"És kiáltott Mózes az Örökkévalóhoz, mondván:
Mit tegyek e néppel? Kevés híja és megköveznek engem.
És mondta az örökkévaló Mózesnek:
Haladj el a nép előtt és végy magaddal Izrael vénei közül,
botodat pedig, amellyel megütötted a folyamot,
vedd kezedbe és menj.
Íme, én állok majd előtted ott a sziklán,
a Chórében, te üss a sziklára és kijön belőle a víz,
s iszik a nép.
És ekképen cselekedett Mózes Izrael véneinek szemei előtt"
II. Mózes 17, 4-6
"Így váltja ki minden zúgolódás a legtökéletesebb kegyelem újabb megnyilvánulását. Látjuk a megütött sziklából az üdítő vizet előtörni. Szép előképe ez a Szent Szellemnek, akit Krisztus elvégzett áldozatának gyümölcseként nyert a hívő. Az előző fejezetben annak a Krisztusnak előképével találkoztunk, aki lejött a mennyből, hogy a világnak életet adjon. Itt a Szent Szellem előképe áll előttünk, aki Krisztus elvégzett művének erejénél fogva "kiöntetett". "Ittak az őket követő szellemi sziklából: ez a szikla pedig a Krisztus volt" (1Kor 10,4).
De ki ihatott volna, mielőtt a szikla megüttetett? Izrael fiai napokig bámulhatták volna ezt a sziklát és közben szomjan veszhettek volna, mert az nem tudott felüdülést nyújtani, amíg Isten botja nem sújtott rá. Ez eléggé egyszerű. Isten szeretetének és irgalmasságának minden elhatározásában az Úr Jézus Krisztus volt a középpont és az alap. Minden áldás csak rajta keresztül ömölhetett az emberhez. Isten eltervezte, hogy a kegyelem folyamai az Ő Bárányából fognak áradni. De ennek megvalósulása érdekében a Báránynak meg kellett öletnie és a kereszt művének befejezést kellett nyernie.
Csak miután Jahve keze a korszakok szikláját kettéhasította, nyíltak meg az örök szeretet zsilipjei és hivattak meg elveszett bűnösök a Szent Szellem bizonyságtétele útján, hogy bőségben és ingyen ihassanak. "A Szent Szellem ajándéka" (Csel 2,38) a Fiú által a kereszten elvégzett műnek az eredménye. "Az Atya ígéretét" csak akkor küldte el a Fiú (Lk 24,49), amikor "jobbjára ült a magasságbeli Felségesnek" (Zsid 1,3), felmagasztalása előtt pedig teljes megigazulást szerzett, a szent Isten minden követelését kielégítette, a törvényt megdicsőítette, Istennek haragját a bűn ellen teljes súlyában elviselte, a halál hatalmát eltörölte, és a sírt győzelmétől megfosztotta. Miután mindezt megtette, "Felment a magasságba, foglyokat vitt magával, ajándékot adott az embereknek. Az pedig, hogy >>felment<<, mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre? Aki leszállt, >>fel is ment<<, feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget" (Zsolt 68,19; Ef 4,8-10)."
Idézet:
C.H. Mackintosh,
Elmélkedések Mózes 1. 2. 3. könyvéből 342-343 old
---
"Az ÚR hegye Izráel kősziklája"
Ézs 30,29
"Miért néztek irigyen, ti sokcsúcsú hegyek arra a hegyre, amelyet Isten lakóhelyéül választott? Ott is lakik az ÚR örökre!"
Zsolt 68,17
"Fölmentél a magas hegyre, foglyokat ejtettél, - embereket kaptál ajándékul, mégpedig lázadókat. Most már ott laksz, URam Isten! Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk. ( Szela.) Isten a mi szabadító Istenünk, az ÚR, a mi Urunk kihoz a halálból is. Bizony, szétzúzza Isten ellenségei fejét, a bűnben élők kemény koponyáját!"
Zsolt 68,18-22
Izrael királyt is választott magának.
(Lásd Sámuel Első könyvét 12. rész, Sámuel búcsúbeszéde)
"Pedig Istenetek az ÚR a ti királyotok!"
(1 Sám 12,13)
És halljuk ahogy Pilátus íratja a táblára:
A zsidók királya
"Tehát királyt is adott nektek az ÚR."
1 Sám 12,13
"Pilátus ezt mondta nekik: "A ti királyotokat feszítsem meg?"
Jn 19,15
A zsidó nép nem azt mondja, a Mindenható, az Örökkévaló JHWH a mi királyunk,
hanem így válaszol Pilátusnak:
"Nem királyunk van, hanem császárunk!"
Vagyis, a Római Birodalom császárát tekintik uruknak, és királyuknak.
A Mindenható azonban így válaszol:
"Én, az ÚR, vagyok a ti szentetek, Izráel teremtője, a ti királyotok."
Ézs 43,15
Ő adott nekik királyt, mert már a Hegy lábánál is megijedtek és mondták Mózesnek,
te menj egyedül az Úrral, hogy el ne vesszünk.
Ők kértek földi ember-királyt. Maguk közül való Emberből való vezetőt.
Előképben megannyi ember-vezetőben, prófétában, bírában, királyokban.
Ők kapták, a véglegesben a mennyből jött Jézusban.
Jézus a zsidók királya. Az utolsó, a végleges.
Az Atya Fia, akit már a Pusztában küldött előttük a Szent Isten.
Ő volt, aki vezette őket. Egyiptomból Kánaánba.
Ő volt a felhőben, a tűzben, a mennydörgésben, a kősziklában, a vízben,
a törvényben.
Mindenben.
Ő volt az ÚR Angyala.
Ő volt, aki emberként megszületett nekik, hogy legyen az Emberfia, a Király,
az Atya Isten Fia. A Messiás.
Mennyei és földi egyszerre. Hogy mindent betöltsön.
Az ember kívánságát és az Isten akaratát.
Mert az ember embert kért, embert kaptak, ... de a Mindenható! =
Féltékeny Szent Isten.
Nem adja senkinek a dicsőséget!
Ő küldte el a Fiút! A mennyből, hogy földi ember legyen.
Mert csökönyösen makacsok vagyunk, ember királyt kértünk.
Kaptunk!
De a Fiú, minden hatalmat vissza fog adni az Atya Istennek!
Akié a dicsőség örökkön örökké.
Mert a féltékenyen szerető Szent Isten a mi Urunk és Királyunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése