennek az isteni elfogadásnak kezdi keresni módját, elveit. Bátorságot merít, és protestálni kezd a világi elvek ellen. Emberek ellen. Sőt önmaga ellen is.

Aztán eljön az a pillanat is, amikor megérti, hogy Isten általi befogadásában, ott van az is, hogy mi emberek is befogadtuk önmagunkat és egymást. Sőt, nélküle, mi emberek nem is tudnánk teljes szívből, szeretettel befogadni egymást.

Mi, akik hiszünk Jézus Krisztusban, mint Urunkban, Megváltónkban, mi mindannyian máris kegyelembe fogadottak vagyunk. Eljön az idő, amikor hallani, tudni és érezni is fogjuk, hogy így köszönt minket, a Mindenható követe:


  "Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!"
(Lk 1,28)
 


2015. november 21., szombat

Júdás levele 1,20-25


"Ti azonban, szeretteim, épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szentlélek által, tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmát az örök életre.
Könyörüljetek azokon, akik kételkednek, mentsétek meg őket kiragadva a tűzből. Másokon is könyörüljetek, de félelemmel, utálva még a ruhát is, amelyet testük beszennyezett.
Annak pedig, aki megőrizhet titeket a botlástól, és dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel:
az egyedül üdvözítő Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által: dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké. Ámen."



Csati olyan más


Valóban, kicsit fura 'macska' (?):

2015-ben

Ő olyan ... más. - ezt mondogattam róla.

Egy ritka kép Csatival




Talán ez az utolsó közös képem vele. Bízakodom, hogy nem így lesz. Már két napja nem jött haza. Csati, akit egy csatornából mentettünk meg 3 éve.

"Mentsétek meg a nincstelent és a szegényt, ragadjátok ki a bűnösök kezéből!"
Zsolt 82,4

2015. november 13., péntek

Számvetés


Na jól van.
Elfáradtam a keresésben. Segítséget kérek.

Valahol, valamikor írtam itt a blogban egy bejegyzést, a 10.000 rákattintásom örömére készítek egy banántortát.
No. Most, hogy közeledünk a 100.000 rákattintásomra, ezért megkerestem volna, hogy mikor jegyeztem azt be. Úgy rémlik 2010-ben. Ha igen, 5 év alatt megkétszereztem a látogatottságot.

Ha akar valaki segíteni, keresse már meg, mikor jegyeztem be. Nálam a keresőfunkció valamiért nem működik. Köszönöm.

Tegyünk egy számvetést.

Ja igen, és hát ismét készítek majd egy banántortát, remélem még az idén. Ezért bele is húzok a blogolásba, hogy elérjük ezt a gyönyörű kerek számot.


138. zsoltár


Hálát adok neked, Uram,
     teljes szívemből,
mert meghallgattad szájam szavát.
Magasztallak az angyalok színe előtt,
leborulok szent templomod felé,
áldást mondok nevednek irgalmadért
     és igazságodért,
mert mindenek fölött felmagasztaltad
     szent nevedet.

Bármikor hívtalak segítségül,
    meghallgattál engem,
és gyarapítottad az erőt lelkemben.
Hálát ad neked, Uram,
     a föld minden királya,
a te szád minden szavának hallatára,
és megéneklik az Úr útjait,
mert nagy az Úr dicsősége.
Fölséges az Úr és rátekint
     az alázatosokra,
de messziről megismeri
     a felfuvalkodottakat.

Ha szorongatások között járok is,
megőrzöd életemet;
Ellenségeim haragjával szemben
     kinyújtod kezedet,
és jobbod megszabadít engem.
Az Úr mindezt véghezviszi értem,
Uram, irgalmad örökkévaló:
ne vesd meg kezed alkotásait!

/Szent Jeromos Bibliatársulat fordításában/

2015. november 10., kedd

Most


Sok minden megváltozott bennem.
Ahogy a világ is megváltozott körülöttem.

Meleg van. Novemberben. Ez nagyon furcsa.
De valami más is van a levegőben.

Ez a melegség lelkembe is költözött.
A Nap ragyog, ragyoghatna?

Néztem az embereket. Idegennek éreztem magam.
Úgy futottak el mellettem a gyerekek. Mintha itt se lettem volna.
Ugyanott, ugyanúgy, ahogy én is tettem volna, és tettem, gyermekkoromban.
Persze, hogy elgondolkoztam.
Formálódik a tér, a cselekvés minden mozdulatommal.
Az idő pedig szalad, boldog kedves kacagással. Benne voltam. Én voltam.

És persze vagyok.
De már nem az a hangos múlatás, ahogy a történelmet hittem csak és kizárólag úgy múlhat el.
Ez már lassú folyam, halk csobogás.
Alkot-e valamit, egy kezdődő kicsiny forrás?



E kérdés nem mélabús, hisz tudod.
Halk sóhajod, látod, hiszen tudni tudjuk minden folyó valahol elkezdődött.
Oh látni azt.
Talán egy latin órán. Vagy minden minden egyben, az egész életedben.
Láttad a tengert, a hegyeket. Zuhogtál, etettél, itattál, romboltál, építettél, simogattál.
Mindezt hevesen, pedig néha, még akartad is, hogy most mindent átitass a lágy meghittséggel.
Sima víztükör, öblös vízkanyarulatban. Ahol esténként csak a rabló halak, és az aludni térő felharsanó kacsák zavarnak.
Nem megy az.
A forrás kicsiny halk szava, nem megy, sziklákat törő zuhatagban. Sem feszülő víztükör tenger alatt.

És most, itt vagy.
Kicsiny forrás.
Minden mit láttam, éreztem, hittem, annak kezdete itt van bennem.
Megfogható.
Ki hitte volna, mert én nem, hogy ily korán megtalálom.

Ebben a kicsiny forrásban semmi harag.
Semmit nem tud, későbbi halakról, kövekről, kagylókról, fákról, mezőkről, esőről, szélről.
Ez én vagyok.
S ha nem lennék, nem lenne, semmi benne később.

Szemlélem magam.
Széttárt karokkal.
Ennyit hoztam.
Ennyit hoztam? Igen, az a kicsiny pici eredő, egy rejtett szikla hasadékban.

Le akartam írni, hogy már nincs mit írnom. Hiszen te is látod, itt csak egy piciny forrás van.


2015. szeptember 26., szombat

Jn 3,31


"Aki felülről jön, az felette van mindenkinek. Aki a földről való, földi az, és földiekről szól. Aki a mennyből jön az felette van mindenkinek."



Félelem nélkül ...


bátran szólják Isten igéjét.
(Fil 1,14)

Mert Jézus Krisztus a célja mindennek.
Ő a középpont, amely felé minden irányul.
Aki őt ismeri, az ismer igazán.

A körülmények.

Az élet - könyv.
A balgatag felületesen lapoz benne, a bölcs gondosan olvasgatja,
mert tudja, hogy csak egyszer olvashatja.

A szellemi életben a hívő ember minden megpróbáltatása:
előléptetésnek számít.

A leggyorsabb paripa,
amely a tökéletességre visz,
a szenvedés.

Semmi sem keserűbb a szenvedésnél,
és semmi sem édesebb az elviselt szenvedésnél.


NAGY DOLGOK 
A legnagyobb bűn
a félelem.
A legalkalmasabb nap
a mai nap.
A legbalgább az,
aki nem akar tanulni.
A legnagyobb csaló az,
aki önmagát csalja meg.
A legnagyobb tévedés:
abbahagyni valami jót.
A legkönnyebb:
hibát találni másokban.
A legnagyobb bajkeverő:
az, aki sokat beszél.
A legnagyobb veszteség
a lelkedet elveszíteni.
A legokosabb ember az,
aki mindig azt teszi,
amit a leghelyesebbnek lát.
A legjobb tanító az, aki
megkedvelteti a tanulást.
A legköltségesebb dolog
gyűlölködni.
A hívő ember legszebb
oldala a gyöngédség.
A legaljasabb érzés
az irigység.
A legnagyobb adomány
a megbocsájtás.
A legszebb képesség
a belátás.

Ne gyötrődj, Ő SZERET! (Jn 13,1)
Ne rettegj, Ő MEGTART! (Zsolt 139,10)
Ne félj, Ő MEGŐRIZ! (Zsolt 121,5)


Két tragédiája van az életnek:
amikor szívünk vágyai nem teljesülnek -
s amikor teljesülnek.

"Nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg
a ti hiábavaló életetekből, hanem drága véren!" (1Pt 1,18-19)

"Drága áron vagytok megvásárolva.
Dicsőítsétek hát az Istent testetekben" (1Kor 6,20)

"Jézus Krisztus önmagát adta érettünk,
hogy ... tisztítson magának kiváltképpen való népet,
jó cselekedetekre igyekezőt." (Tit 2,14)

"Krisztus vére ... megtisztítja a lelkiismeretet ...
hogy szolgáljatok az élő Istennek." (Zsi 9,14)

A büszkeség ellenszere nem a mi alázatosságunk, hanem maga Krisztus. Így van ez minden hiányunkra nézve is. Isten nem külön kegyelmi ajándékul ad nekünk alázatosságot, türelmet vagy szeretetet, - elsősorban Krisztust adta nekünk és te arra támaszkodj, hogy Krisztus éli most bensődben az Ő életét. Te helyetted Ő lesz alázatos, türelmes, szeretetteljes, szelíd és szükség szerint minden egyéb. Isten nem kiskereskedő, ő nem apró részletekben adja nekünk az Ő kegyelmét. Tulajdon fiát adja nekünk, hogy Krisztus legyen a mi életünk. Azért, hogy minden, ami Krisztusé, a miénk legyen, nem kell mást tennünk, mint "Krisztusban" lenni és maradni. Egyetlen keresztyén élet van csak: a Krisztus élete. Ezt az életet nem utánozni kell, hanem engednem kell Krisztust, hogy éljen énbennem. "Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus" (Gal 2,20)


Részletek Új Élet evangéliumi folyóirat, 1963. 1 évfolyam 7-8. számából

2015. szeptember 5., szombat

A könnycsepp


Keresem itt, keresem ott.
Talán csak a legmélyebb fájdalmainkról nem tudunk beszélni.

Talán jó is könnyeink szívünkben zárva fekszenek.
Nézd egy mosoly mégis ragyog rajtam.

Igen, mert azt hiszem, úgy gondolom, hiszek benne: Krisztus Győzött.
Oh, mit számítanak a könnyeim! Ha Ő a győztes.
Oh mily jó, úgy hordozni Keresztem, az Ővét hordozom.
Nézd ahogy egymásra nézek Krisztussal. Vele vagyok.

Jó is ez így.
Hiszen gondoljuk csak meg, ha nem zárhatnánk le az egész életünket?
Mit nekünk, ha elrabolják békességünk, örömünk. (?)
Ha Ő tárt karokkal jön felénk, mit számít mit hagyunk a Földön. (?)

Ha visszanézek a múltamba, mit is érdekeljen egy-egy gyönyörű emlék, (?)
ne öleljen engem. (!)
Fusson elém Ő és ő és ő és mindenki más, akit szerettem.
Öleljenek a Gyöngykapuban, hadd boruljak le a Mindenható előtt.

Mit számít, mit hagyok itt a gyomok között. (?)
Ott van Ő. Ott van a Szeretet, vár engem. Mindenki, aki valaha szeretett és ölelt itt.

Nézd, talán a szívbe zárt könnycsepp a legdrágább.
Ha nem mondom el!
Nézd, talán a szívem titkos könnye csiszolt ilyen fényesre.
Mit keresed?
Mit kutatod?
Miért nem hiszed?
Ez a fájdalom milyen ragyogó, milyen tiszteletet parancsoló.
Nem is volt más titkom. Ez aztán egészen csak az enyém.
Minden fájdalmával, erejével. Utánozhatatlan. Utánozhatatlanul JÓ!

Mégis csak Isten adta. Milyen JÓ!
Mi lenne velem nélküle. E könnycsepp nélkül... Hadd ragyogjon.



2015. szeptember 3., csütörtök

Nem egyedül



És be kellett látnom, szükségem volt a mennyei segítségre.


Neked elég?


Talán azt gondolod magadban: neked elég a tekintet?

Igen.
Ha az ember látta már haldoklók tekintetét, utolsó pillanatukban, és szeretetükben való utolsó lelki ölelésüket, akkor azt mondom, elég. Elég ebből megsejtem, milyen tekintet lesz Jézusé, amikor Királyként visszajön, amely alatt a világ meginog, az emberek földre hullnak.
Jézus a Szó, az Ige, amely fenntartja a világot. Tekintete a ragyogás, amely a mindent megemésztő Tűz, Fény, amely a Szeretet. Ha piciny részét nem hordozom, önmagamban elégő, elemésztő sötétség leszek.
Ezért elég nekem a Tekintet.

A napokban eszembe jutott, az a két eset, amikor egyszer a kórházi ágyamhoz lépett egy fehér ragyogásában, jó illatú, kedves női lény, aki lassan, mely lassúságot nem hordoz egyetlen emberi lény sem, megsimogatta arcom.
Ugyanez a simogatás volt négy évre rá, egy imaalkalmon, amikor állítólag, senki embert nem láttak mellettem. Könnyesre sírt arcomból a tincseket fülem mögé igazította, majd fülemhez hajolt és azt súgta: "Isten gyógyítsa be minden sebedet."
Senki nem tudta, milyen sebeket hordozok; hordozok-e sebeket. Ez a női hang birtokosa minden bizonnyal pontosan tudta. - Mind a két eset, néhány másodperc volt.
Amikor pár napja ez eszembejutott, sírni kezdtem, mint 20 éve akkor fájdalmaim miatt. Ha senki nem tudott sebeimről, csak Isten, akkor Isten tudta. Ha Isten tudta, és mennyei lényt küldött küldetéssel, hogy arcomat megsimogassa, sőt üzenetet átadjon, akkor én nem vettem észre milyen hatalmas kegyelemben vagyok.
Ha én nem vettem észre, hogy kegyelemben vagyok, akkor még nagyobb kegyelemben vagyok, hiszen úgy élek, hogy nem is adtam elégszer hálát azért a kegyelemért, amivel Isten megajándékozott.
Ennek tudata összetörte szívem. Így sírtam Isten előtt.

Szerintem még mindig nem fogtam fel e két mennyei jelenés súlyát életemben, valószínű sokkal jobban meghatározza gondolataimat, és cselekedeteimet, mint képzelnénk.
 
Egy női lény arcomat megsimogatja, majd gyorsan eltűnik.
Nem várja meg, hogy kinyissam a szemem, felüljek, ránézzek.

Vajon vagyunk-e méltók egy tiszta tekintetre? Milyen lehet Jézus tekintete, ha az angyalok ragyogásába sem nézhetek?

Jézus ragyogása annál is nagyobb, az angyalokénál, amennyivel inkább az emberi szenvedés is csiszolta, mindenben hasonló lévén az emberhez. A fájdalmak férfija. Ki lenne méltóbb, hogy testvérének nevezzen, mint Jézus? Jézus minden szenvedő embertársunk testvére.
Ahogy az Ő szenvedésénél, és Szereteténél nincs nagyobb, az Ő tekinteténél sem. De minden Jó szívű szenvedő emberben ott ragyog.

Igen, nekem elég egy tekintet.

És ha akarok lenni valaki testvére, szolgálatban társa, ennek a mennyei női alaknak, aki a szenvedésekben vigasztal. Ő, aki nem léphetett oda Jézus keresztjéhez, de odaléphetett, az enyémhez.


Nem túl sok


Abban van az érték, ha valami személyes.

Isten és az ember között a személyes kapcsolat a cél.

Ezért az ember ember közötti kapcsolat személyessége hasonló jó cél.

Felebarátunk az, aki, amikor a földön feküdtünk összeverten, kifosztva, félholtan, ő orvoshoz vitt, és vagyonából áldozott ránk.
Számunkra az a felebarátunk, aki segített rajtunk.
Felebarátunk megérdemli, hogy ha meggyógyultunk, úgy szeressük őt, mint önmagunkat.

Felebarátunkból lehet a barátunk.

Az ellenség is megérdemli szeretetünket. Nyitott szívvel ajánlhatjuk Istent, akit személyesen ismerünk. A személyes szeretetben.

Nos, tekintetem így találkozik a migránsokéval, akik a pályaudvaron várnak. Pozítiv visszajelzés, hogy láthattam, gyorsan siető lépteimben, ahogy egy kendős nő tekintete tovább időzött tekintetemben. Hogy megálljak, abban csak a nyelv szabott határt. Hogy barátok legyünk, abban már semmi. Hiszen máris a felebarátunk.

Egy tiszta, hálás tekintet, szorult helyzetében. Nem kell hozzá szó. Egy szem, amely lélek által észreveszi a másik jó szívét, és összeköti magát azzal, örökre szóló. Feledhetetetlen, mégha csak egy másodperc piciny töredéke is volt.

Nyitott szívünk a bajban lévők felé, mindig egy ajtó, hogy együtt belépjünk a Szeretet Birodalmába. Nem mindenki lesz a barátunk, de többen lesznek azok, mint amennyi elfut vagy ellenséggé válik.

Hiszen a testvéreinket keressük.

Ahogy Jézus is meghívott, a Szeretet önfeláldozásával, hogy barátja legyünk, sőt testvére, így hívunk mi is minden embert a személyes kapcsolatba. A tekintetünkön látszik. A Szeretetben nincs félelem. Önmagát adja. Nem kell, hogy értsem a nyelved, szeretlek, mert Krisztus is szeretett. Nem kell, hogy kimondjam, 5 méterről is látod rajtam.

Igazán nem tudunk a szem elé semmit gördíteni. Még kendőt se. A szem, eltakarhatatlanul a legbeszédesebb. A miénk is, és a másiké is.

Talán mindez a bajban kovácsolódott ki. Ezért a szenvedés, még ha kicsiny időre nehéz is volt, a fájdalom, és a könnyek csiszolták szemeinket fényesre,  a szívünket. Mindennél ragyogóbb, letagadhatatlan. Eme két fényesre csiszolt tekintet találkozott. Persze, hogy barátok leszünk. A Mennyben már biztosan. Hiszen a legfényesebb csillag kötött össze minket, Jézus, a Szeretet.


2015. augusztus 22., szombat

A világosság ereje


Isten ragyogása maga a világosság, fénysugarak villognak mellette: abban rejtőzik az ereje.
Hab 3,4

Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen. 
1 Tim 6,16

minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. 
Jak 1,17

És íme, az Úr angyala odalépett hozzá, és világosság támadt a cellában; oldalát meglökve felébresztette Pétert, és így szólt hozzá: "Kelj fel gyorsan!" Erre lehulltak a bilincsek Péter kezéről.
Apcsel 12,7

Déltájban az úton láttam, ó király, amint a mennyből a nap fényénél is ragyogóbb világosság sugároz körül engem és útitársaimat.
Apcsel 26,13


Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.
Ef 5,8-9


Lásd még, Isten a világosságom

2015. augusztus 21., péntek

A fény sebessége


Tegnap este néztem egy dokumentum filmet.
Einstein tévedett? (https://www.youtube.com/watch?v=U3qNATFSemM)

Néhány gondolat eszembejutott, a Biblia szemszögéből.

A film egy elméletet mutatott be. Aminek nagyvonalakban az a lényege, hogy elképzelhető, hogy a fénysebesség nem állandó. A mostani fény sebessége lassabb, mint a 30 milliárd évvel ezelőttié.
A nagy bum teória alapjainak megerősítéséhez szolgálna Einstein elméletének kiegészítéseként. Ehhez a fénysebesség csökkenésének elméletéhez, már csillagászati mérési eredmények is adódtak.

Nos, én kicsit továbbgondoltam, ha valóban a sebesség nem állandó, esetleg meg is szűnik, mi történik a világegyetemmel?
Tulajdonképpen mi történik, ha megáll a fény?

Az egész Biblia a világosság körül forog. A csillagászok keresnek egy létező energiát, de még nem csípték nyakon.

Mi történik ha a csillagok fénye, egyszer bezárul, mert a fénynek nem lesz többé sebessége?
A fekete lyukak talán ilyen csillagok, ahonnan a fény a 0 sebességénél fogva nem tud kijönni. Ezért nem látjuk azt a csillagot, de az attól még ugyanolyan fényesen létezik. Tömegvonzása ugyanúgy. Minden állandója megvan, csak a fénye nem látható kívülről. Mintha letakarták volna, noha valójában tehát fényes.

Felveti a kérdést, hogy megtörténhet-e ez később a mi csillagunkkal a Napunkkal is? Ha tényleg az időtől - vagy egy még ismeretlen tényezőtől - függ, hogy a látható fény sebessége egyetemesen lassul a világegyetemben? A Biblia ezt írja:

A nap és a hold elsötétül, a csillagok elvesztik fényüket. Jóel 4,15 (Jóel 2,10)

Jelenések könyvében a jövőre ez van írva: /6,12-14/

És láttam, amikor feltörte a hatodik pecsétet: nagy földrengés támadt, és a nap elsötétült, mint egy fekete szőrcsuha, a telihold olyan lett, mint a vér, és az ég csillagai lehullottak a földre, ahogyan a fügefa hullatja éretlen gyümölcsét, amikor nagy szél rázza; az ég is eltűnt, mint egy felgöngyölődő papírtekercs, minden hegy és sziget elmozdult a helyéről.

Hogyan tudnánk elképzelni, hogy az ég csillagai lehullanak.
Ha milliárd évre vannak, milliárd évvel ezelőtt már megis történt velük, az, amit mi majd később látunk, lassul a fénysebességük, majd egyszer csak kikapcsolják.

Annak a fénynek, foton azon része, amit mi látunk, egy másik energia adja az erejét. A csillagászok tudják, hogy egy láthatatlan energia áthatja az egész világegyetemet. Minden sejtjét, mindenhol.
A foton energiája lehetne egy másik dimenzió ragyogása? A világosság? Noha éppen, hogy most ez elveszik a világűr sötétségében?

"Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. 
Ő kezdetben az Istennél volt.
Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.
Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.

Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba
A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt."
Jn 1,1-10


Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága."
Jn 8,12

Minden angyali - mennyei - jelenés fénnyel együtt jár. De nem e világi fényével, hanem az e világi fény, mozgató energiájával.

Az a fényesség, ami a Mennyben van, ahol nincs sötétség, és mindent Isten dicsősége jár át, a maga világosságában, az az energia, amely a világegyetemünket most is áthatja, de még nem lett nyilvánvalóvá. Ha hirtelen nyilvánvalóvá lenne, elpusztítana minden embert.


Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! 
1M1,3

Egyébiránt, ha lassul, (márpedig a lassulás csak az idővel mérhető), akkor megtörténhet, ami írva van:

Azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják, és vágynak meghalni, de fut előlük a halál. Jóel 9,6

Ezen is gondolkoztam. Ha a csillagot be lehet zárni az ő saját fényébe, hogy kívülről nem látható, az embert is be lehet zárni, az ő saját testébe /mint börtönébe/, hogy a halál rajta ne fogjon (ha a Teremtett világból elveszik az időt). A Pokolban valami ilyesmi van: férgük el nem alszik, örökké kínozzák.

És fordítva. A földi testet át lehet világítani, a mennyei energiával, hogy mennyei örökké való legyen (a Mennyben márpedig sosem volt idő). Jézus Krisztus ebben az első, mint halálból (a Teremtett idő fogságából), az örökké való időtlenségre, Isten dicsőségére feltámadott testben élő.

és megesküdött az örökkön-örökké élőre, aki teremtette a mennyet és a benne levőket, a földet és a rajta levőket, a tengert és a benne levőket, hogy nem lesz többé idő. Jel 10,6

Ha nincs többé idő, mindenki bezárattatik, berögzül abba az állapotában, amiben van. Nincs többé esély a változtatásra.


 "A kegyelem idején meghallgattalak, 
és az üdvösség napján megsegítettelek. 
Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!" 
2 Kor 6,2

buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, 
hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától. 
Zsid 3,13


Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, 
amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító lámpásra figyeltek, 
amíg felragyog a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben.  
2Pt 1,19


Ha nincs több idő, akkor vége.

2015. augusztus 20., csütörtök

János evangéliuma 6,60


"Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?" 


Elvesző tagjaink


Bármi lehet a jobb szemed, jobb kezed, ami bűnre visz:

"Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára.
Ha pedig jobb kezed visz bűnre, vágd le, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára."
(Mt 5,29-30)

apád, anyád, feleséged /férjed/, gyermekeid, testvéreid, házad sőt még a saját lelked is.

"Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom."
(Lk 14,26-27)

Legyen igaz szemed, igaz kezed, igaz életed:

Jézus így szólt: "Bizony, mondom néktek: senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, és ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet."
(Mk 10,29-30)

hogy örök életünk legyen.

2015. augusztus 18., kedd

Huszonötödik mérföldkő - 6 - 6 - 9 / 25


A főkormányzók és a kormányzók igyekeztek ürügyet találni Dániel bevádolására az ország ügyeinek az intézésében, de semmiféle ürügyet vagy hibát nem tudtak találni, mert megbízható volt; sem hanyagságot, sem hibát nem lehetett találni nála.

Akkor ezek az emberek azt mondták: Nem találunk semmiféle ürügyet, hogy bevádolhassuk ezt a Dánielt, hacsak Istenének a törvényével kapcsolatban nem találunk ellene valamit. 
Akkor ezek a főkormányzók és kormányzók a királyhoz siettek, és ezt mondták neki: Dárius király, örökké élj! 
Azt tanácsolják az ország főkormányzói, az elöljárók, a kormányzók, az udvari emberek és a helytartók, hogy hozzon a király végzést, és adjon ki szigorú rendeletet: aki harminc napon belül bármiért könyörög, akár istenhez, akár emberhez rajtad kívül, ó király, azt dobják az oroszlánok vermébe! 
Most azért add ki, ó király, ezt a rendeletet, és írd alá ezt az iratot, hogy a médek és a perzsák megmásíthatatlan törvénye szerint visszavonhatatlan legyen!
Dániel próféta könyve 6. fejezet 6-9


Az idő


Az idők jeleit meg kell érteni.

Mindennek megvan a maga ideje.

Nem tudom ki hogy van vele, de ha az embernek már van egy távlata, vissza tud nézni.

Bizony, a következtetések ... összefonódnak az éjszakai álmainkkal. A valóság elmosódik. Mintha csak egy festményt néznénk. A kontúrok nem látszanak.
Vajon megtörtént?
Ha igen, már pedig igen, mert együtt éltük meg, te és én, és ami maradt, mert más nem, csak amit érzek a sok emlék. Az már egy távlat.
Nézd mennyi érték. Mennyi idő. Milyen messze. Pedig csak napok, évek, választanak el. És mégse. Mert nincs idő. Ez már mind örök (emlék) az örökké valóságban.

Mai Úrvacsorai Igénk:

Mivel pedig, atyámfiai, teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által; és mivel nagy papunk van az Isten háza felett: járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől, a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett.
Zsid 10,19-23

Tisza parton, 2015 augusztus

Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! 
Fil 4,8
Ez is egy mérföldkő volt.

2015. augusztus 11., kedd

Gyász


Annyira nem tudok napi rendre térni. El se hiszem. Egyik kedves régi ismerősömtől és blog követőmtől búcsúzom. Elvitte magához az Úr.

Gyönyörű képeit nézzétek meg, a saját google +-án is. Örök emlék tőle nekünk.

Csuhai Katalin

Hiányozni fog, ... az elmaradt találkozásunk is...

A szeretet nem csoda, hanem az Élet.
Piciny mag, amelyet magában hordozott, és nem tudtuk, nem láttuk, csak egyszer csak, amikor itt volt előttünk. Fényképészete így volt előttem csoda, több mint 30 év személyes távlatából!
A szeretet csodája. Annak örülök, hogy ezt én el is mondtam neki. A közös utca, a közös emlék, a távolság. A megtalált érték.

A többi nekem szóló figyelmeztetés. Jobban kell vigyáznom, és mennem, mennem, tenni, tenni, szeretni. Minden szépet. Nem várni (egy percet se).

Oh jaj, kinek fogom megírni: Milyen szép!


2015. augusztus 9., vasárnap

2015. július 18., szombat

A vakáció folytatódik


A tavalyi évhez hűen a sikeres vakáció-levelezés folytatódik:


Először németre, németről kínaira, kínairól héber nyelvre fordítottam, majd vissza magyarra.

Köszönjük google fordító, így oly élvezetes távolról is. El se tudom képzelni, mi történik fiammal, de nagyon jó  nevetni:


"Édesanyám!

Tegnap és ma, ez nagyon érdekes, de most csak a nap tegnap. Itt van; Negyedik

Indulás: Oh port meglehetően váratlan volt. Visszatekintve, nem jött, mert dátumtévedésbe 18. nagyanyja tegnap. Számviteli kezelés két nap ...... * sóhaj *.

Utazás: Az utazás tűnt a szokásosnál hosszabb ideig. Talán azért, mert meg kellett állnia, és a görögdinnye. Dinnye vége. Így utazott.

Ma este: Az éjszaka nyugodt volt. Ez Doluje csak kirak az autót. Vacsoráztunk, dinnyéztünk, mind a ketten, szórakoztat minket. A legtöbb esetben, örülök, hogy újra látom a Hhtol.o szagolhattam pufájukat erős szag.

Lo: alvás nagyon jól, nagyon boldog. Ezen túlmenően, ez nagyon meleg, különösen az ágyban izzadás ...

Üdvözlettel, a fia, Benjamin"


Jakab levele 2,8



Ha betöltitek a királyi törvényt az Írás szerint: 

"Szeresd felebarátodat, mint magadat!" 

- helyesen cselekesztek. 


2.


     "... mindenkinek kötelessége, hogy szent és tisztességes élettel a felebarát épülésére legyen.

    Ezek azok az erények - s még sok más is, melyeket lehetetlen mind leírni -, melyek a felebaráti szeretetben születnek. Oly különbözőképpen osztogatom az erényeket, hogy nem adom mindet egynek, hanem az egyiknek ezt, a másiknak azt adom, fenntartván természetesen, hogy az erényekből egyet sem lehet az összes többi nélkül birtokolni, mivel valamennyi erény összefügg egymással. Hanem a sokból egyet úgy adok, hogy feje lesz a többinek. Így adom főerényként egyiknek a szeretetet, másiknak az igazságosságot, harmadiknak az alázatosságot, a negyediknek az eleven hitet, és így tovább az okosságot, a mértékletességet, a türelmet vagy az erősséget. Ezeket és a többi sok-sok erényt különböző mértékben adom a lelkek sokaságának; közülük valamelyik elsődleges tárgya lesz a léleknek (amikor a lélek inkább megbarátkozik ezzel, mint a többivel) - s ennek érzülete által vonja magához az összes többi erényeket, melyeket a szeretet érzületében mind egymáshoz vannak kötözve.

     És így adtam az erény sokféle ajándékát és kegyelmét - lelkieket és időlegeseket egyaránt - annyira változatosan, hogy egyetlen személynek sem adtam meg valamennyit: azért nem, hogy kénytelenek legyetek egymás szeretetével élni. Kétségtelenül megtehettem volna, hogy megadjak az embereknek mindent, amire mind testüknek, mind a lelküknek szüksége van; úgy akartam azonban, hogy egyikteknek szüksége legyen a másikra, s valamennyien a tőlem kapott kegyelmek és ajándékok osztogatásában legyetek az én szolgáim. "

/7. fejezetből/

Jakab levele 1, 16-27


Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim:

minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.

Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek.

Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát.

Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket.

Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.

Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát.

Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt.

De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete.

Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló.

Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól.



1.


Idézetek Sziénai Szent Katalintól, Dialógus c. könyvéből.

     "Azt is tudatom veled, hogy az összes erények és összes hibák a felebarát közreműködésével bontakoznak ki. Aki gyűlöl engem, a felebarátnak és önmagának (első számú felebarátjának) árt, mind általában, mind különlegesen. Általában azért, mert ti arra vagytok kötelezve, hogy szeressétek a felebarátot, mint önmagatokat; szeretvén támogatnotok kell őt lelkileg - imádsággal és szóval, tanácsot adva és segítve őt lelkiekben - és anyagilag a szükségletei szerint, vagy ha más lehetőség nincs, az akarat vágyakozásával. Aki nem szeret engem, nem szereti őt sem; s mivel nem szeret, nem is segít, hanem árt: mindenekelőtt önmagának, mert megfosztja magát a kegyelemtől; aztán a felebarátnak, mert megvonja tőle azokat az imádságokat és édes vágyakat, melyeket köteles lenne érte fölajánlani. Minden segítségnek, amit neki nyújt, abból a felebaráti szeretetből kell származnia, amely az irántam való szerelmének következménye. És ugyanígy minden rossz, amit elkövet, a felebarát kárára van, hiszen aki nem szeret engem, az nem szereti a felebarátját sem; sőt minden rossz annak a ténynek következménye, hogy a lélekből hiányzik az én szeretetem és a felebarát szeretete.

     Ha az ember nem teszi a jót, abból az következik, hogy a rosszat teszi. S kinek teszi ezt a rosszat? Mindenekelőtt önmagának, aztán a felebarátnak. Nem nekem, akinek nem tud ártani; hacsak nem annyiban, hogy én a magaménak számítom, amit mások ellen követ el. Önmagának a bűn kárát okozza, amely megfosztja a kegyelemtől, s ennél nagyobb rosszat nem tehet magának. A felebarátnak azzal okoz kárt, hogy megfosztja a szeretettől, amellyel tartozik segíteni őt, úgy, hogy szent vágyakat és imádságokat ajánl fel érte. Ez az általános segítség, amit minden értelmes teremtmény számára nyújtanotok kell.

     A különleges segítség az, amit a hozzátok közelebb állóknak adtok. Velük szemben arra vagytok kötelezve, hogy szóval, tanítással és a jótettek példájával segítsétek minden szükségben; tanácsot adva egyszerű szívvel, mintha csak magatoknak tennétek, az önszeretet minden szenvedélye nélkül.

     A bűnös ezt nem teszi, hiszen nincs benne a felebaráti szeretet. Mivel pedig nem teszi, különlegesen árt. Nemcsak azzal, hogy a jót, amit megtehetne, nem teszi meg, hanem azzal is, hogy a rosszat megteszi és folyamatosan teszi. Hogyan? A következőképpen. Tudod, hogy kétfajta bűn van: belső és külső. A belső vagy lelki bűnt akkor követi el a lélek, amikor megfogalmazik benne az erény gyűlölete és a bűn tetszése, azaz az érzéki önszeretet tetszése, amely megfosztja őt attól az érzülettől, amellyel Irántam és a felebarátai iránt kellene élnie. Miután pedig megfogalmazott benne a bűn, egyik bűnt a másik után hozza világra a felebarát ellen különféle módokon, úgy, ahogy gonosz érzéki akaratának tetszik. Néha azt látjuk, hogy kegyetlenségeket szül: általánosan vagy különlegesen. Általános kegyetlenség az, amikor a bűnös önmagát és más teremtményeket a kárhozat és a halál állapotában látja (mivel meg vannak fosztva a kegyelemtől), de annyira kegyetlen, hogy nem nyújt segítséget sem önmagának, sem másoknak az erény szerelme és a vícium gyűlölete által. Az ilyen kegyetlen lélek egyre szélesebbre tárja kegyetlenségét: nemcsak azzal, hogy erény példáját nem adja, hanem azzal is, hogy igazi rossz akarattal átvéve az ördög dolgát, amennyire csak tudja, elszakítja a teremtményeket az erénytől és a víciumba vezeti őket.

     Ez a kegyetlenség a lélek ellen irányul, mellyel szemben eszköz lett, hogy elvegye életét és halált adjon neki. De a test ellen is irányul kegyetlensége, hiszen - hogy kielégítse bírvágyát - nem csupán a saját vagyonával nem nyújt segítséget a felebarátjának, hanem még az övét is elveszi, megrabolván a szegényeket: néha hatalmaskodó tettel, máskor csellel és álnoksággal megvásárolja dolgaikat, sőt néha magukat a személyeket is. O szánalomra méltó kegyetlenség! Nem lesz része irgalmasságomban, ha vissza nem tér a jóságra és a felebarát iránti jótékonyságra a bűnös.

    Néha sértegető szavakat hoz világra, melyeket gyakran követ emberölés. Máskor szemérmetlenséget szül a felebarát személyében, s ezáltal bűzzel teli vadállattá válik; és nem csupán egyet vagy kettőt mérgez meg, hanem mindazt, aki szeretettel vagy egyszerűen csak azért közeledik hozzá, hogy beszélgessen vele, megmérgezi. A gőgöt is megszüli, mert a túlzott önbecsüléssel magára vonja a felebarát utálatát - azáltal, hogy nála nagyobbnak tartja magát -, s így jogtalanságot követ el ellene. Ha pedig egy Államnak az ura, igazságtalanságot és jogtalanságot hoz napvilágra és emberek kereskedője.

     Ó drága leányom, bánkódj csak az engem ért megbántások miatt, és sírj e halottak felett, hogy imádságod lerombolja az ő halálukat! Most már látod, hogy mindenütt és mindenfajta ember bűnöket hoz a világra, és ezt a felebarát felé és a felebarát által teszi. Nélküle nem történne bűn, sem rejtett, sem nyilvánvaló; a rejtett bűn ugyanis az, amikor nem adják meg a felebarátnak, ami őt megilleti, a nyilvánvaló pedig az, amikor megszületnek a víciumok, amint már mondtam.

    Így tehát világos az igazság, hogy minden bántás, amit ellenem követnek el, a felebarát felé valósul meg."

/6. fejezet/

2015. július 17., péntek

Az igazi Amerika - Tartalomjegyzék


Az igazi Amerika 
http://testveremnek.blogspot.hu/2014/12/az-igazi-amerika-1.html

A yankee 
http://testveremnek.blogspot.hu/2014/12/az-igazi-amerika-2.html

A politikus 
http://testveremnek.blogspot.hu/2014/12/az-igazi-amerika-3.html

A fajok problémája 
http://testveremnek.blogspot.hu/2014/12/az-igazi-amerika-4.html

A sajtó
http://testveremnek.blogspot.hu/2015/01/az-igazi-amerika-5.html

Istennek szolgái 
http://testveremnek.blogspot.hu/2015/01/az-igazi-amerika-6.html

Ügyvédek és bírák 
http://testveremnek.blogspot.hu/2015/01/az-igazi-amerika-7.html

Orvosok, chiropractorok és fogászok 
http://testveremnek.blogspot.hu/2015/01/az-igazi-amerika-8.html

A gyógyszertár 
http://testveremnek.blogspot.hu/2015/03/az-igazi-amerika-9.html

Művészet, irodalom, tudomány 
http://testveremnek.blogspot.hu/2015/03/az-igaz-amerika-10.html

A katona 
http://testveremnek.blogspot.hu/2015/03/az-igazi-amerika-11.html

A munkás 
http://testveremnek.blogspot.hu/2015/03/az-igazi-amerika-12.html

A salesman
http://testveremnek.blogspot.hu/2015/07/az-igazi-amerika-13.html

A Department store 
http://testveremnek.blogspot.hu/2015/07/az-igazi-amerika-14.html

„Sale!”
http://testveremnek.blogspot.hu/2015/07/az-igazi-amerika-15.html

A bank
http://testveremnek.blogspot.hu/2015/07/az-igazi-amerika-16.html

A dollár értéke 
http://testveremnek.blogspot.hu/2015/07/az-igazi-amerika-17.html

Az amerikai nő
Szerelem, házasság
A kiddy
Az iskola
Az egyetem

Szabadság
http://testveremnek.blogspot.hu/2015/07/az-igazi-amerika-18.html

Egyenlőség
http://testveremnek.blogspot.hu/2015/07/az-igazi-amerika-19.html

Testvériség
http://testveremnek.blogspot.hu/2015/07/az-igazi-amerika-20.html

A zsidók
http://testveremnek.blogspot.hu/2015/07/az-igazi-amerika-21.html

A „száraz” Amerika
http://testveremnek.blogspot.hu/2015/07/az-igazi-amerika-22.html

Amerikai kávéház
http://testveremnek.blogspot.hu/2015/07/az-igazi-amerika-23.html

Ku-Klux-Klan
http://testveremnek.blogspot.hu/2015/07/az-igazi-amerika-24.html

A gonosztevők
http://testveremnek.blogspot.hu/2015/07/az-igazi-amerika-25.html


Az igazi Amerika / 1.



Több évvel ezelőtt, valaki küldött nekem egy régi könyvet olvasásra. Az első oldala hiányzik, - se dátum, se író, se kiadó - találgatásaim és számításaim szerint az 1920-as évek végén íródott: Dr. Szabó: Az igazi Amerika.

Most belelapoztam.
Megdöbbentő, hogy ez a könyv mennyire időszerű, 90 év után is. Érdemes újraolvasni.



Első rész:

AZ IGAZI AMERIKA


     Minél műveltebb az idegen, aki Amerikába érkezik, annál valószínűbb, hogy Amerikából sokáig nem fog megérteni semmit.

     Az intelligens ember szemében Amerika eleinte minden "éppen olyan", mint aminőnek az ember könyvekből, újságokból, képes levelezőlapokról és a moziból ismeri. A felhőkarcolót, a rendőrt, a földalatti vasútat, a néger portást s a beretvált arcú, pápaszemes "tipikus amerikait" régi ismerősként üdvözöljük. S ha már angolul is tudunk és pár nap alatt végig tapasztaltuk a földalatti vasút járását s az amerikai étlapot, egész könnyen és szabadon mozgunk az új világban, melyben nem találunk semmi csodálatosat, semmi meglepőt. Pár hét múlva már "öreg amerikásoknak" képzeljük magunkat, s a több-kevesebb (rendesen kevesebb) szerencsével futkosunk a dolgaink után. Először rendkívül egyszerűnek és könnyűnek látszik minden feladat, amire vállalkoztunk, de minduntalan közbejön valami "véletlen", melyre egyáltalán nem számítottunk s amely meghiúsítja legokosabb és leglogikusabb számításainkat.

     Körülbelül egy esztendő múlik el, amíg elérkezik az a nap, amikor egy ember egyszerre ráeszmél, hogy minden, amit eddig a "véletlennek" tulajdonított, a legszigorúbb szükségszerűség volt s hogy leglogikusabb terveiben szörnyű hibákat követett el, egyes egyedül csak azért, mert egyáltalán nem ismerte Amerikát. Ilyenkor az ember, mintha hosszú álomból ébredne fel, megdörzsöli szemeit, körülnéz, elkezd mindent mérlegelni; ettől kezdve nem hisz senkinek, még önmagának sem és semmit nem fogad el valóságnak, csak amit kezeivel megfoghat. Saját keserves tapasztalataiból most kezdi összeszedni amerikai tudásának elemeit, mint a gyermek, aki csak akkor tanul meg járni, ha már sokszor megütötte magát és sokszor elesett.

     Amerikában az első esztendő az illúzióké, a második esztendő a felébredésé. És ez mind olyan természetesnek tűnik fel, de csak már a harmadik esztendő küszöbén!

     Ha egy amerikai eljön Budapestre, itt megszáll a Ritzben s itt él három hétig vagy három hónapig, jobbára csak honfitársaival érintkezve, Amerikában a hazatérése után írhat ugyan könyvet Magyarországról, a magyar nemzetről és a magyar néplélekről, de ez a könyv magyar nyelvre lefordítva bizonyára nagyon humoros olvasmány lenne. Pedig mi, magyarok, tárt karokkal, beszédes ajakkal és nyílt szívvel fogadjuk az idegent, míg az amerikai az idegennel szemben kőszobor, melynek érzéseiről és gondolatairól az, aki nem hozzá tartozik, nem tudhat meg semmit. Hónapokat el lehet tölteni Amerikában anélkül, hogy az ember egy igazi amerikaitól a legüresebb udvariassági szólamokon és a legridegebb üzleti kifejezéseken kívül egyebet is hallhatna. Az amerikai "társaságot" pedig kínai fal védi az idegenek betolakodása ellen. Milyenek lehetnek tehát az angolul nem tudó magyar turisták könyvei Amerikáról?

     Nagyon megnehezíti az idegen helyzetét a nyelvismeret hiánya. Magyarországon nagyon sokan vannak, akik "perfekt" beszélnek angolul. Ezek ha Amerikába mennek s tehetségesek és nagyon szorgalmasak, a tapasztalat szerint átlag nyolc esztendő alatt megtanulnak angolul, de a kiejtésükön haláluk napjáig észreveszi mindenki, hogy idegenek. Akiknek angol stílusa már Amerikában érkezésük előtt is irodalmi színvonalon volt, azok egy-két év alatt tűrhetően elsajátítják az angol beszédet, azaz egy igazán művelt amerikai politikus, tudós vagy író már tud beszélgetni velük anélkül, hogy ez az amerikaira nézve fárasztó volna. Az udvarias elismerés, hogy "oh, ön nagyszerűen beszél angolul!" természetesen kijár annak is, aki csak dadog angolul, mert az amerikai mestere a konvencionális hazugságoknak. Amikor azonban keresik az ember társaságát, s órákat töltenek vele, hogy az amerikaitól teljesen különböző észjárását, gondolatait és érzéseit megismerjék s ezen a réven egy rájuk nézve idegen kultúrába bepillanthassanak, akkor már valóban tud az ember angolul, vagy ha úgy tetszik: amerikaiul, mert különben nem foglalkoznának vele.

     Egy magyar és egy német, sőt egy magyar és egy angol ember könnyen megérti egymást, feltéve, hogy ismerik egymásnak a nyelvét. Kultúrájuk közös és életviszonyaik nagyjában azonosak vagy legalább is hasonlóak. Az amerikai és az európai kultúra azonban annyira különbözik egymástól s az életviszonyok között oly kevés a hasonlóság, hogy szavainknak egészen hű lefordítása gyakran még fölötte kevés ahhoz, hogy megismerjük egymásnak az igazi gondolatait. Nem a szó, nem a mondat és nem a beszéd lényeges, hanem az, hogy a beszélő mit ért valójában az alatt, amit kimond? Ez pedig olyan dolog, amire a filológia nem taníthat meg bennünket, hanem egyedül a tapasztalat. Ha a "jog", a "felelősség", az "erkölcs", az "indiszkréció" és ezer más szó egészen más eszmei tartalmat rejt magában Amerikában, mint Angliában, akkor hiába tudunk mi angolul, az amerikai beszédet legfölebb csak félreérteni vagyunk képesek.

     Az első esztendőben ezt nem igen veszi észre Amerikában az idegen s azután se veszi észre az, aki csak futkos az üzletei után, de nem folytat komoly tanulmányokat Amerika megismerése érdekében. A legjobb esetben felfedezi, hogy vannak amerikai vonások, de azokat meg nem érti. A tudás ott kezdődik, ahol a csoda megszűnik. Amikor minden valóban érthetővé válik, minden egészen természetes már előttünk s amikor rájövünk, hogy mindaz, amit véletlennek gondoltunk, maga volt a kérlelhetetlen szükségszerűség, csak akkor kezdjük ismerni Amerikát s csak akkor kezdjük igazán becsülni és bámulni.

     Amerika addig, amíg nem ismerjük, nem jelent számunkra semmi reális dolgot. Az Eldorádó túl az Operencián semmivel sem fantasztikusabb, mint az a kép, melyet az átlag-európai Amerikáról fest magának. El se igen bírjuk képzelni, hogy Amerikában a gazdag emberek száma aránylag sokkal kisebb, mint Európában, hogy Amerikában a demokrácia csak elméleti valami, hogy a fölötte gyakorlati érzékű amerikai nép sokkal többet jár templomba, mint mi, és bár harminckilenc különböző fajból szinte csak tegnap verődött össze, határozottan nemzetibb, mint mi.

     Dicsérni Amerikát: nagyon könnyű dolog; leszólni még könnyebb; de megérteni nehéz feladat. Tanulni az amerikai dolgokból mindenesetre csak akkor kezdünk, ha azokat már megértettük. Amíg az ember eljut a megértés, a tanulás legelső stádiumáig, addig sok csalódáson megy keresztül, sőt némelyik sok szenvedésen is. A tapasztalat a legdrágább a világon: pénzben, verítékben, lelki kínban néha nagyon sokat fizet az ember érette. Ez, fájdalom, valahogyan kiérzik e tapasztalatok előadásából is, mely sokkal kevésbé kellemes olvasmány, mint egy turistának vagy alkalmi utazónak naiv meséi az amerikai életről, melyet csak egy newyorki magyar kávéház ablakából s amerikai magyarok elbeszéléseiből ismer. Ezek pedig, rendkívül ritka kivétellel, végigélnek egy életet az újvilágban, anélkül, hogy sejtenék, hogy Amerika micsoda s anélkül, hogy az igazi amerikai társadalom megengedné, hogy az ő életébe csak bele is pillantsanak.

     A legelső magyar könyvet Amerikáról kilencvenegy évvel ezelőtt írta Bölöni Farkas Sándor. Amerikáról mindmáig ez a legjobb magyar könyv. Ebből tanulta Kossuth Lajos, hogy mi a demokrácia. Széchenyi, Kossuth és Eötvös politikai reformeszméi ugyanis nem francia, hanem amerikai eredetűek s éppen ezért nem is voltak forradalmiak.

     Nekünk ma is van tömérdek nagy problémánk s azok lesznek a magyar jövőnek reformerei, akik majd egykor rájönnek, hogy ezeket a problémákat Amerika már megoldotta. Ezeknek a tanulmányoknak a megkezdéséhez azonban olyan komoly felkészülés szükséges, aminőre nálunk nem vállalkozik senki. Pedig csak Amerika teljes megértése hathatna igazán termékenyítőleg a rendkívüli erővel megáldott, de, sajnos rendkívül rest magyar elmékre.

     Európa határozottan a fejlődés útján van, bár sokan, akiket megfigyelő képességük kiművelésére nem oktatott ki az élet, úgy látják, mintha lefelé mennénk a lejtőn. Nem kell megijedni: valósággal haladunk, mert Európában is közeledik már az az idő, amikor itt is egyre nehezebbé válik tudomány nélkül tudósnak, tehetség nélkül írónak s eszmék nélkül politikusnak lenni. El fogunk jutni oda, hogy végül még nekünk is tanulni kell; tanulnunk pedig senkitől nem lehet annyit, mint Amerikától.


Miss America - 1924
(találati hely: itt )