"Mert minden ember, akit megsértettünk és megbántottunk, egy azok közül, akiket Jézus testvéreinek nevezett. Amit pedig ellene követtünk el, azt Isten ellen követtük el. Minden ember a Krisztus testvére."

2014. július 31., csütörtök

Névnapomra


Kovács Kármennek, és minden volt iskolatársamnak, barátomnak, testvéremnek, külföldön élőnek vagy itthoninak, mindenkinek, aki szeretett engem,
küldöm sok szeretettel:









2014. július 30., szerda

A kilencedik mérföldkő - 6-6-9/9


Sok minden történik a világban.
Körülöttünk s bennünk is.

Talán egy valamit nem szabad elfelejtenünk, az Irányítót.

Sámuel II. könyvében a hatodik fejezet hatodik verse így szól:

"Amikor Nákón szérűjéhez értek, Uzzá az Isten ládájához kapott és megfogta,
mert megbotlottak az ökrök."

Tudjuk a folytatást, fellángolt az ÚR haragja Uzzá ellen.

Lehetne elemezni, miért Nékón szérűjénél,
miért botlottak meg az ökrök.

Hm. Persze, az egész kivitelezés rossz volt.
Ökrök nem is szállíthatták volna az ÚR ládáját.

Isten Igéje az, hogy Ő beszél.

Isten a szavával teremtette a világot.

Nem össze-vissza beszélt, parancsolt, kért.

Hanem a Szavával. Nézd a rendet, a természetben, s lásd be, melyik műszer tervezhette?

Amíg nem értjük, hogy bennünk Isten Szava, ugyanez a hatalmas erő, hogyan lehetne bennünk hit?

Hogyan beszélhetnénk Isten Igéjét, ha nincs bennünk tisztelet és értelem Isten igazi valós tekintélyéről, erejéről?

Isten Szava tekintély!

Lelkünkben a helyére kell tenni.
Uzzának is. A királynak is. Mindenkinek.
Személyesen.

Dávid király így tett.
A kilencedik vers így szól:

"Akkor félni kezdett Dávid az ÚRtól, és ezt gondolta: Hogy jöhetne hozzám az ÚR ládája?"

Dávid abban a szent, tragikus pillanatban felismerte az Igazságot.
Benne azt, hogy nem látta helyesen Isten Szavának erejét.

Soha nem késő helyére tenni, Isten-tiszteletünket.
Sokan megtették, sokan ezért életben is maradtak. Örökké.

Jézus mondta:

"Jöjj kövess engem!"

Jézus az Isten Szava, feléd intett. Ő soha nem beszél félre.

Menj, kövesd Őt!

Fufu és a virág




Az ábránd







Monor felett az ég




Feketén-fehéren





2014. július 28., hétfő

Játszani is engedd


Ezt a focilabdát nyertük idén nyáron.

Tudok még valamit.
Egy röpke pillanat fiammal, két nyaralása között.
Tanítom. :)
Aztán felhúztuk az edzőcipőket és kimentünk a pályára kosárra dobni.
Az ember csak 'öregszik', a technikákat nem felejti. Kedvem lett tovább játszani.





2014. július 26., szombat

38. születésnapomra



Túléltem József Attilát, nem akartam.

Könnyebb valamit rögtön jól megcsinálni, mint később a hibákat javítgatni.
Ezt én mondom.

- Sok tapasztalatból.
- Egy hülye felesleges autóbalesetből.
- Ezután 25 év hihetetlen küszködéséből és fegyelemből; egy pazarul szar országban.
- Szóval a pazarul szar ország elmúlt történelmének tanulmányozásából.
- Elszántságból, bátorságból és időnként vakmerőségből, ami vagy bejött, vagy nem.
- Ja, őszinteségből.
- 38 évből. Ami kívülről 25, belülről 105, így jött ki a 38. Az én titkos egyenletemből.
-  Orvosom tájékoztatásából:
"maga egy értelmes, intelligens nő, menjen el ebből az országból. Ne vesszen el. 
Kár lenne magáért."
- Férjemtől. A tükörből.

Ez én lennék, szűk családi körben. 

Szóval, köszönök minden születésnapi köszöntést.
Előre is elnézést kérek, a köszöntések feldolgozása akár egy évet is igénybe vehet.
Ha csomagot kapok, több év, mert sokáig nem merem kinyitni.
Legyetek megértőek velem, :)
Sok puszi nektek.

Isten áldjon titeket is.

A KRESZ próbavizsgám 93%, megyek augusztus 6-án a hivatalosra.
Szurkoljatok.

Rajta vagyok az ügyön. 

2014. július 14., hétfő

Az új csengő -hang


Tudom, hogy nem tudom kimagyarázni. De ez az igazság: Ma - technikai okokból - regisztráltam a facebookra,
ettől függetlenül
csak a google és a blogspot marad a kedvencem.  
Itt fogok írni, itt lehet olvasni engem.





"Plague Of Love"

My father is a doctor
He never told me
About this problem
That I’ve got

I’ve never had it
it feels awful
it must be something that I caught

I can’t breath, I can’t eat
I hallucinate in my sleep
I get a fever whenever you’re near
Oh God it’s suddenly clear

Ooh struck down by the plague of love
Sweet poison running through my blood
And I can’t bear not knowing if you even care.

My mother is nurse
She can’t help me
Though she spent her life
In the service of others

I told her ‘bout my pain
But she was busy
Downstairs serving dinner for my brother

Now I can’t get out of bed
I’ve got this crazy notion in my head
I hear a ghost in my bedroom lurking
Is it me or is the medicine working?

Ooh struck down by the plague of love
Sweet poison running through my blood
And I can’t bear not knowing if you even care

Ooh struck down by the plague of love
Sweet poison running through my blood
And I can’t bear not knowing if you even care.

Maybe nothing can save me
So come a little closer
I've got a secret just for you

Ooh struck down by the plague of love
Sweet poison running through my blood
And I can’t bear not knowing if you even care

Ooh struck down by the plague of love
Struck down by the plague of love
Struck down by the plague of love


2014. július 12., szombat

A jövő -távlat


Helyére kattant valami.



Te mindig azt mondtad nekem, hogy engem csak finoman hangol az Úr.
Nincs velem semmi nagyobb baj.

Ezt persze mindig akkor mondtad, amikor én úgy éreztem, mintha bennem a Mátrát arrébb rakták volna Pécsre.
Jó lehet a műholdkép távlatából tényleg alig történt valami, de bennem gyökerestül átfordulnak a dolgok, - úgy tűnik értelmetlenül - mert minden működik ugyanúgy.

Egyszer egy filózofiát tanuló egyetemista fiúval utaztam, ő akkor éppen eredetiben olvasta Schopenhauert. Félve, és meghitten vettem el kezéből a könyvet. Én is olvastam Schopenhauert, de nem eredetiben. Számomra még magyarul is komoly feladat volt.
(No jó, németül nem tudok, de addig sosem gondoltam bárkit is eredetiben olvasni.)
Agyamon végigpásztázott az általam ismert filózofusok neve, gondolatai.
Közülük leginkább Sartre fogott meg. De akkor nem mondtam egy nevet sem. Kinéztem a kattogó vonat ablakából a bevetett sarjadó mezőkre és szívemben megéreztem a föld iránti szeretetemet.
Erről kezdtem beszélni.
Tudtam volna beszélni a filozófiáról, kedves lágy okos csevegéssel ... de jobban érdekelt, hogy személy szerint én miért szeretem a magyar pusztát.
Ő is kinézett a vonatablakon. Pillanatnyi rácsodálkozása barátságos volt, számára érzelmeim ugyan ismeretlenek, de kíváncsi.

Beszéljünk erről. Magam kezdtem el magyarázni: "talán azért van, ez az ősi-föld-szeretet bennem, mert nemesi családból származom. Érzem a föld illatát. Nyugtatja tekintetemet, és boldoggá tesz. A szabadság.?"

...

Általános iskolás gyerekkoromban, volt egy kérdés az osztályfőnök részéről, hogy szerinte kiből mi lesz, ha nagy lesz.
Élesen emlékszem, hogy mindenkinek mondott egy szakmát, és később bebizonyosodott, hogy nem is tévedett nagyot. Valaki varrónő lett, valaki autószerelő, valaki tanár, valaki egészségügyes. Emlékszem, nálam megállt. És nem mondott semmit.

Milyen szóval lehet azt elmondani, ha valami bánt, de kíváncsivá is tesz?
Én voltam az egyetlen, akiről nem tudta megmondani, hogy mi lesz, ha nagy lesz.
Nem tudta behatárolni, azt a szakmát, ami igazán nekem való, ami az enyém.

Az is lehet, hogy érzett valamit, ami neki nem tetszett, - mondjuk, hogy író leszek - de nem akart rögtön ítéletet is mondani felettem.
Nem tudom mit nem mondott ki, de hallgatása, mint egy kis tüske bennem maradt.

Nem író, - mert tényleg nem írok. Sem könyvet, sem újságcikkeket.
Nem pszichológus, nem filozófus.
És nem autószerelő, hiába láttam udvarunkon elemeire szedett majd összerakott autókat, és lány létemre tudtam fékbetétet cserélni.

... semilyen meghatározható gyakorlatban létező szakma nem az enyém?
Meghatározhatatlan?

Talán gondolkodó.
De milyen szakma az, hogy gondolkodó? Lehet ezt művelni élethivatásként? Megélni belőle?
Akkor miért nem lettem filózofus? Ha meg emberekkel is akarok foglalkozni, miért nem lettem pszichológus?

Szerintem hezitált, ahogy én is évekig hezitáltam. Taszított az intézményi keret, a szabadság vonzott.

Gyerekkoromban sértőnek éreztem, hogy nekem nem mondott semmit. Volt benne, valami érthetetlen. Az ő részéről valami elítélő? Valami ködbevesző? Valami, amiről nem tud semmit, bár létezik és létezni fog? A szabadság?
A kommunizmus végét jártuk. Azt hiszem, bennem mindig látott valami újat, valami mást, ami nem összeegyeztethető az akkori fennálló rendszerrel.

Most sóhajtottam.

Lehet, hogy soha nem is lesz többet, a klasszikus értelmében munkahelyem.

Tegnap mégis, amikor telefonon beszéltünk, szépen ... újra ... meglátni véltem, az élethivatásom. Belekerültem abba, ami én vagyok.

---

... a filózofus fiú mellett ült egy zsidó származású fiú. Ezután nyílt őszinteséggel kezdett el beszélni arról, hogy mennyire nehéz neki helyére tenni származását.
Akarta! De a kihívás megakasztotta...

ugyanúgy,
mint engemet az, hogy 20 évvel ezelőtt
az osztályfőnököm nem mondott semmit.

No identity.

---

Ha sikerül az autóvezetési vizsgám, a következő célom, a repülőpilóta vizsga lesz :)

Megyek tanulni.

Semmi akadály.


2014. július 11., péntek

Hová is?



... és a lassú elindulásból, finoman gázt adtam ... a telefonbeszélgetéssel előhoztad bennem azokat a rejtett, bennem lévő gyengéd érzelmeket... Nem is tudtam, hogy léteztek, vannak, voltak bennem?

Ez volt az?

Eszembejutottak az emberek. A vágy. Amiért is ... valahova elindulni látszottam. Ahol a helyem.

A betegek. Az imák. Azért a bizonyos utolsó percért.
Meggyulladt bennem újra a vágy. Ha van is ilyen? Az a gyengéd szeretet, hogy ott legyek újra, minden beteg haldokló ember mellett...

Lehet ilyen bennem?
Ez nem szeretet, nem is altruizmus, ez ... olyan gyengéd, finom mechanizmus...
nem tudom megmagyarázni, talán a katedrális halkan morajló meleg csendjével...
ahogy csak egy apáca tudhatja...

Ismerős érzés, ami bennem van,.... ismerem.

Annyi minden lehettem volna, de csak az utolsó meghitt percért élek. Benne minden haldokló tekintetében.

Ez nem szeretet, nem is tettvágy.

Ez a vágy annál sokkal komolyabb:

OTT LENNI. 



2014. július 10., csütörtök

Lehet hibázni


Lehet megállni is, és váltani is.

Ma ezt olvastam:

"A sikeres nő - minden ellenkező híreszteléssel ellentétben - tényleg tehetséges valamiben. Sikereinek ez az alapja. Ehhez társul az a tulajdonsága, hogy fokozottak az önérvényesítési törekvései. A sikeres nő meg tud küzdeni a problémákkal, mert erre kialakult stratégiája van. Optimista és hisz magában. Szívesen kezdeményez, jól kommunikál. Jó az emberismerete, és bizalmat tud ébreszteni önmaga iránt. Határozott, céltudatos, kitartó. Szeretne elismert lenni, vágyik a csodálatra, tiszteletre, szeretetre. Nem áll meg a vágyakozásnál, hanem tesz is ezekért."
(találat: itt)

Hosszú, 25 éves múltat zárok le.

Ebben benne volt minden, amit lezárok: Tehetség, kitartás, siker, lehetőségek, kudarcok, fájdalmak, könnyek, rossz döntések, jó döntések és zavar.

De leginkább az, hogy volt egyetlen egy tévedésem. Amely alapjában ingatta meg, hogy a kitűzött életcélomat - eddig még - nem értem el.

Ha visszagondolok, sok lehetőségem volt. Túl sok, egy átlagemberhez képest. Ezt a tanítás részének veszem, hogy nem tudtam kihasználni. Egyrészt személyiségi jegyeimben noha ambíciózus, határozott, vonzó és sikeres is voltam, de nem voltam elég kemény, másrészt, mert egyáltalán nem volt támogatóm az életben, a férjemen kívül. A külső körülmények szüntelen ellenemre dolgoztak. Így ennek fényében azonban értékem még jobban nőtt magam előtt, hiszen, így is győztem.
Mégsem szálltam el magamtól, mert hogy mégis sikerült magamban is megállnom, az nem tőlem volt; ha nincs az a bizonyos láthatatlan Energia, Erő, vagy nekem az Isten, semmivé lettem volna.

Nagyon hálás vagyok az Életnek, hogy nagyon sok minden értékesbe belekóstolhattam, a művészettörténettől kezdve, a tanítói, lelkigondozói, titkárnői, asszisztensi, pályafutásaim alatt.
Nagyon hálás vagyok azoknak a befolyásos embereknek, akik a támogató kezet nyújtották, de legtöbbjüktől nem fogadtam el, mert akkoriban még megzavarodtam a felkínált lehetőségektől.

Múlt héten voltam szemésznél. Autóvezetéshez.
Csodálkozott, hogy négyéve nem használom a szemüvegemet.
Alaposan átvizsgált. Majd azt mondta, a vizsgálat alatt próbálkozott, hogy csőbe húzzon, és a régi szemüvegemet adja rám, de minduntalan jól válaszoltam, a szemem valóban erőteljesen gyógyult. Egy gyengébb szemüveget írt fel.
Nekem ez a gyengébb is idegesítő.
Ő azt mondta: "maga most újjászületett. Még küldetése van az életben, ... bár úgy gondolom már eddigis nagyon sokat végzett."

Hogy milyen filozófiából mondta ezt, nem tudom, de nem is fontos, mert érteni véltem, és igazat adtam neki.

Habár ez a küldetéses dolog igazán homályba veszik előttem.

Hátra is tettem a kezem. Én már magamtól egyet sem lépek.

38 éves korunkra elkezd romlani a szemünk, nem javulni.
Elmondtam neki, hogy történt az agyi EEG képemben is változás, és azóta nincs kettős látásom, ami leginkább zavarta a távolbalátásomat. Nem filozófáltunk, csak megjegyezte, ha bármi további változás történik a szememmel azonnal menjek.


Szóval az életemben csak egy tévedésem volt.

Egyetlen egy.

Jézus nem lett szegénnyé, amikor a Földre jött.

Ebből kifolyólag nekünk se kell, magunkra erőltetni egy szerzetesi szegénységet.

Hanem lemondott a jogairól.
Ő attól még Ő maga volt a világegyetem Királya, Uralkodója, Bírója.

Csak JÓL használta a jogait, képességeit, ajándékait. Lemondott dicsőséges szentségéről, hogy gyógyíthasson és taníthasson, bírói ítélet helyett.

Megértettem,

egyáltalán nem kell lemondanom arról, aki vagyok,
hanem az emberek szolgálatába kell állítanom, mert, ami bennem van,
az JÓ, onnan Felülről való.

A Mennyen keresztül jött. A legkisebb testvér azt jelenti, hogy a legnagyobb ajándékokkal rendelkező, de nem uralkodni, bíráskodni és ítélni, hanem Építő szolgálattal jön a bukott emberiség felé.

Jézus a kegyelmet hozta el.
Nem a szegénységet.

---

Hát ennyi.

Elégedett vagyok magammal a Kresz tanulásban. Három nap alatt végig értem az első fejezeten, és 92%-kal levizsgáztam. (No még gyakorolnom kell! Pedig igen kemény volt.)
Öt modul van összesen. Tehát a számításaim kb. 10 napot dobnak ki, intenzív tanulásra.

Ez a siker!

Amikor egy baleset, betegség többé nem akadály, hogy valamit, amire vágysz, megszerezzél.
Amikor egy kudarc, többé nem akadály, hogy boldog legyél.

Ehhez már pedig akkoris kell támogatás, ha egyedül csak Isten az, aki támogat!



2014. július 4., péntek

Egy ideig az utolsó bejegyzés


Kedves blogolvasóim!

Nagy nehézségemre muszáj felfüggesztenem az írást, elfoglaltságaim miatt.
Az utóbbi hónapokban, már eddig is alig-alig volt időm írni.

Köszönöm a megtisztelő figyelmeteket, és el kell mondanom nagyon jól esett, hogy egy-egy témában, a google kereső az első oldalakon hozta be a blogomat.
Pedig ez a blog teljesen ingyenesen működik, fizetést nem kapok érte, egyedül szerkesztem, saját pénzből állom a költségeket.
Jó érzés azt is látnom hogy a google+-on körülbelül napi kétezer megtekintésem van. Erre a nem mindennapi dologra mindenképpen akarok majd később építeni.

A jött hírnév ugyan meglepetés volt számomra, mégis örömöt okozott, hogy kényes témákról is tudtam írni, és minden eddigi írásomat nyilvánossá tudtam tenni.

Nem tudom ki találta ki az internetes naplóírást, de szerintem őrült volt. Én is az vagyok, ország-világnak elmondtam a gondolataimat, életemet, olykor a családom ellenérzései ellenére, vagy saját káromra. Még se bánom, minden igaz volt, amit írtam. És szerintem pont ezért, 20 év múlva én leszek a miniszterelnök. 

Most a következő egy hónapban leteszem a jogosítványt, nagy álmomat és örömömet. Jelentkezni fogok, ha sikerült, egy széles vigyorral az arcomon, az új autóm előtt.

Valamint nagyon jó a doulingo.com, nyelvtanuló program, ajánlom nektek is, tanuljatok! Ingyenes, és szuper. Ha ott kerestek, kövessetek engem a spearwort név alatt.

Sose felejtsétek el, hogy nincs akadály, vállaljátok magatokat, ha nő vagy, ha fiatal, ha beteg, vagy csak úgy érzed nem vagy méltó az életre, gondolj arra, hogy valakinek számítasz a világon, és szeret Téged!

Szóval csak előre! Lépjetek, legyetek bátrak, és harcoljatok azért, hogy Magyarországon mi emberek - nemtől, identitástól, vallástól és politikai nézetektől függetlenül - egymást Emberként igazán megbecsüljük és támogassuk.

Legyünk fontosak egymásnak!
Találkozzunk, minél hamarabb!

Isten áldjon titeket, és szorítsatok nekem, hogy sikerüljenek a vizsgáim.
Amint lehet jövök!

bogi


2014. július 3., csütörtök

A múlt


hogy hogy dolgozom fel, hogy valaha ... oly ...
a lehetőségeim? ... a szerelmeket, a fiatalságot ...
a mosolyt, a rajongást, a sikert.

hogy hogy dolgozom fel, hogy most nincs?

egy mosollyal, vagy valahogy így...




hogy tudom
én voltam a legjobb,
s te voltál a legjobb,
hogy én még mindig szeretlek
s szeretni foglak, s fogsz engem.

egy kedves hang, ...
mindig
a múlt nem tud törlődni.

Még mindig, minden örömet ad, ha Rá gondolok én.

S a vágy, ha képes voltam, talán képes leszek újra.


"What I Miss About You"

Missing the train every morning at 8:52,
Sipping coffee from the same cup as you.
The sharing of secrets we thought no one else knew,
That's what I miss about you.

The new way that love had made me see,
Your bashful grin when you asked if I would like your key.
The knowing way you used to caress me,
That's what I miss about you.

You stole in with your starry smile exciting me,
Driving with you in your new car, feeling free.
If it's true that love is blind, then I was blind willingly,
You made me feel we had a future, that could be and would be.

The way you said I'd be no one on my own,
Your habit of soaking yourself in over-priced cologne.
The way you turned the light out when I knew you were home,
That's what I don't miss about you.

I bet you're using your weary magic like it's new,
Driving so fast with a new fool beside you.
Presumably believing she's the last of the lucky few,
I wonder if she knows she's being lied to like I do.

The way I only doubted myself when I was with you,
Like I was a fool for expecting something from life too.
Your skill of putting me down in-front of everyone we knew,
That's what I don't miss about you



2014. július 1., kedd

Vakáció első napja / E


Az eredeti szöveg:


Szia anya!
Szóval este 6:00 kor megérkeztünk és mondhatom nagyon zűrös nap volt. Először lezártuk a macskákat és behordtuk a cuccaikat.
Aztán az ESŐBEN összeszedtük a földre hullott barackokat  de nyugi volt rajtam esőkabát. Ezután megnéztük a kertet és, hogy őszinte legyek szebb volt mint mire emlékeztem. Sok sok termés volt. Elmentünk a nagyival útközben a boltba és képzeld el vettük chipet és kólát de nyugi csínján fogok bánni velük. És kiderült, hogy a zuhanyzómba lévő víz csak HOLNAP lesz meleg :(. Itt van a papa azt mondja állandóan vigyáz rám :D.Apának üzenem, hogy holnap este leszek skypon és, hogy a Star Wars Battlerfrontot nem felejtse el feltölteni. Ó és még valami a nagyi gépe vírusos ezért iszonyúan lassú :(.
Szeretlek : Benjamin
---

Az előzmény  :