"Ő azonban hallgatott, és nem válaszolt semmit.
Ismét megkérdezte őt a főpap, és így szólt hozzá:
"Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia?"
Jézus ezt mondta: "Én vagyok, ..."
Márk 14,61-62
"Jézus ezzel a megfogalmazással akár meg is cáfolhatná a vallatóit. Azonban nem áll meg itt. Hozzáteszi:
"és meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőiben."
Ez a válasz egyszerre utal a Dániel 7:13-ra és a Zsoltárok 110:1-re. Ebben az összefüggésben az "Emberfia" sokkal többet jelent egy egyszerű emberi lénynél. Jézus úgy beszél magáról, mint "aki eljön az ég felhőin, aki emberfiához hasonló"; aki "az öregkorú felé tartott, és odavezették hozzá", s akinek hatalom és uralom adatott az egész emberiség fölött, ami egyetemes imádathoz és örökkévaló uralomhoz vezet (Dán 7:13-14). A legfőbb zsidó bíróság valószínűleg azért döntött az istenkáromlás mellett, mert Jézus ekkor azt állította, hogy jóval több egyszerű halandónál. (Blomberg, JG, 341-43)
F.F. Bruce, a Manchesteri Egyetem tanára azt írja: "A Biblia arra utal, sőt talán kifejezetten azt állítja, hogy Dániel látomásában ez a lény trónon ült... (Jézus) összekapcsolta a két igehelyet, amikor Izráel főpapja felszólította kilétének fölfedésére" (Bruce, RJ, 64-65).
Teljesen világos tehát, hogy Jézus így akart tanúskodni magáról. Azt is látjuk, hogy a zsidók bizonyára úgy értették válaszát, mint istenségének kijelentését. Így két lehetőség marad: állítása merő istenkáromlás, vagy valóban Isten volt. Bíráinak világosan kellett látniuk a dolgot - valójában oly világosan látták, hogy keresztre feszítették, majd így gúnyolták őt:
"Bízott az Istenben...: hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok" (Mt 27:43) (Stevenson, TTG, 125). Látjuk tehát, hogy Jézust azért feszítették keresztre, mert valóban az volt, akinek állította magát: Isten Fia. Tanúvallomásának elemzéséből ez kiderül. Tanúskodása során leszögezte: ő az Áldottnak Fia. Ő az, aki a Hatalmas jobbján fog ülni. Ő az Emberfia, aki el fog jönni az ég felhőin. William Childs Robinson erre a következtetésre jut: "mindhárom kijelentés határozottan messiási jellegű. Együttes messiási hatásuknak >>hihetetlen jelentősége<< van" (Robinson, WSYIA, 65).
Herschel Hobbs megjegyzi:
A szanhedrin mindhárom dolgot megértette. Egyetlen kérdésben foglalták össze őket: "Akkor hát te vagy az Isten Fia?" Kérdésükre igenlő választ vártak. Ez egyenértékű volt azzal, mintha megállapították volna. Így Jézus egyszerűen azt felelte: "Ti mondjátok, hogy én vagyok". Tehát arra késztette őket, hogy elismerjék kilétét, mielőtt hivatalosan méltónak találták volna a halálra. Okos stratégia volt ez részéről. Nem csupán azért halt meg, mert ő maga elismerte istenségét, hanem mert ők is elismerték ezt. Szerintük nem volt szükség más tanúságtételre, hiszen maguk hallották őt. Azonban ő is elítélte őket a szavaik alapján. Nem mondhatták, hogy nem nyilvánították halálra méltónak az Isten Fiát. (Hobbs, AEGL, 322)
Robert Anderson a következőket írja: "Azonban nincs annál meggyőzőbb bizonyíték, mint ami ellenséges tanúktól származik, s azt a tényt, hogy az Úr istennek tartotta magát, vitathatatlanul megerősítik ellenségeinek tettei. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a zsidók nem tudatlan vademberekből álló törzs volt, hanem igen művelt és rendkívül vallásos nép; s éppen ennek a vádnak az alapján határozta el egyhangúlag Jézus halálát a szanhedrin - nemzeti nagytanácsuk, amely legkiválóbb vallási vezetőikből állt, többek között olyasfajta személyekből, mint Gamáliél, akinek nagy tanítványa a tarzuszi Saul" (Anderson, LH, 5).
Hilarin Felder még jobban rávilágít arra az ítéletre, amelyet a farizeusok tulajdonképpen maguk ellen hoztak: "Mivel azonban a bírák a saját vallomása alapján istenkáromlóként ítélték el a Megváltót, hivatalosan és esküvel bízonyították, hogy Jézus nemcsak a teokratikus Messiás-királynak és Isten emberi Fiának vallotta magát, hanem az isteni Messiásnak és Isten Fiának is, és éppen e vallomás miatt végezték ki" (Felder, CATC, I. kötet, 306).
Vizsgálatunk eredményeként tehát nyugodtan levonhatjuk azt a következtetést, hogy Jézus oly módon mondta Istennek magát, hogy azt minden vádlója megértette. Állításai a vallási vezetők szemében istenkáromlások volta, s a zsidó törvény és szokások szerint halállal büntetendők. Azért feszítették keresztre, mert "Isten Fiává tette magát" (Jn 19:7)
(Little, KWYB, 45)."
Idézet:
Josh McDowell, Bizonyítékok a keresztyén hit mellett KIA kiadó, Budapest, 2004.; 139-140 old
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése